Vannak biztos pontok az ember életében: a Counter-Strike-kal, a Team Fortress-el vagy épp a Quake-kel biztos, hogy páran már a kiadás napja, évtizedek óta játszanak. Vagy alkalmanként, vagy rendszeresen, az viszont kifejezetten ritka, ha valaki folymatosan, éveken át játszik valamit, pláne ha arról a Civilizationról van szó, ahol egy-egy nagyobb térkép meghódítása is maximum egy hetet vesz igénybe. Lycerius egy ilyen fickó: tíz éve küzd egyetlen Civilization II kampányban!
Nehéz bármihez is hasonlítani: képzeljük el azt, hogy Tarr Béla nem fogta vissza magát a vágóasztalon, és nem állt meg a Sátántangó hét órájánál, hanem három éven át mindent felvett az alföldi pusztában, ami csak a lencse elé tévedt, így a filmnek soha se lett vége. Körülbelül ez történt Lycerius Civilization II térképével is, ahol se diplomáciai, se katonai, se tudományos győzelem nem született. Tíz év hosszú idő, pláne, ha a Föld ekkorra már szinte lakhatatlanná vált. És ha a töriórák alatt azt hitted, hogy a százéves háború hosszú volt, akkor képzeld el azt, hogy a 3991. esztendőben járó világon már 1700 éve (!) zajlik a küzdelem.
Azt nem tudni, hogy miért, az eltelt évezredek alatt a Föld ugyanis a pusztulás szélére jutott: eddig hússzor olvadtak fel a jégsapkák a nukleáris háborúnak köszönhetően, így a bolygó minden szabad négyzetcentiméterén (már amit nem öntött el az ár) mocsaras, radioaktív, lakhatatlan terület van, amely nemcsak az élethez szükséges alapvető körülményeket nem tudja biztosítani, de búza sem nagyon terem rajta, így a szerencsétlen emberiség apró települések ezreiben éhezik, hiszen lakott nagyvárosból már egy sincs. No nem azért, mert nem akad aki lakjon benne, csak épp a három szupernagyhatalom (a kelták, a vikingek és az amerikaiak) sportot űznek abból, hogy pár körönként nukleáris bombákat helyeznek el a főtéren (mert a nukleáris rakétákat már nem engedi át az SDI védőrendszer), bár azt nem tudni, hogy mit pusztítanak el vele.
És hiába az éhezés, Lycaris kommunista rendszere ontja magából a katonákat és a tankokat. Megpróbálkozott ugyan a demokráciával, de az atrocitásokra való gyors reagálást ellehetetlenítette a szenátus, így kénytelen volt egy kézbe rakni a hatalmat. Ennek is megvan a maga hátulütője, pár évtizedenként kitör a polgárháború, de mivel a frontvonal szó szerint ezer éve nem mozdult el egy centit se, százával állnak a katonai egységek minden szabad területen, vagyis van kivel leverni a lázadókat. Valljuk be, már ez is nagy eredmény, hiszen ehhez még Halálcsillag se kellett.
Van-e egyáltalán esély feloldani ezt a patthelyzetet? Nincs túl sok, a Civilization II végjátéka az egyensúly jegyében lett kialakítva: mivel ilyenkor már mindenki rendelkezik minden technológiával, sehogy nem lehet felülkerekedni a másikon. Lycerius ennek ellenére nem adja fel, tervei között szerepel, hogy pár éven belül rendbe hozza a bolygót, visszaállítja a gazdaságot, közben pedig a maradék két népet is leigázza, ahogy az egy hadvezérhez illik. Mi pedig kövessük a kizárólag a térképének szentelt reddites hírfolyamot, ahol minderről be is számol!
Az utolsó 100 komment: