IDDQD

Az id Software viselt dolgairól sokat írtunk már, hosszú poszt volt a Wolfenstein 3D-ről és a Doomról, nem is olyan régen pedig podcastünk egyik adását a cégnek szenteltük. Abban szót ejtettünk arról, hogy a cég alapító kulcsemberei 1990-ben a Softdisknél dolgoztak kisebb játékokon, de nem érezték elég sajátnak ezt a melót, ezért Ideas From The Deep néven félig-meddig titokban kezdtek saját projektekbe. Az egyik ilyen projekt a sima képernyőgörgetés pc-s megjelenítése volt, erre ugyanis a korabeli pc-k nem nagyon voltak képesek. A programozózseni John Carmack a Super Mario Bros 3. első pályáját alkotta újra - gyakorlatilag portolta - pc-re háromnapi melóval, Tom Hall és John Romero segítségével. Az egyik elkövető, Romero tegnap kitett egy videót az 1990. szeptember 28-án elkészült demóról, fogyasszátok egészséggel:

Super Mario Bros. 3 Demo (1990) from john romero on Vimeo.

A többi meg már játéktörténelem; Carmackék megkeresték a Nintendót, hogy szívesen elkészítenék a Mario-játék portját, de ők nemet mondtak. Ezért a csapat - ami nem sokkal később már id Software-nek nevezte magát - olyan Mario-szerű saját játékba kezdett, amiben felhasználták a scrollozórutint. Ez lett a Commander Keen, éppen tegnap volt 25 éve, hogy megjelent (gondolom, Romero ezért ásta elő a fenti demót). És akkor már nézzünk meg egy videót a jó öreg Keen parancsnok kalandjaiból is:

Meredek és nagyon morbid kérdés, és nincs benne semmi túlzás. A Who's Your Daddy nevű indie játékban tényleg egy csecsemő próbál öngyilkos lenni. Ez amúgy elég sokszor sikerül neki. És a lenti, lassan másfélmilliós nézettségnél járó videó elkövetői elég jól szórakoznak ezen:

Persze egy bulvárújságírós cím alapján ítélni hiba lenne, ismerjük meg inkább a kontextust: a játék valójában kétszereplős, a másik játékos a gyerek papáját alakítja, és egyetlen célja, hogy megóvja a picit a minden háztartásokban megtalálható halálos veszélyektől (forró sütő, hipó, konnektor, stb). Vagyis a Who's Your Daddy elég mindennapos élethelyzetet szimulál. Szerencsére a kislányom elég simán átvészelte az "öngyilkos időszakot", de emlékszem azokra a parás napokra, amikor nagyon érdekes volt minden konnektor, és fejesugrással akarta elhagyni a pelenkázót. És más apukáktól még durvábbakat hallottam: a baba, aki mindenáron tápkábelen élezné éppen kibújó fogacskáit még az enyhébbek közül való volt.

Gondolom, hasonló élmények (és egy régi táblás játék) ihlették a játék fejlesztőjét, Joe Williamst. Illetve eleinte nem is játék volt a cél, csak viccelődött azzal, hogy milyen poén lenne egy ilyen játék. Aztán addig viccelődött, amíg indított egy Kickstarter-kampányt, ahol pikk-pakk összejött a játékra kért 1500 dollár (plusz egy ezres), és most már ott tartunk, hogy a játék átment a Steam Greenlighton. Szóval ez most a várható új őrület a kenyérszimulátorok után, valamikor jövőre jelenik meg a végleges verzió. Addig is itt az egyelőre erősen alfaállapotú játék trailere:

Megint szembejött velem a lenti kép, ami legalább egy éve kering már a neten, de ma is érdekes lelet: egy szkennelt oldalpár az 1982-es Usborne Guide to Computer and Video Games című amerikai brit ismeretterjesztő könyvből. 33 éve adták tehát ki, amikor a web még a kanyarban sem volt, és amikor a Commodore éppen kezdte megvetni a lábát a videojáték-piacon, ahol éppen az Atari volt a király (bár már nem sokáig). Érdekes, hogy ebben az időben miket gondoltak a videojátékok jövőjéről, mennyi minden bejött, csak legfeljebb nem abban a formában, ahogy elképzelték. (Kattintásra jön a nagyobb méret.)

A fontosabb megállapítások:

- Sokkal gyorsabb gépeken sokkal jobb játékok jönnek majd, amik mellett az 1982-esek primitív kövületnek tűnnek majd.

- Lesznek olyan játékok ("tévéjátékok"), amik nagy csatákat szimulálnak nagyon részletesen, és a játékos ezekbe a részletekbe beleszólhat majd.

- A sportjátékokban a sportban résztvevő csapat minden egyes tagját lehet majd irányítani, a partjelzők és a bírók pedig "elektronikusan szintetizált" hangon kommentálják a meccs eseményeit.

- Lesznek olyan multiplayer játékok, amikkel egyszerre sokan játszhatnak majd, mert lesznek olyan számítógépek, amik képesek lesznek kezelni ezt (elég vicces, ahogy a kép ezt vizualizálja).

- A hordozható elektronikus játékok képernyője még mindig folyadékkristályos lesz, de már színes, és valószínűleg olyan részletes és élethű, mint az 1982-es tévéműsorok.

- 2000-re már megjelennek azok a játékok, amik saját rádiójel-adók és -vevők révén lehetővé teszik, hogy a világ két végén levő játékosok egymással játsszanak.

- És elkészül majd a szuperjáték is (the ultimate game), egy nagyon élethű program, amit egy speciális szoba falaira vetítve lehet majd nézni. Talán kalandjáték lesz vagy űrharc, 3D effekteket fog alkalmazni, négycsatornás surround hanggal és lézerfényekkel bűvöli majd el a játékost.

Azért visszamennék 1982-be, és megmutatnám a szerzőnek, hogy 2015 egyik lenagyobb indie sikerjátéka így néz ki. :)

Felmentem megnézni, milyen a winter sale, azzal a határozott szándékkal, hogy egy fillért nem költök. Kb. tíz perccel később:

De hát 136 dollárt megspórolok! A hülyének is megéri! És csupa olyan játék, amit a közeljövőben ki akarok próbálni vagy újrajátszani, és eddig nem volt meg legálban! És közeleg a karácsony, sőt a születésnapom, nehogy már ne lepjem magam ezzel a pár aprósággal! Ugye? Ugye?!?

Nektek amúgy mennyi volt a veszteség?

Páratlan hét, tehát podcastünk miniverziójával jelentkezünk újra, amben csak egyetlen régi játékot vesézünk ki, de azt frissen szerzett tapasztalataink alapján. Ezúttal egy Lucasarts-kalandjátékot, de mivel a Lucasarts-kalandjátékok többsége mindenkinek megvan, a legkevésbé ismertet választottuk, a Loomot (amit egyébként egyik kommentelőnk javasolt).

Az évszám 1990, már több játék is készült a híres SCUMM motorral (Maniac Mansion, Zak McKracken, Indy 3), de az első Monkey Island még nem jelent meg - ekkor jött ki a Loom, ami még ma is egy nagyon különleges és meglepő játék, akkoriban meg pláne az volt (és ugyebár ez volt az a program, amiről a Monkey Islandben lehetett megkérdezni az egyik kalózt a kocsmában). Hogy 2015-ben hogy működik a játék, azt az adásban meghallgathatjátok, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Doom
• Wishbringer (1985)
• Beyond Zork (1987)
• The Dig (1995)
• Loom (1990) longplay, amigás verzió
• Loom hangkazetta
• Loom VGS vs EGA verzió
• Forge - egy félbemaradt nem hivatalos folytatás a Loomhoz
• Loom a GOG-on és a Steamen

Minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint az idei utolsó vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini (karácsonyra valami különlegeset találtunk ki).

Korábbi adások:

Checkpoint Mini #01 (pilot) - Lands of Lore
Checkpoint Mini #02 - Shadow of the Colossus
Checkpoint Mini #03 - Heart of Darkness
Checkpoint Mini #04 - Under a Killing Moon
Checkpoint Mini #05 - Crimson Skies: High Road to Revenge
Checkpoint Mini #06 - Blood
Checkpoint Mini #07 - KKND (Krush Kill 'n' Destroy)
Checkpoint Mini #08 - Blackthorne

 

Checkpoint (nem mini) adások

Igen, egy Amiga játékért. Tudtommal először történik ilyesmi; a platform ugye éppen idén harmincéves, ehhez képest köszöni szépen, jól van, és ha a rajongók is úgy akarják, megjelenhet rá egy zsírúj játék, a The Dream of Rowan (nem lehetetlen, 4000 eurónak kellene összejönnie, 462 van meg eddig, de még van 29 nap a kampányból - itt lehet követni az állást).

A fejlesztő egy spanyol indie csapat, az Amiten Software, és az Amiga képességeit figyelembe véve, autentikus eszközökkel/szoftverekkel készítik a játékot (igaz, 2 mega RAM kell majd a futtatáshoz). A jelek szerint egész sok kész van a programból, ami amúgy egy átlagos platformjátéknak tűnik, néhány szép grafikai megoldással. Kíváncsi vagyok, össze fog-e jönni - a négyezer euró nem sok egy Kickstarter-projektnek, de az ilyen homebrew régi-új játékokat jellemzően annyira szent őrültek készítik, hogy ingyen bocsátják a köz boldogulására. De a kész anyagokból úgy tűnik nekem, hogy az amitenesek is megszállottak, és van egy olyan sejtésem, hogy ha nem jön össze a kampány, valahogy azért csak befejezik a játékot.

Múlt hét végén volt a Sony Playstation Experience nevű rendezvénye, amin bemutattak pár újdonságot, és persze a cég körül mostanában magasra csapó retrohullámokon is érkezett egy új szörfös (ej, de szép képzavar lett ez a mondat végére). Az eredeti ráadásul 1980-as cucc, igazi műfajteremtő őskövület, a Rogue, ami nagyjából minden olyan játék alapvetése, amiben szörnyekkel teli labirintusokat (ejtds: dánzsön) kell felfedezni, kirabolni és persze a szörnyeket megölni. Az eredetiről azt kell tudni, hogy karaktergrafikát használt, és jóval később is akadtak hasonló követői (mi is toltuk kilencvensokban a koleszban a Moriát), de a műfajt akkor is roguelike-nak nevezték, amikor már csillivilli grafikát villantott, és persze a Diablo sem tagadhatja le a Rogue hatását.

Na, ezt éleszti fel a Brut@l című játékkal a Sony, illetve az újonc Stormcloud Studios, persze 3D grafikával, ugyanakkor megőrizve a karakteres grafika - most figyelj - karakterét. Hogy ez miként lehetséges? Így:

Kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog működni. Benne van az is, hogy fél óra után unalmas lesz a koncepció, meg egy remek akció-RPG lehetősége is (lesz kooperatív mód és pályaszerkesztő is). Az viszont biztos, hogy a játék dobozára kell majd ragasztani egy plusz epilepsziafigyelmeztetést is. Sokáig nem kell már várnunk rá, valamikor 2016 elején jön. Ja, és pirospont a "kick some ASCII" szójátékért.

A rendezvényen egyébként megmutatták mozgás közben a Day of the Tentacle felújított változatát (lásd lent, a véleményem nem változott róla), és nem meglepő módon bejelentették az újabb Schafer-klasszikus, a Full Throttle remake-jét.

Egész népszerű lett videojátékos podcastünk; az elején még ezer hallgatásnak is nagyon tudtunk örülni, de most például az esportos adás már 3500 fölött jár (plusz iTunes). Ezt nagyon köszönjük, viszont elég vegyes visszajelzések jönnek azt illetően, hogy milyenek legyenek az adások. Van, aki a sok infónak örül, van, aki a belterjes sztoriknak - de ez valószínűleg így van rendjén, gyökeres változtatásokat nem is nagyon tervezünk. Reméljük, hogy a mostani adásban mindkét tábor megtalálja az örömét...

Mert lesz, én most már ezt ki merem jelenteni annak ellenére, hogy még csak elindult ma a crowdfunding-kampány. És nem is kér keveset a Double Fine, 3,3 millió dollárt, de máris több mint egymilliónál tart az adakozás, és még 34 nap van hátra.

Aki követi a blogot, tudja, hogy a Psychonauts az egyik kedvenc játékom evah, ha nem lenne a Day of the Tentacle, konkrétan erre mondanám azt, hogy a legjobb Tim Schafer- játék. Schaferék 2001-ben alapították a Double Fine-t, és csak 2005-ben, majdnem ötéves fejlesztés után jelentették meg a Psychonautsot, egy nagyon furcsa, nagyon vicces és nagyon szórakoztató platformjátékot erős kaland- és akcióelemekkel (vagy kalandjátékot erős platform- és akcióelemekkel, nézőpont kérdése). Imádtam minden porcikáját, évente végigjátszom azóta is. Ennek ellenére nem lett nagy siker, sőt az első évben úgy tűnt, hogy megbukott. Aztán a szájhagyomány (meg a digitális terjesztés meg a sok akciós leárazás) felkapta, és nézzétek, mi történt:

Szóval szép ki rajongótábora lett a Psychonautsnak, erősen a levegőben volt tehát, hogy lesz folytatás - sőt egyszer a Minecraft-fejlesztő Notch is bedobta, hogy finanszírozná a Psychonauts 2-t (aztán nem lett belőle semmi). Persze, hogy közösségi projektfinanszírozás lett a vége, a Double Fine ma elindította a kampányt. A 3,3 millió dodó csak a fejlesztés egy részét fedezi, egy másik részét befektetők, egy harmadikat meg maga a Double Fine. 2018-ra saccolják a premiert, de ugye jó munkához idő kell.

Amikor az egész Kickstarter-őrület beindult, én akkor azt mondtam, hogy ha valamiért pénzt adok így, az a Psychonauts 2 lesz. Aztán ugye volt Schaferék Kickstarteren bedörrentett játéka, a Broken Age, és lassan csordogálni kezdtek róla a hírek, hogy hát nem olyan sima menet a fejlesztés, volt csúszás is, sőt egy ponton Schafer még több pénzt kért, pedig a rajongók eleve az eredetileg kért pénz többszörösét adták. Mi tagadás, ez némi óvatosságra int. De ha már azt mondtam, amit, állom a szavam. Irány a kampány weboldala, aki akar, kövessen. (Akinek nincs meg még az első rész, az a legkisebb támogatói csomaggal is megkapja.)

Razputin, siess, várlak!

Páratlan hét, tehát podcastünk miniverziójával jelentkezünk, amben csak egy régi játékot vesézünk ki, de azt frissen szerzett tapasztalataink alapján. Hirtelen felindulásból a múltkori Blizzard-adás után beszéltünk kicsit a Blackthorne-ról, egyben azt is kipróbáltuk, milyen, ha a vendég bent marad a Checkpoint Mini felvételére is (jó, eddig is volt már olyan, hogy bent marad, de most meg is szólalt).

Az 1994-es badass mászkálós-lövöldözős program az első olyan játék volt, amit a cég nem Silicon & Synapse, hanem Blizzard néven adott ki, nem sokkal az első Warcraft előtt. Fantasy világ + erőszakos jelenetek + shotgunnal oda se nézve a hátad mögé dörrentesz = WIN, legalábbis az volt 1994-ben. Hogy 2015-ben ez hogy működik, azt az adásban meghallgathatjátok, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Blizzard-adásunk
• A Blackthorne intrója
• Blackthorne logplay
• Prince of Persia
• Flashback
• A Blackthorne SNES-verziója
• Gods
• Heart of Darkness-adásunk
• Innen lehet ingyen letölteni a Blackthorne-t

Minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.

Korábbi adások:

Checkpoint Mini #01 (pilot) - Lands of Lore
Checkpoint Mini #02 - Shadow of the Colossus
Checkpoint Mini #03 - Heart of Darkness
Checkpoint Mini #04 - Under a Killing Moon
Checkpoint Mini #05 - Crimson Skies: High Road to Revenge
Checkpoint Mini #06 - Blood
Checkpoint Mini #07 - KKND (Krush Kill 'n' Destroy)

 

Checkpoint (nem mini) adások

Egész héten ügyeletes szerkesztő voltam, nem volt semmi időm blogolni, ezért csak most számolok be a múlt hétvégi PixelCon 2-ről. Amit jól beharangoztam, ezért nem is nagyon terveztem utólag írni róla, de persze másnap már bántam, hogy nem fotóztam rendesen (a helyszínen azért nem volt fotózhatnékom, mert úgy láttam, nehéz visszaadni képekkel, milyen jó a buli (egymásba értek a régi gépek és az emberek, így az emberek takarták a gépeket, a közelik meg nem mutatják a bulit). Aztán vasárnap beesett Zobor fedőnevű olvasónktól több mint száz kép, innen is nagyon köszönöm. Ezekből válogattam egy galériára valót:

A szokásosnál kevesebb hanghibával és több röhögéssel jelentkezik a Checkpoint tizenötödik adása. Mivel most volt Blizzcon, a Blizzardról beszélgettünk majdnem másfél órát kellemes akolmelegben egy régi cimborá... akarom mondani szakértő vendéggel. Én éppen nem voltam valami nagy formában, és ebből (is) adódott jó néhány vicces szitu, amiket nem vágtam ki (PEDIG MEGTEHETTEM VOLNA). Szóval régen röhögtünk ennyit, szóviccek included.

A Kotakun akadtam rá az Oases című, Unity motorral készült kis indie játékra, ami újabb szép példája annak, hogy mennyi minden lehet videojáték (vagy mennyi minden veti fel a kérdést, hogy egyáltalán micsoda a videojáték, nézőpont kérdése). A kezdő képsorokon egy repülő zuhan egy sivatag felé, aztán megnyílik valami dimenziókapu, és a gép egy pszichedelikus világba kerül, ahol ehhez passzoló zene szól. Cél nincs, a repülővel lehet röpködni, amíg a zene tart, aztán egyszer csak véget ér az egész, lehet újra kezdeni másik pályán.

Az egészben a játék fejlesztésének története a legérdekesebb. Az Oasest egy 26 éves francia fejlesztő, Armel Gibson csinálta, akinek a nagypapája 1960-ban, az algériai függetlenségi háborúban halt meg, napokkal az első gyereke születése előtt. Illetve nem meghalt, hanem a repülőjével eltűnt, de a leglogikusabb magyarázat az, hogy lezuhant és meghalt. Armel viszont nem érte be a leglogikusabb magyarázattal, hanem - kicsit talán önterápiás céllal - elkészítette az Oasest, és a nagypapájának ajánlotta. "Szeretek arra gondolni, hogy ez történt vele" - írja az álomvilágban röpködős játékban.

A fejlesztő 1 dollárt kér az Oases letöltéséért, de ez fakultatív, ingyen is odaadja a játékot. Én nem sajnáltam rá azt a 300 forintot; szimpatikus, hogy valaki így dolgozza fel a gyászát, illetve az is tetszik, hogy a videojátékok ennyire különfélék tudnak lenni 2015-ben.

Az achievementeknek nem sok értelmük van, kivéve akkor, mikor azt mutatják meg, hogy milyen fura világban élünk. A steames Fallout 4-ben van például egy olyan, amit akkor kap meg a játékos, ha kilép a 111-es Vaultból (vagyis nagyjából 5 perccel a karaktergenerálás után).

Na, az van, hogy a játékosok mintegy 13 százaléka nem jutott el idáig (a vg247 szúrta ki, akkor még 14,5 százalék volt az arány).

Ez annak fényében kiemelkedő eredmény, hogy nagyjából pont annyi dolgunk van a 111-es vaultban, mint az első részben a 13-asból kifelé, csak nem patkányokkal. Stöki szerint valószínű, hogy a karaktergenerálás köti le az embereket ennyire, azért maradtak bent, vagy lehet, hogy ennyien tanultak a korábbi vault dwellerek hibáiból, és eleve neki sem indulnak a kalandnak, abból nagy baj nem lehet.

Ha már Fallout, beszéljünk egy érdekes dologról, ami szintén a 111-es óvóhelyhez tartozik. Van az egyik szobában egy elég jó fegyver, amit elméletileg csak mesterszintű zárnyitással, valahol a tizensokadik szint környékén tudunk megszerezni. Egy játékosnak azonban jobb ötlete támadt: megkérte Dogmeatet, a kutyát, hogy hozza oda neki a fegyvert. Ez történt: 

Tegnap éjfélig küldhettétek be mutánsvadászatos nyereményjátékunk megfejtését, most az eredményhirdetés jön. Én nehéznek gondoltam a rejtvényt, ehhez képest majdnem 200 helyes megfejtés jött, és ennek több mint a fele telitalálat. Leborulok előttetek.

Lássuk a helyes megfejtést. A feladat 16 játék neve volt, amiben a lenti mosolyalbumban látható mutánsok szerepelnek. 12 helyes válasszal már részt lehetett venni a sorsoláson, 16-tal pedig dupla eséllyel nyerni.

A játékok címei balról jobbra haladva (a sorozat nevét is elfogadtam, tehát például a Mortal Kombat X-nél a Mortal Kombat elég volt):

1. sor: Fallout, Bioshock, Mortal Kombat X, Bad Blood
2. sor: X-Men (arcade), Infamous 2, Resident Evil 5, Gears of War 3
3. sor: Starcraft II, Rage, Crash: Mind Over Mutant, Under a Killing Moon
4. sor: Attack of the Mutant Camels, KKND, The Last of Us, Witcher III: The Wild Hunt

És a nyertesek (akiket a random.org véletlenszám-generátorával sorsoltam ki):

I. csomag: I. Krisztina
- Fallout 4 poló
- 98 oldalas „The History of Fallout” művészeti album
- Válogatás a Fallout 4 játék zenéiből
- Fallout 4 kulcstartó
- Fallout 4 bögre
- Fallout 4 kitűzők
- Nuka-Cola poszter (A3-as méretben)
- Fallout 4 poszter (A2-es méretben)

II. csomag: L. Dávid
- Vault Boy maszk
- Válogatás a Fallout 4 játék zenéiből
- Fallout 4 kulcstartó
- Fallout 4 bögre
- Fallout 4 kitűzők
- Nuka-Cola poszter (A3-as méretben)
- Fallout 4 poszter (A2-es méretben)

III. csomag: K. Márió
- Válogatás a Fallout 4 játék zenéiből
- Fallout 4 kulcstartó
- Fallout 4 kitűzők
- Nuka-Cola poszter (A3-as méretben)
- Fallout 4 poszter (A2-es méretben)

A nyerteseket értesítettem, nyereményüket személyesen adom oda vagy postán küldöm el. A többieknek köszönöm a részvételt, és ne csüggedjenek, lesz még idén nyereményjáték.