IDDQD

És most nem ám a kínai gagyiról van szó, hanem a tök hivatalos, finnországi Angry Birds Landről, aminek az építését maga a fejlesztő Rovio felügyeli. Egy már meglevő park, a Särkänniemi Adventure része lesz az új hely, 12 morcosmadaras hullámvasúttal és egyéb attrakcióval. Az Eurogamernek van pár képe is, nekem meg csak egy halk kérdésem: azzal együtt, hogy én speciel szeretem ezt a játékot, nem kezd ez már egy picit irritálóan sok lenni belőle lassan?

(via Jace Hall)

Idén 30 éves a Frogger, ennek örömére elkészült a New York-i ötödik sugárút forgalmát egy webkamerán át a játékba valós időben átültető verzió. Az egész valójában csak egy reklám, hogy a játékot beszavazza a nép a Smithsonian videojáték-történelmi kiállítására. Mondjuk megérdemelné, az tény.

A nyolcvanas évek elején, amikor nálunk szárba szökkent a játékkultúra, főleg a Spectrum- és a C64-programok mentén haladtak a dolgok, japán játékok elég ritkán jutottak el hozzánk akkoriban. Persze egy-két szerencsés akadt, ezek többnyire valamilyen sikeres konverziónak köszönhetően vetették meg a lábukat a keleti blokkban. Mint a legutóbbi játékos Heti retro alatt megszavazott Ghosts'n Goblins, születési nevén  Makaimura.

Hányat ismersz fel becsukott szemmel a megamix 34 videojátékzene-feldolgozásából? Őskonzolosok előnyben!

Ennek örömére nézzünk is meg egy friss techdemót a CryEngine 3-ból, aztán mehet tovább a szokásos eszmecsere arról, hogy bezzeg 1981-ben ZX Spectrumon.

Neked melyik volt az első játék, aminek azt mondtad a grafikájára, hogy úristen úristen, ennél jobbat már nem lehet csinálni?

Azt hiszem, most már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Mass Effect 3 vége a játéktörténelem egyik legvitatottabb befejezése. Persze, nem ez volt az első lezárás, ami megosztotta a játékosokat, viszont remek alkalom arra, hogy a régebbi, sokak által rossznak mondott befejezéseket is elővegyük. Lássunk tehát néhány példát a közeli és távoli múltból – eredetileg tíz játékot akartunk összeszedni, de annyit találtunk, hogy inkább típushibákat gyűjtöttünk össze. Kéretik négy dolgot szem előtt tartani a lentiek olvasásakor:
1. Egy játék befejezése egyéni ízlés kérdése, ami egyik embernek tetszik, azt a másik utálhatja. Az alábbiak nem axiomatikusan szar befejezések, csak anno elég sok játékosnak nem tetszettek ahhoz, hogy helyük legyen itt.
2. Egy játék befejezésének minősége nem feltétlenül korrelál a játék minőségével (azaz szuper programnak is lehet béna vége).
3. A típushibák elkövetői között persze lehetnek kivételek. Ahogy Orson Scott Card mondta: „Minden szabályt megszeghetsz, ha képes és hajlandó vagy megfizetni az árát.” A lentiek elkövetői többnyire csak hajlandók voltak, képesek nem.
4. Vigyázat, spoilerek! (Duh.)

A játékcsajrovatnak adott már néhány kuncsaftot a pornóipar (Asia Carrera, Tera Patrick) és a visszafogottabb erotikában utazó Playboy is (Erika Eleniak, Jenny McCarthy, Maria Whittaker). Most az utóbbi csapatból jön egy újabb cica, Jo Garcia akt- és fehérneműmodell, aki 2008-ban az év kiberlánya volt a Playboyban, bármit is jelentsen ez.

Rengeteg komment és észrevétel érkezett a Jack Tramiel-nekrológhoz, köszönjük mindenkinek (még sosem volt ezerlájkos posztunk). Sokan leírták, hogy a Commodore gépek révén lett belőlük programozó, Biga fedőnevű kommentelőnket ezek a hozzászólások egy cikk megírására késztették. Ez következik most a Heti retróban (a Ghosts'n'Goblins pedig jövő héten, azt se felejtettük el, nyugi).

Köszönjük neked, sokan, az első számítógépünket. A 16-ot, a 64-et, a 128-at, az 512-t. A 320*200-at, a 16 színt, a három hangcsatornát, és mindent, amit ezekből ki lehetett hozni. Köszönjük első, BASIC-ben írt saját programjainkat. A ?SYNTAX ERROR-t, a ?LOAD ERROR-t, a POKE-ot, a trainereket, a hideg és a meleg resetet. A magnófejállítást, az utántöltős programokat és a Quickshot joystickokat.

Köszönjük könnyű másolhatóságot, és azt, hogy a keleti blokkban is kicsírázhatott a játékkultúra. A Commorode Világot, CoVboyt és Sótész Gögyöt. A végigjátszásokat és a lemezcseréket. A Plusi–C64-háborút, a Kazettaküldő Szolgálatot és az 576 Kbyte-ot. A demoscene-t, a crackercsapatokat, és a számtalan új fejlesztőstúdiót.

Köszönjük a Commodore-okra készült játékokat. A sok halált az Aztec Challenge-ben, az Antiriadot és a Test Drive kanyarjait. A Stunt Car Racert, a fejlevágást a Barbarianben, és a C.R.E.A.T.U.R.E.S. humorát. A Raid Over Moscow-t, a Street Rod ’63-as Corvette-jét és a lovagi tornákat a Defender of the Crownban. A Supremacy és a Myth zenéjét, és a két Impossible Missiont. A Shoot’em Up Construction Kitet és a Graphic Adventure Creatort. Az Időrégészt, a Bosszút, az Új Vadnyugatokat, ezek jelszavas védelmét és a Newcomert. A Pirates! tengeri csatáit, a lila csápot a Maniac Mansionben és azt, hogy Zak McKracken nevét senki nem tudta helyesen leírni. Rick Dangeroust, Gianát, és az utolsó nindzsát.

És köszönjük az átiratokat is. A Total Eclipse-et, a Nodes of Yesodot, azt, amikor végre végigjátszottuk a Head Over Heelst. A Paperboyt, a Lords of Midnight végtelenségét, a Tir Na Nog átláthatatlanságát. A Boulder Dasht, a Laser Squad pályáit, a megunhatatlan ELITE-et. A Commando termelte adrenalint, a Ghost’n’Goblinsot és a Wizard of Wor kétszemélyes arénaharcait.

Köszönjük az IDDQD-t, és a lelkesedést, amit kaptunk hozzá.

Tegnap elhunyt Jack Tramiel, a Commodore alapítója.

Akár játékcsaj-posztnak is elmegy ez, főhőse ugyanis Jessica Nigri, nagypályás cosplayes és booth babe, azaz elég sűrűn előfordul játékkiállításokon (a Kotaku egy korábbi cikkében találtok róla egy galeszt). Az elmúlt napokban éppen a PAX Easten volt a Lollipop Chainsaw reklámarca (és reklámteste), és mivel a játék főhőse egy lenge ruhás cheerleader, Jessica sem öltözött túl melegen. Annyira nem, hogy a show szervezői el is küldték, mert túl merésznek találták – majdnem szeméremdombig kivágott – rózsaszín ruciját. A hölgy ezután átöltözött a Lollipop Chainshaw alap kosztümébe, de a szervezőknek még ez is túl kihívó volt, így Jessicának találnia kellett egy dekoltázs nélküli göncöt. A lenti képeket ő készítette és tette ki Twitter-oldalára, középen az első napi kosztüm, balra a középutas, de a PAX-nak még mindig túl szexi megoldás, jobbra az a ruha, amiben Jessica már a show-n maradhatott (klikkre nagyobb méretben).

Kár hogy csak rajongói amatőr kamutrailer, és simán megnézném a filmet. A nap videója húsvétra.

Nem friss hír, de annál érdekesebb: nagy bajban a Sega. A rolót ugyan nem húzzák le, de a negyedévet nem nyereséggel, hanem súlyos, 7 milliárd jenes (majdnem húszmilliárd forintos) veszteséggel zárják. Ízlelgessük kicsit ezt a számot és közben gondolkozzunk el azon, hogy 1. Miért nem a mi zsebünkben van ez az összeg, 2. Hogy lehet eltapsikolni ennyi pénzt úgy, hogy közben még a vállalat is megmarad. Kockázatos és drága üzletág ez, ahol nem lehet hibázni, a Segának mégis rendre megy, több mint két évtizede - mégis talpon vannak.

Aki már unja a témát, nyugodtan ugorjon, ez a hír azoknak szól, akik követték az elmúlt hetekben a Mass Effect 3 – a rajongókat megosztó – befejezése körüli balhét (itt a játék vége körüli nyígás röviden összefoglalva, itt pedig spoileresen ki lehet beszélni a befejezéseket).

A Skyrim-főtéma feldolgozásait. A maiban például van egy darab hegedű és egy darab férfi hang összesen 120 tracken, meg cosplay, CGI, ami kell, még ha a harcjelenet kard vs. hegedűvonó felállása kicsit bénácska is.

Mert a nap videója valójában inkább a tavalyi Harrison Ford Unchartedet játszik reklám újrafeldolgozása a borzasztó Kinect Star Wars táncos minijátékkal. Szegény Han Solo, lőtte volna le inkább Greedo az első film tizedik percében, jobban járt volna.