Nehéz helyzetbe hoztatok, amikor az Another Worldról szóló cikk alatt túlnyomó többséggel megszavaztátok a Defender of the Crownt eheti retrónak. A játékról ugyanis nem sok mindent találtam azon kívül, amit a Wikipedia-szócikkben is fellelni, nincsenek szaftos interjúk a készítőkkel, fennmaradt vázlatrajzok, semmi. A RetroGamernek létezik két dvd-je, amin az első 50 lapszám található pdf-ben, ezekben a keresési találat csak pár széljegyzetet ad ki a játék címére, de még a játékot készítő Cinemaware sem nagyon bukkan fel az egyébként remek nosztalgiamagazin első négy évfolyamában (a többi papíron van meg, azokat is végiglapozgattam, hiába). Úgy tűnik, hogy a játék máshol egyáltalán nem olyan emlékezetes, mint nálunk, ezért kicsit karcsú lesz a mai cikk.
A Cinemaware egyébként annyiban valóban nem volt túl emlékezetes cég, hogy szinte csak egy fényesebb hullócsillag volt a játékbiznisz egén: az 1985-ben alapított vállalat 1991-ben már tönkre is ment, csak néhány jó évük volt. De micsoda játékokat készített ebben a néhány évben! Az alapító, Bob Jacob azt találta ki, hogy minél filmszerűbb élményt kell nyújtani a játékosoknak (ezt a törekvést tükrözi a cég neve is): nem egy kaptafára készült pályákat, hanem sztorit, ahhoz igazított játékmenetet, ha kell, különféle minijátékokat. Ez elég szokatlan fejlesztői elv volt akkoriban, de jól működött, és olyan mesterművekben csúcsosodott ki, mint a főleg a pulpból merítő Rocket Ranger, a szamurájos-sógunos Lords of the Rising Sun vagy az ötvenes évek sci-fi filmjeit idéző It Came from the Desert. De mindezek előtt a cég megmutatta oroszlánkörmeit első játékukkal, a Defender of the Crownnal.
Mint mondtam, a fejlesztésről nem nagyon találtam infót, és a vezető fejlesztő Kellyn Beeckkel sincs interjú a neten (ő egyébként a Centurion fejlesztésében is részt vett később). De nem nehéz felfedezni a játékban Jacob papa elgondolását: a „déótécé” nem pályákból, hanem jelenetekből áll. Kezdődik az intróval, ahol ugye Robin Hooddal pacsizunk és megtudjuk, hogy a Szász FC vs. Norman SE örökrangadóba kell beszállnunk az előbbiek oldalán. Aztán mozgunk egy térképen, és szinte halljuk a narrátort, amint mondja, hogy „és a szászok 1148 nyarán bevették Essexet”. Aztán ezt a narrátort mindig félbeszakítja valami: hol valamilyen akció (lovagi torna, várostrom), hol egy romantikus szál (lányszöktetés). A játékos persze maga szerepel ezekben a jelenetekben, ő a hős, aki ostromol, lányt szöktet, katapultokkal bevesz egy ellenséges kastélyt, miegymás – és a történések folyamatossága (cselekmény, ha úgy tetszik) mellett másodlagos a játékmechanika. Ezt egyébként érezni is: az alap ugyebár egy végletekig lecsupaszított, körökre bontott stratégia (beszedem az adót, megveszem a sereget, megtámadom a szomszédot), a többi jelenet pedig igen-igen egyszerű ügyességi minijáték (bár hogy a lovagi tornán min múlott, hogy sikerül-e kiütni az ellenséges lovagot, azt mai napig nem tudom).
Ma már talán nem vitatható, hogy a Defender of the Crown nem a Cinemaware legjobb játéka volt, de mégis elképesztően nagy sikert aratott, főleg a grafika miatt. Az 1986-ban debütált játékot először Amigára írták (a fenti videó is abból van), ami akkoriban nagyon új platform volt még (annyira, hogy az igazán sikeres Amiga 500-as modell csak 1987-ben jelent meg). A Defender of the Crown – illetve James Sachs grafikus – mutatta meg, hogy milyen látványbeli lehetőségek rejlenek az új masinában (aztán később több amigás játék is felülmúlta a DotC grafikáját, de tény, hogy mérföldkő volt). A sikert persze konverziók követték, 1987-ben kijött a játék C64-re (lásd lent), Spectrumra, Atari ST-re, Apple IIGS-re, NES-re és pc-re is (e két utóbbi csak halovány mása volt az eredetinek, főleg a CGA grafikás verzió). A siker megalapozta a későbbi, a korhoz képest nagy költségvetésű, érettebb mozijátékok fejlesztését.
Hogy a Cinemaware végül mégis gyorsan tönkrement, annak több oka is volt. Egyrészt az utolsó években TV Sports címmel belevágtak egy sportjátéksorozatba is, ami nem igazán jött be. Másrészt, bár a kritikusok imádták a „cinemaware-eket” (az említettek mellett a Wingset kell még idecibálni), a kalózkodás eléggé sújtotta a főleg Európában sikeres céget. Harmadrészt, mint Pat Cook egykori Cinemaware-producer egy interjúban kifejti, a cég az utolsó években valahogy mindig rossz platformokra mozdult rá, nem sokat törődtek a pc-vel, amikor pedig végre ráfeküdtek a pc-s fejlesztésre, rögtön cd-s játékot akartak kiadni, ami nagyon megdobta a fejlesztési költségeket. Végül 1991-ben elfogyott a cég pénze és a Cinemaware csendben bezárt. A fejlesztők szétszéledtek, néhányan a 7th Guest és a Betrayal at Krondor készülésénél segédkeztek azután, mások a sportjátékoknál maradtak (és például kisebb vargabetűk után az első Madden NFL csapatában kötöttek ki). 2000-ben még rövid időre feléledt a Cinemaware, de csak a név: egy cég megvásárolta a jogokat, és kiadott pár remake-et – a Defender of the Crownnak is készült egy polírozott, windowsos verziója – de ezek nem sok vizet zavartak a piacon avítt játékmenetükkel.
Hogy a szomorúságot elűzzük, hallgassuk meg fent a játék főcímzenéjét. Ennek egyébként van egy a capella verziója is a Press Play On Tape nevű dán C64-tributezenekar egyik lemezén, érdemes beszerezni. További linkek: a C64-es játék (hozzá emulátor egy, emulátor kettő), az amigás eredeti (és emulátor), a pc-s verzió, leírás az 1001/5 könyvben (103. oldalon kezdődik), a Cinemaware honlapja (ahonnan pár játék letölthető). A szokásos borítóképek előtti szavazásban pedig ezúttal is előző szavazások második helyezettjeire lehet voksolni.
[UPDATE: Átadom a szót Sam. Joe-nak, aki a kommentekben nagyon érdekeset írt: "A Sinclair ZX Spectrum verzióról én a következő, szerintem igencsak érdekes történetet tudom: A Taletovics Dávid, Kaproncai Tamás, Dombi Norbert alkotta "The Cat" nevű csapat készítette a konverziót 1989-ben a Mirrorsoftnak, amely Angliában - és talán egész Európában - terjesztette a Cinemaware programjait. Igen ám, de a Cinemaware 91-ben tönkrement, ezért a játék kiadó nélkül maradt. A konverzió elkészült, de az kereskedelmi forgalomba hivatalosan sohasem került. Hogy szándékkal, vagy másként - egység sugarú haver "Bélának" odaadták azzal, hogy senkinek nem adja tovább, de ő csak egy valakinek adta oda azzal, hogy senkinek nem adja tovább, az ugyanígy még valakinek, és így tovább - de a játék kikerült és nagyjából minden Speccysnek megvolt. A közkézen forgó Speccy verzióból hiányzik a nyerő képernyő, ami - úgy tudom - eredetileg elkészült, de valahogy elveszett. (Ez is a "Béla továbbadta" verziót látszik erősíteni.) Ebből a verzióból készült a teljes egészében homemade, tehát nem hivatalos Enterprise 128K verzió is."]
Utolsó kommentek