8-bites ifjúkorom egyik játékistene... :(

Első gépem egy ZX Spectrum 48k volt, és az akkori Spectrum Világ című, örökbecsű folyóiratból halomban rendeltem kazettán a másolt játékok tucatjait (ma már erre nyilván nem vagyok büszke, de akkoriban más módszer nemigen volt a játékok beszerzésére -- oké, egyszer a bizományiban (BÁV) találtam egy játékcsomagot, benne a Space Invaders, Horace and the Spiders, Horace Goes Skiing és Hungry Horace, illetve az első magyar F1-es nagydíj alkalmából megjelent egy "versenyszimulátor" is, amit meg lehetett venni a Centrum Áruházban...). Amikor a Lords of Midnight előkerült, egészen ledöbbentem az összetettségétől, mélységétől. A folytatás, a Doomdark's Revenge még durvább volt, és a Dark Sceptre is nagy kedvencem volt, akárcsak a Space Ace (minden aljassága ellenére). Örökre megjegyeztem Mike Singleton nevét...

Nyugodjon békében, és köszönöm neki azokat a felejthetetlen pillanatokat, órákat, napokat...

Elírás történt. "Dark Spectre" (sötét lidérc) helyett Dark Sceptre (a sötét jogar) Singleton híres játékának a címe.
en.wikipedia.org/wiki/Dark_Sceptre

És NYB.

Eletmben eloszor irom egy ismeretlen emberre, hogy RIP :( Ugyan csak a LoM-tal jatszottam, azt is a CoV nyoman es csak egyszer, de maga, hogy kepes volt azt megcsinalni, szamomra egyszeruen mindent visz. (Masik az Elite keszitoi, hogy ennyi memoriaba ennyi bolygot belepakoltak, leirassal es egyebekkel).

Asszem, egy igazi zseni volt, akibol nem sok van ezen a bolygon.

@Hoild: Tényleg, pedig esküszöm, ezt tudtam. Bocs, javítva.

@Celtic: az elite csillagrendszereiről egy kis olvasnivaló: www.jongware.com/galaxy1.html

A másik posztban már elbúcsúztattam, ezért mégegyszer itt nem fogom.
Azon meglepődtem, hogy a nagy kedvenc GRIDben is közreműködött - kevesen vannak a hajdani nagy nevek közül, akik a friss A kategóriás játékok alkotásában is részt vesznek.
Másik nagy munkája, a Midwinter sajnos nem volt meg annak idején, de elnézve a leírásokat és a YT videókat, sokat veszítettem vele.
De a Lords of Midnight, az előtt tényleg heteket töltöttem.

@manson karcsi:
<OFF>
Be-sza-rás.
<ON>

Lords of Midnight...ha nem lett volna, én is más ember lennék ma. Hatalmas játék amit nulláról fedeztem fel, próbálgattam a gombokat, hogy mi történik, rajzoltam a térképet kockás papírra, silabizáltam a szótárt, hogy megértsem. Kaput nyitott egy új világra. Béke veled Mike Singleton, kösz.

R.I.P.

Lassan kihal a teljes 8 bit éra :(
Rest in Peace

@A_G_A: Mégiscsak harminc éve annak, hogy a C=64 és a Spectrum piacra került, már azok is rég középkorúak, akik még gyerekként találkoztak velük annak idején. A kevés hozzászólásból látszik, hogy egyre többen vannak, akiknek mondjuk a CoD vagy a WoW volt az első játékélménye.

@Karvaly: Es ez igy van rendjen...Megsem lenne normalis, ha mondjuk ma is C64 Basic lenne egy iskolaban a programozo elso nyelve vagy eveket kellene kuporgatni, hogy egy szamitogephez juss Nyugatrol.

Persze, minden változik, én se örültem volna, ha nekem akkor rádióműsorokat kellett volna hallgatnom pusztán azért, mert másnak meg a rádió aranykorában voltak a gyermekkora legszebb évei...

Alapvetően minden nosztalgia/retró dolgot leginkább az szépít meg meg azért értékelik felül - sokszor jogosan, mert ha észrevettétek, 30-40-50 éve gyakorlatilag a kaják kivételével MINDEN konzumterméket hosszútávra terveztek - tehát egy villanyborotvát vagy autót akár több évtizedes használatra, egy számítógépet is akár egy generáció kiszolgálására, és igen, egy játékot is akár több hónapos végigjátszási idővel.

Ma meg az autóját aki megteheti, öt-hat évente lecseréli, a mobiltelefonok kifutási ideje már bőven egy éven belül van (pont az appleblogon röhögtem fel még tavaly, amikor az asszem NYOLC hónapos iphone4-re valamelyik blogger képes volt írni, hogy "az egyre inkább elöregedő 4-es modell"), és a játékok végigjátszása is kb egy zsékategóriás 80-as évekbeli akciófilm futási idejével egyenlő (és a sztori/háttértörténet mélysége is).

Persze, aki már nem találkozott a régi (mai szemmel ósdinak tűnő) cuccokkal, az nem is fogja ezeket értékelni, sőt, igazából - van tapasztalatom, van fiatal rokonom - a legtöbb, információs forradalom (tehát ilyen 90-es évek közepe) előtti dolgot, legyen az bármi, film, játék, elektronikai termék, akármi - egész egyszerűen lassúnak/unalmasnak/nehézkesnek/ kezelhetetlennek/logikátlannak tartja.

A mai fogyasztói társadalom legfőbb irányelve az ÚJDONSÁG, mindennek frissnek, ropogósnak, vadiújnak kell lennie, tök mindegy hogy az mi, csak ÚJ legyen. Ha már nem új, akkor mehet a kukába.

Az egyik legtipikusabb ilyen generációs ellentét pl a mai modern, de idősebbek által is használt eszközök kezelésében van, pl a tévékészülékeknél.

A 85 éves nagyanyám pl már sajnos soha az életben nem fogja megtanulni, már nem is akarja, és nem is képes rá, hogy a tévé és távirányítója menürendszerrel működik, és X gomb egyszer ezt jelent, másszor azt, neki olyan távirányító kell, ami piszoknagy, súlya van, kell bele HÁROM ceruzaelem, és ha már olyan okos a tévé, akkor legyen minden funkciójára egy külön gomb, méghozzá akkora távirányítóval, hogy ő a gomb alá oda tudja applikálni kis felragasztott cetlivel magyarul, hogy ez hanyas csatorna, vagy mit csinál :)

Én magam, egy jóval fiatalabb, koraharmincas korosztály képviselőjeként nagyon jól kihasználom az ilyesmiket, de pl soha nem vinne rá a lélek arra, hogy twitterezzek/tumblrezzek meg ilyesmi - sőt az okostelefonnal állandó 3g/lte netkapcsolatot is, mert totál szükségtelennek tartom azt, hogy belekiabáljam a világba, hogy épp most vakartam meg az Astoriánál a mozgólépcsőn állva a bal herémet. Valószínűleg k*rvára nem érdekel senkit, akkor minek pazaroljak rá időt/akksit :)