A két hete a rovatba szavazott Lemmings szép példája annak, hogy milyen apró ötletekkel tud megfoganni egy játék. A program története ugyanis egy animációval kezdődik, amit Mike Dailly, a DMA Design (a GTA-kat készítő Rockstar North elődje) egyik fejlesztője készített egy másik játékhoz, a Walkerhez. Ebben a programban egy böhöm nagy lépegető robot irtott ki egy fél hadsereget, és hogy a méretarányokat érzékeltetni lehessen, szükség volt arra, hogy a képernyőn egyszerre több apró emberke jelenjen meg (és haljon rút halált). A csapat 16 pixel magas emberekben gondolkodott, de Dailly szerint ez túl sok volt, szerette volna megmutatni, hogy feleekkorában is lehet megkapót alkotni, és hogy a kisebb figurák még félelmetesebbé tennék a címszereplő robotot. Akit esetleg érdekel, milyen lett a végeredmény, a lenti videóban kap egy ízelítőt ebből a jó kis disztrojból.
Szóval Dailly valamikor 1989-ben egy szép napon készített egy animációt, amiben egy 8 pixel magas emberke sétált tempós léptekkel. Az animáció nagyon megtetszett a csapat többi tagjának, főleg miután a cég egyik grafikusa, Gary Timmons kicsit csiszolt még rajta – kiderült, hogy 8 pixeles magasságban még a hajlobogást is lehet animálni. Balra az eredeti és a javított animáció látható.
Dailly és Timmons összedobott egy másik animációt is, ebben az emberkék végtelenítve haltak meg változatos módokon, ez is látható itt balra. Az alsó sor, a pisztoly és a tíztonnás súly Dailly keze munkáját dicséri, a száj, a forgó bigyó és az összecsattanó tenyerek Timmonsét. Az animáción mindenki jót röhögött a cégnél, de az egyik fejlesztő, Russel Kay kicsit többet látott benne egyszeri poénnál: észrevette, hogy ebben egy játék van. Mert mi lenne, ha ezeket az emberkéket a játékosnak meg kellene mentenie attól, hogy meghaljanak? – tette fel a kérdést Kay. A következő hónapokban több ilyen „mi lenne, ha” kérdés hangzott el, és a válaszokból szép lassan kibontakozott előbb egy igen primitív demó, aztán az, amit ma Lemmingsként ismerünk.
A fejlesztés során nem voltak nagy vargabetűk, hisztik, balhék, azt viszont érdemes kiemelni, hogy a cégből szinte mindenki hozzátett valamit a játékhoz. A program pályái ugyanis Deluxe Paintben készültek, amihez nem kellett programozói tudás, így mindenki megpróbálkozhatott a pályakészítéssel. Egy időben Lemmings-lázban égett az egész DMA Design: kisebb verseny alakult ki házon belül, hogy ki csinálja a legjobb és legszemetebb pályákat, és mivel mindenki a többiek pályáival izzadt, gyakorlatilag a tesztelésben is részt vett az egész cég. A játékot a Psygnosis adta ki, így születtek olyan pályák is, amik más Psygnosis-játékokra utaltak, például a Shadow of the Beastre. A név Timmonsnak köszönhető, ő javasolta, hogy a kis emberkék viselkedjenek úgy, mint a lemming nevű rágcsáló (amiről – főként egy régi Disney-természetfilmnek köszönhetően – az a legenda terjed, hogy vándorlásai során az öngyilkosságba hajszolja magát, de a valóságban ez elég ritka). A név a kis emberkéken ragadt, így ez lett a játék címe is (lent eredeti tervrajzok Timmonstól).
Az is érdekesség, hogy egyszerre fejlesztették a Lemmingset Amigára, pc-re és Atari ST-re – így nyugodtan tekinthetjük az egyik első multiplatform játéknak. A gond az volt, hogy a fejlesztés idején a pc-k még nem voltak olyan játékgépek, mint ma, az EGA felbontás csak 16 színt tudott. Ezért – és azért is, mert egyszerre több tucat lemminget is meg kellett jeleníteni a képernyőn – az emberkék három színből álltak össze. Először a zöld haj volt meg, mert Dailly mindenképpen valamilyen egyedi és fura, de jól megjegyezhető jellemzőt akart. A fehér bőr és a kék ruha már a zöldhöz igazítva jött. A zenét és a lemminghangokat („Let’s Go!”, „Oh, no!”, „Yipee!”) Brian Johnstone írta, illetve írta át – a Lemmingsnek ugyanis nem volt eredeti zenéje, olyan jogdíjmentes dallamok szólaltak meg benne, mint Offenbach Kánkánja vagy a How much is that doggie in the window? című dal, amit még Patti Page énekelt el. „Már fogalmam sincs, miért nem eredeti zenéket írtunk” – vallja be Dailly a honlapján.
A játék 1991-ben jelent meg, és korának egyik legsikeresebb programja lett – a játékosok imádták egyengetni a zöldhajú emberkék útját. Csak Amigára 55 ezer példányban kelt el a játék már az első nap, de ha minden platformot és portot összeszámolunk, 15 millió felett akad ki a mutató. Az eredeti három platform között is voltak nagy különbségek (az amigás verzióban volt kétszemélyes mód, a pc-verzióban nem, előbbiben egyszerre 100 lemming lehetett a pályán, utóbbiban csak 80), a későbbiekben meg aztán pláne. Hadd ne soroljam fel mind, rengeteg van, és akit ez érdekel, remek összefoglaló táblázatot talál a Wikipedián. A C64-portot viszont szeretném külön is megemlíteni. Nagyon jól sikerült átirat volt, amiről sokan nem hitték, hogy valaha el fog készülni. Így viszont a platform egyik utolsó nagy címe lett a C64-es Lemmings, a zenét a nagy Jeroen Tel készítette hozzá (aki egyébként hamarosan Magyarországra látogat, stay tuned).
A siker hatására megjelentek a dollárjelek a Psygnosis vezetőinek szeme előtt, és elkezdték kifacsarni a brandet. Előbb megjelent az Oh No! More Lemmings száz új pályával, majd az Xmas Lemmings amiben a zöldhajú emberkék mikulásnak öltöztek (ez utóbbi eredetileg promójáték volt, de a Psygnonis végül pénzért adta). 1993-ig kellett várni az igazi folytatásra, a Lemmings 2: Tribesre. Ennek volt már valami kis sztorija is, 12 törzzsel kellett a pályákon végighaladva talizmánokért tekerni. A törzseket bármilyen sorrendben végig lehetett játszani, és a játék már érmekkel minősítette a játékos teljesítményét. A folytatás mégsem állt annyira össze, mint az eredeti (sok újdonság nehezen kezelhető lett benne), de azért nagyon jó játék volt ez is. Ezután viszont a Psygnosis megvette a Lemmings licencet, és még jobban kizsigerelte. Olyan, sokszor az eredetivel már köszönő viszonyban sem levő játékok jöttek, mint a Lemmings Paintball, a Lemmings Revolution, a Lomax the Lemming és a borzalmas szégyenfolt, a Lemmings 3D. Az első, igazi Lemmings viszont a mai napig élvezetes játék.
És ha ezt nem hiszitek, próbáljátok ki valamelyik platformon: amigás verzió, pc-s verzió, C64-verzió (és emulátor), böngészőben játszható verzió. Az amigás folytatásokat megtaláljátok itt, a pc-seket itt, Mike Dailly visszaemlékezéseit itt, akit pedig a C64-verzió fejlesztésének részletei érdeklik, ide kattintson. Végül pedig rajongói oldalak egy, kettő, három, négy és öt. A következő héten meglepetés jön, két hét múlva pedig egy 8-bites klasszikus, szavazzatok.
Utolsó kommentek