Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Most választott játékunk napokon belül húszéves lesz, ami egészen hihetetlen: a Broken Sword 1996. szeptember 30-án jelent meg, és vált a kalandjátékok kései korszakának meghatározó játékává. Hogy bennetek is mély nyomot hagyott, azt jelzi az, hogy legalább öten-hatan kértétek, hogy szerepeljen egy Checkpoint Miniben. Hát most tessék. Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Szóval Broken Sword, amit a Virgin adott ki 1996 szeptemberében, amikor még foglalkozott kalandjátékokkal (meg amikor még egyáltalán létezett), a fejlesztő pedig a Revolution Software volt. Ez egy 1990-ben gründolt brit cég, aminek egyik alapítója és fő kulcsembere Charles Cecil, aki gyakorlatilag a cég összes játékának vezető fejlesztője volt és most is az. Cecil több interjúban is kritizálta a Sierra- és Lucasarts-kalandjátékokat, amiért azok a történetet olykor háttérbe szorítják egy-egy fejtörő vagy poén kedvéért. Cecil ezzel szemben a sztorit helyezi előtérbe: munkamódszere az, hogy baromi sok háttérinfót gyűjt (mitológiákba ássa bele magát meg ilyesmi), aztán megírja nagyjából a sztorit, és ahhoz igazítja a játékelemeket. Ritka madár ezzel a játékiparban, de eddig bejött neki a dolog: a Revolution Software 26 év elteltével még ma is létezik, és szép csendben csinálgatják a kalandjátékaikat. Első nagyobb dobásuk egy fantasy volt, az 1992-es Lure of the Temptress, majd két év múlva egy baromi jó cyberpunk kalanddal váltak nagypályássá - ez volt a Beneath a Steel Sky. Aztán újabb két év múlva jött a Broken Sword, folytatva a Lucasarts-játékoknál általában egy fokkal komolyabb és érettebb, de a Gabriel Knight-sorozatnál azért lazább kalandjátékok sorát.

Az első Broken Sword alcíme The Shadow of the Templars, és Cecil már egy 1992-es interjúban említette, hogy dolgozgat egy kalandjátékon, ami a templomosok körül bonyolódik - szóval régi terve volt ez neki, csak a Virgin főnökét állítólag sokat kellett puhítani, hogy rábólintson. A sztori Párizsban kezdődik, ahol egy amerikai turista, George beül egy kávézóba, ahol éppen robbantásos bűncselekmény történik (ma már nemigen lehetne így indítani egy ilyen játékot), majd összeismerkedik egy Nicole nevű helyi újságíróval, és együtt kezdenek nyomozni a merénylet oka után. Ahogy lenni szokott, egyre mélyebbre másznak a szószba, és lelepleznek egy Dan Brown-regénybe illő összeesküvést templomosokkal, Baphomet-szektával, ahogy kell. A fejlesztők szándéka az volt, hogy George majd az amerikai játékosoknak lesz szimpi, Nicole-lal pedig az európaiak tudnak majd könnyen azonosulni. Nem tudom, annak idején ez mennyire jött be, ma nagyon vicces mindkettejüknek a hol kicsit túljátszott, hol túl enervált, akcentusos szinkronját hallgatni. Nicole-nál még plusz pont, hogy erős női karakter, nem csak a díszlet része - sőt, a játékban irányítani is kell őt, mert két főszereplős kalandról beszélünk.

A játék nagy erőssége a szépen dramatizált sztorin túl a megvalósítás. A hátterek, a zene, a grafika baromi jó (ma is tetszetős, nem csak húsz éve volt az), és sok rajzfilmes betét teszi kicsit filmszerűbbé az egészet. Mindennek oka az, hogy Cecil nem csak a játékiparból szerzett munkatársakat: a szórakoztatóipar más területeiről szerződtetett tapasztalt animátorokat, grafikusokat és zeneszerzőt. Az animációkhoz például a Dragon's Lairt alkotó, de inkább rajzfilmes szakembernek tekinthető Don Bluth stúdiójából hozott embereket, a játék 2009-es Director's Cut újrakidásához pedig az a Dave Gibbons illusztrált, aki az egyik legjobb képregényt, a Watchment rajzolta.

És akkor essen szó a játék gyengéjéről is, ami ízlés dolga, de nálam emiatt nem tudott olyan örök kedvenc lenni, mint például a Day of the Tentacle: elképesztően sok benne a szöveg. Nyilván ez a sztoriközpontúságnak köszönhető, de néha olyan érzésem volt, hogy Charles Cecil kicsit átesett a ló túloldalára, és túlságosan elhanyagolta a fejtörőket a dialógusok kedvéért (például van egy rész, ahol végig kell pofázni egy hosszú vonatutat - ott például eléggé leül a játék). De ez tényleg egyéni ízlés kérdése: simán el tudom fogadni, hogy sokaknak ez sokkal jobban tetszett, mint a Lucasarts-iskola. És a más szemlélet miatt a Broken Sword talán könnyebb is volt, mint a nyakatekert fejtörőkkel megáldott riválisai: ha az ember elmerült benne, szinte biztosan rájött mindig arra, hogyan kell továbbjutni.

Most kipróbálva meglepően időtállónak bizonyult az élmény (úgy is mondhatnánk, hogy JACKPOINT), mind a látvány, mind a történet - az idejétmúlt megoldások pedig inkább bájosak, mint zavarók. A játék az 1996-os pc- és PS-kiadás után 2002-ben megélt egy GBA-vátozatot is (felejthető), a Director's Cutot pedig már említettem. A folytatásokat viszont még nem, pedig voltak: 1997-ben jött a remek második rész Smoking Mirror alcímmel (sterilebb grafika, maja hátterű balhé), 2003-ban a Broken Sword: The Sleeping Dragon (ronda 3D-ben sajnos, kongói-párizsi-glastonburyi-egyiptomi setting), 2006-ban pedig a Broken Sword: The Angel of Death (kevésbé ronda, de azért még nem az igazi 3D, frigyládás összeesküvés). Aztán 2012-ben Cecil Kickstarterre ment, és 400 ezer dollár helyett 771-et hozott össze az ötödik részre: a Broken Sword: The Serpent’s Curse azóta két epizódban meg is jelent, és visszaállította a Broken Sword régi dicsfényét. Cecil pedig, ha minden igaz, most a Beneath a Steel Sky 2-n dolgozik, de már a Broken Sword 6-ról is nyilatkozgat. Hosszú, aktív életet kívánunk neki és jó egészséget, mert úgy tűnik, ez az ember a világ végéig gyártani tudná a pöpec kalandjátékokat.

Aki ma kipróbálná a legelső Broken Swordot, a GOG-on megtalálja 5 euró körül a rendezői változatot (persze szoktak lenni GOG-akciók is, és ha az ember megveszi a többi részt is, van kedvezmény). Legközelebb két hét múlva lesz Mini, jövő héten pedig nagy Checkpointtal jövünk, és egy újabb vendéggel, aki a magyar játékfejlesztés hőskoráról mond majd nekünk jókat. Addig is visszajelzések, észrevételek továbbra is jöhetnek bátran, és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).

A második évad korábbi adásai:

Checkpoint Mini #11: Jagged Alliance 2
Checkpoint Mini #12: Katakis
Checkpoint Mini #13: The Horde
Checkpoint Mini #14: Street Fighter II
Checkpoint Mini #15: Pang
Checkpoint Mini #16: Gobliiins
Checkpoint Mini #17: Dark Sun
Checkpoint Mini #18: Metal Slug
Checkpoint Mini #19: Quiz & Dragons
Checkpoint Mini #20: Pushover
Checkpoint Mini #21: The Dig
Checkpoint Mini #22: Ōkami
Checkpoint Mini #23: Z
Checkpoint Mini #24: I Have No Mouth, and I Must Scream
Checkpoint Mini #25: Septerra Core

 

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad

 

És itt találod a vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat