IDDQD

Szerdán belengettem, hogy megint lesz egy eBay-es nyereményjátékunk, most már közölhetem a részleteket is. A szervező ezúttal is az eBay International Market, akárcsak legutóbb, de most kicsit mások a szabályok, ezért négy olvasót biztosan nem tudunk megörvendeztetni, csak egyet, esetleg kettőt.

A játék lényege, hogy egy fiú és egy lány blogger küzd fácsés kommentekért – a hölgy játékos a Gépségszalon Scullyja, akit a játék idejére Télanyunak neveztek ki az eBay magyar marketingesei - Télapu pedig én vagyok. Mindkettőnknek le kellett adni egy 8-8 tárgyból álló bevásárlólistát, ezeket az eBay virtuális reklámcicája, Jóljár Jolán felpakolta a Facebook-oldalára. A 8 tárgyat én természetesen a szerdai felhívásomra beesett ötleteitekből válogattam össze (nehéz volt, mert megint sok és marha jó ötleteket adtatok, egy külön posztban majd erről is írok). Ezekre a bevásárlólistákra lehet szavazni és kommentelni Jolikadrága oldalán a Contests fülön (ehhez persze engedélyezni kell a megfelelő applikációt), december 10. péntekig. Kb. ennyi a teendő, de akit ennél is részletesebben érdekelnek a játékszabályok, ide kattintson.

A játékban három nyertes lesz:
- Télapu vagy Télanyu – attól függően, hogy melyik bevásárlólista kapja a több szavazatot – a nyertes legfeljebb 100 euróért választhat egy ajándékot a magyar eBayen.
- Télapu vagy Télanyu – aki a kevesebb szavazatot kapja, az is kap vigaszdíjat, ő legfeljebb 50 euróért választhat.
- És szintén 50 eurós tárgyat kérhet a legjobb komment szerzője is (őt a játék szervezői választják majd ki).

A saját nyereményem – akár az 50, akár a 100 eurós limitet érem el – természetesen kisorsolom a 8 tárgy beküldője között, így szerencsés esetben egy olvasó megveheti a tárgyat magának, amit kinézett. A többiek a kommentért járó 50 ajrós díjra hajthatnak, szóval szavazzatok, kommenteljetek itt. Zárásul pedig hadd idézzem a Shrekből a szamár idevágó nagyszerű bölcsességét: „Pick me, pick me!”

Vicces másolásvédelem kategóriában érkezett egy erős versenyző, ami simán elhomályosítja a Settlers nemtudommárhányadik részének trükkjét, amikor a kovács féldisznókat kezdett el gyártani a sokadik pályán, befejezhetetlenné téve azt a szintet (akkoriban egy gémer magazinnál dolgoztam, és szó szerint százszámra kaptuk a leveleket, hogy ez miért van, nagyon vicces volt).

Na, a Ubisoft most még tréfásabbat talált ki a Michael Jackson Experience DS-es verziójában. Ha másolt játékot érzékel a rendszer, beindul a játékba ilyen esetekre épített programmodul és... VUVUZELA TIME!

Koreában (figyelem: nem ám a diktatorikus északon, hanem a fejlett délen) a parlament elé került az a törvénytervezet, ami éjféltől reggel hatig eltiltaná az internet elől a 16 évnél fiatalabbakat. Ennek főként az online játékok elsöprő népszerűsége, illetve az általános problémaként jelentkező internetfüggőség terjedése az oka, ami az illetékesek szerint a fiatalkorúaknál a tanulás és az egészség elhanyagolásához vezet.

A netcafékból egyszerűen kizavarnák a fiatalkorúakat éjfélkor, míg az otthoni éjszakai netezést azzal lehetetlenítenék el, hogy a netszolgáltatónál regisztrációkor meg kellene adni az életkorunkat, és a 16 alattiaknál éjjel egyszerűen blokkolná a rendszer a netelérést.

Bónuszként az online játékok üzemeltetőit köteleznék egy olyan rendszer használatára, amivel a szülő szabályozhatja, hogy a gyereke napi vagy heti szinten mennyit tölthet becsatlakozva.

Nekem mondjuk dél-koreai 15 évesként tuti nem tetszene, hogy a szüleim helyett állam bácsi akarja eldönteni, hogy mikor netezhetek és mikor nem, de a fiktív koreai szüleim biztos kölcsönadnák a saját nethozzáférésüket, ha nagyon szépen kérném, és meggyőzném őket, hogy a harmincas keleteurópai alteregómnak sem ment teljesen az agyára a videojáték.

...szabadon engedjük a lelkünk mélyén lakozó pici grammarnáci mellett lakozó még kisebb spellingnácit, és lendületből eltöröljük a magyar gémerek körében 99,9 százalékos penetrációval futó tévhitet Peter Molyneux nevének kiejtéséről.

Te hogy ejted? Franciásan, mi, "molinő"? Akkor te sem jól ejted.

A legautentikusabb forrás, maga Peter "malinyú"-ként mutatkozik be, ahol az "a" valahol félúton van az a és az o hang között (kb. mint a holiday szóban), a nyú meg olyan félig n, félig ny, mint a new szóban.

Köszönöm, hogy elmondhattam, régóta nyomta már ez a lelkem.

Spellingnáci rovatunk következő epizódjában az Obsidian-vezér, egykori Black Isle-alapító, a Planescape Tormenttel (az milyen már, hogy torment helyett automatikusan torrentet írtam elsőre?) megistenült Feargus Urquharttal foglalkozunk.

Aki rendszeresen követi a blogot, annak talán feltűnt már, hogy egyik kedvenc fejlesztőm a Monkey Islandek és a Day of the Tentacle révén elhíresült Tim Schafer. A másik pedig az ötletmilliomos Peter Molyneux, akiről most fogok bővebben megemlékezni, hiszen múlt héten a Populoust szavaztátok be a retrorovatba.

Molyneux-ról rengeteg jó sztori kering, hadd kezdjem ezekkel, kicsit ollózgatva pár régi cikkemből. A fejlesztőzseni állítólag elég nehéz gyerek volt (talán diszlexiája miatt is), sokat rosszalkodott, egy családi nyaraláson a trópusokon például megpróbálta eladni a húgát a bennszülötteknek. Egyik csínytevése az volt, hogy szüleinek kertjében széttúrt egy hangyabolyt – és a legenda szerint ekkor kezdődött minden. A kisfiút lenyűgözte az igyekezet, amivel a rovarok próbálták újraépíteni a fészküket, ugyanakkor áhítattal töltötte el, hogy mekkora hatalma van a kis lények fölött. Órákig figyelte a bolyt, és saját bevallása szerint később ehhez az élményhez nyúlt vissza, amikor elkészítette a Populoust – a játékot, ami egy csapásra ismertté tette a nevét. Addig azonban még rögös út vezetett.

Molyneux a southamptoni egyetemen szerzett informatikusi diplomát, majd flopik forgalmazásából próbált megélni, nem túl nagy sikerrel. 1985 táján megszületett a fejében az őrült gondolat: bizonyára sokkal jobban fogynának a lemezek, ha játékkal együtt árusítaná őket. Egy hónap alatt meg is írta az Entrepreneur című szöveges menedzserprogramot, majd meghirdette, és a százával érkező megrendelésekre számítva nagyobb postaládát szerzett. Egy olyan korban, amikor a Commandóhoz hasonló akciójátékokból lettek a nagy slágerek, összesen két vásárlója volt az Entrepreneurnek – ebből Molyneux mamája volt az egyik. A kudarc után Molyneux ügyviteli szoftvereket kezdett programozni az általa alapított Taurus vállalatnál, ám a sors furcsa véletlenjei nem engedték, hogy elvesszen a tehetsége. Egy nap a Commodore illetékesei érkeztek tárgyalni hozzá, és megkérték a fiatal programozót, hogy készítsen hálózatkezelő szoftvereket Amigára (amit akkoriban még komoly üzleti gépnek szántak). A biznisz részeként a vállalat tíz Amigát ajánlott fel a Taurusnak. Molyneux rájött, hogy tárgyalópartnerei összekeverték a Taurust a Torus hálózatfejlesztő vállalattal, de a grátisz Amigák ígérete miatt nem világosította fel őket tévedésükről: belecsapott a tenyerükbe, és szorgos hónapok alatt munkatársaival kitanulta az Amiga és a hálózat-programozás rejtelmeit, és megírták a kért programot. Alig fejezték be, újabb látogató érkezett: Molyneux volt iskolatársa, Andrew Bailey, aki C64-en sikeres játékát, a Druid 2-t akarta Amigára átkonvertálni, és ebben kérte Peter segítségét. Ez adta meg a végső lökést ahhoz, hogy a Taurus becsukja a boltot, és 1987-ben Molyneux új vállalkozást alapítson kollégájával, Les Edgarral – a Bullfrogot, amely már szinte kizárólag játékokkal foglalkozott, és amely egyedülálló sikersztorit írt 90-es évek első felében.

Nemrég volt ugye egy nagy sikerű eBay-nyereményjáték a blogon, most hasonlóra készülünk, mert megint akadt egy kis elköltenivaló pénzünk. Részletek hamarosan jönnek (arról is, hogy ki a titokzatos jótevőnk, és arról is, hogy mi a verseny lényege), egyelőre annyit mondok csak, hogy egy olvasónk biztosan kap egy szép karácsonyi ajándékot, de az is lehet, hogy kettő is. Aki szeretne részt venni a nyereményjátékban, annyit kell csak tennie, hogy választ az eBay-ről egyetlen terméket, amit Magyarországra is szállítanak, szállítási költséggel együtt legfeljebb 100 euró, fix áras, teches cucc (kütyü, játék, ilyesmi) vagy ruhanemű (cipő, kiegészítő, satöbbi), és amit szívesen látna a karácsonyfa alatt. A kiválasztott kütyü linkjét december 2. csütörtök este 17:00-ig küldjétek el erre a címre, és várjátok a további utasításokat (amik pénteken jönnek).

Mint múlt héten meghirdettem, Jeroen Tel, az egyik leghíresebb C64-komponista Budapesten koncertezik szombaton, a Pixelhősök című könyv bemutató partiján. Akkor többen kérdeztétek, hogy a koncert és egyéb jóságok (például kiállított és kipróbálható régi játékok) előtt pontosan kik fognak a színpadon észt osztani. Megkaptam a meghívottak listáját, íme:

Két kerekasztal-beszélgetés lesz délután öttől, az egyik játékújságírás témakörben, olyan kétes hírű alakokkal, mint Bear (Guru), CoVboy (na, őt nem kell bemutatni senkinek), Bognár Ákos alias Mr. Chaos (Mikrovilág, PC-X), Lám Gábor alias Del (PC Guru, ZED), Martin (576 Kbyte, 576 Konzol) és Zolee (576 Kbyte). A második kerekasztal szabadabban csapongó észosztás lesz játékokról, ebben részt vesznek: Képes Gábor (Magyar Műszaki és Közlekedései Múzeum), Kömlődi Ferenc jövőkutató, Beregi Tamás író (a Pixelhősök szerzője), valamint két briliáns elme: Hanula Zsolt alias Hancu és Stöckert Gábor alias Stöki. Annyit ígérhetünk, hogy mi minden körülmények között az operában leszünk a józan észt fogjuk képviselni a régenmindenjobbvolt és a játékháromdébenazigazi között. Gyertek el, jó lesz.

Bár mind ezer példát hallottunk már arra, milyen szinten nemzeti sportként kezelik a Starcraftot Koreában, még mindig meg tud lepni, amikor kiderül, hogy ez tényleg nem vicc vagy barokkos túlzás.

Biztos mind hallottunk már a két Korea között a múlt héten kitört villongásról, amikor egy vitatott hovatartozású szigetet elkezdtek lőni az északiak, aztán a déliek visszalőttek, meg is halt pár ember, és azon nyomban beindult a pánik, hogy azért csak nem kéne hogy háború legyen, mert ki tudja, van-e valami használható atomfegyvere Kim Dzsongilnek az egymilliós hadserege mellé.

Nekünk viszont az a sajtótájékoztató az érdekes most, amiben a dél-koreai hadügyminiszternek nekiszegezték a kérdést, miért csak 13 perccel az északi támadás után lőttek vissza. És ebben a véresen komoly, iszonyúan feszült helyzetben Kim Tae-Young azzal magyrázta meg, hogy itt nem feltétlenül a másodperces reakcióidejű visszavágás a fontos, hogy "Ez nem Starcraft". Ennyi. És mindenki azonnal értette, miről van szó, és senki fel nem tételezte, hogy viccelődik. Mikor fog egy magyar politikus egy való életbeli helyzet megmagyarázására egy videojátékot felhozni, mert azt a párhuzamot érti meg legkönnyebben mindenki?

Például meg lehet hekkelni, és egy pécén futó NES-emulátoron Super Mariózni vele. Idézet az elkövetőtől: "Mario isn't designed to be played like this, so this is really really hard."

Már többen beküldtétek, hogy láttátok a könyvesboltban a Pixelhősök című könyvet, amit egy régi motoros játékújságíró, Beregi Tamás írt. Természetesen mi is láttuk, sőt már javában bújjuk az 50 évnyi játéktörténelmet felölelő könyvet, hamarosan írok róla egy részletes kritikát. A könyv hivatalos bemutató partija jövő szombaton, azaz december 4-én lesz a Tűzraktérben (VI. kerület, Hegedű utca 3.), amire több okból is érdemes elmenni, például azért, mert 5 és 6 között a hazai játékújságírás nagy öregjei fogják osztani az észt, például olyan félistenek, mint... á, szerénységem tiltja, hogy befejezzem a mondatot.

De még ennél is jobb érv, hogy a kerekasztalozás után nagy összművészeti banzáj lesz demoscene-bemutatóval, pixelművészekkel, kivetítőn játszható 8-bites játékokkal és chiptune-koncertekkel. A sztárvendég pedig maga Jeroen Tel, a C64-es zenék Mozartja (írtam már róla a Supremacy-posztban), aki VJ szettjével jön el. Akit a teljes program érdekel, kattintson a lenti képre vagy nézze meg a parti Facebook-oldalát.

Nem, még mindig nem Alyx Vance (főleg amúgy azért nem, mert nem találok róla megfelelően pornográf képeket, anélkül ügye meg nincs értelme), hanem Elika, a 2008-as Prince of Persia női főszereplője.

Hosszú idő óta ez volt az első alcím nélküli PoP, a Ubisoft a sötét hangulatot a végén már kicsit talán túlságosan bátran használó Sands of time - Warrior within - Two thrones hármas után megpróbált egy jó oktávnyival vidámabb hangot megütni, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, nagyjából két részre oszlott a rajongói tábor: volt, aki szerette a cel-shadinges világmentést, mások meg hülyét kaptak attól, hogy se fekete bőrpáncélos emóvá változni, se meghalni nem lehet. Elika volt az, aki talán megállt valahol középen.

Zseniális videó következik arról, ahogy az új Call of Duty játék, a Black Ops újraértelmezei a casual gaming fogalmát. Az fps első, kubai pályája látható „hardened”, azaz nehezített fokozaton játszva. A játékos gyakorlatilag lövés nélkül tolja végig a pályát, mert a szkriptelt csapattársak szépen kinyírnak mindenkit, akit kell. Emberünk kellemesen elkocog a starttól a pálya végéig, kétszer kell csak lőnie, mindkétszer szkriptelt jelenet miatt. És nem bírom megállni, hogy ne mutassam be az ultimate fityiszt a CoD-rajongóknak: na ez az, ami a Halo sorozatban soha nem történhetne meg.

Én ugyan megkockáztattam az az épületes kijelentésnek egy kérdőjelet, de eredetiben bizony kijelentés volt, Billy Bob Thornton, közepesen ismert, viszont Oscar-díjas hollywoodi színész-rendező-forgatókönyvíró-angelinajolievoltpasija mondta a Daily Telegraphnak adott interjújában. A gondolatmenet a következő:

"We’re living in a time when we’re making — in my humble opinion — the worst movies in history. They’re geared toward the video game-playing generation. And these video games, which I’m on my son about constantly, these games are people killing for fun, and I think traditionally in movies, there’s always been some kind of lesson in the violent movies."

Vagyis azért szarok a filmek, mert a videojátékokon felnőtt generációnak szólnak, azok meg megszokták, hogy a játékokban csak úgy, az élmény kedvéért lövöldözünk meg ölünk, míg a filmekben az erőszaknak tanulsága van. Mit mondjak, nagy szavak egy olyan embertől, akinek a legnagyobb sikerű filmje az Armageddon volt, ami még Michael Bay-mércével mérve is fájdalmasan buta darab. Ez 1998-ban volt, mondjuk azt nem tudjuk, hogy az már a régi szép időknek számít-e, amikor nem a hülye gémereknek készültek a filmek, és ezért tele voltak magas művészettel.

Lazán kapcsolódó hír, hogy úgy néz ki, a készülő Uncharted-filmben Joe Pesci és Robert de Niro is játszani fognak a főszereplő Mark Wahlberg mellett. Hm, és ha már Wahlberg, tessék mondani, ha a játékok miatt rosszak a filmek, hogy lehet az, hogy a Max Payne, ami játékban két részben is zseniálisan hangulatos tudott lenni, filmben akkora hulladék lett, hogy a fal adja a másikat?

(A tisztánlátás végett: nem mondom, hogy a videojáték a filmmel egyenrangú művészet lenne, mert nem igazán összehasonlítható a kettő. Viszont amit Billy Bob mond az agyatlan játékokról, az egy buta sztereotípia. Vannak és mindig is voltak agyatlan játékok, ahogy agyatlan filmek is, egymástól tök függetlenül.)

Amikor két hete megszavaztátok a Barbariant eheti játéknak, volt egy kis bizonytalanság a kommentekben arról, hogy melyik Barbarianról van szó. 1987-ben ugyanis két játék is megjelent ezzel a címmel, egyik a Palace Software-től, másik a Psygnosistól. Az utóbbi nem különösebben volt emlékezetes (hacsak nem rettenetes irányítása miatt), tizenkettő-egy-tucat akciójáték volt, a Psygnosis egy időben ontotta ezeket, és nem a Barbarian emelkedett ki közülük (hanem például a Beast széria). A Palace Software Barbarianja ezzel szemben élénken él mindenkiben, aki találkozott a játékkal (ha más nem, a fejlevágás és Maria Whittaker mellei). Így az alábbiakban természetesen a Palace-féle Barbarianról lesz szó. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a játéknak volt egy alcíme is (The Ultimate Warrior), hogy a másik programtól meg lehessen különböztetni. Hasonló okok miatt Amerikában Death Sword néven jelent meg a játék (a folytatás pedig Axe of Rage címmel).

Sztorink 1983-ban kezdődik Londonban, ekkor és itt alapította ugyanis a Palace Software-t két fiatal, Peter Stone és Richard Leinfellner (ma már mindketten nagypályások, Stone a Konaminál, Leinfellner az Electronic Artsnál). Ők ketten a The Video Palace nevű videotékában ismerkedtek meg, mindketten ott dolgoztak nagyjából akkor, amikor a bolt filmek mellett elkezdett játékokat is árulni. Stone és Leinfellner kitalálták, milyen jó lenne saját játékokkal is belépni az érezhetően növekvő piacra, és sikeresen eladták az ötletet a Video Palace tulajdonosának. Megalapították hát a Palace Software-t, és 1984-ben ki is jöttek első C64-játékukkal, az Evil Dead című film játékváltozatával. Borzalmasan rossz volt, Leinfellner programozott, Stone a grafikával foglalkozott, de mivel mindketten először csináltak ilyet, katasztrofális lett a végeredmény. Ebből tanulva felvették Steve Brown designert és Stanley Schembri programozót, és elkezdtek profibb játékokat csinálni.

Van Pekingben egy pláza (igazából inkább egy sétálóutca, amit befedtek, mert mi az nekik), a neve The Place, ennek a plafonján van a világ egyik legnagyobb lcd kijelzője, kicsit nagyobb, mint egy standard focipálya, laza 7500 négyzetméter, 250*30 méter, vagyis ha jól számolom, a képátlója kicsivel 3000 inch felett van, persze extrém szélesvásznú a cucc, általában reklámok mennek rajta.

Na ezt a cuccot bérelte ki egy szent őrült kínai gémer 100 ezer jüanért (kb. 3 millió forint), hogy tíz percet játsszon rajta egy - számomra teljesen ismeretlen - távol-keleti MMO-val. Persze a kijelző alakja miatt valójában a kép (ami hősünk laptopjáról wifin át ment fel a plafonra) megsokszorozva látszott a szuperkijelzőn. És hogy mi értelme volt az egésznek? Semmi (vagy opcionálisan valójában a játék marketingje volt az egész). 10 perc hírnév 3 millióért, nagyobb marhaságot is látott más a világ. Mindenesetre van egy videónk is a műsorról: