IDDQD

Kezdődött az egész a Metallicával: a príma zenét játszó, de a médiát és a digitális izéket nem túl szerencsésen kezelő együttes 2007-ben beperelte az Activisiont mondván, jogellenesen használták fel a számaikat a Guitar Herókhoz. Aztán a The Romatics is perre ment, amiért a Guitar Hero Encore: Rocks the ’80s-ben szereplő számuk túlságosan hasonlított az eredetire. A Guitar Hero 5 környékén Courtney Love fenyegetőzött, hogy a játékbeli Kurt Cobain miatt perre fog menni (végül nem tette), majd tavaly novemberben a No Doubt perelt a Band Hero miatt, amiért a játék No Doubt-avatárjaival nem csak a zenekar számait lehetett lejátszani. Ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel, mivel az Activision természetesen kifizette a jogdíjat a számok és az avatárok használatáért és megfelelő szerződésekkel bevédte magát. A Metallica próbálkozását az Activision ügyvédje „completely batshit insane”-nek nevezte, és nagyjából a többi ügyben is ez volt a cég hozzáállása.

Most újabb zenész hülyült meg: a Guns N’ Roses énekese, Axl Rose a Guitar Hero III miatt perel. A Hollywood Reporter megszerezte a benyújtott keresetet, eszerint Axl azt kifogásolja, hogy a Welcome to the Jungle-t a Guns N’ Roses egykori gitárosa, Slash adja elő a játékban. A zenész szerint külön megegyezés volt arról, hogy sem Slash, sem bandája, a Velvet Revolver nem fog GNR-számok közelébe kerülni a játékban, és az Activision ezt a megegyezést megsértette. Ráadásul a kiadó a Guitar Hero III reklámjában a Sweet Child O’Mine című számot is használta, pedig arról állítólag csak a GH II-re írtak alá szerződést. Axlt annyira megviselték a történtek, hogy csak húszmillió dollárért hajlandó elfelejteni, ami történt.

Az Activision egyelőre nem kommentálta a történteket. Rózsi akciója mindenesetre önmagában is nevetséges kicsit, mivel a Guitar Hero III egy 2007-es játék, tehát a szebb napokat látott énekesnek három évig tartott, amíg felszívta magát az állítólagos jogsértésen.

Házassági geekségről már írtunk itt a blogban (arról a játékfejlesztőről, aki videojátékban kérte meg barátnője kezét), de tudunk olyan nördökről is, akik a Portalból merítettek ihletet esküvői meghívójukhoz. A lenti videó viszont mindent visz esküvő + geekség témakörben. Nem mai darab, négy éve töltötték fel a YouTube-ra, de akkor még nem volt IDDQD, ezért most írunk róla (meg azért, mert csak most találtuk meg).

Történt, hogy egy játékfejlesztő, bizonyos Gregg Tavares barátja házasodni készült, Tavares (aki dolgozott a két Loco Rocón is) pedig elhatározta, hogy személyre szabott videojátékot ad nászajándékul az ifjú párnak. A videón egyrészt a játék látható, másrészt az, hogy a pár hogyan fogadta a nem mindennapi ajándékot. A játékban Donkey Kong ellopja a jegygyűrűt, és Wario Ware-szerű minijátékokkal kell eljutni a majomhoz, majd visszaszerezni tőle az ékszert. A játékok persze tele vannak belsős poénokkal, és mind a vőlegénynek, mind az arának meg kell dolgoznia a sikerért, az utolsó pályán pedig jön a könnyen kitalálható kooperatív mód. Engem teljesen lenyűgözött a videó, az első perctől az utolsóig. Aki kulisszatitkokra kíváncsi, Tavares blogjában olvashat arról, hogyan készült a játék, illetve arról, hogy melyik pálya miért volt poén a párnak.

(via Nintendo Life)

A játékiparban kering néhány, Stephen King-regénybe illő hátborzongató legenda, ezek közül a Madden-átok a legismertebb (ami szerint rossz dolgok történnek azokkal a sportolókkal, akik a Madden sorozat játékainak borítóin szerepelnek). De létezik Hancu-átok is, csak hogy közelebbit említsek. És most itt egy újabb bulvárgyöngyszem, a Higasihara-átok.

Higasihara Aki első blikkre csinos japán hölgy, S+, ahogy egy átlagos Velvet-kommentelő írná. Azonban a nő kísérői a balszerencse és a pusztulás, blogja pedig – aminek ő maga adta a Halálblog nevet a Death Note című népszerű manga után – felér egy halállistával.

Higasihara volt például a Dreamcast egyik reklámarca – a konzolt hamarosan elverte a PlayStation 2. A DIC nevű, kölcsönökkel foglalkozó céget is reklámozta – a cég tönkrement. Randizott a világ akkori legjobb dzsúdósával, Inoue Koseivel – a sportoló a következő, 2004-es olimpián csak ötödik lett, következő januárban lesérült. Higasihara nagy lóversenyrajongó, de eddig minden ló veszített, amire fogadott. 2007 májusában három kedvenc lovát is megtette – mindhárom csontját törte. A nőnek kezdett híre menni, ezért két hónappal később egy zsoké megkérte, hogy tegyen bármelyik lóra, csak az övére ne. Higasihara válaszul többször leírta a zsoké nevét a halálblogban – két hónappal később a zsoké leesett a lóról, bordája tört, tüdeje átlyukadt. Később a hölgy azzal viccelődött, hogy minden versenyló nevét le fogja írni a blogjában, kivéve a kedvencéét, a Vodka nevű állatét – lóinfluenza tört ki a japán lóversenyszövetség istállóiban, egy évre minden versenyt töröltek. Vodka nem kapta el a betegséget, de bedagadtak a bokái, így ő sem tudott versenyezni. 2007-ben Higasihara elkezdett szerepelni a Super Keiba nevű lóversenyes tévéshow-ban – a húsz éve tartó műsor három hónappal később megszűnt. 2008-ban hozzáment a dzsúdóshoz egy hotelben – a szállodában tűz ütött ki. 2008-ban menüt evett egy McDonald’s gyorsbüfében – másnap ott parazitákat találtak a hamburgerekben. Idén januárban egy 800 éves páfrányfenyőről posztolt – két hónappal később a fa kidőlt.

Higasihara blogja a japán netes folklór egyik nagy kedvence, úgyhogy most elég sok japán Nintendo-rajongó esett kétségbe – a halálblogban ugyanis megjelent a Wii. A nő arról írt, hogy az új Mario játékkal játszik, és az új Wii Remote Plus kontrollerről is feltett egy képet. Mindezt akkor, amikor a Wii eladásai elkezdtek drasztikusan esni. Véletlen? Aligha.

(via Kotaku és nejinoki)

Sokat lehet tanulni a játékokból, nyelvet például mindenképp, vagy ezt-azt a második világháborúról, de egyet jegyezzünk meg jól: a földrajz nem minden fejlesztő erőssége.

Ezen a képen az Assassin's Creed: Brotherhoodból láthatunk egy részletet, egyrészt a játékból, másrészt a külföldi földrajzoktatás pillanatnyi állásából.

Súlyos videót találtam a Kotakun (ők meg a Nico Nico Douga nevű japán videómegosztón): egy japán ember katanával (illetve nem is igazi katanával, hanem wakizashival, abból is gyakorlókarddal) hadonászva játszik a Rhythm Heaven című, 2006-os Gameboy Advance játékkal DS-en. A programban több kisebb ritmusjáték játszható, ezek egyikében egy szamuráj vág ketté több hullámban érkező szörnyeket. Emberünk megoldotta, hogy ezt igazi szamurájkarddal lehessen irányítani. Kellett hozzá egy fotodiódára irányuló lézer és egy kütyü, ami műanyagujjal nyomogatja a kézikonzol megfelelő gombját. Amikor a játékos karjával megszakítja a lézerfényt, a kütyü megnyomja a gombot, és a játékbeli szamuráj is nyisszant egyet. Valahogy így:

Nem hiszem, hogy volna menőbb módja annak, hogy egy GBA-s kis minijátékkal játsszon az ember. Aki kíváncsi arra, hogy közben mi történik a képernyőn, a lenti videóban megtekintheti.

A Felicia Day-poszt sikerén felbuzdulva most sem olyan játékcsaj jön, aki virtuális melleivel került be a játékosok nedves álmaiba, hanem egy hús-vér nő. A múlt heti pornós körkép okozta sokkot enyhítendő ezúttal egy agyban erős hölgyet választottunk, Jeri Ellsworthöt. Aki egy örökifjú, helyes kiscsajnak tűnik (amúgy 74-es évjárat), viszont projektjeivel a legelvetemültebb geekek és nördök, sőt hackerek panteonjában is helyet érdemel.

Jeri a C64 DTV-vel kapcsolódik a játékokhoz (ugye, pont ilyet nyert egy szerencsés olvasónk az egyik nyereményjátékunkon), illetve a CommodoreOne (aka. C-One) nevű hardver révén. Ellsworth többnyire autodidakta módon szedte fel programozói és mérnöki tudását – járt ugyan egy főiskolára, ahol áramkörtervezést tanult, de egy év után otthagyta „kulturális különbözőségek” miatt. 2000 óta foglalkozott azzal, hogy a C64-et valamilyen hardveres formában újraélessze, ebben később Jens Schönfeld nevű barátja is segítségére volt. A C-One a következő években készült el – ez nem olyan kompakt kis kütyü volt, mint a C64 DTV, hanem egy hobbimérnököknek szánt alaplapféleség, igen rugalmas képességekkel. Az FPGA csipes gép könnyen átkonfigurálható, a megfelelő (főleg szoftveres) módosításokkal ugyanaz a C-One tud C64-et, de akár ZX Spectrumot is emulálni – sőt, akár teljesen új, saját architektúrát is ki lehet alakítani vele.

A nagy kinectezés, move-ozás, retrózás közben ne felejtsük el, hogy ma indul be igazán az OnLive nevű on demand játékszolgáltatás, ami egyes szakértők szerint az egész játékipar jövőjét meghatározhatja.

A rendszert másfél éve mutatták be egy fejlesztői konferencián, és idén júniusban már pc-n elérhető volt. De az elmúlt pár hónap tesztüzemként is felfogható, Amerikában ugyanis ma jelenik meg a szolgáltatáshoz kapcsolódó mikrokonzol, és az OnLive készítői ettől várnak nagy áttörést. A mobiltelefonnál nem nagyobb kütyüt tévére kell dugni, a kütyübe meg egy szélessávú netet, és már lehet is jó pénzért játszani. A mikrokonzol és egy kontroller együtt 99 dollár, ami elég jó ár, ráadásul a vevők most 50 dollár levásárolható kreditet (tehát gyakorlatilag egy új játékot) is kapnak mellé. Az eredeti tervek szerint az OnLive-nak lett volna (és pár hónapig volt is) előfizetési díja, de erről a készítők letettek, már ingyenes a szolgáltatás.

Az OnLive lényege ugye az, hogy a végfelhasználónak nem kell költenie nagy teljesítményű hardverre, nincs megkarcolódott dvd, nincsenek patchek és update-ek, mert a játékok az OnLive szerverparkjaiban futnak. A júzer csak a képet kapja meg, állítólag 1,5 megabites netkapcsolattal szaggatás nélkül meg a játék alacsonyabb felbontásban, és hd minőséghez is elég 5 megabit.

Az ötlet tök jó, de hogy hogyan sül el, az erősen kétséges. Vannak, akik szerint ez a jövő, más elemzők erősen szkeptikusok. Én az utóbbi tábort erősítem. Egyrészt nem vagyok biztos benne, hogy az évtizedekig konzolhoz-pécéhez szokott játékosokban megvan már a fogadókészség egy ilyen szolgáltatáshoz. Másrészt ne felejtsük el, hogy ez nem egy videostream, itt folyamatos interakció van, aminek függvényében elő kell állítani a valós időben változó, lagmentes, 3D-s, csillivilli képet. Ez rengeteg erőforrás, és ha mondjuk egyszerre százezer júzer akar játszani, ahhoz irgalmatlan nagy szerverpark kell – lehet, hogy az OnLive alkotói akkor lesznek igazán bajban, ha sikeres lesz a szolgáltatásuk.

(via Kotaku)

Ahogy ez már lenni szokott, ha nem Stöki jegyzi a heti retrót, akkor valami alibi jön - most például egy emailben készített interjú Hoilddal, alias Belánszky Istvánnal, aki az elmúlt másfél évtizedben a Newcomert fejlesztette. Bizony, azt a Newcomert, ami eredetileg 1994-ben jelent meg C64-re, nagyjából utolsó magyar játéként erre a platformra. Viszont nem emiatt emlékezetes sokunknak a cím: korát jóval megelőző játékmenete volt, nem lineáris, hardcore RPG - akkoriban ilyesmi mutatóban sem nagyon volt, függetlenül attól, hogy milyen platformra keresünk példát. A játékot 2001-ben újra kiadták, ahhoz képest a mostanában aktuálissá váló eresztés szinte minden szempontból tökéletes, hiszen nemcsak a hibákat gereblyézték ki a készítők, de lett egy-két újdonság is. Az alábbi interjúban sok mindre fény derül múlttal, jelennel és közeljövővel kapcsolatban, ráadásul (amennyire tudom) exkluzív képanyaggal is szolgálhatunk az érdeklődő tömegeknek. Mega-Newcomer-interjú, felkészülni, vigyázz...

Gondolom, Uwe Bollt senkinek nem kell bemutatni. Korunk Ed Woodja ő, a gyötrelmesen szar filmek Fellinije, Harvey Weinsteinje és Győzikéje egy személyben. A játékosok különösen mérgesek rá, mert a művész ráállt a videojátékokból készült vállalhatatlan filmekre. House of the Dead, Alone in the Dark, Postal, Dungeon Siege, Far Cry – e játékok rajongói mind kaptak egy-egy bollshitet. És Uwe mesterben még mindig ég a tűz: most éppen a második Dungeon Siege-mozit készíti elő, miközben már játsszák a Bloodrayne: The Third Reich című újabb förmedvényét.

A Bloodrayne jó kis játék volt, de ma már inkább arra emlékeznek a játékosok, hogy Boll 2005-ben milyen rettenetet forgatott belőle (Ben Kingsley és Michael Madsen azóta is radírozzák a CV-jükből a film címét, a Bloodrayne-t játszó Kristanna Lokennek már mindegy volt a Terminator 3 után). Két évvel később Boll egy második Bloodrayne-filmet is készített (olyan jó volt, hogy csak dvd-re jelent meg), most pedig itt a harmadik. A The Third Reichban nácik kergetik a félig ember, félig vámpír Bloodrayne-t hogy vérét vegyék, majd a vérrel beoltsák Hitlert, halhatatlanná téve őt.

Boll most amúgy nácis korszakát éli, Auschwitz című filmjének már az utómunkálatai folynak (már az előzeteséből botrány lett), és hamarosan bemutatják a Blubberellát is. Ez utóbbi önreflektív trashfilmnek ígérkezik, és ezen a terepen biztonságosan mozog a rendező. Nézzük csak meg ezt a művészien kimunkált trailert! Kövér nő! Két sodrófa! Hitler! Gyilkosság egy szendvicsért! Uwe Boll!

...az bizony pont így nézne ki. (Klikk a nagyításhoz.)

(via Kotaku és PikiGeek)

Aki kicsit is konyít a játékiparhoz, tudja, hogy Dél-Koreában a Starcraft hihetetlenül népszerű nemzeti sport, az ország szinte a Starcraft vallási központja. A Blizzard világszerte több mint tízmilliót adott el a játékból, ennek nagyjából felét Dél-Koreában, ami azt jelenti, hogy az ötvenmillió lakosú országban minden tizedik emberre jut egy Starcraft. Az 1998-as játékkal ma is rengetegen játszanak, Koreában olyan profi játékosok élnek, akiket senki nem tud megverni a világon (legfeljebb csak egy másik koreai), két tévécsatorna is ráállt arra, hogy Starcraft-meccseket közvetítsen (az MBC Game és az OnGameNet). Ezek után talán meglepő, hogy a Starcraft II koreai hódítása igencsak lassan halad, és hogy az akadályokat maga a Blizzard gördíti a játék elé.

Erről az Edge írt a napokban egy príma és hosszú riportot, érdemes elolvasni, de persze szemlézzük a lényeget. A lényeg pedig az, hogy teljesen mások most a körülmények, mint amikor az első Starcraft megjelent. 1998-ban senki sem sejtette, hogy a program ennyire népszerű lesz az országban, alulról szerveződött az egész, kisebb LAN-partikból nagyobbak, amatőr bajnokságokból pénzdíjasok, és így tovább. Mostanra viszont iparági méreteket öltött az egész, és ebből az iparágból a Blizzard eddig nem sokat látott és nem nagyon volt beleszólása. És ez nem tetszik neki.

A lapnak nyilatkozott a Milkis nevű Starcraft-kommentátor, ő úgy fogalmazott, hogy ez a vita nem a pénzről szól, hanem a kontrollról. A Blizzard hónapok óta veszekszik a koreai esport-szövetséggel, a KeSPA-val és a két említett tévécsatornával. Az amerikai cég szeretné ellenőrzése alatt tartani a Starcraft II-bajnokságokat mondván, a Starcraft II a Blizzard szellemi tulajdona. A koreai kormány támogatását is élvező KeSPA ezzel szemben azt akarja, hogy ő felügyelhesse a Starcraft II-meccseket. A szervezet azzal érvel, hogy Dél-Korea rengeteget tett a Starcraft ügyéért, és a Blizzard inkább legyen hálás ahelyett, hogy kekeckedne.

A Microsoft szerint természetesen nem, bár közben befektetői konferenciákon arról beszélnek a cég illetékesei, hogy ha mégis leselkedne, akkor azt milyen hatékonyan és ügyesen tudná megtenni.

A Kinect kamerájáról van szó, ami egyenesen a játékost bámulja, illetve mindenkit, aki a látószögében van, és ha a felbontása meg a képfelismerő rendszere elég jó ahhoz, hogy arcról azonosítsa a játékosokat, bizony másra is jó lehet. Főleg azzal együtt, hogy az egész hóbelevanc a netre van kötve, tehát amiket a sok kis Kinect-szem lát, azt - elméletileg - rögtön adatbázissá is gyúrhatják valahol egy redmondi alagsorban.

Attól mondjuk nem kell félni, hogy a Dance Central-os bénázásunkat felküldi a rendszer a YouTube-ra. Dennis Durkin, a cég Interactive Entertainment divíziójának vezetője ehelyett azt vázolta egy konferencián, hogy ha például az Xbox Live-on elérhető ESPN sportcsatorna streamjén néz egy meccset valaki, a rendszer az öltözéke alapján beazonosíthatja, hogy melyik csapatnak drukkol (a jenkiknél nagy divat talpig a kedvenc csapat mezében ülni le a tévé elé meccset nézni), plusz persze a nem, és az életkor sem titok a kamerának - és ennek megfelelően lehet célzott hirdetéseket küldeni a jóembernek a szünetben. Már elméletben, mert mint az közismert, a Microsoft ünnepélyesen megfogadta, hogy nem tesz ilyet.

Egészen addig, míg valami rendszerfrissítéskor apróbetűben rá nem kérdez, hogy kedves júzer, esetleg hozzájárulsz-e valami ilyesmihez. És ahogy a facebookos tapasztalatok mutatják, a kedves júzert többnyire nem nagyon foglalkoztatja a személyes adatainak védelme. A vicc az az egészben, hogy elvileg egy ilyen rendszerrel (feltételezve, hogy senki nem él vissza a begyűjtött adatokkal) tulajdonképpen mindenki jól jár: a hirdető hatékonyabban hirdet, a néző olyan reklámokat lát, amik valóban érdeklik, a Microsoft meg többet kérhet a hatékonyabb reklámért. Szánalmas XX. századi paranoiás csökevény gondolat lenne az, hogy engem akkor se nézegessen a kamerámon keresztül senki, még egy automatizált adatbázisépítő szoftver sem?

Megy a vita még a neten, hogy akkor most a hét, a hónap vagy az év legjobb animgifét sikerült megtalálni (függetlenül attól, hogy milyen régen is került fel valójában a videó a netre), de az tény, hogy fasza. Érdemes hanggal nézni, bár lehet, hogy most meg majd a minimáldizájn mögé rejtett humorfaktor valódiságán értetlenkedik a hozzászólók fele (nem baj, csak felkészülök előre).

De ha már ilyen jól rátaláltunk a Tvigle-féle Versusokra, itt van még kettő, szintén videojátékos témából.

Bokros teendőink miatt a héten valahogy elmaradt a játékcsajrovat, ezt pótoljuk most egy olyan témával, amit csak hétvégén és 18-as karikával merünk kitenni: pornófilmek, amiknek valamilyen videojáték adott ihletet. (Nekünk meg a Destructoid hasonló témájú válogatása adta az ihletet.)

A pornóipar szívesen dolgoz fel sikerfilmeket (Péniszkezű Edward, Sperminátor, és még lehetne sorolni), de ahogy a videojátékok egyre nagyobb pénzügyi sikereket értek el, úgy kezdtek el a pornósok is egyre többször a játékokhoz nyúlni. Ami akár azt is jelezheti, hogy a játékok egyre ismertebbek és elfogadottabbak, már nem csak egy szűk réteg figyelmét hívják fel.

Még egyszer, a mai közös Bigyóblog-IDDQD szülinapi tali részletei: kezdés 19:00-kor (de aki később tud, jöhet később is), helyszín az Apacuka (VIII. kerület, Horánszki u. 5). Ötven főre foglaltunk asztalt - reméljük, elég lesz, de többre nem mertünk.

Készülünk pár aprósággal is, a jelenlevők között például kisorsolunk két Xbox-játékot és két játékpólót, de lesz egy bejelentésünk is (és persze a Bigyóblog ajándékaira is le lehet majd csapni). Gyertek el, igyunk egyet, jó lesz.