A Kotakun akadtam rá az Oases című, Unity motorral készült kis indie játékra, ami újabb szép példája annak, hogy mennyi minden lehet videojáték (vagy mennyi minden veti fel a kérdést, hogy egyáltalán micsoda a videojáték, nézőpont kérdése). A kezdő képsorokon egy repülő zuhan egy sivatag felé, aztán megnyílik valami dimenziókapu, és a gép egy pszichedelikus világba kerül, ahol ehhez passzoló zene szól. Cél nincs, a repülővel lehet röpködni, amíg a zene tart, aztán egyszer csak véget ér az egész, lehet újra kezdeni másik pályán.

Az egészben a játék fejlesztésének története a legérdekesebb. Az Oasest egy 26 éves francia fejlesztő, Armel Gibson csinálta, akinek a nagypapája 1960-ban, az algériai függetlenségi háborúban halt meg, napokkal az első gyereke születése előtt. Illetve nem meghalt, hanem a repülőjével eltűnt, de a leglogikusabb magyarázat az, hogy lezuhant és meghalt. Armel viszont nem érte be a leglogikusabb magyarázattal, hanem - kicsit talán önterápiás céllal - elkészítette az Oasest, és a nagypapájának ajánlotta. "Szeretek arra gondolni, hogy ez történt vele" - írja az álomvilágban röpködős játékban.

A fejlesztő 1 dollárt kér az Oases letöltéséért, de ez fakultatív, ingyen is odaadja a játékot. Én nem sajnáltam rá azt a 300 forintot; szimpatikus, hogy valaki így dolgozza fel a gyászát, illetve az is tetszik, hogy a videojátékok ennyire különfélék tudnak lenni 2015-ben.