(Disclaimer: Három ismertebb játék is készült Myth címmel: 1997-ben a The Fallen Lords alcímű stratégia a később a Halo-sorozatot készítő Bungie-tól, 1989-ben a Magnetic Scrolls egy képes-szöveges kalandjátéka, és ugyanabban az évben a History in the Making alcímű ugrálós-verekedős-lövöldözős játék. Ez a cikk a legutóbbiról szól.)
Őszintén meglepődtem, amikor elkezdtem anyagot keresni a Mythhez, ugyanis úgy jártam vele, mint a Defender of the Crownnal: szinte semmit nem találtam róla. Itthon figyel több mint száz Retro Gamer magazin, ebből nyolcvan kereshető pdf formátumban, és egyikben sincs semmi érdemi háttérinformáció a játékról, csak rövid említések. Ez azért meglepő, mert a magazin brit, akárcsak a játék fejlesztője, a Last Ninja sorozatról és az International Karate +-ról ismert System 3. A lap többször beszélgetett is a System 3 fejlesztőivel az elmúlt évfolyamok során, de a Mythről nem kérdezett senkit.
Rá lehet fogni ezt arra, hogy egyszerű oldalnézetes akciójátékról van szó, amiből akadt elég sok annak idején, de a játék 8-bites változatai eléggé kiemelkedtek a tömegből (bár az amigás verzió valóban elszürkült olyan, adrenalinosabb riválisok mellett, mint a Shadow of the Beast). A C64-es verzió grafikája és zenéje miatt volt különösen emlékezetes, a spectrumos pedig szinte mindent kihozott a 48K-s – és szintén brit – gépből. A Your Sinclair olvasói be is választották a száz legjobb spectrumos játék közé az előkelő 12. helyre, a Retro Games legelső számában pedig a tíz legjobb spectrumos játékba válogatták a szerkesztők mondván, talán ez volt az utolsó igazán jó spectrumos program. Ehhez képest a retrojátéksajtó nem igazán foglalkozott később vele – így ez a poszt sem lesz hosszú (és ezért a kevésért is sokat kellett keresgélnem).
Kezdjük a System 3 történetével, ami elég szokatlan a játékpiacon: a céget 1982-ben – említettem már, hogy mennyi kerek évforduló van idén? – alapította bizonyos Mark Cale (képünkön), és a vállalat azóta is létezik, ma is Cale irányítása alatt. Kis fejlesztőstúdióról van szó, kész csoda, hogy három évtizedig fenn bírt maradni, ráadásul független cégként. Cale egy tavalyelőtti interjúban elmondta, hogy ő nem igazán CEO-ként, inkább amolyan kreatív vezetőként működik a System 3-nál, a játékok alapötletei általában tőle erednek, és minden készülő játék vagy port átmegy a kezén. A Myth is így született: Cale találta ki a játék alapját és a főhőst, aki különböző mitológiák szörnyein verekszi keresztül magát, hogy legyőzhessen egy démont (oké, nem egy Oscar-díjas forgatókönyv, de a nyolcvanas években járunk). Ez a főhős egyes verziókban jelenkori, farmeros-pólós férfi volt, más változatokban kigyúrt barbár (hogy miért, azt nem tudtam kideríteni).
A játékmenet nem volt túl bonyolult, a főhős könnyen kiismerhető pályákon ment előre, szörnyeket irtott, fegyvereket vett fel, azokkal további szörnyeket és főszörnyeket tett el láb alól – ezer és egy ilyen program született 20-25 évvel ezelőtt. Hogy akkor miért zárták mégis sokan szívükbe a Mythet, hogyan nyomhatta le a múlt heti szavazáson például a Jetpacet? Erre szerintem egyrészt a grafika a válasz: a játék mindegyik platformon gyönyörű volt, de főleg a 8-biteseken, a C64-verziótól minden szaklapnak leesett az álla. Másrészt talán az a magyarázat, hogy a játék szokatlanul változatos volt, rengeteg, egymástól eléggé különböző szörnyet, fegyvert és helyszínt vonultatott fel. Hol a görög mitológia Medúzáját kellett lenyomni, hol éppen Medúza fejét fegyverként használva zúztunk le egy háromfejű lényt, hol viharban szeleteltünk vikingeket egy hajón, hol pedig homokparton csábító csajok csaltak cselesen csapdába bennünket. A Mythben soha nem lehetett tudni, milyen rusnyaságba botlasz bele a következő sarkon, amitől végig kellemes feszültség ült a játékra.
A program először C64-re készült el, minden más port volt, és ezeken elég sokan melóztak, mert a System 3 külsősökkel is dolgoztatott. A C64-verziót bizonyos Peter Baron programozta le, az Amstrad- és a Spectrum-verziókat Neil Dodwell – Cale mellett talán ők ketten a legfontosabbak a stáblistákból. És persze Jeroen Tel, aki a C64-verzió csodálatos, fantasztikus zenéjét szerezte (leborul, leborul). A C64-verzióval szinte egy időben jelent meg az Amstrad- és a Spectrum-válrozat, kicsit később az Amiga-port, 1991-ben pedig a NES-verzió, ami viszont nem Myth néven jött ki – Conan: The Mysteries of Time lett a címe, mert valahogy sikerült a kiadónak megszerezni egy Conan-licenszet. Tervben volt egy Atari ST-port is, dolgozott is rajta a System 3, de végül ez nem jelent meg. Hogy mennyire fogytak jól az egyes verziók, sajnos nem tudtam kideríteni, mindenesetre Dawn of Steel néven be volt ígérve egy folytatás, ami soha nem készült el, szóval lehet, hogy nem ment olyan nagyon jól. Pár éve pedig egy remake is készülgetett, de annak azóta sem hallottam hírét. A lenti lejátszóban a C64-verzió néhány remixe hallható (az eredeti Jeroen Tel-szerzemény itt), felhívnám a figyelmet a néha női hangon elhangzó „Welcome to Myth” szövegre, ami a C64 verzió sajátja volt, illetve az első remix készítőjére, Suvak Zajosra – ő ugyanis magyar, itt a honlapja.
Baron azóta is kisebb-nagyobb játékokat fejleszt (itt a honlapja), Dodwell nagypályás programozó lett a Rockstarnál (dolgozott többek között a GTA sorozaton és az L.A. Noire-on), Cale pedig, mint említettem, ma is a System 3-t vezeti. A cég 2007-ben a Ferrarival kötött szerződést egy játékra, aztán csinált Impossible Mission-átiratot DS-re, az elmúlt években pedig PlayStation gépekre hozták ki régi játékaik remake-jeit. Bővebben lásd a cég riasztóan korszerűtlen honlapját. És ha már linkek: ez egy Myth-rajongói oldal, a Zzap 64 korabeli kritikája két részletben itt és itt, erről a címről pedig leszedhető a játék mindenféle formátumban (emulátorokat pedig innentől kezdve hadd ne linkeljek, szerintem megtaláljátok a megfelelő lehajtókat az információs szupersztrádán).
– Gizike, van még valami?
– Nincs, főnök, mindent legépeltem, amit talált a Mythről.
– Akkor nincs más hátra, mint a szavazás.
(Hiba van a blog.huval, valamiért nem enged kommentelni, reméljük, csak átmeneti.)
Utolsó kommentek