A pályafutását a Lucasfilm Gamesnél kezdő, többek között a Monkey Island sorozaton és a Day of the Tentacle-n dolgozó Tim Schafernek nem volt gyümölcsöző az együttműködés az Activisionnel. Mint azt a köcsögtoptízben megírtuk, az Activision CEO-ja, Robert Kotick az Activision-Blizzard összeolvadásnál leállította Schafer legutóbbi játéka, a zseniális Brütal Legend fejlesztését. Aztán amikor a játékot tavaly felkarolta az Electronic Arts, és úgy tűnt, hogy sikeres lesz, Kotick beperelte a programot fejlesztő Double Fine stúdiót, és 15 millió dollárt követelt, mondván a játék kiadására még mindig az Activisionnek van érvényes szerződése. A Double Fine erre válaszul viszontperelt, Schafer elkezdte teregetni a szennyest, aztán a felek végül peren kívül megegyeztek, és a játék megjelenhetett.

Egy ilyen huzavona után persze marad némi tüske, Schafer pedig amúgy is egy szabadszájú ember, szóval a Eurogamernek adott legutóbbi interjújában gond nélkül lepöcsözte Kotickot. Valahogy így: „Ő a részvényeseknek kötelezte el magát. De ettől még nem kéne fasznak lennie, nem igaz? Lehet ezt anélkül csinálni, hogy teljesen pöcs lenne az ember.” (Az angol verzióban a „prick” és a „dick” szavak szerepelnek.) És van még néhány kedves szava a jó Bobbyhoz: „Remélhetően talál valamilyen másik iparágat, ahol több pénzt tud csinálni. A golyóscsapágyakat, mondjuk... valamit, ami jobban illik a szenvedélyeihez. Vagy a fegyvergyártást.”

Az Activision meglepő módon nem hagyta szó nélkül ezt a kis piszkálódást, válaszolt egy rövid sajtóközleményben, amiben kifejtik, hogy Kotickot igenis érdeklik a játékok, és szereti a videojátékipart, egyébként pedig Schafer soha nem találkozott személyesen az Activision-góréval. Aztán Schafertől is jött a Eurogameren egy reakció, amiben a maga módján bűnbánatot tartott. „Balesetnek” nevezte, ami történt, és viccelődött kicsit azon, hogy jó lenne úgy interjút adni, hogy nincs bekapcsolva a diktafon. „Be kell fognom a számat. Döbbenetes, hogy ebben az iparban tényleg fel lehet égetni hidakat. Indítasz egy saját céget, és nem kell többet a suttyó főnöködnek dolgoznod – most nem mondanék neveket. Aztán egyszer csak A birodalom visszavágban találod magad: belépsz egy terembe, és szent szar, Darth Vader ül az asztalnál. Kicsi ez az ipar, ugyanazokat az embereket látod újra és újra.”