IDDQD

Már csak pár nap, és rátehetjük a kezünket a Fallout 4-re, de a 8 Bit Weapon nevű chiptune közösség nem bírt addig várni: készítettek egy apró, de elismerésre méltó demót, amivel a nagy előd előtt tisztelegtek. A demó egy elképzelt játék, a Fallout 84 egy bemutatója, és Apple II-re készült, vagyis a fejlesztők azzal a gondolattal játszadoztak el, hogy milyen lenne egy Fallout-játék, ha 1984-et írnánk. (Mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy akkor Apple II-re jelenne meg, de ezen ne akadjunk le.)

Olyan lenne, mint a lenti videóban: szaggató grafika, ami csak 6 színt használ, prüntyögi zene (ezt utólag keverték a videóhoz, de attól még elég autentikus), nehézkes játékmenet. De persze mint tribute csillagos ötöst érdemel, hogy ilyen igényesen megcsinálták az ismerős elemeket (Deathclaw, térkép, stb.) felvonultató videót. Külön pirospont azért, hogy egy igazi Apple II-n fut a játék (amit az Outlaw Editor nevű fejlesztőkörnyezettel csináltak).

Podcastünk vendég nélküli miniverziójában újra olyan játékot filézünk ki, amit ti javasoltatok, ráadásul többen is: a Blood. Ami ugyebár a Duke Nukem 3D motorjával készült, sőt a Duke Nukem 3D fejlesztőinek segítségével, és enne köszönhetően a horror alapokra egy réteg morbid humor is rakódott. Aki annak idején focizott a levágott fejekkel multiban, biztosan nem felejti el.

Most, hogy újra kipróbáltuk, megint jókat röhögcséltünk a vasvillával felszerelt főhősön, és elborzadtunk a cgi-intrón, ami már annak idején sem volt a szakma csúcsa. Érdemes ma is végigtolni, a GOG-on beszerezhető, de elég gyakran belekerül mindenféle akciókba is. További részletek az adásban, tessék meghallgatni, csak 14 perc az egész. Embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Duke Nukem 3D
• A Blood intrója
• I live again!
• Blood végigjátszás
• A Jace Hall Show
• Jace Hall a Bloodról beszélget
• A vonatos pálya
• Blood 2 végigjátszás
• Blood Quake-motorral
• BloodCM
• A Blood GOG-on

Minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.

Korábbi adások:

Checkpoint Mini #01 (pilot) - Lands of Lore
Checkpoint Mini #02 - Shadow of the Colossus
Checkpoint Mini #03 - Heart of Darkness
Checkpoint Mini #04 - Under a Killing Moon
Checkpoint Mini #05 - Crimson Skies: High Road to Revenge

 

Checkpoint (nem mini) adások

Emlékeztek még a Kara című techdemóra, amit több mint három éve publikált a Quantic Dream, és váltig állították, hogy nem egy készülő játékból van, csak megmutatják - akkor még PS3-on -, hogy mit tud a játékmotorjuk? Nagyon hangulatos videó volt, amiben összeraktak egy androidot, aki aztán a szerelőasztalon öntudatra ébredt. Na, most kiderült, hogy mégsem techdemo a dolog, a stúdió ugyanis bejelentette a Detroit: Become Human című játékot, aminek a főszereplője Kara.

A helyszín tehát az amerikai nehézipar szebb időket látott fellegvára, Detroit, az idő pedig a nem túl távoli jövő, amiben androidok segítenek az embereknek. Persze az embereknek ez nem mindig tetszik, legalábbis a videó egy jelenetében pár tucat dühös munkanélküli balhézik egy androidellenes tüntetésen (lásd még: "Eeelveszik a munkáát!" - South Park). Az egyik android Kara, aki nem olyan birka, mint a többi, dacol az életforma alapú szegregációval, és ebből még biztosan sok bonyodalom lesz (még mindig az a Valorie Curry alakítja, aki ismerős lehet a Veronica Marsból vagy a The Followingból).

A trailer teljes egészében a játék motorjával készült, de mégsem derül ki semmi a játékmenetről. A Quantic előző két játéka ugye a Heavy Rain és a Beyond: Two Souls volt, amik inkább történetükkel próbálták lenyűgözni a játékost, mint a játékmenettel (a Heavy Rainnek ez jobban sikerült). Valószínűleg valami hasonlóra lehet számítani a Detroitban is, bár a Quantic főnöke, David Cage azt mondta, hogy hasonló lesz, "de nagyon, nagyon más". Megjelenési dátum még nincs, és PS4-exkluzív lesz a - részemről nagyon várós - játék. Ennyi pofázás után pedig jöjjön a trailer.

Don Bluth és Gary Goldman neve nem biztos, hogy ismerős a magyar játékosoknak; ők voltak azok, akik a nyolcvanas évek csodaszép lézerdiszkes videojátékait kiadták. Tudjátok, Dragon's Lair, Space Ace meg a többi. Goldman volt ezeknek a producere, Bluth pedig az animátor, korábban mindketten a Disney-nél dolgoztak, ott ismerkedtek meg.

Mind közül a Dragon's Lair volt a leghíresebb játékuk, talán mert ez volt az első, ami lézerdiszken jött ki, 1983-ban. Az akkori játéktermek közönségét teljesen lenyűgözte a csodaszép rajzfilmes grafika, ami mellett a Pac-Man meg a Donkey Kong képernyőhibának tűnt. Játék, az mondjuk nem nagyon volt; a Dragon's Lair quick time eventekre épült, vagyis a megfelelő pillanatban a megfelelő gombot kellett megnyomni (vagy a joystickot a megfelelő irányba húzni), hogy a sztori haladjon. A végigjátszáshoz gyakorlatilag meg kellett tanulni az egész játék "itinerét", ami csak rengeteg negyeddolláros árán volt lehetséges, de a játék ennek ellenére sikeres volt. Csak idő kérdése volt egy Kickstarter-kampány.

Na nem egy új Dragon's Lair-játékra gyűjtenek, mert arra nehéz is lenne a mai játékpiacon, ha nem egy Dragon's Lair-filmre. Bluthék elsősorban filmesek (Bluth rendezte például a Titan A.E-t, de pár Micimackó-rajzfilm is kijött a keze alól), és úgy gondolták, hogy ha van rá érdeklődés, összedobnának egy rajzfilmet a régi játék főhőseivel. Kíváncsi vagyok, sikerül-e nekik, egyelőre nem állnak túl jól (550 ezer dollárt akarnak, ebből 70 ezer jött össze, de még van 28 nap). Mondjuk a kampány videója is kicsit erőtlen, és nem tűnik úgy, hogy a Pixar-generációt is megszólítaná, de azért én drukkolok a két tisztességben megőszült úrnak.

Nem tudom, mennyi Dizzy-rajongó él itthon, de jó évük van. Mint nyáron megírtuk, idén az összes Dizzy-kaland játszhatóvá vált böngészőben, most pedig érkezett egy teljesen új, ráadásul az Oliver-ikrektől, akik az eredeti Dizzy-játékokat készítették. Azok kedvéért, akik nem tudják, mi a rák Dizzy: nem rák, hanem egy mászkáló tojás, aki a róla elnevezett nagy sikerű sorozat főhőse volt a nyolcvanas-kilencvenes években. Ugrálós-mászkálós-tárgyhasználós cucc, minimális dialógusokkal és cuki grafikával.

Az új játék neve Wonderland Dizzy, és a fejlesztőpáros, Andrew és Philip Oliver a lenti videóban magyarázzák el, hogyan jelenhetett meg most a játék. A lényeg az, hogy 22 éve már szinte teljesen kész volt, de a Codemasters végül nem adta ki. Aztán elfeledkeztek róla, majd öt hónapja megtalálták a padláson, és kipofozták, illetve ingyenes, böngészőben játszható játékká portolták (már amennyiben portolásnak lehet nevezni egy NES-emulátorban futtatott játékot). Kicsit azért sántít ez a tündérmese, mert hogy, hogy nem, a játék éppen az Oliver-ikrekről szóló könyv Kickstarter-kampányával együtt jelent meg - de akárhogy is, mégiscsak egy új, ingyenes Dizzy-kalandot kaptak a játékosok.

Kipróbáltam a játékot, teljesen visszajött a Dizzy-hangulat: szerethető retrografika, agyalás, hogy melyik tárgyat hol kell használni, és persze idegesítő, pixelre pontos ugrások. Annyi különlegessége van a játéknak, hogy ez az első Dizzy, amiben nem csak a főhőst irányíthatjuk (hanem Daisy nevű barátnőjét is), illetve belekerült egy örökéletes mód azok kedvéért, akik esetleg végig is akarják játszani.

Még éppen sikerült a hét legvégén teljesíteni a podcastpenzumot, és mielőtt hétfőre vált az óra, még begurítok egy Checkpointot a vasárnapba, akárcsak Kodiak egy gránátot a de_dust2 lépcsőfordulójában. Aki esetleg nem tudja, kicsoda Kodiak, és mi az a de_dust2, feltétlenül hallgassa meg ezt az adást. Aki meg tudja, az azért. Kodiak ugyanis mostani vendégünk - vagy ahogy egy időben nevezték: A Legenda.

A Day of the Tentacle a világ egyik legjobb kalandjátéka, ezen nem nagyon szokott vita lenni - azon már inkább, hogy van-e értelme felújítani úgy, ahogy a Double Fine (az eredeti alkotó, Tim Schafer cége) csinálja. A Grim Fandango (a világ másik legjobb kalandjátéka) ugyebár tavaly kapott egy ráncfelvarrást, és igazából a rendezői kommentárokon kívül tartalmilag nem sok újat adott a játékosoknak. Pedig abból a játékból anno rengeteg mindent kidobtak, sokan várták volna, hogy a director's cut teljesebb élmény lesz. Én is erre számítottam - egy tizensok év után újra kiadott játéknál az a legérdekesebb, ami eredetileg tervben volt, de még nem láthattuk (mint a Monkey Island-remake esetében az a kiskutyás kép).

Van az Index mellett egy étterem, elég szörnyű kaját adnak, de az van a legközelebb, ezért elég sokszor járunk oda (főleg rossz időben). Fent van a Google Mapsen is, ezért pár éve megnéztem, milyen értékeléseket kap. Egy darab vélemény volt, az viszont ötcsillagos értékelés - az étterem tulajdonosától. Valami hasonlót fedezett fel egy redditor tegnap az első Guitar Herók meg a Rock Band fejlesztőjével, a Harmnonixszel kapcsolatban.

Az eset ugye annak kapcsán derült ki, hogy az Amazon nekiment a bérkommentelőknek, és persze nem volt meglepetés, hogy a játékiparban is előfordulhat olyasmi, hogy nem minden ötcsillagos értékelés teljesen őszinte és hiteles. A Harmonix esetében a Rock Band 4-et dicsérte több Harmonix-alkalmazott, és hát elég vicces olyanokat olvasni, hogy "alig várom, hogy a csapat milyen dolgokat hoz ki a következő hónapokban a játékhoz", miközben a posztoló maga is a csapat tagja.

A Harmonix gyorsan reagált egy közleménnyel, amiben leírták, hogy bár nem gondolják, hogy az elkövetők rosszat akartak volna, most jól gatyába rázták az online értékelésekre vonatkozó céges irányelveket. Ami azt jelenti, hogy megjelent belsős értékeléseket vagy törölni kell, vagy jelezni, hogy a posztoló a saját kutyája kölykét dicséri (és így kell eljárni a jövőben is).

Nekem az egész csak megerősíti, hogy miként néha szaklapok kritikáiban sem lehet megbízni, úgy a felhasználói értékelések között is akadnak rohadt almák. Illetve a Harmonix reakcióját kicsit lájtosnak gondolom; egy ilyen blamázs után a belsős értékelések posztolásának teljes tiltása sem lett volna ördögtől való gondolat.

Pár hete írtunk arról, hogy lelkes olasz fejlesztőket Bud Spencer és Terence Hill filmjei ihlettek arra, hogy verekedős játékot készítsenek. Úgy tűnik, a derék taljánok nem lazsálnak, máris kiadtak egy játszható demót, innen letölthető. A játék végleges címe úgy tűnik, Schiaffi & Fagioli, amit én Google Translate alapján úgy okosítottam, hogy Pofonok & Bab.

Már a címképernyőn (Terence Hill egy hordágyszerűségen viteti magát egy lóval) is látszik, hogy a játék a páros westernfimjeit dolgozza fel, illetve konkrétan Az ördög jobb és bal keze című alapművet. Mondjuk a sztori eléggé elvész a nagy verekedésben, szerintem jó ötlet lenne a beat-em upot színesíteni más műfajokkal (mondjuk egy sör-virslifaló minijátékkal). De a verekedős rész önmagában okés: lehet ketten is nyomni, tárgyakat használni, a házban pofozkodás pedig elég jó ötlet. Mondjuk azt nem értem, hogy a Delorean hogy kerül ide. Egy videó azok kedvéért, akik inkább csak megnéznék, mint letöltenék:

És még mindig kérdéses, hogy az eredeti jogok birtokosainak nem szúrja-e majd a szemét ez a szimpatikus kezdeményezés. A honlapra mindenesetre a készítők kiírták, hogy a program nem hivatalos Az ördög jobb és bal keze-játék, a jogokat nem állt szándékukban megsérteni, és egyébként is nonprofit az egész.

Podcastünk fékezett habzású - azaz vendég nélküli - miniverziójában általában olyan régi játékokat próbálunk ki újra, amiket ti javasoltok, de ezúttal saját kútfőből jött az ötlet. Ennek oka, hogy minap valamelyik vendéges adásban szóba került a Crimson Skies: High Road to Revenge, és utána addig lelkendeztünk, amíg elő nem vettük mindketten újra, és röpködtünk egy kicsit a legjobb dieselpunk játékban, ami valaha készült.

Elspoilerezem a végét: baromira élveztük, kevés játék ilyen élvezetes 12 év elteltével is, szinte semmit nem kopott a fénye (csak a grafika tűnik már avíttnak kicsit, de nem vészesen). Érdemes ma is beszerezni - már ha tudjátok. További részletek az adásban, tessék meghallgatni, csak 14 perc az egész. Embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Fasa szerepjátékok
• Crimson Skies táblás játék (1998)
• Mechcommander (1998)
• Shadowrun (2007)
• Crimson Skies (2000)
• Crimson Skies: High Road to Revenge (2003) végigjátszás
• Sky Kapitány és A Holnap Világa trailer
• Xbox "Duke" kontroller
• Mech Assault

Minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint vendéggel (sőt, konkrétan egy legendával), két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.

Korábbi adások:

Checkpoint Mini #01 (pilot) - Lands of Lore
Checkpoint Mini #02 - Shadow of the Colossus
Checkpoint Mini #03 - Heart of Darkness
Checkpoint Mini #04 - Under a Killing Moon

 

Checkpoint (nem mini) adások

Videojátékokból ugyebár nem sok jó film készült eddig, lehetne sorolni a bűnöket a Mario-filmtől az Uwe Boll-életműig, még a legjobb adaptációk is elég megosztók (pl. a két Tomb Raider). Lehet, hogy egy animációs film szépít majd: a héten kijött a Ratchet & Clank előzetese, és elég jó. Az eredeti játéksorozat platformer, a PS2-től kezdve minden Playstation-generációra jutott belőle, kellemesen debil sci-fi környezettel, sok akcióval. A trailerből úgy tűnik, a film megőrzi a sorozat szellemiségét. Plusz a szinkronhangok között olyan nevek, mint Sylvester Stallone és John Goodman.

Nemsokára (november 10-én) jön a Starcraft II befejező része, a Legacy of the Void - avagy végre egy AAA-kategóriás rts ebben a mobáktól terhes, szörnyű világban -, és én is vágom már a centit, hogy mikor irányíthatom már a dicső protossokat a zergek ésvagy terranok ellen. El is kezdtem unalmamban régi Blizzard-videókat nézegetni, aztán a YouTube kapcsolódó videóin ugrálgatva az lett a vége az egésznek, hogy összeszedtem a 10 - szerintem - legjobbat. Időrendben jönnek alant.

Na jó, inkább 16-bitesben (bár a zene mégis a 8-bites prüntyögéseket idézi). Írtunk már korábban a CineFix YouTube-csatorna 8 Bit Cinema nevű projektjéről, amiben sikerfilmeket készítenek el elképzelt videojátékok formájában, és ezúttal a Mad Max került sorra. Egy jó kis Metal Slug-szerű lövöldözős játék lett baromi jó látvánnyal, és mint általában, most is az volt az érzésem a videó végére: én játszanék ezzel, ha létezne. Főleg, hogy annak idején nem nagyon készültek Mad Max-játékok (igaz, elég sok más játékot inspirált a film).

Nagyon rosszul indult az év: 2015 egyik első híre volt, hogy elhunyt Dragon György - vagy ahogy játékos körökben ismertük, Gyu -, a Gamestar oszlopos tagja, zeneszerző, fejlesztő, újságíró. Most a túrkevei Finta Múzeum és a MaNDA kiállítást rendez az emlékére a Finta Múzeum Vadász Pál Kiállítótermében (Túrkeve, Kossuth utca 6.). Holnap lesz a megnyitó 16 órakor a Vadász Pál Kiállítóteremben, a kiállítást Képes Gábor, a MaNDA főosztályvezetője (és elhivatott gémer) nyitja meg.

A tárlat Gyu testvére, Dragon Ferenc közreműködésével készült, és főleg Gyu gyűjteményéből lehet ott látni tárgyakat, többek közt a számítógépeit, meg persze élete fontosabb állomásainak emlékeit, a Kolumbiában töltött egyetemi évektől az amigás játékfejlesztésen át az újságírókarrierig. Szóval aki arra jár, nézze meg, január 10-ig látogatható a kiállítás (december 18. és január 10. között csak előzetes telefonos bejelentkezés után). És most hallgassuk meg az amigás Abandoned Places zenéjét, amit Gyu komponált.

Múlt hétről kicsit átcsúszva a mostaniba, itt az új Checkpoint (ami azt jelenti, hogy a héten kettő lesz, péntek magasságában kitolok egy Minit is). Régen ültünk vendéggel a stúdióban, úgyhogy rögtön kettőt is szerveztünk, és baromi jó hangulatú felvétel lett, nem is nagyon vágtam belőle. És bár mint közismert, zenéről beszélni olyan, mint építészetről táncolni, azért csak megpróbáltuk kicsit felidézni a régi jó játékzenéket, illetve azoknak a technikai hátterét.