Ma van az új Mad Max-film hazai premierje, a szaksajtó éppen hanyattesett tőle, ezen fellelkesülve kaptok egy toplistát, mint az Avengers-filmnél. Ugye jön majd ősszel az új Mad Max-játék is, addig is itt van tíz fasza játék vagy játéksorozat időrendben, ami valamilyen szempontból emlékeztet az országúti harcos emberkedéseire. Önmagában a posztapokaliptikus világ tehát nem volt elegendő szempont a válogatásnál (akkor a Last of Us is bekerült volna, csak ott a két főhős kapcsolata annyira fontos sztorielem, hogy az teljesen elüt a Mad Max-filmektől, meg eleve zombis, nem autóvalharcolós). Persze kommentbe jöhet bármilyen kiegészítés, tipp.

Roadwar 2000 (1986)

Talán az első játék, ami jobban ráfeküdt a Mad Max-es témára, elég sokat lopva annak környezetétől. Járvány utáni kipusztult Amerika, maroknyi túlélő, akik autóval próbálnak A-ból B-be jutni és harcolni az országút melletti rosszfiúkkal, és az SSI fejlesztőcég, ami csak egyet jelenthet 1986-ban: körökre osztott stratégia. Szóval a játékmenet ma már nem olyan izgi, de annak idején elég sokat el lehetett szüttyögni vele.

Wasteland (1988)

Ma már ez sem tűnik akkora klasszikusnak, amekkora, de a Wasteland akkor is a posztapokaliptikus szerepjátékok nagypapája, origója és zéró páciense. Brian Fargo vezetésével készült az Interplaynél, és bár a harc elég kezdetleges benne (gyakorlatilag menüből kell harcolni), a nagy, szabadon felfedezhető világ és az összetett sztori már a későbbi korok RPG-it idézi. És az egyik fontos szereplő neve Max. Véletlen? Aligha!

Deathtrack (1989)

Az egyik legjobb retro játék, ami az autós pusztítást tűzte zászlajára. Nem RPG vagy valamilyen más összetett műfaj, hanem aránylag egyszerű autóverseny, na de amikor a tüskékkel felspécizett verdádról indítasz két rakétát az előtted haladó autók kiiktatására, és engedsz két-három olajfoltot a téged követők alá, az eléggé madmaxes, még szögletes vektorgrafikával is. A Dynamix DOS-os csodájáról hosszabban is volt már szó itt a blogon.

Mad Max (1990)

A Mindscape nem túl okos akciójátéka, de alanyi jogon a listában van a helye, mert ez az eddigi egyetlen hivatalos megjelent Mad Max-játék (tudtommal). A csak NES-re megjelent programban főhősünk hol Interceptorával zúz a karbantartót rég látott utakon, hol belső helyszíneken mászkál és gyűjtöget. Egynek nem rossz, de azért a brandben bőven több van - talán az idei játék majd megmutatja.

Bad Blood (1990)

A Chris Roberts-es podcastünkben már volt szó róla, Roberts egyik első játéka, egy posztapokaliptikus RPG, amiben a mutánsok próbálnak egyenjogúságot kivívni az emberek között. Megint csak a nagy szabadság és jó sztori az, amit ki kell emelni, illetve hoppá, nem körökre osztott a harc, hanem jön a nukleáris pók, és megesz, ha nem csinálsz semmit. Egy proto-Diablo, ha úgy tetszik (bár ezt sokkal jobban élveztem anno, mint a Diablót bármikor). Mad Max meg úton-útfélen eszébe jut közben az embernek. Bár inkább csak útfélen.

KKnD (1997)

Mennyire lehet komolyan venni egy real-time stratégiát, aminek az a címe, hogy Zúzz, Ölj És Rombolj? Semennyire, ennek ellenére mégis évekig tartó guilty pleasure volt nekem ez a játék. Atomháború után járunk, az emberiség a romokon harcol kétfelé szakadva: természetközeli mutánsok a technokraták ellen. Sok-sok autó robban a pusztaságban, és mindenki az olajra tör - akárcsak a Mad Maxben.

Fallout-sorozat (1997-)

Amit lehetett, már elmondtam erről a fantasztikus játékról a blog leghosszabb posztjában. Interplay-szerepjáték, aminek a Wasteland volt az egyik példaképe, de sokkal több annál, mind játéktechnikailag, mind tartalmilag. A posztapu játékok megkerülhetetlen mérföldköve, aminek elég sok frame-jén a Mad Maxek gyalogos jelenetei köszönnek vissza. Aki nem próbálta még, szaladjon megvenni valamelyik részt - olyan nagyot egyikkel sem lehet hibázni.

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl (2007)

A Mad Maxben nekem mindig a "magányos harcos a szemétláda világ ellen" felállás tetszett nagyon, és ezt a felállást az ukrán fejlesztésű S.T.A.L.K.E.R.-ben lehet legjobban átélni, bár nem az ausztrál sivatagban. A környezetben a Sztrugackij-regényt jól összehozták a csernobili balesettel: az erőmű környékén rejtélyes dolgok történnek a természettel, és aki bemerészkedik oda, az sűrűn mentsen állás. Óriási a hangulata, baromi nagy élmény volt nekem anno végigtolni.

Rage (2011)

Erről meg a legutóbbi podcast-adásban volt szó; az id Software érthetetlenül sikertelen játéka, ami pedig korának technológiai csúcsa volt, és ma is egész jól néz ki. A helyszín egy kisbolygó-koccanás utáni Föld, amin homokfutókon, quadokon és más járgányokon száguldoznak az elvadult bandák, és persze főhősünk. Alapvetően fps, de a járműves rész és sok külsőség miatt elég sokszor felidézhető a Mad Max.

Wasteland 2 (2014)

Gondolkodtam, hogy egy kalap alá vegyem-e az első Wastelanddel, de végül inkább külön helyet kap a listában, mert sokkal távolabb áll az elődjétől, mint a Fallout 2 a Fallouttól, és szépen bezárja a kört: az eredeti Wasteland fejlesztője, Brian Fargo és a Fallout több alkotója készítette közösségi segítséggel, a Falloutok játékmenetéből levont tanulságokkal. Tavalyi cucc, de inkább a kilencvenes évek végén megjelent szerepjátékokra hajaz, pepecselős harcrendszerrel és sok olvasnivalóval, de éppen ezért <3<3<3<3.

Futottak még: Borderlands, Metro 2033, Metro: Last Light, I Am Alive, Last of Us, Tokyo Jungle, Fuel, Final Fantasy VI. Meg amiket írtok a kommentekben.