IDDQD

(Disclaimer: Három ismertebb játék is készült Myth címmel: 1997-ben a The Fallen Lords alcímű stratégia a később a Halo-sorozatot készítő Bungie-tól, 1989-ben a Magnetic Scrolls egy képes-szöveges kalandjátéka, és ugyanabban az évben a History in the Making alcímű ugrálós-verekedős-lövöldözős játék. Ez a cikk a legutóbbiról szól.)

Őszintén meglepődtem, amikor elkezdtem anyagot keresni a Mythhez, ugyanis úgy jártam vele, mint a Defender of the Crownnal: szinte semmit nem találtam róla. Itthon figyel több mint száz Retro Gamer magazin, ebből nyolcvan kereshető pdf formátumban, és egyikben sincs semmi érdemi háttérinformáció a játékról, csak rövid említések. Ez azért meglepő, mert a magazin brit, akárcsak a játék fejlesztője, a Last Ninja sorozatról és az International Karate +-ról ismert System 3. A lap többször beszélgetett is a System 3 fejlesztőivel az elmúlt évfolyamok során, de a Mythről nem kérdezett senkit.

Micsoda, kerek évfordulókban bővelkedő év ez! Pár hónapja ünnepeltük, hogy fél évszázada készült el a Spacewar! (amit az Indexen kikiáltottunk az első videojátéknak, és nagy mellékletet csináltunk hozzá), nemrég a Wolfenstein ünnepelte huszadik születésnapját, most meg az Atari a negyvenediket. De idén lesz még harmincéves a C64 (sajnos Jack Tramiel már nem érhette meg), negyvenéves a Pong, szintén negyvenéves az Odyssey, hogy csak azokat mondjam, ami hirtelen eszembe jut.

Hétvégén nem volt játékcsaj, vigasztalódjatok most Aubrey Plaza amerikai színésznővel, aki 27 éves, dögös és geek (vagy legalábbis annak mutatja magát). Ő játssza Aprilt a Parks & Recreationben (Városfejlesztési osztály), de a Scott Pilgrim-filmben is láthattuk. Amerikában pedig a World of Warcraftet reklámozza, elmesélve például azt, hogyan dobta a játék kedvéért a pasiját.

A játékipar mindig is szívesen nyúlt sikeres képregényekhez (már Atari 2600-ra is volt egy Spiderman), és ezek a feldolgozások általában Japánból és Amerikából érkeztek. E két ország mellett azonban van még egy harmadik, ahol igen régi hagyományai vannak mind a képregényeknek, mind a videojátékoknak: Franciaország. A franciák olyan neves játékklasszikusokat adtak nekünk, mint az Another World vagy az Alone in the Dark, képregényeiket meg Asterixtől Gotlib műveiig lehetne sorolni. Azt azonban kevesen tudják, hogy a nyolcvanas évek egyik legjobb stratégiai játéka, az általatok múlt héten a rovatba beszavazott North & South is egy francia képregény-feldolgozás.

Régenmindenjobbvolt-rovatunk mai adásában elmesélem, hogy nagyjából másfél-kétévente rendszeresen előveszem a Starcraftet, és újra végigjátszom. Kívülről tudom már az összes pálya minden pixelét, hogy Kerrigan mikor mit mond, melyik átvezető animáció melyik pálya után következik, de akkor is végigjátszom. És ha végeztem, felteszem a Brood War kiegészítőt, és azon is végigszaladok. Szép emlék felidézése és biztos sikerélmény – stresszoldásnak sem utolsó ez, nem csak kikapcsolódásnak. És nem a Starcraft az egyetlen ilyen játékom. Ugyanígy vagyok például a Warcraft III-mal, a Doom II-vel, a Duke Nukem 3D-vel, a Beyond Good & Evillel, az első Tomb Raiderrel vagy például az Impossible Missionnel. Az utóbbit annyiszor végigtoltam már, hogy magamtól rájöttem, nem véletlenszerű a szobák elhelyezkedése, hanem ugyanaz a pár szobakiosztás váltakozik. És az sem tegnap volt, amikor erre rájöttem.

Eltelt két év, ismét megpróbáljuk az Indexen kicsit felmérni a magyar gémer szcénát. Aki ezt olvassa, kattintson át, és töltse ki, legyen szíves, a kérdőívet, csak pár klikkolás. Cserébe az eredmény remek gyúanyagot fog majd szolgáltatni a későbbi pc vs. konzol háborúkhoz. :) Köszönjük!

Érdekes nyilatkozatot adott minap a God of War és a Twisted Metal játékok atyja, David Jaffe a Gamesindustry Internationalnek: nagy visszaesést jósolt a Wi U-nak, meg úgy általában a következő konzolgenerációnak, ami szerinte az utolsó lesz.

A neves fejlesztőt a Nintendo hamarosan debütáló konzoljáról kérdezték, erre elkezdett ömleni belőle a jóslat. „Szerintem az iPhone és az iPad már elvitte azt a piacot, ami korábban a Wii-re ráizgult, ezért a Wii U-nak korántsem lesz akkora sikere. Persze franc tudja, annak idején én azt gondoltam, hogy a PSP lenyomja a DS-et. A játékiparban dolgozom, abból élek, mégsem jönnek be néha a jóslataim” – fogalmazott Jaffe. (Mondjuk az utóbbi jövendölésével nem volt egyedül: emlékszem, amikor a 2004-es E3-on megláttuk a PSP-t, és Grath-tel megbeszéltük, hogy ez mindent visz majd, nem is értettük, mit akar a Nintendo azzal a kis kvarcjátékkal – aztán lám, végül nem a nyers erő számított.)

Gondolom, többeknek megvan minden idők egyik legelborultabb mémje, a Nyan Cat, ami olyasmi, mint a Csillámfaszláma, csak kicsit idegesítőbb. Aki mégis kimaradt volna belőle, annak gyors összefoglaló: egy fehér macska, aminek a törzse egy pop-tart (amerikai édesség), repül az űrben, szivárványt húzva, és közben olyan zene szól, amit már egy tizedmásodperc után is ki akarsz kapcsolni. És ha ez nem lenne elég, a Nyan Catnek van gonosz ellenpólusa is: Tac Nayn, a gofritestű fekete macska, aki koponyás vörös háttér előtt szeret rohanni a semmiben a végtelenségig. Nézzük is meg a két mémcicát:

Gyönyörű kontrollert készített a Morbidstix művésznevű modder Xbox 360-hoz. A kütyü a steampunk (tudjátok, a gőzgépes sci-fi) stílusjegyeit viseli, és az anyaghasználat is ennek megfelelő: fa burkolat, réz szegecsek, rezet imitáló gombok és joyok, bőr fogórész. Megosztom, mert talán nem vagyok egyedül steampunkmániámmal – illetve biztosan nem vagyok egyedül, mert alkotója már el is adta a kontrollert, ezer dollárért.

Természetesen a kontroller működőképes. És hogy mi az a kulcslyuk a közepén? Ott lehet a hozzá adott kulccsal beüzemelni a kütyüt (unlock, ééérted). Hardverkulcs a szó minden értelmében. Morbidstixnél egyébként steampunk Xbox 360-as is van, az is elég jól néz ki.

(via Ubergizmo)

Ahogy gyűlnek a játékok a Heti retro rovatban, úgy tudok egyre többször megspórolni hosszas eredettörténeteket. Így van ez most is, a legutóbb a rovatba beszavazott UFO-val. A játékot ugyanis az a Julian Gollop készítette, aki a Laser Squadot is, amiről pedig már volt egy posztunk – abban részletesen leírtam, hogyan indult Gollop pályája, és miket készített a Laser Squad előtt. Most tehát ott venném fel a szálat, ahol a Laser Squad-posztban abbahagytam: nyolcvanas évek vége, Julian Gollop testvére, Nick segítségével megalkotja minden idők egyik legjobb körökre osztott stratégiáját. Aztán a játékot pár év múlva übereli az UFO-val.

Szenzációs leletet posztolt a Retronaut blog: az Atari cég egy játékkatalógusát 1978-ból. Kicsit helyezzük el, mikor is van az: a játéktermi gépek aranykora, ezzel együtt az otthoni konzolgépek első nagy felfutása. E.T. még sehol, katasztrofális Pac-Man-átirat még sehol, a Nagy Videojátékkrachnak szelét se érezni, otthoni számítógépek épp csak a kanyarban. Egy lehetőségeit kereső, korlátait egyelőre még óvatosan feszegető iparág teszi meg első lépéseit, de már lehet érezni, hogy itt valami nagy készül.

Vannak biztos pontok az ember életében: a Counter-Strike-kal, a Team Fortress-el vagy épp a Quake-kel biztos, hogy páran már a kiadás napja, évtizedek óta játszanak. Vagy alkalmanként, vagy rendszeresen, az viszont kifejezetten ritka, ha valaki folymatosan, éveken át játszik valamit, pláne ha arról a Civilizationról van szó, ahol egy-egy nagyobb térkép meghódítása is maximum egy hetet vesz igénybe. Lycerius egy ilyen fickó: tíz éve küzd egyetlen Civilization II kampányban!

Ukijo-e – így hívják azt az aprólékos fametszet-technikát, ami Japánban volt igen népszerű a 18-19. század környékén. A név idegenül hangozhat, de ha azt írom, hogy olyan festmények ezek, amik sokszor egy rajzfilm vagy képregény egy kockájára emlékeztetnek, esetleg megnézitek Kacusika Hokuszai A nagy hullám Kanagavánál című képét, rögtön be fog ugrani, hogy miről van szó.

A Variety hozta a hírt, hogy közeleg a mozikhoz az első, teljes egészében videojátékos engine-nel készített animációs film, Deep címen. A filmet Shane Acker, a Tim Burton-féle 9 készítője csinálja, a Valve Source motorjával, 15 millió euróból, a sztoriról annyit tudni, hogy ilyen nyomasztó posztapokaliptikus izé lesz (és persze egy füst alatt készül játék is belőle). Azt mondják, a machinimás hozzáállás egy zsák pénzt takarít meg a produkció költségeiből, az eszköztár pedig pont elég ahhoz, hogy a film tényleg film legyen. Ti szoktatok machinimát nézni, és el tudjátok képzelni hogy filmstílussá fejlődjön a műfaj?