IDDQD

Lehet, hogy már találkoztatok a Cow Clickerrel, mert már hetek óta megy a Facebookon, én csak most akadtam rá. A játék csodálatos esszenciája a Farmville-hez hasonló közösségi játékoknak, egyszersmind maró paródia. Mint a címe – kb. „Tehénklikkelő” – mutatja, egy tehénre kell klikkelni benne, ezután legközelebb hat óra múlva klikkelhet a játékos. A klikkeléseinket természetsen megoszthatjuk mindenkivel („XY éppen egy tehénre klikkelt”).

Természetesen a barátainkat is meghívhatjuk, hogy virtuális tehenészetünk szomszédságában új tehenészeteket nyissanak. Ez azért fontos, mert az ő klikkeléseikre viszontklikkelhetünk (a remek „click my click” opcióra kattintva), és így kapunk egy kis virtuális tehénpénzt (fejőpénzt?), a mooneyt. Naná, hogy valódi pénzt is beválthatunk mooneyra, tíz dollárért kapunk ezret belőle. A mooneyt arra költhetjük, hogy a hatórás limitet kivásároljuk, és így perceken belül akár többször klikkeljünk a tehénre egymás után, illetve új teheneket is vehetünk rajta. Kellően sok (ezres nagyságrendű) klikkelés után medálokat kapunk, amik semmire sem jók.

Az alkotó, Ian Bogost játékipari megmondóember azután csinálta meg a Cow Clickert, hogy az idei Game Developers Conference-n kiderült, mennyien utálják a játékfejlesztők közül a Farmville-t meg a többi, valódi kihívás nélküli közösségi játékot. Itt van Bogost blogbejegyzése a Cow Clicker születéséről, érdemes elolvasni.

Billy Mitchellről már olvashattatok suttyóválogatásunkban, amibe azért került bele, mert elég nehezen viseli, ha megdöntik a rekordját. Ettől még ő a világ egyik legjobb játékosa: ő volt az első, aki tökéletes pontszámot hozott össze Pac-Manben, majd hosszú évekre beállította a Donkey Kong rekordját. Pár éve az MTV Kong királya címmel csinált róla egy dokumentumfilmet (pontosabban róla és egy Steve Wiebe nevű fickóról, aki éppen megdöntötte Mitchell rekordját), itt bukott ki, hogy mennyire suttyó bír lenni. Aztán idén februárban egy Hank Chien nevű queensi plasztikai sebész megdöntötte Mitchell és Wiebe rekordját is.

Chien nem sokáig élvezhette a „King of Kong” címet, Mitchell ugyanis újra bebizonyította, hogy azért nem véletlenül ő az egyik legismertebb játékos a nyolcvanas évek óta. Az iowai Ottumwa városában érdekes kezdeményezés indult Video Game Hall of Fame (vagyis a Videojátékok Dicsőségcsarnoka) néven. Azért ott, mert Ottumwában van a Twin Galaxies nevű szervezet központja, ami a videojáték-rekordokat hitelesíti. Az idei beiktatási ceremónián természetesen Mitchell neve is a dicsőségcsarnokba került, Mitchell pedig ebből az alkalomból jól megdöntötte Chien Donkey Kong-rekordját. És ha már ott volt, mellékesen Donkey Kong Jr-ban is rekordot döntött – ezt nem tervezte előre, de úgy érezte, belejött a játékba.

A Donkey Kong Jr. rekordja 1 253 000 pont volt, ezt 1 270 900 pontra állította be Mitchell 3 óra és 58 perc alatt. Érdekesebb azonban, hogy a Donkey Kong-rekorddöntés hogyan történt. Chien rekordja 1 061 700 pont volt a játékban, és amikor 2 óra és 42 perc játék után Mitchell elérte az 1 062 800 pontot, kilépett a játékból. Vagyis éppen csak picit döntötte meg Chien rekordját. Amikor megkérdezték, miért tett így, ezt válaszolta: „Egyesek azt mondják, beképzelt vagyok, mások azt, hogy lusta. Én azt mondom, Billy Mitchell vagyok.”

(via Kotaku)

Nem titok, hogy az Activison nagyfőnöke, Robert Kotick nem éppen kedvencünk, és a jó Bobby mindig mond vagy csinál valamit, amivel megerősíti az ellenszenvünket. A héten például elveszített egy pert (vagy inkább két pert), ami azért érdekes, mert az egész egy szexuális zaklatással indult.

No nem Kotick zaklatott valakit, hanem annak a magánrepülőcégnek az egyik pilótája, amit Kotick és egy másik üzletember, Andrew Gordon gründolt. A pilóta az egyik stewardesst, Cynthia Madviget arra akarta kényszeríteni, hogy rendezvényeken kísérgesse, legyen mellette. A nő nemet mondott, ezek után a pilóta megígérte, hogy pokollá teszi az életét – erre a nő főnökeként lehetősége volt, egy ízben például kisikáltatta a repülő vécéjét Madviggel, miközben folyamatosan stírölte. A nő folyton panaszkodott Gordonnak, de ő nem foglalkozott a problémával. Aztán jött a jó Bobby és kézbe vette az ügyet: kirúgta a nőt, mondván „a srácoknak nem tetszik az ellenséges légkör.” Madvig ezek után perre ment.

Mindez 2007-ben történt, csak kicsit elhúzódott a dolog, mert egy idő után már saját ügyvédje, Patricia Glaser is perelni kezdte Kotickot és Gordont, mert szerinte a jó Bobby és üzlettársa nem fizetett neki annyit, amennyiben megállapodtak. A per a héten lezárult, Madvig kapott kétszázezer dollár kártérítést, Glaser pedig majdnem 940 ezer dollárt. A perköltség 475 ezer, illetve 480 ezer dodó, ezt is Kotickéknak kell állnia.

Néha nehéz elhinni, hogy ez az ember vezeti a világ egyik legsikeresebb játékkiadóját.

Márciusban a Kotaku készített egy felmérést az olvasói körében arról, hogy ki mivel, mit, hogyan játszik. Akkor ígérgettem, hogy az Indexen én is csinálok majd valami hasonlót, ez azóta megtörtént, most kiment címlapra az eredmény. Akit érdekel, ide kattintson. Természetesen nem reprezentatív, de azért tanulságos.

Természetesen Diablotetris. Kicsit a KMK területére tévedünk de sebaj: zokogjunk együtt a nosztalgiától, és döbbenjünk meg, hogy ezt csak most jutott eszébe valakinek megcsinálni, pedig mennyit idegeskedtünk annak idején, hogy a Diablo-karakterünk hátizságkában nem férünk el a cuccokkal.

A legutóbbi pár, meglehetősen öregecske játékcsaj után (ne haragudjatok Stökire, így negyven felett már csak a régi jó dolgok hiányoznak neki) jöjjön most egy kicsit frissebb hús: Crimson Viper a Street Fighter IV-ből.

A karakter fejlesztése igazi játékmarketinges csemege: a Capcom sokáig igyekezett a keleti divat szerint öltözködő csajokat előtérbe tolni, de a negyedik SF-re kellett egy olyan nő is, akit kifejezetten a nyugati fiatalok elvárásai szerint alkotnak meg, így hosszú piackutatás után megszületett a céges üzletasszonyba oltott technokrata CIA-kettősügynök. A játék megjelenése után a szaksajtó és a rajongók egyaránt rajongtak és füstölögtek C. Viper miatt, a vélemények a nevetségestől a "legjobb új karakterig" széledtek szét.

Ha van játék, amit kitüntetett figyelemmel kísérünk itt az IDDQD-főhadiszálláson, az... nem, nem a Starcraft 2, hanem a Privates, és határozottan nem azért, mert hasonlít a címe az ős-kedvenc Piratesre. Indoklásképpen inkább itt a trailer, amit most csodálatos módon aközben nézhetünk meg (opcionálisan: nézhetünk újra), hogy letöltjük az elkészült, teljes verziós játékot, mert hogy tegnap volt a premier, és a cucc ingyenes, szabadon terjeszthető. Hurrá.

Vicces koreai Starcraft-reklámok (illetve nem is magát a játékot, hanem egy hamarosan induló ligát hirdetnek), jut eszembe, ugye milyen rég volt már starcraftos téma? Szóval a szokásos renderelt-hitech, sztárjátékosokat macho pózben mutogatós stílus helyett az ovi a helyszín, illetve a suli, ahogy az egyszeri gémer srácot kellemes meglepetés éri a vizsgán.

Nem, nem fogunk vicceskép-bloggá változni, de ezen konkrétan felröhögtem, ilyen csökevényes a humorom, na. Szóval Newton és az alma után szabadon, ezért adta ki az ukázt a Valve-ban a legendásan karcsú nagyfőnök Gabe Newell, hogy srácok, fejlesszünk egy ilyen digitális disztribúciós izét.

Volt, aki hónapok óta várt erre: a heti retrojáték-szavazások örök második helyezettje, a Laser Squad végre nyert (igaz, sokáig a Barbarian vezetett). Jöjjön akkor erről egy cikk – bár mint látni fogjuk, a Laser Squad kapcsán Laser Squadról nem sokat lehet írni, más játékokról annál inkább. A játék ugyanis csak egy kiforrottabb, pöpecebb verziója volt néhány korábbi programnak.

Mint minden valamirevaló teremtéstörténet, ez is a káosszal kezdődik. Pontosabban a Chaosszal, Julian Gollop 1985-ös, spectrumos klasszikusával. És egy másik játékkal, a Rebelstar Raidersszel, ami nagyjából a Chaosszal egy időben jelent meg. Gollop közgazdaságtudományi egyetemre járt, de valahogy a programozás jobban lekötötte. Iskola mellett, főleg Basicben hozta össze a Rebelstar Raiderst, aztán fokozatosan átállt assemblyre.

Az amerikaifocisták egyrész nem keverendők össze a dél-afrikai vébén igen szimpatikusan játszott amerikai focistákkal, másrészt meg általában böszme nagy kigyúrt fickók, én biztosan nem érezném magam jól, ha valamelyik NFL-nagymenő megharagodna rám, és úgy gondolná, hogy átvertem némi pénzzel. Ha az Electronic Arts vezérkarában hozzám hasonló figurák ülnek (jó, jó, azért ez nam annyira reális gondolat, én is érzem), most nagyon kínosan érezhetik magukat, ugyanis egyszerre hatezer NFL-sztár haragszik rájuk. Mondjuk ők leginkább egykori sztárok, így a nagy kaliberű pofonok helyett pereskedéssel próbálják megoldani a problémájukat.

A hatezer társát képviselő egykori running back, Tony Davis azt állítja, az EA a Madden 09-ben jogtalanul használta fel az adataikat. Az összes régi játékos statisztikái, tömeg, magasság, minden stimmelt, csak a nevek és a mezszámok nem. Az EA szerint így nem is kell fizetni az adatok felhasználásáért, a focisták szerint meg igen. Hogy mennyire perelik az EA-t, nem publikus.

Sci-fi is, játék is, mégsem Starcraft, ilyen is ritkán esik meg mostanában. Lezajlott az Eve Online űr-MMO-ban a Hulkageddon 3 nevű, játékosok által szervezett esemény, aminek keretében egy hét erejéig elszabadult a pokol, és mindenki, akinek bármilyen szinten hadra fogható űrhajója volt, békés bányászokat mészárolt halomra, hogy megnyerje a szervezők által feldobott néhány milliárd ISK (ez a játék virtuális pénze) fődíjat. Ilyenkor az egyébként biztonságosnak tekintett szektorokban is vér folyik, az öngyilkos támadók annak tudatában lövik apró darabokra a bányászűrhajókat és állomásokat, hogy hamarosan megérkeznek a rendfenntartók, és atomokra lövik őket.

Mint rendesen, most is rettentő sírás-rívás ment a gankelés miatt fórumokon és rajongói oldalakon, annak ellenére, hogy ha az egyszeri bányász kicsit is odafigyel, el tud pucolni a támadók elől - a vérengzés áldozatainak nagy része olyan játékos volt, aki afk-farmol, vagyis otthagyja a gépet egy makróval, hogy az dolgozzon helyette.

A móka végén a mérleg 288 milliárd ISK értékű elpusztított űrhajó, felszerelés és rakomány volt, ami 16550 dollárnak, vagyis 3,5 millió forintnak felel meg (Eve-ben lehet legálisan ingame pénzért adni-venni a 30 játékidőt biztosító feltöltőkártyával, így gyakorlatilag ide-oda váltható a valódi és a játékbeli pénz, napi árfolyamon). Ez pedig rekord, a tavalyi végszámla csak 278 milliárd volt.

A RetroGamerben egyik kedvenc rovatom, amikor elképzelik, milyen lett volna egy mai sikerjáték a 8-bites időkben. Ilyesmit lehet megcsodálni a Halo 2600 című flashjátékban is, néhány pixeles Master Chieffel, fülsértő hangokkal, gagyi animációkkal. Hancu szerint retrosznob vagyok, így természetesen imádom ezt a kis hülyeséget, aminek címében a 2600 nyilván az Atari 2600-ra utal. A játékot itt lehet kipróbálni, csak saját felelősségre.

A GamePro jó szokása, hogy fontosabb scifi játékoknál megkérdeznek tudósokat arról, mennyire hihetőek az adott játék fantasztikus elemei. Volt már ilyen cikk a Mass Effect 2 megjelenésekor, most pedig a Starcraft II-t vesézték ki így. Mi meg jól ellopjuk átvesszük forráshivatkozással.

Az Overmind, vagyis a zergek kollektív tudata hihető fikció, legalábbis ezt mondta a portálnak Gene Robinson, az Illinois-i Egyetem entomológiaprofesszora. A játékban ugye az Overmind nevű lény irányítja a zergeket, és a kis közkatona zerglingek annyira függnek tőle, hogy önálló akciókra nem is nagyon képesek (vagy csak nagyon korlátozottan). Az életnek pontosan ilyen szerveződését nem találni a Földön, de hasonlót igen. A méhek és a hangyák ugranak be először, hiszen ezeknek az állatoknak a populációiban van jelen az, hogy a sok ezer – vagy akár millió – egyed egyetlen közös célért dolgozik. Viszont éppen az Overmind hiányzik ebből a modellből (mert a hangya- és a méhkirálynő nem irányít sok mindent), bár az eredmény hasonló. Sőt, még a világhódítás is megvalósítható: 2009-ben felfedezték, hogy az argentin hangya egyetlen kolóniája uralja a szárazföldek kb. felét.

A fiatalabbaknak talán már nem mond sokat Richard Garriott neve, aki viszont nem pc-n kezdett játszani, fejből vágja, hogy Lord British meg hogy Ultima. A játékipar egyik legendás fejlesztője ő, egyben az egyetlen játékpiac-közeli ember, aki járt az űrben – 2008 végén ugyanis űrturistáskodott az ISS-en, ami nem meglepő annak fényében, hogy az apja űrhajós volt, szóval volt kitől örökölni az űrkütyük iránti szenvedélyét.

Garriott most annak örülhet, hogy a héten egy texasi bíróság 28 millió dollár kártérítést ítélt meg neki. A fejlesztő még tavaly májusban perelte be az NCsoftot, mert a cég 2009 februárjában leállította Garriott Tabula Rasa című online szerepjátékát. Nem volt sikeres játék, alig egy évet élt (2007 végén indult), szóval érthető üzleti döntés volt a leállítás. Garriott nem is ezért perelt, hanem azért, mert az NCsoft az ő nevében és aláírásával közzétett egy szívélyes hangú üzenetet, amiben elbúcsúzott a játékosoktól és bejelentette, hogy más utakat keresve önként távozik a cégtől. Garriott szerint azonban önkéntességről szó sem volt. Persze fogalmazásbeli finomságoknál többről van szó: amikor Garriott 2001-ben szerződést kötött a céggel, 2011-ig kapott részvényopciót, de az NCsoft kikötötte, hogy ha Garriott úgy dönt, elmegy a cégtől, a részvényopció 90 nap után megszűnik. Mivel a cég a hamis üzenet után úgy kezelte, hogy Garriott saját döntése volt a távozás (és Garriott többszöri megkeresésére sem voltak hajlandók megbeszélni vele a dolgot), az űrturista kénytelen volt eladni a részvényeit – a gazdasági válság közepén, amikor lópikulát nem kapott értük. A bíróság szerint ez a szakítás nemcsak ronda volt, de törvénytelen is, ezért ítélt 28 millás kártérítést Garriottnak, aki nagyon elégedett volt az ítélettel.

Hogy – az egyébként is elég gazdag – Garriott mire költi a pénzt, még nem tudni, de valószínű, hogy vagy valamilyen űrkutatási dologba vagy játékba fekteti. Esetleg épít egy házat a Holdon levő telkére (állítólag ilyenje is van, de egy holdon maradt régi szovjet holdjáró biztosan az övé, amióta egy árverésen rongyos 68 ezer dollárért megvette). Vagy felpörgeti új játékprojektjét, a Portalariumot, ami közösségi játékokra épül majd, de egyelőre nem mutatott sokat magából.

(via Kotaku)