IDDQD

Harmincéves volt a Nintendo Entertainment System, Tyler kartárs erről szépen meg is emlékezett az Indexen (aki lemaradt róla, itt találja a cikket, itt pedig egy videót), de mindegyik hírportál igyekezett valahogy  ezt feldolgozni. Az Uproxx például Mike Tysont kérdezte meg.

Oké, itt kell tenni egy kis kitérőt. A platform egyik leghíresebb játéka a Punch-Out!! nevű sportjáték, amiben ökölvívóként kell egyre nehezebb ellenfeleket lezúzni. Az amerikai változatban az utolsó ellenfél Mike Tyson volt, emiatt Amerikában Mike Tyson's Punch-Out!! néven adták ki a játékot, és igen népszerű NES-programnak számított ott (bár az átlagos kelet-európainak valószínűleg nem sokat mond a címe). Kitérő vége.

Szóval megkérdezték Mike-ot, hogy sikerült-e kiütnie saját magát a Punch-Outban. Tyson válasza őszinte: "Még a kib***ott Glass Joe-t sem tudtam lecsapni." (Glass Joe a játék első, leggyengébb ellenfele.) Aztán pontosít, hogy azért, mert akkoriban nem volt még aktív videojátékos, csak a kétezres évek közepe óta, szóval az újabb játékokat nyomja, például a "Tour of Dutyt meg azt a zombisat". A Tour of Dutyt. Meg azt a zombisat. Ooooké.

A Pac-Man ugye örök klasszikus, volt is már szó róla itt bővebben, amikor a játék harmincéves lett, de a játékcsajrovatban azért még ejtsünk szót Ms. Pac-Manről, ami egy elég érdekes vadhajtás volt a játékipar hőskorában.

(Éppen egy Nagy Kickstarter Posztot hegesztek, amihez jó kiegészítésként beesett egy olvasói cikk suresz művésznevű olvasónktól. Át is adom neki a mikrofont.)

Miután American McGee maga mögött hagyta az EA-t, jelenleg önállóan ábrándozik az Alice franchise következő részéről. Csakhogy a jogok megszerzése nem olyan egyszerű, így egy már régebben (2004 körül) törölt projekthez nyúl vissza, az Óz, a nagy varázsló videojáték változatához, amolyan McGee-sen, ahogy azt megszoktuk.

A mostani koncepció állítólag már teljesen eltér az eredetitől: Dorothy, a Bádogember és az Oroszlán azért fognak össze, hogy legyőzzék a gonosz Madárijesztőt és az ő zombihadseregét. Én már nagyon várom, nagy zombirajongó vagyok, ráadásul az Óz története adja a keretet, az átlag emberi aggyal talán fel sem fogható, hogy egy McGee-kaliberű zseni számára mennyi lehetőség van ebben a mesében. Sajnos jelenlegi tervek alapján az OZombie elkerüli a konzolokat, ezen kívül még azt is tudni lehet, hogy nagy hangsúlyt kapnak majd a szerepjátékelemek. Nagyon remélem. hogy a megjelenésig eljut ez a projekt, és kapunk egy olyan igazi lenyűgöző McGee-s világot az Óz elemeivel - és persze zombikkal.

Végezetül itt van a projekt Kickstarter-oldala, ahol még több információt találhatok az anyagról, a promóciós videóval és a látványtervekkel együtt, és akár még pár forinttal támogathatjátok is (amit szerintem én is meg fogok tenni).

Egy jó és egy kevésbé jó hír a Kickstarter háza tájáról – kezdjük a jóval. Múlt héten összejött a pénz a csodás Neverhood alkotóinak új játékára, az Armikrogra. Akinek kimaradt volna a Neverhood, itt olvashatja róla hosszas ömlengésünket, de a lényeg annyi, hogy kalandjáték gyurmából és sok-sok röhögés. A lenti videót megnézve úgy tűnik, az alkotók nem vesztettek lelkesedésükből.

Kellett kicsit izgulni a végén, mert 900 ezer dollárt kértek, de öt nappal a 30 napos határidő előtt még csak a zsé kétharmada volt meg. Aztán egy szép finissel 974 ezer dollárig ment a számláló, a plusz pénzből pedig Wii U-ra is meg tudják jelentetni a játékot.

Már ha tényleg el tud készülni 974 ezer dollárból – úgy tűnik, ezt hozzá kell tenni már, az említett kevésbé jó hír miatt. A Kickstarter-őrületet elindító (vagy legalábbis azt a kritikus tömegen átlendítő) projekt, Tim Schafer és a Double Fine új kalandjátéka ugyanis anyagi gondokkal küzd. Ami azért furcsa, mert anno 400 ezer dollárt kértek, és 3,3 milliót kaptak, szóval bőven a nyolcszorosát az eredeti igénynek (még viccelődtek is, hogy mi mindent csinálnak majd ennyi pénzzel). És most Schafer mégis azt írja egy szívhez szóló levélben, hogy ez nem elég, a Kotakun el lehet olvasni az egészet.

Röviden annyi a lényeg, hogy Schafer túlpörgött, túl sok tartalmat talált ki az azóta Broken Age néven emlegetett játékba. Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsa, a 3,3 millió nem elég, még akkor sem, ha saját pénzből kipótolják, új Kickstarter-kampányt nincs képük indítani, és nagy kiadóhoz sem mennek, mert az ellentmondana a közösségi finanszírozás szellemiségének. A megoldás a Steam Early Access lesz, vagyis megjelenik a játék első fele januárban, az abból befolyó pénzből kipofozzák a második felét, és az egész megérkezik jövőre április-május magasságában (a Kickstarteren adakozók persze mindent megkapnak az eredeti ígéret szerint). És közben kicsit nyesegetnek a projektből, hogy beleférjenek a büdzsébe. A megjelenési dátum egyébként már nem az első halasztás, eredetileg 2012 végéről volt szó, aztán 2013 első feléről, majd szeptemberről, és most már 2014-nél járunk.

Azt ugye lehetett sejteni már tavaly is, hogy a Kickstarter nem a bölcsek köve, nem a megváltás a játékipar gondjaira, hanem egy eszköz, amit lehet okosan és bután is használni. Mivel a Broken Age kiemelt figyelmet kapott, szerintem illett volna simábban megjelennie (főleg ilyen nagyvonalú rajongói támogatással), mert így nem kelti túl jó hírét a crowdfundingnak. Ezért, bár a Schafer-játékoknak igen lelkes rajongója vagyok, most éppen haragszom kicsit a mesterre.

A Zelda-sorozat gazdag mémalapanyag, és az egyik visszatérő poén az, hogy a főhőst mindig lezeldázzák, pedig ugye Linknek hívják szegényt. És még mindig nem unalmas a poén, főleg ha így dolgozzák fel.

(Tumblrről lopva, az eredetijét nem bírtam kideríteni.)

Megint egy durva hullámvölgyben van a blog, Stökinél megvan a gyerek, én simán csak lusta vagyok, a többiek meg szerintem azt sem tudják, mi az indapassos jelszavuk. A lényeg azonban, hogy a Microsoft bejelentette az új Xboxot, és bár a PS4 esetén még volt kedvem arról írni, mennyire elkeserítő irányba mennek a nextgen konzolok, most inkább csak berakok ide egy videót arról, miről is szólt a bejelentés. Egy perc 41 másodperc az egész, no meg hat buzzword, ami valójában a kutyát (nem, még a CoD-os kutyát) sem érdekelte.

És hogy még rövidebben foglaljuk össze a benyomásainkat:

Úgy látom, a Mortal Kombat sorozatból még nem szerepelt senki csajrovatunkban, most pótoljuk ezt a hiányosságot. Ki mással, mint Sonya Blade-del, aki a kezdetek óta végigkísérte a szériát.

A Bioshock Infinite legelején, kb. a játék 1 százalékánál van egy rész, ahol a főhőst, Booker DeWittet megkeresztelik, amint megérkezik Columbia lebegő városába. Ezt a jelenetet nem lehet átugrani vagy megkerülni, a játékosnak csak egy választása van: a „nyomd meg az X-et, hogy elfogadd a megkeresztelkedést” felirat megjelenésére megnyomja az X-et, aztán nézi, ahogy egy átvezető animációban lenyomják a fejét a víz alá. A jelenetnek megvan a maga helye a játékban, akár metaforaként is: Booker azért érkezik Columbiába, hogy korábbi „bűneitől” megszabaduljon.

A Kotaku pár napja érdekes sztorit hozott le ezzel a jelenettel kapcsolatban: egy Breen Malmberg nevű játékosét, akit annyira sértett a játékbeli megkeresztelkedés, hogy visszakérte a játék árát. Malmberg a cikkben részletesen elmagyarázza, mi a gondja: az, hogy hívő keresztényként a megkeresztelkedést szent (no shit) dolognak tartja, olyasminek, amit más kontextusban – így egy elborult játékbeli disztópiában – nem lát szívesen, aktív részese pedig pláne nem akar lenni egy ilyen – szerinte – szentséggyalázásnak. Malmbergnek főként azzal volt baja, hogy a játék nem hagy neki választást: ha nem fogadja el a keresztséget, nem tud tovább játszani. Ezért nem is játszott tovább, és írt egy hosszabb levelet a Steam supportnak (részletesen elolvasható a fenti linken), amiben visszakövetelte a játék árát. Ebben leírja, hogy a játék trailerei, hirdetései egyáltalán nem jelezték, hogy a játékosnak milyen lelkiismereti dilemma elé kell állnia, és érdekes analógiát használt: szerinte az ominózus jelenet olyan, mintha egy muszlim egyszer csak azzal a felirattal találkozna, hogy „nyomd meg az X gombot, hogy Allah arcába köpj”. A Valve a levél hatására visszaadta a játék árát.

Túlzásba vitt pc-hiszti vagy egy játéknak tényleg nem szabadna vallási szentségeket ilyen könnyelműen kezelnie? Nyilván erre a kérdésre kommentekben jön majd sok válasz, és nyilván eléggé vegyesek lesznek (mint ahogy a Kotakun is azok voltak). Én nagyjából úgy jártam, mint az eredeti cikk szerzője: kicsit engem is zavart a jelenet, és pár percig keresgéltem, hogy lehet esetleg megkerülni, de egészen más okból: mert a kereszténységgel nem túl bensőséges a viszonyom (családom egy része évekig próbálta rám erőltetni, amivel azt érték el, hogy megutáltam az egészet), és még játékból sem szívesen keresztelkedem meg. Aztán vállat vontam, és leszartam, ahogy Booker DeWitt is leszarta volna.

Oké, nem mai hír, de azért legyen nyoma itt is, ha már az előzményt megírtuk: pár napja adta hírül a Game Informer, hogy Adam Orth és a Microsoft útjai elválnak. Orth volt ugyebár az a vezetőségi tag (vagy minimum középvezető, creative director, franc se tudja, hol van az pontosan a céges hierarchiában), aki elkezdett elég suttyó módon Twitteren válaszolgatni azoknak, akik kifogásolták, hogy az új Xbox folyamatos online kapcsolatot igényel majd (amit amúgy egyelőre hivatalosan nem erősítettek meg, de a Kotakunak állítólag elég bennfentes források szivárogtattak).

Amikor Orth mondatai után a Microsoft bocsánatkérő közleményt adott ki, sejteni lehetett, hogy a csávót nem fogják megdicsérni. A Microsoft hivatalosan nem erősítette meg a Game Informer értesülését (mondván hogy a vállalati szennyest nem teregetik ki), de a Kotakunak is elmondta egy céges mélytorok, hogy Orth elmegy a Microsofttól, ő maga adta be a felmondását. Egyrészt nem meglepő a dolog, másrészt kudos a Microsoftnak, szerintem jó üzenete van annak, ha "hagynak elmenni" egy ilyen alkalmazottat.

Orth egyébként a netezőktől is kapott egy kis büntetést: pár napig elég népszerű mém lett.

Pár napig megint nem volt időm a blogra (közben azért a Bruce Lee heti retro készülget), most is csak futtában bedobom ide ezt a plakátot, bár már Indexen is beharangoztuk: hétvégén megint régi számítógépek, konzolok, kvarcjátékok csodálhatók meg a Csokiban, Sakman és barátai szervezésében. Sőt, nagy részüket ki is lehet próbálni (mármint nem Sakmant és barátait, hanem a régi játékokat). Részletek az esemény Facebook-oldalán és alant, illetve itt egy korábbi riportom a három évvel ezelőttiről (esélyes, hogy idén is kinézek).

Sok seggfeje van ennek az egész videojátékosdinak (a listagyártás Mekkája, a Cracked már többször is foglalkozott a témával), de akkora böszmeséget, mint Angel "ZilianOP" Hamilton csinált a héten, még mi sem láttunk.

ZilianOP neve elsősorban azoknak mondhat valamit, akik előszeretettel nézik a Twitchen és a Ustreamen, ahogy mások játszanak (szeretett kollégánk, Terra szerint táborba kéne zárni azokat, akik mondjuk a WoW-ot streamen követik, és amúgy is baromság ez az egész streamelés-dolog, de őt így szeretjük). Az iparban évek óta tevékenykedő úr szinte folyamatosan sugároz, és az eltelt évek során szép kis rajongótábort harácsolt maga köré, amit elsősorban megnyerő személyiségének, illetve tolószékbe kényszerített életének tudhatott be. Streamelésből megélni persze nem egyszerű dolog, ezért több ízben is elfogadott pénzt a nézőitől, kb. húszezer dollárt kaparva így össze. Egy ponton még azért is gyűjtést szervezett, hogy oda tudjon költözni a neten összeszedett csajához - igazi geek love story volt, ami mind a könnycsatornákat, mind a pénztárcákat jól meg tudta nyitni.

Egyszer viszont minden sztorinak vége szakad, és nem mindig vidáman - ZillionOP esetét évek múlva is emlegetni fogjuk, nem a jó értelemben. Történt ugyanis, hogy a legfrissebb WoW-adás közepén (amiben kommentátorként a barátnője is részt vett) kioldalazott a képből... csak épp kerekek helyett két lábon. Az isteni csoda még az asszonyt is meglepte, aki a meglepettségét egy teljesen bugyuta történettel igyekezett palástolni, kikerülve a másodpercek alatt beözönlő kérdéseket a megmagyarázhatatlan jelentről.

Később persze született magyarázat, a nő szerint Zilion régóta kezelés alatt áll, és valamennyire elboldogul már vészhelyzet esetén, de derék alatt még így se érez semmit, és mozogni is csak úgy tud, ha nekitámaszkodik valaminek. Szerinte most is ez történt, azért pattant fel, mert a kutyák épp eláztatni készültek a házat és vele együtt a pc-t is, ami azért tényleg egy olyan szituáció, amit gyorsan kezelni kell.

A pc szerencsére megúszta, Zilion és a barátnő viszont nem: mindkettejüket kipenderítették a Twitchről, a támogatóknak meg elkezdték visszautalgatni azokat a pénzeket, amiket jóhiszeműen a párosnak adtak. A történetnek persze itt még nincs vége, ahogy az lenni szokott, a felháborodott internetezők Sherlock Holmes-módba kapcsoltak, és gyorsan utánajártak a dolgoknak, menet közben kiderítve, hogy Zilion már korábban is hazudozott, és a Diablo III-ban is csalt, ha épp az jött kapóra. Ezek után persze elég nehéz dolga lesz, ha a jövőben is streamelésből akar megélni.

Mármint nem Solid Snake, hanem az első mobiltelefonokon kötelező kelléknek számító, de valójában már a hetvenes évek óta létező kígyós videojáték, a Snake. Két napja ráakadtam erre a gifre, de csak most van időm gyorsan beposztolni, küldöm mindenkinek, aki valaha is nézte már öt percnél tovább, ahogy más valaki játszik.

Érdekes szavazást dobott fel a honlapjára a Game Informer, amiben arra voltak kíváncsiak, hogy az olvasóik (jellemzően angol anyanyelvű, főleg amerikai játékosok) vajon vennének-e olyan konzolt, aminél feltétel lenne a folyamatos internetkapcsolat megléte.

Én mondjuk DRM-szempontból nem tudom objektíven értékelni a dolgot, hiszen az utóbbi öt évben szerzett konzolos játékaim legnagyobb részét nem pénzért vettem, most meg nem nagyon van időm játszani, de ha mégis, akkor elköltöm azt a pár ezret, így nem zavar az a tény, hogy lopott játékkal nem megy a folyamatos online-lét. Ellenben az nagyon is idegesítene, ha pont azt a heti két órát húzzák keresztbe a szerverleállások, vagy a hazai netszolgáltatók aktuális kedve. Mindezt összevetve is meglepett, hogy a magyar átlagjátékosnál ötvenmilliószor jobb helyzetben lévő nyugatiak nyolcvanegy százaléka mondta, hogy hát egy nagy lófaszt nem.

A folyamatos kapcsolatot amúgy hivatalosan talán még nem erősítette meg egyik konzolgyártó sem, mármint se a Sony, se a Microsoft, a Nintendónál szerintem azt sem tudják, mi a rák az az internet. Az új Xboxról keringenek olyan hírek, hogy talán lesz benne valami hasonló, annak ellenére, hogy a Ubisoft és az EA is elég nagyot bukott a gyakorlati tapasztalatok megszerzése közben.

Szóval bár elég hatásvadász a poszt címe, nagyon úgy tűnik, hogy ha az MS nem gondolja meg magát, és nem találnak ki valami csodát a témában, nehéz napok állnak az új Xbox előtt. Főleg akkor, ha olyan jól kezelik a dolgot, mint tették azt nemrég. És ti? Vennétek olyan gépet, amin nem tudtok játszani, ha nincs net?

A visszaemlékezős posztokban általában jó játékokról esik szó a blogon, de most jöjjön egy bénább, a Darkened Skye, aminek egyik erőssége a főszereplője volt. A másik pedig a humora, mert kevés játék enged meg magának olyan párbeszédeket a főhős és követője között, mint a következő:

– Ezt a fejtörőt csak később tudjuk megoldani.
– És te ezt honnan tudod?
– Olvastam a forgatókönyvet. Ööö... akarom mondani, szent látomásom volt.

Adam Orth a Microsoft kreatív igazgatója – elég magasan van tehát a céges a táplálékláncban, még ha nem is a piramis legtetején áll. Éppen ezért kellene vigyáznia arra, hogyan kommunikál. Történt ugyanis, hogy a Kotaku két bennfentes forrásra hivatkozva megírta, hogy a Microsoft következő, Durango kódnevű Xbox konzolja folyamatos netkapcsolatot igényel majd. Ettől persze megnyílt a panaszláda, több kommentelő is kifogásolta ezt, egyrészt szemét DRM-ektől tartva, másrészt egyáltalán attól, hogy offline nem lehet majd játszani a konzollal.