Köszönjük neked, sokan, az első számítógépünket. A 16-ot, a 64-et, a 128-at, az 512-t. A 320*200-at, a 16 színt, a három hangcsatornát, és mindent, amit ezekből ki lehetett hozni. Köszönjük első, BASIC-ben írt saját programjainkat. A ?SYNTAX ERROR-t, a ?LOAD ERROR-t, a POKE-ot, a trainereket, a hideg és a meleg resetet. A magnófejállítást, az utántöltős programokat és a Quickshot joystickokat.
Köszönjük könnyű másolhatóságot, és azt, hogy a keleti blokkban is kicsírázhatott a játékkultúra. A Commorode Világot, CoVboyt és Sótész Gögyöt. A végigjátszásokat és a lemezcseréket. A Plusi–C64-háborút, a Kazettaküldő Szolgálatot és az 576 Kbyte-ot. A demoscene-t, a crackercsapatokat, és a számtalan új fejlesztőstúdiót.
Köszönjük a Commodore-okra készült játékokat. A sok halált az Aztec Challenge-ben, az Antiriadot és a Test Drive kanyarjait. A Stunt Car Racert, a fejlevágást a Barbarianben, és a C.R.E.A.T.U.R.E.S. humorát. A Raid Over Moscow-t, a Street Rod ’63-as Corvette-jét és a lovagi tornákat a Defender of the Crownban. A Supremacy és a Myth zenéjét, és a két Impossible Missiont. A Shoot’em Up Construction Kitet és a Graphic Adventure Creatort. Az Időrégészt, a Bosszút, az Új Vadnyugatokat, ezek jelszavas védelmét és a Newcomert. A Pirates! tengeri csatáit, a lila csápot a Maniac Mansionben és azt, hogy Zak McKracken nevét senki nem tudta helyesen leírni. Rick Dangeroust, Gianát, és az utolsó nindzsát.
És köszönjük az átiratokat is. A Total Eclipse-et, a Nodes of Yesodot, azt, amikor végre végigjátszottuk a Head Over Heelst. A Paperboyt, a Lords of Midnight végtelenségét, a Tir Na Nog átláthatatlanságát. A Boulder Dasht, a Laser Squad pályáit, a megunhatatlan ELITE-et. A Commando termelte adrenalint, a Ghost’n’Goblinsot és a Wizard of Wor kétszemélyes arénaharcait.
Köszönjük az IDDQD-t, és a lelkesedést, amit kaptunk hozzá.
Tegnap elhunyt Jack Tramiel, a Commodore alapítója.
Az utolsó 100 komment: