IDDQD

Nem is kell hozzá különösebb kommentár, hogy miért.

(via tumblr)

Volt ugye ez a jó kis régijáték-kiállítás Szegeden, és Csejtei Péter (alias Lidérc fedőnevű kommentelőnk) pedig olyan jó fej volt, hogy küldött egy galériára való fotót az eseményről. A galériában (lobbanékony nyelvnácik kedvéért: galeszban) van mindenféle kütyü a kvarcjátékoktól a konzolokon át a régi számítógépekig, illetve a híres robotkatica is előfordul kistesójával együtt. Csodálatos, hogy külön szekciója van a Pong-klónoknak, tök jó, hogy az egyik képbe csak úgy belóg egy CoV, a SABA Videoplay pedig őszintén szólva nekem újdonság volt, most néztem utána, mi a bánat volt ez. Bátran tessék kattintgatni a képekre és eredeti méretben csemegézni, felismerni a River Raidet és a Wizard of Wort, rájönni, hogy jé, pont ilyen magnóm volt.

Én nagyon örülök annak, hogy vidéken is vannak ilyen események (nemrég Komáromban is volt egy, csak azt felelőtlenül elmulasztottuk beharangozni, szégyelljük magunkat), és a galéria alapján a szegedi méltó párja a Csokiban minden évben megrendezett kiállításnak. Aki már a rendszerváltás után született, az igen sokat tanulhat a játékipar múljtáról egy ilyen rendezvényen, a Commodore-okon felnőtt gamereknek pedig egyenesen kötelező egyszer (de inkább többször) ellátogatni egy ilyenre, esetleg elvinni a gyereket, és szépen elmagyarázni neki, hogy látod, kisfiam, régen minden jobb volt.

Új websorozattal jelentkezik Freddie Wong YouTube-sztár és félprofi speciáliseffekt-mágus. A történet egy klasszikus középiskolai sztori, új fiú, beilleszkedési problémák, iskola jócsaja, bunkó osztálytársak, ilyesmi. Az extra, hogy ez nem ám valami mezei gimnázium, hanem egy... (wait for it!) videojáték-suli! Jöjjön a trailer, mert az többet ér ezer szónál:

Jól láttátok, az igazgató szerepében Harley "Sauce Boss" Morenstein, az Epic Meal Time félőrült szakácsa domborít. Az első epizód már éles a rocketjump.comon, a többinek is itt lesz majd a premierje, és egy hetes csúszással mennek ki YouTube-ra. Így lészült-filmek és egyebek itt. Én egy szó nélkül odaadnám érte a Barátok köztök Jóban-rosszbanostul.

Roppant vicces projektbe futottunk bele a Kickstarteren: a Pwnee Studios nevű New York-i csapat a világ legnehezebb platformjátékát tervezi összehozni, már ha a közösség megtámogatja őket pár zöldhasúval. Aki esetleg nem értene egyet az univerzum ősigazságával, miszerint régen minden jobb volt, és nem sírná vissza a régi szép időket, amikor a játékok még kihívást jelentettek, nem hülyegyerekeknek tervezték őket húsz perces végigjátszásra, nézze csak meg a trailert, és képzeljen el egy négyes bungiejumping-köteles kooperatív partit mazochista fokozaton. Hát nem IMÁDNIVALÓ?

Mi volt a legnehezebb játék, amivel valaha dolgod volt?

Újabb remek, retrojátékőrültekre szabott esemény lesz a napokban: hétvégén, azaz május 12-13-án rendezik meg a 3. Szegedi retro számítógép, video- és kvarcjáték kiállítást. Mindkét nap délelőtt tíztől este hatig várják a látogatókat a Bálint Sándor Művelődési Házban (Szeged, Temesvári körút 42.), a felnőtt belépő 600 forint, a gyerek 300, a négyfős családi 1300.

A rendezvényen persze lesz egy rakás kipróbálható régi gép, konzol, játék és kvarcjátékok a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évekből. A fő műsorszámnak a Nintendo Playchoice játéktermi gép (pontosabban ennek kicsit módosított mása) ígérkezik – az eredeti gépet a Nintendo dobta piacra 1986-ban tíz NES-játékkal. Meg lehet majd tekinteni a híres magyar robotkaticát is (eerről ugye már írtunk a blogon), szóval aki Szeged környékén lesz, ki ne hagyja.

További részletek a rendezvény honlapján.

Hát például abban, hogy a kollégistái a Schönhertz kolesz oldalán már 2003-ban (vagy 2005-ben?) megcsinálták azt a dotmatrix Tetrist, amit a világ legmenőbb műszaki egyetemén csak most hegesztettek össze. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennél még korábban megszületett már ugyanez a Brown egyetemen Amerikában, sőt, a legenda szerint az egész Hollandiából, a Delftről még a kilencvenes évek közepén indult. Akárhogy is, az MIT-s 17*9-es színes kijelző egész jól néz ki, bár igen bénán játszik, aki a videón demózza a dolgot.

(részletek a cucc megvalósításáról itt)

És most nem ám a kínai gagyiról van szó, hanem a tök hivatalos, finnországi Angry Birds Landről, aminek az építését maga a fejlesztő Rovio felügyeli. Egy már meglevő park, a Särkänniemi Adventure része lesz az új hely, 12 morcosmadaras hullámvasúttal és egyéb attrakcióval. Az Eurogamernek van pár képe is, nekem meg csak egy halk kérdésem: azzal együtt, hogy én speciel szeretem ezt a játékot, nem kezd ez már egy picit irritálóan sok lenni belőle lassan?

(via Jace Hall)

Idén 30 éves a Frogger, ennek örömére elkészült a New York-i ötödik sugárút forgalmát egy webkamerán át a játékba valós időben átültető verzió. Az egész valójában csak egy reklám, hogy a játékot beszavazza a nép a Smithsonian videojáték-történelmi kiállítására. Mondjuk megérdemelné, az tény.

A nyolcvanas évek elején, amikor nálunk szárba szökkent a játékkultúra, főleg a Spectrum- és a C64-programok mentén haladtak a dolgok, japán játékok elég ritkán jutottak el hozzánk akkoriban. Persze egy-két szerencsés akadt, ezek többnyire valamilyen sikeres konverziónak köszönhetően vetették meg a lábukat a keleti blokkban. Mint a legutóbbi játékos Heti retro alatt megszavazott Ghosts'n Goblins, születési nevén  Makaimura.

Hányat ismersz fel becsukott szemmel a megamix 34 videojátékzene-feldolgozásából? Őskonzolosok előnyben!

Ennek örömére nézzünk is meg egy friss techdemót a CryEngine 3-ból, aztán mehet tovább a szokásos eszmecsere arról, hogy bezzeg 1981-ben ZX Spectrumon.

Neked melyik volt az első játék, aminek azt mondtad a grafikájára, hogy úristen úristen, ennél jobbat már nem lehet csinálni?

Azt hiszem, most már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Mass Effect 3 vége a játéktörténelem egyik legvitatottabb befejezése. Persze, nem ez volt az első lezárás, ami megosztotta a játékosokat, viszont remek alkalom arra, hogy a régebbi, sokak által rossznak mondott befejezéseket is elővegyük. Lássunk tehát néhány példát a közeli és távoli múltból – eredetileg tíz játékot akartunk összeszedni, de annyit találtunk, hogy inkább típushibákat gyűjtöttünk össze. Kéretik négy dolgot szem előtt tartani a lentiek olvasásakor:
1. Egy játék befejezése egyéni ízlés kérdése, ami egyik embernek tetszik, azt a másik utálhatja. Az alábbiak nem axiomatikusan szar befejezések, csak anno elég sok játékosnak nem tetszettek ahhoz, hogy helyük legyen itt.
2. Egy játék befejezésének minősége nem feltétlenül korrelál a játék minőségével (azaz szuper programnak is lehet béna vége).
3. A típushibák elkövetői között persze lehetnek kivételek. Ahogy Orson Scott Card mondta: „Minden szabályt megszeghetsz, ha képes és hajlandó vagy megfizetni az árát.” A lentiek elkövetői többnyire csak hajlandók voltak, képesek nem.
4. Vigyázat, spoilerek! (Duh.)

A játékcsajrovatnak adott már néhány kuncsaftot a pornóipar (Asia Carrera, Tera Patrick) és a visszafogottabb erotikában utazó Playboy is (Erika Eleniak, Jenny McCarthy, Maria Whittaker). Most az utóbbi csapatból jön egy újabb cica, Jo Garcia akt- és fehérneműmodell, aki 2008-ban az év kiberlánya volt a Playboyban, bármit is jelentsen ez.

Rengeteg komment és észrevétel érkezett a Jack Tramiel-nekrológhoz, köszönjük mindenkinek (még sosem volt ezerlájkos posztunk). Sokan leírták, hogy a Commodore gépek révén lett belőlük programozó, Biga fedőnevű kommentelőnket ezek a hozzászólások egy cikk megírására késztették. Ez következik most a Heti retróban (a Ghosts'n'Goblins pedig jövő héten, azt se felejtettük el, nyugi).

Köszönjük neked, sokan, az első számítógépünket. A 16-ot, a 64-et, a 128-at, az 512-t. A 320*200-at, a 16 színt, a három hangcsatornát, és mindent, amit ezekből ki lehetett hozni. Köszönjük első, BASIC-ben írt saját programjainkat. A ?SYNTAX ERROR-t, a ?LOAD ERROR-t, a POKE-ot, a trainereket, a hideg és a meleg resetet. A magnófejállítást, az utántöltős programokat és a Quickshot joystickokat.

Köszönjük könnyű másolhatóságot, és azt, hogy a keleti blokkban is kicsírázhatott a játékkultúra. A Commorode Világot, CoVboyt és Sótész Gögyöt. A végigjátszásokat és a lemezcseréket. A Plusi–C64-háborút, a Kazettaküldő Szolgálatot és az 576 Kbyte-ot. A demoscene-t, a crackercsapatokat, és a számtalan új fejlesztőstúdiót.

Köszönjük a Commodore-okra készült játékokat. A sok halált az Aztec Challenge-ben, az Antiriadot és a Test Drive kanyarjait. A Stunt Car Racert, a fejlevágást a Barbarianben, és a C.R.E.A.T.U.R.E.S. humorát. A Raid Over Moscow-t, a Street Rod ’63-as Corvette-jét és a lovagi tornákat a Defender of the Crownban. A Supremacy és a Myth zenéjét, és a két Impossible Missiont. A Shoot’em Up Construction Kitet és a Graphic Adventure Creatort. Az Időrégészt, a Bosszút, az Új Vadnyugatokat, ezek jelszavas védelmét és a Newcomert. A Pirates! tengeri csatáit, a lila csápot a Maniac Mansionben és azt, hogy Zak McKracken nevét senki nem tudta helyesen leírni. Rick Dangeroust, Gianát, és az utolsó nindzsát.

És köszönjük az átiratokat is. A Total Eclipse-et, a Nodes of Yesodot, azt, amikor végre végigjátszottuk a Head Over Heelst. A Paperboyt, a Lords of Midnight végtelenségét, a Tir Na Nog átláthatatlanságát. A Boulder Dasht, a Laser Squad pályáit, a megunhatatlan ELITE-et. A Commando termelte adrenalint, a Ghost’n’Goblinsot és a Wizard of Wor kétszemélyes arénaharcait.

Köszönjük az IDDQD-t, és a lelkesedést, amit kaptunk hozzá.

Tegnap elhunyt Jack Tramiel, a Commodore alapítója.