IDDQD

Frankó 28-as listát csinált a Den of Geek olyan filmekről, amikben látható egy-egy videojáték – hogy csak a háttérben vagy egy kulcsjelentben, az mellékes. Nekem már a címet olvasva beugrott a Háborús játékokból a Galaga, meg a Terminátor 2-ből a Missile Command és az After Burner, de arra nem emlékeztem, hogy a Ghostbusters 2-ben NES-joystickkal irányítják a Szabadság-szobrot, és a James Bond-film Gravitarja is újdonság volt. De a legnagyobb, mellbevágó meglepetéssel a Tron szolgált. Harminc évig úgy kellett élnem, hogy nem tudtam arról, hogy minden számítógépes film öregapja egy csodás Pac-Man-es easter egget rejt?

Azt sose állítottuk, hogy játékcsajrovatunkban kizárólag szexi, nagy mellű nők fognak szerepelni (ez volt ugye Kayopolice-posztunk fájdalmas tanulsága is), így különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül tesszük be Mother Braint. (Bár arra kíváncsiak volnánk, hogy egy dunsztosüvegben lebegő agy egy hatalmas szemmel a közepén hogyan lehet nőnemű.)

Akkor ugye bármiből lehet, ami bonyolultabb, mint a kő-papír-olló vagy az amőba. A klasszikus torpedójátékot másfél órás popcornnmozivá felfújó film újra divatba hozta a kamutrailer műfaját, most egy Tetris-filmé jött ki éppen, és esküszöm, nem tűnik szarabbnak, mint egy véletlenszerű kedd esti szupermozi tetszőleges kertévén. Ha bejött, itt van még egy Tetris, egy Angry Birds, egy Pac-Man, és az ősklasszikus Minesweeper. Ja és persze a hihetetlen módon nem kamu Dance Dance Revolution.

Ti hogy írnátok filmforgatókönyvet a kő-papír-ollóra vagy az amőbára?

Tudom, hogy a rovatban az UFO következne (készül is nagy erőkkel), de beelőz a Wolfenstein 3D, mert a drága májusban (egész pontosan ötödikén) volt húszéves. Döbbenetes, hogy szalad az idő, eliramlik az élet - mintha tegnap lett volna, amikor Krisz barátommal rácsodálkoztunk a 286-osomon a játékra, és el voltunk ájulva attól, hogy nácik, vér meg hogy úúú, háromdééé.

A témához rengeteg infó akad, már csak azért is, mert egy egész könyv (David Kushner: Masters of Doom) foglalkozik az id Software megalakulásával, ráadásul ez két részletben magyarul is megjelent a PC Guru mellékleteként jó pár éve (két fejezetet én fordítottam). Szóval a cikk terjedelmi okok miatt korántsem lesz teljes, nem térek ki minden kis vicces sztorira, de kommentekben nyugodtan ki lehet kiegészíteni a lentieket. És szintén helyszűke miatt most csak a cég megalakulását és a Wolfenstein elkészülését tárgyaljuk, a Doomról meg a Quake-ről természetesen külön cikkek lesznek majd valamikor.

Hancu nemrég posztolt arról, hogy készül a világ legnehezebb platformjátéka, ehhez kapcsolódva írnék kicsit a Polytron által fejlesztett Fezről, ami szintén nagy erőfeszítést követel a játékostól, bár szellemi értelemben. A játék XBLA-n jelent meg egy hónapja, és szerintem 2012 nagy meglepetése eddig. Mint Teo nevű olvasónk is írja, „már nem is emlékszem, mikor jegyzeteltem/rajzoltam utoljára játék közben papírra.” A program egy összetett logikai-ügyességi játék, ami egyedien ötvözi a 2D-t a 3D-vel, gyakori nézőpontváltásait pedig alaposan ki is használja a játékmenet. Nézzük meg az IGN kritikáját róla, rögtön világos lesz, miről is van szó.

A játék remek példa arra, hogy miként lehet valami egyszerre retro és korszerű, de azzal vált igazán különlegessé, hogy nehéz 200 százalékra (igen, kétszázra) teljesíteni. Van benne ugyanis egy fekete monolitos fejtörő, amit a fejlesztők szerint is „szinte lehetetlen” megfejteni. Erről írt is egy szép hosszú cikket az Ars Technica, érdemes elolvasni, hogyan kattantak rá más játékfejlesztők is a programra, hogyan használták ki kapcsolati tőkéjüket (volt, aki egyszerűen nem bírta tovább, kihúzta a megoldást egy ismerős Polytron-alkalmazottból), hogyan sikerült megfejteni a fejtörőhöz támpontokat adó, titkosírással készült varázskönyvet, és hogyan trollkodott néha a játékosok erőfeszítéseit látva a bőszen vigyorgó Polytron („Milyen monolit?” – írták például a Twitter-falukra).

A történetben igazából az a csodálatos, hogy bő egy hétig tartott, amíg sikerült megfejteni az egy darab feladványt, pedig durva közösségi munkában, brute force-ot bevetve kattogott ezen több ezer játékos – nem kis teljesítmény ilyen szemét fejtörőt készíteni az internet korában (és persze nem kis élmény végül megfejteni). Két kapcsolódó kérdésünk pedig nem is lehet más a blog olvasótáborához, mint:

1.) Te utoljára melyik játéknál jegyzeteltél papírra?
2.) Melyik volt a legemlékezetesebb elakadásod egy játékban?

Van egy remek, de sajnos csak ritkán jelentkező rovatunk, a „Ti küldtétek”, amiben már volt pár vicces történet például egy flipperbajnok nagy napjáról, vagy persze az örök klasszikus, Évike, a C64-programozó meséje. Feltett szándékom, hogy amolyan digitális zsebkodályként összegyűjtögessem ezeket, akár rendezettebb formában, mert kár lenne, ha a feledésbe merülnének (a zsebkodály szót a blogot olvasó nyelvnáciknak hegesztettem nagy szeretettel). Szóval egyrészt emlékeztetnélek benneteket arra, hogy van egy ilyen rovatunk, másrészt jó példával járva elöl elmesélek egy sztorit, ami velem esett meg, és amin ma már csak röhögök (remélem, ti is fogtok).

Hopp, máris érkezett egy levél tegnapi felhívásunkra, amiben kiadtuk a (kép)vadászati engedélyt magyar otthonokban található játékszobákra. A levél küldője Dewla, a Konnektor videojátékos podcast egyik alkotója, akinek máig lógok egy vendégszerepléssel (és ezennel szentül megígérem, hogy a következő hetekben ezt össze is hozzuk).

Biztos volt már Redditen, meg Subbán, meg ki tudja, még milyen oldalon, amit nem nézünk, de mindenképpen helye van nálunk is a lenti képen látható szobának. Elvégre mégiscsak minden játékos álmáról van szó: a hely, ahol bármivel (vagy legalábbis szinte bármivel) lehet játszani. Hdtv, erősítő – ez ugye alap, gondolom, valami jó kis hangrendszer is el van dugva a berendezésben, ettől sem kell hasra esni. A nyálmirigyek a 6*4 darab konzol láttán kezdenek el termelni igazán, van itt minden a NES-től a Sega Genesisen és a Gamecube-on át az első generációs Xboxig.

Ha jól fejtem meg, egy török játékosé mindez, további képek nála. Ezekből kiderül, hogy PS2-ből legalább négy különböző színű kell, a kézikonzolok külön kis szentélyeket kaptak más polcokon, a játékfelhozatal és a tévé előtti két fotel is irigylésre méltó, valamit az, hogy az egész tulajdonképpen nem is egy török játékosé, hanem egy macskáé.

Kíváncsi vagyok, Magyarországon is akadnak-e hasonló játékszobák. Ha valaki tud ilyenről, esetleg rendelkezik egy fentivel vetekedő konzolbarlanggal, ne habozzon küldeni nekünk róla egy fotót, nyálcsorgatva posztosítjuk.

[UPDATE: Itt egy videó is a szobáról még több részlettel, köszönjük B-Birdnek, hogy felhívta rá a figyelmünket.]

Nagy retrocunami érkezik jövő hét elején, de addig is, hogy erre a hétre is legyen valami, jöjjön egy képriport, amit már január óta tartogatok. Akkor kint voltam Balage kollégámmal és a gamestaros Mazurral a Las Vegas-i CES-en, és egyik este elmentünk a gémermennyországba, amit ügyetlenül bárnak álcáztak. Insert Coin(s) a neve, és már írtunk róla itt a blogon, amikor még csak épült. Azóta a bár elkészült (sajnos a tulajjal nem tudtunk beszélni, nem válaszolt az emailjeimre), és olyan menő hely lett, hogy a látogatásunk előtti este maga Felicia Day és a fél Guild-stáb játszott itt mindenféle régi arcade géppel. Szóval jöjjön pár fotó erről a helyről, még ha kicsit homályosak is (perverz olvasóink kattintásra még nagyobb méretben megnézhetik, mennyire nem tudok fotózni egy sötét helyen, szar fényképezővel).

Nem is kell hozzá különösebb kommentár, hogy miért.

(via tumblr)

Volt ugye ez a jó kis régijáték-kiállítás Szegeden, és Csejtei Péter (alias Lidérc fedőnevű kommentelőnk) pedig olyan jó fej volt, hogy küldött egy galériára való fotót az eseményről. A galériában (lobbanékony nyelvnácik kedvéért: galeszban) van mindenféle kütyü a kvarcjátékoktól a konzolokon át a régi számítógépekig, illetve a híres robotkatica is előfordul kistesójával együtt. Csodálatos, hogy külön szekciója van a Pong-klónoknak, tök jó, hogy az egyik képbe csak úgy belóg egy CoV, a SABA Videoplay pedig őszintén szólva nekem újdonság volt, most néztem utána, mi a bánat volt ez. Bátran tessék kattintgatni a képekre és eredeti méretben csemegézni, felismerni a River Raidet és a Wizard of Wort, rájönni, hogy jé, pont ilyen magnóm volt.

Én nagyon örülök annak, hogy vidéken is vannak ilyen események (nemrég Komáromban is volt egy, csak azt felelőtlenül elmulasztottuk beharangozni, szégyelljük magunkat), és a galéria alapján a szegedi méltó párja a Csokiban minden évben megrendezett kiállításnak. Aki már a rendszerváltás után született, az igen sokat tanulhat a játékipar múljtáról egy ilyen rendezvényen, a Commodore-okon felnőtt gamereknek pedig egyenesen kötelező egyszer (de inkább többször) ellátogatni egy ilyenre, esetleg elvinni a gyereket, és szépen elmagyarázni neki, hogy látod, kisfiam, régen minden jobb volt.

Új websorozattal jelentkezik Freddie Wong YouTube-sztár és félprofi speciáliseffekt-mágus. A történet egy klasszikus középiskolai sztori, új fiú, beilleszkedési problémák, iskola jócsaja, bunkó osztálytársak, ilyesmi. Az extra, hogy ez nem ám valami mezei gimnázium, hanem egy... (wait for it!) videojáték-suli! Jöjjön a trailer, mert az többet ér ezer szónál:

Jól láttátok, az igazgató szerepében Harley "Sauce Boss" Morenstein, az Epic Meal Time félőrült szakácsa domborít. Az első epizód már éles a rocketjump.comon, a többinek is itt lesz majd a premierje, és egy hetes csúszással mennek ki YouTube-ra. Így lészült-filmek és egyebek itt. Én egy szó nélkül odaadnám érte a Barátok köztök Jóban-rosszbanostul.

Roppant vicces projektbe futottunk bele a Kickstarteren: a Pwnee Studios nevű New York-i csapat a világ legnehezebb platformjátékát tervezi összehozni, már ha a közösség megtámogatja őket pár zöldhasúval. Aki esetleg nem értene egyet az univerzum ősigazságával, miszerint régen minden jobb volt, és nem sírná vissza a régi szép időket, amikor a játékok még kihívást jelentettek, nem hülyegyerekeknek tervezték őket húsz perces végigjátszásra, nézze csak meg a trailert, és képzeljen el egy négyes bungiejumping-köteles kooperatív partit mazochista fokozaton. Hát nem IMÁDNIVALÓ?

Mi volt a legnehezebb játék, amivel valaha dolgod volt?

Újabb remek, retrojátékőrültekre szabott esemény lesz a napokban: hétvégén, azaz május 12-13-án rendezik meg a 3. Szegedi retro számítógép, video- és kvarcjáték kiállítást. Mindkét nap délelőtt tíztől este hatig várják a látogatókat a Bálint Sándor Művelődési Házban (Szeged, Temesvári körút 42.), a felnőtt belépő 600 forint, a gyerek 300, a négyfős családi 1300.

A rendezvényen persze lesz egy rakás kipróbálható régi gép, konzol, játék és kvarcjátékok a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évekből. A fő műsorszámnak a Nintendo Playchoice játéktermi gép (pontosabban ennek kicsit módosított mása) ígérkezik – az eredeti gépet a Nintendo dobta piacra 1986-ban tíz NES-játékkal. Meg lehet majd tekinteni a híres magyar robotkaticát is (eerről ugye már írtunk a blogon), szóval aki Szeged környékén lesz, ki ne hagyja.

További részletek a rendezvény honlapján.

Hát például abban, hogy a kollégistái a Schönhertz kolesz oldalán már 2003-ban (vagy 2005-ben?) megcsinálták azt a dotmatrix Tetrist, amit a világ legmenőbb műszaki egyetemén csak most hegesztettek össze. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennél még korábban megszületett már ugyanez a Brown egyetemen Amerikában, sőt, a legenda szerint az egész Hollandiából, a Delftről még a kilencvenes évek közepén indult. Akárhogy is, az MIT-s 17*9-es színes kijelző egész jól néz ki, bár igen bénán játszik, aki a videón demózza a dolgot.

(részletek a cucc megvalósításáról itt)