IDDQD

"For the love of Pong, one hoax at a time."

Nem tudom még eldönteni, hogy örüljek-e neki, de az biztos, hogy meg fogom nézni: Angry Video Game Nerd filmet forgat. AVGN (polgári nevén James Rolfe) évek óta szórakoztatja a nagyérdeműt remek játékkritkáival (legutóbb a Ghosts'n Goblinsra kerített sort), a film viszont igen nagy baromságnak ígérkezik. A sztori az Atari 2600-ra megjelent ET - minden idők talán legrosszabb videojátéka - körül bonyolódik, ami nagyban hozzájárult a videojáték-ipar 1983-as híres összeomlásához. A játékból több millió eladatlan példány maradt, amikből az azóta igazolt legenda szerint kisebb dombot emeltek valahol az új-mexikói sivatagban. AVGN ezt a hegyet látogatja meg, de aztán előkerül a roswelli ufóincidens, az FBI, és az is kiderül, hogy James Rolfe elég béna színész. Persze önironikus az egész, a film egy percre sem veszi magát komolyan, és ez mentheti meg, mert amúgy igen nagy trashnek tűnik. Zombik, lánctalpas főgonosz, béna díszletek és arconhányás egy trailerben.

A film jövőre kerül a... na nem a mozikba, hanem dvd-re.

És ha már így belejöttem a kulturális ajánlóba: írtunk még júniusban a Wreck-it Ralph című animációs filmről, ezt pár hete már vetítik itthon Rontó Ralph címmel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nekem nagyon bejött (aki kíváncsi az indexes kritikámra, itt megtalálja). Cuki, és bár főként kitalált videojátékok szerepelnek benne, azért tele van vicces utalásokkal (még ha ezek egy része el is vész a magyar szinkronban).

És akkor már egy könyvet is hadd ajánljak, mert ezt már közületek is többen beküldték a blog levelesládájába. Ernest Cline Ready Player One című scifijéről van szó, ami most jelent meg magyarul az Agave gondozásában. Sok szépet hallottam róla, ha minden igaz, a héten beszerzem, és lesz róla recenzió. Sőt, a héten egy nyereményjáték is lesz a kiadó jovoltából, három szerencsés olvasó megnyerheti majd a könyvet. Stay tuned.

(Ja, és ugye, nem felejtettétek el, hogy keressük a 100 legnépszerűbb játékot Magyarországon?)

Az amerikai Time magazin honlapján közölt egy százas listát a legjobb/legfontosabb videojátékokról. Érdemes megnézni (mondjuk ebben a felhasználóbarát nézetben), tanulságos abból a szempontból, hogy egy erős konzolos gyökerekkel, viszont kevésbé jelentős commodore-os/sinclaires/pc-s játékmúlttal rendelkező ország újságírói milyen játékokat tartanak fontosnak. Egy Kárpát-medencében nevelkedett gémer ugyanis találhat fájó hiányosságokat, a Fallout például nem szerepel a listában, ahogy az UFO sem, szerepel viszont a minden idők legpofátlanabb lopása címért eséllyel induló Angry Birds. És persze a Mass Effect 3-at én bármikor lecserélném ebben a listában az Elite-re.

A százas listán belül nincsenek helyezések (ami jó ötlet), viszont az olvasók szavazhattak, hogy melyik játéknak van helye a listában és melyiknek nem. Így kialakult azért egy sorrend: a Pac-Man vezet, második a Super Mario Bros., harmadik a Pong, negyedik a Space Invaders, ötödik a nálunk nem túl ismert Oregon Trail.

A lista elején amúgy is főleg nyolcvanas évekbeli játékok szerepelnek (ami kihozta Hancuból az ilyen alkalmakra tartogatott "Retrosznobok, retrosznobok!" csatakiáltását), de ez csak azt jelenti, legtöbben egyetértenek azzal, hogy a Pac-Mannek meg a többi hasonlóan nagy névnek helye van egy százas panteonban. Ezzel amúgy tényleg nehéz vitatkozni, nyilván nem arról van szó, hogy a Centipede jobb játék, mint a WoW. Az olvasók szerint egyébként legkevésbé a Reznek van helye a listán (erre meg Tyler hördült fel).

A fájó hiányok befoltozására pedig azt találtuk ki, hogy csinálunk egy saját listát, a blogot látogató sok ezer olvasó segítségét kérve. Arra kérünk benneteket, hogy a kommentekben írjátok meg, melyek szerintetek a legfontosabb, legmaradandóbb videojátékok. Jöhet bármelyik évtizedből, játéktermi arcade gép és PS3-as csoda is, amerikai, japán vagy akár magyar, jelölhettek csak egyet vagy akár százat is. Majd valamikor év vége felé összesítem a kommentekben felgyűlt szavazatokat. Keressük meg a magyar videojáték-kultúra 100 legnépszerűbb játékát! (És bár három év alatt nem kértem ilyet, osszátok meg ezt a felhívást Facebookon meg ahol tudjátok, jó lenne, ha minél többen hozzájárulnának a dologhoz. Köszi!)

Übercukiság következik: miközben a gazdi az Assassin's Creeddel játszott, a macsek felfedezte, hogy egy kutya mászkál a képernyőn. A közmondásosan kíváncsi állat megpróbált utánajárni a jelenségnek, mire a gazdi letette a kontrollert, és bekapcsolta a videokamerát. A végeredményt a Macska-összezavaró Kft. legjobb szakemberei is megirigyelhetnék.

Amikor annak idején elindult a retrorovat, az Elite az elsők között szerepelt benne, és nem véletlenül: sokunkban mély nyomokat hagyott a 8-bites űrszimulátor. Az egyik alkotó, David Braben az általa alapított Frontier Developmentsszel 1993-ban fejezte be a játék folytatását, ami ma már szintén klasszikusnak mondható. 1995-ben jött az újabb rész, a Frontier: First Encounters, ami viszont csúnya szégyenfolt a branden: a jogokat birtokló Gametek nyomására félkészen, bugosan jelent meg, gyakorlatilag játszhatatlan volt.

A rajongók azóta is várnak egy Elite 4-re, és úgy tűnik, eljöhet a napjuk: Braben a Kickstarteren kezdett kalapozni, hogy megcsinálja a folytatást. Nem bonyolította túl a dolgot, nincs csillivilli videó, screenshot, látványterv, csak egy Elite-logo, és rövid leírás: sziasztok, David Braben vagyok, fejlesztettem két fasza Elite-et, és most akarok megint egyet, a mostani technikai lehetőségekkel, Elite: Dangerous lesz a címe. A fejlesztő elég sok pénzt akar a projektre, 1,25 millió fontot (az kb. kétmillió dollár), de ma reggelre máris összegyűlt 300 ezer, és van még 58 nap, szóval simán összejöhet a pénz. A legdrágább, 5000 fontos támogatói csomag (amiben egy vacsora is van Brabennel és még néhány fejlesztővel) például már nem elérhető, öten vehették meg, és már mind elkelt. Ha minden jól megy, a játék 2014 márciusában fog érkezni.

Ez persze nagyon jó hír, de azért vannak óvatosságra intő jelek (már a kickstarteres modellen túl ugye, ahol az ember nem játékért ad pénzt, hanem egy ígéretért). Mindenekelőtt az, hogy Braben az elmúlt években már többször megpróbálta megcsinálni az Elite 4-et, és eddig nem jött össze. Ezen túl a fejlesztő ismert arról, hogy elég sokáig elmolyol egy-egy Elite-en: a második rész öt évig készült, a félkész harmadikat a megjelenése után még három évig foldozgatta – szóval azt a 2014 márciusi dátumot egyelőre nem veszem túl komolyan. Ezzel együtt persze nagyon drukkolok Brabennek, jó lenne újra egy Cobra Mark I típusú űrhajót irányítani (remélem, alapfelszerelés lesz az automata dokkoló).

Olyanok vagyunk, mint a Lannisterek – nem, nem aljas rohadékok, hanem mindig megfizetjük a tartozásunkat. Két nyereményjáték lezárásával is adósak vagyunk jó régről, de ahogy a régi meós közmondás tartja, az elefánt nem selejt. És mi sem: tattararaam, jöjjön először a tavasszal meghirdetett nyereményjáték eredménye. Ugyebár arra kértünk benneteket, hogy készítsetek nekünk képeket sikerjátékok átmagyarosított verzióiból. Sok pályamű nem érkezett, de ami jött, azon nagyon jókat röhögtünk. (Én is beneveztem volna versenyen kívül, ha nem lennék béna a Photoshophoz. Kitaláltam ugyanis Pacal-Mant, aki házikolbászból épített labirintusban zabál zsíros kajákat, miközben szörnyű brokkolirémek üldözik.) A képek kattintásra nagyobb méretben is elérhetők (már ahol van nagyobb méret).

Elég áramot adni neki, bedugni a billentyűzetet, egeret, monitort: elindul egy teljes értékű Commodore 64.
Vagy ZX Spectrum.
Vagy Amiga 500.

Angelday aka. Plastik Józsi (akit oly érdemtelenül előztünk az idei Goldenblogon) a hollandiai X-2012 demopartin járt, és erről remek riportot írt. Benne a Chameleon nevű csodacartridge, a parti versenyét megnyerő, elképesztő Coma Light 13 demo, és sok egyéb geekség. Akinek volt C64-e, annak melegen ajánlott.

Minden ősszel felbukkan pár olyan halloweeni tökfaragás, amit videojáték ihletett, és a Blizzard ugyebár évek óta tökfaragó versenyt ír ki a rajongóknak. Idén azonban mindenki elől ellopta a show-t a 37 éves, amerikai Nathan Pryor, aki egy működő tetrist épített egy töklámpásba.

A lámpást ezúttal nem a hagyományos módon kell érteni, a tök fényét ugyanis nem gyertya adja, hanem 128 led, amiket Pryor mátrixba rendezett, és hangyaszorgalommal a tök falába illesztgetett. A ledekhez egy irányító elektronika kapcsolódik, illetve egy tetrisszoftver – mindkettő Pryor saját munkája. Az egészet az irányítás koronázza meg: a tetrist kezelő joystickot ugyanis a leleményes mérnök a tök szárába építette. Mindez működés közben így néz ki:

Pryor részletes leírást tett fel a honlapjára a projektről, amit egyébként több országos médium is felkapott, többek között az ABCNews. Pryor elmondta nekik, hogy az ötletet már dédelgette egy ideje, de a megvalósítás nettó 12 óra volt, és a munka legnehezebb része igazából a megfelelő tök kiválasztása volt – hármat is kidobott, mire megtalálta a megfelelőt.

Leborulunk Pryor zsenialitása előtt, de hogy azért idén se feledkezzünk meg róla, zárásul jöjjön egy nyertes a Blizzard idei tökfaragó versenyéből, egy troll fejvadász. A többi nyertest a cég honlapján lehet megtekinteni, egyik szebb, mint a másik.

Múlt heti hír volt, hogy alig készült el a Fable: The Journey, a fejlesztő Lionheadtől (ami ugyebár Microsoft-istálló) elküldték az emberek tíz százalékát. A cég úgy kommentálta a lépést, hogy ez bevett szokás a játékiparban, és tényleg nem egyedi az eset. 2010-ben például, miután megjelent a Red Dead Redemption, negyven embert küldött el a Rockstar San Diego. A Wired kicsit alaposabban utánajárt a jelenségnek egy elég érdekes cikkben.

1997-ben megjelent egy hirdetés, ami a Grand Theft Auto című játékot, a GTA sorozat legelső részét reklámozta. Az egész oldalas hirdetés nagy részét egy nagy 18-as plecsni foglalta el, alatta pedig a következő felirat állt: „A Grand Theft Auto olyan jó, hogy már a megjelenése előtt díjat kapott.” A reklám ezzel arra utalt, hogy a játék már a premierje előtt nagy vihart kavart erőszakossága miatt, és ennek eredményeként több országban is kiérdemelte a legszigorúbb korhatár-kategóriákat. A hirdetést annak idején ötletes válasznak gondoltam, de valószínűleg ezentúl más szemmel kell néznem rá. Kiderült ugyanis, hogy a játék fejlesztői a kezdetektől fogva mesterségesen gerjesztették a GTA körüli felháborodást.

A GTA sorozat két fő alkotója, Dave Jones és Mike Dailly a Sunday Timesnak adott interjút, amiben elég meredek dolgok hangzanak el. Jones és Dailly elmondja, hogy annak idején felfogadtak egy igen neves pr-szakembert, Max Cliffordot, akinek egyik feladata a sajtó és a közvélemény manipulálása volt; minél nagyobb vihar kavarása a játék körül. „Ő gondolta ki az egész felzúdulást, ami garantálta, hogy parlamenti képviselők is belefolynak majd” – fogalmaz Dailly. „Elmondta nekünk, kiket fog megcélozni, mit fognak azok az emberek reagálni. Minden szava bejött.” Az alkotók azt állítják, hogy mindez a marketing szintjén zajlott, a játékban soha nem fejlesztettek valamit csak azért, hogy tovább gerjesszék a felzúdulást – minden öncélú erőszak csak a móka kedvéért került a GTA-ba, az emlékezetes „gouranga” is.

Lehet, hogy öregszem, és kezdek szentimentális lenni, de bennem rossz szájízt hagyott ez a hír. És egyébként meg is lepett: olyasmin nem lepődöm meg, ha hallom, hogy a Wow fejlesztésében addiktológusok is részt vesznek, hogy minél jobban rá lehessen kattanni, de ez más. Itt játékfejlesztők fűtötték a saját játékuk ellen irányuló mozgalmakat – nehéz ezt megemészteni, mert a videojátékoknak amúgy is rengeteg csatát kellett vívniuk a Jack Thompson-féle korlátolt idiótákkal, és hosszú, nagyon hosszú út volt, mire eljutottunk addig a társadalmi elfogadottságig, amit a játékok ma élveznek. Rossz arra gondolni, hogy erre az útra a GTA fejlesztői is gördítettek egy nagy göröngyöt, arra meg pláne, hogy a Clifford által mozgatott „bábok” közül bizonyára többen sejtették, mire megy ki az egész, csak belementek a színjátékba, mert a saját publicitásuknak is jót tett a mű-felháborodás.

(via Destructoid)

[UPDATE: Mint kiderült, ez a sztori valójában nem új, egy áprilisban megjelent könyvben már olvasható volt.]

Az utóbbi időben kicsit elpixelesedett a játékcsajrovat, egy pornósztárral próbálunk javítani az arányokon. Volt már ilyesmire példa, az fps-amazon Asia Carrera, most pedig jöjjön Mia Rose, akiről szőrmentén egyszer már volt szó, de akkor most bővebben is.

A Kotakun találtam a lenti videót, amiben ötven példát hallunk arra, hogy milyenek voltak az első beszélt mondatok, digitalizált beszédhangok a videojátékokban. Akad köztük néhány klasszikus, és így visszanézve elég vicces, hogy egy időben a kiadók mennyire erőltették, hogy a játék neve el is hangozzon („Blades... of Steel”).

A Gangnam style vitán felül az év egyik legsikeresebb mémje: a koreai énekes, Psy eredeti videója a YouTube-on félmilliárd nézőnél tart, mutációit számon tartani lehetetlen. Aki mégsem tudná, miről van szó, olvassa el ezt a cikket és/vagy nézze meg a lenti videót.

Régen volt toplista, ezt a hiányosságot pótoljuk egy gyalázatos oldalletöltés-vadászattal, ami miatt biztos megkapjuk a kommentekben, hogy már megint túlfűtjük a bulvárkemencét. Pedig az igazság az, hogy ezt a témát már 2009-ben a blog indulásakor kitaláltuk, csak nem akartunk rögtön csöcsökkel nyitni. Most viszont elővettük (mármint a témát), és feldolgoztuk, szóval jöjjön egy játékcsajrovat extra, avagy a játékipar legemlékezetesebb dugásai. És innentől egyrészt kitesszük a 18-as karikát és az NSFW feliratot, másrészt meg a „Vigyázat, spoilerek!” táblát.

Emlékeztek még az Arma 3 szerencsétlenül járt két fejlesztőjére? Egy hónapja írtuk meg, hogy Görögországban lesittelték őket, amiért állítólag fotókat és videókat készítettek egy katonai bázisról. Ez utóbbi tett amúgy nem lenne meglepő, hiszen az Arma 3 fő erőnye a realizmus: a fejlesztők valós helyszíneket, műholdképeket, térképadatokat használnak, és az igazinak tűnő díszletekben rendeznek fiktív hadjáratokat – a józan paraszti ész szerint ebbe simán belefér, hogy az egyszeri modellező lefényképez egy igazi katonai bázist egy-két élethű textúra kedvéért. A görög katonai hatóságoknál azonban nem a józan paraszti ész a protokoll, letartóztatták és bevarrták előzetesbe a két gyanúsan fényképezgető külföldit. Ha a bíróság úgy gondolja, hogy megáll a kémkedés vádja, akár húsz évre is elítélhetik a két fejlesztőt.

2009-ben felröppent a hír, hogy konzolra is fejleszt majd egy Lords of Midnightot, de ebből már nem lehet semmi. Mike Singleton múlt héten rákban elhunyt. 61 éves volt.

Ha volt Spectrumod vagy C64-ed, bizonyára találkoztál a játékaival, mindenekelőtt a Lords of Midnighttal, ezzel a csodálatos egyszemélyes vállalkozással, ami 32 ezer képben kidolgozott világával az volt a 8-bites játékoknak, mint az irodalomnak A Gyűrűk Ura. És persze ott volt a folytatás is, a Doomdark's Revenge, vagy későbbi játékai, a Dark Sceptre, a Midwinter vagy a War in the Middle Earth. Később a volt angoltanár Singleton nagyobb projekteken dolgozott, tagja volt a Wrath Unleashed és az Indiana Jones and the Emperor's Tomb csapatának is.

Nyugodjék békében.

(A Forbes megemlékezése
A Guardian cikke
Heti retro a Lords of Midnightról)