Üdv minden régijáték-rajongónak, eltelt két hét, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Választottunk most az Ōkami volt (amit az egyszerűség kedvéért ezentúl hadd írjak sima O-val), és ennyire új régi játék még nem volt a podcastünkben. Alig múlt tízéves, viszont mégis eléggé retrónak számít már, mert két konzolgenerációval ezelőtt készült. És annyiban is passzol a Checkpoint Minibe, hogy nem egy mindenki által ismert játék, inkább egy kicsit már elfeledett gyöngyszem (én például megjelenésekor nem is játszottam vele). Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Szóval az Okami retrónak elég fiatal, 2006 áprilisában jelent meg PlayStation 2-re, a Capcom kiadásában. Fejlesztője a rövid életű Clover Studio, ami 2004 és 2007 között azért elég emlékezetes nyomot hagyott a PS2 által uralt akkori konzolgenerációban. A Clover főembere ugyanis az a Kamija Hideki volt, aki korábban az első Resident Evileken dolgozott (a Resi 2-nek konkrétan a rendezője volt), aztán készített egy bizonyos Devil May Cry-t is. A Clovernél a Viewtiful Joe nevű vicces-rajzfilmes, ritmusjátékkal megbolondított beat'em up sorozattal villantott, aztán jött az Okami, ami nem volt sajnos túl sikeres (és mivel a következő Clover-játék, a God Hand is bukott, a Clover be is zárt).

A sikertelenség okára nem nagyon lehet mást találni, mint hogy az Okami egy meglehetősen furcsa látványvilágú, külsőségeiben kicsit különc játék, de ezzel együtt is meglepő, hogy zajos kritikai sikere (10/10-es értékelések, év játéka több lapnál) ellenére alig vásárolták; nagyjából 300 ezer fogyott belőle világszerte, és a többi verziójával együtt is csak a 600 ezer példányt érte el 2009-re. Ugyanis később megjelent PS3-ra és Wii-re is, de ezeket a verziókat sem nagyon vették - ami nem erősíti azt az elméletet, hogy az eredetit azért hanyagolták volna a vásárlók, mert már egy kifutó konzolra jelent meg.

Akárhogy is, az Okami kicsit árnyékban maradt, pedig a PS2 Legend of Zeldája volt, ha szabad ilyet mondani: egy nagy, nyitott világban játszódó, több mint harminc játékórás kaland, amiben keveredtek mindenféle műfajok, és nagyon összetett élményt adott. A játék címe szójáték: az o nagyot is jelenthet, a kami istent, az okami meg farkast, a főhős pedig egy nagy farkasisten volt, szóval egész sok jelentést sikerült ebbe az öt betűbe belezsúfolni. Érdemes megjegyezni, hogy a fejlesztés elején amolyan természeti szimulációnak szánták a játékot: egy nyílt világnak, amiben rohangálhat farkasunk. Aztán hamar rájöttek, hogy feladatok, küldetések, fejtörők, csaták nélkül elég unalmas lenne a móka, és így zeldásodott el szép lassan a játék.

Említettem a sajátos külsőt: a sztori a japán folklórból merít (egy napistennő farkas formát öltve küzd meg a sötétséggel), és a Clover grafikusai ehhez passzoló világot alkottak a cel shading technológia segítségével. A játék pályái, szereplői a régi japán fametszeteket, tusrajzokat és vízfestményeket idézik, az utolsó szögig, még a "now loading" is úgy néz ki, mint egy japán pecsétnyomat. Szerintem baromi jó az egész, és nem is nagyon értem, miért nem kellett ez annak idején a játékosoknak.

És akkor még nem is beszéltem a Mennyei Ecsetről, a legjobb játékmenetbeli mókáról. Farkasunk 12 féle képességet szedhet fel az ecsethez, és mindet ugyanúgy kell használni: megállítani a játékot - ekkor olyan filtert kap a kép, mintha egy vászon lenne előttünk -, aztán az ecsettel belefesteni a világba, és továbblendíteni a menetét. Az ecsettel így lehetett például hidat rajzolni, amin aztán a farkas továbbjuthatott, de akár a harcolós részekben is is besegíthetett a játékos egy-egy jól elhelyezett ecsetvonással (ecsetvágással), főszörnyeknél szinte kötelező volt valahogy az ecsetet is belevonni a buliba.

Szóval az Okami egy tartalmas, szép és ötletes program volt, amit ma is érdemes elővenni (részünkről megkapja a JACKPOINT plecsnit), csak ez nem könnyű, mert az ember vagy PS2 emulátorral szenved (itt van, hozzá Okami rom meg itt) vagy megveszi PS3-ra, esetleg Wii-re - ezek meg már nem kurrens konzolok. De érdemes rászánni az időt, komolyan. Kamija-szan egyébként később megcsinálta a két Bayonettát, most meg a PlatinumGamesnél éli ki sárkányfétisét a Scalebounddal (remélem, napokon belül látunk is belőle valamit az E3-on).

Mi pedig legközelebb egy hét múlva jövünk új játékkal, aztán egy jól megérdemelt nyári szünet következik. Visszajelzések, észrevételek továbbra is jöhetnek bátran, és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).

A második évad korábbi adásai:

Checkpoint Mini #11: Jagged Alliance 2
Checkpoint Mini #12: Katakis
Checkpoint Mini #13: The Horde
Checkpoint Mini #14: Street Fighter II
Checkpoint Mini #15: Pang
Checkpoint Mini #16: Gobliiins
Checkpoint Mini #17: Dark Sun
Checkpoint Mini #18: Metal Slug
Checkpoint Mini #19: Quiz & Dragons
Checkpoint Mini #20: Pushover
Checkpoint Mini #21: The Dig

 

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad

 

És itt találod a vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat