A Kotakun találtam a lenti videót, amiben ötven példát hallunk arra, hogy milyenek voltak az első beszélt mondatok, digitalizált beszédhangok a videojátékokban. Akad köztük néhány klasszikus, és így visszanézve elég vicces, hogy egy időben a kiadók mennyire erőltették, hogy a játék neve el is hangozzon („Blades... of Steel”).

Viszont fájó hiányérzetet hagy maga után a videó, mert csak konzolokkal foglalkozik, számítógépekkel és játéktermi arcade gépekkel nem. Pedig a beszélő játékok legelőször ez utóbbiakon jelentek meg. Gyakran emlegetett példa az 1980-as Berzerk az akkoriban nagy számnak számító robothangjaival. A Kotaku szerint elég drága volt 1980-ban szintetizált beszédet tenni a játéktermi gépekbe, szavanként nagyjából ezer dollár. A Berzerkben volt vagy húsz.

Szintén 1980-as cucc a Wizard of Wor is, amit sokan C64-ről ismerünk, de az eredeti program bizony játéktermi gép volt, és ebben is voltak hangok:

Az első otthoni konzol, amin a digitalizált beszéd megjelent, az Intellivision volt. Egy külön modult kellett megvásárolni a konzolhoz, ez az Intellivoice nevű kiegészítő cartridge tette lehetővé, hogy a játék megszólaljon. 1982-ben volt mindez, és a Space Spartans volt az első játék, ami támogatta az Intellivoice-ot. Vicces ma belehallgatni, de belenézni is – azok az űrhajók gyanúsan hasonlítanak a Tie Fighterre.

És persze ne maradjon ki az idén harmincéves Commodore 64 se. Úgy tudom, ennél a gépnél egy hardverhiba is hozzájárult a gépi beszédhez: hangerőváltáskor zizzent kicsit a hang, és a sűrű hangerő-változtatásokkal lehetett olyan zizegést előidézni, ami aztán beszéddé állt össze. Ezt több játék is kihasználta, például a Myth és az Impossible Misison, az utóbbit tettem ide, mert annak a bevezetője igazi klasszikus. „Another visitor... Stay awhile... stay forever!”

Persze a kommentekben jöhetnek még hasonlók. Nektek mi volt az első élményetek a beszélő játékokkal?