IDDQD

Érdi Gergő a nap hőse. A Szingapúrban élő, 35 éves banki programozó sok vesződséggel járó, de annál szebb átmeneti hobbit választott magának: elhatározta, hogy visszafejti az Időrégész kódját, és ha már ott jár, meg is csinálja a pécés átlagjóska számára fogyasztható formában. (Aki esetleg nem tudná, hogy mi fán terem az Időrégész, illetve Rátkai István többi C64-es szöveges kalandjátéka, az sürgősen olvassa el korábbi posztunkat).

Gergő elképesztő munkával, Vice emulátorból dumpolgatva göngyölítette fel a játék kódját, aztán Inform 6 programnyelven újra létrehozta a klasszikust. Közben pár kisebb bugot (vagy inkább szövegértelmezési finomságot) is javított, de amúgy nem nyúlt sem a szöveghez, sem a grafikához.

Május 23-án készült el egy kezdetleges verzióval, akkor óriási büszkeségünkre az IDDQD Facebook-csoportjában osztotta meg ezt, majd június elsején itt történt a zárt bétateszt is. Mostanra csiszolta készre a játékot, a projektről hosszú posztot írt a blogjában, és a játék linkjeit is itt találjátok. Glulx alatt (letöltöd, felteszed, elindítod benne a játékot - nem bonyolultabb egy emulátornál) megy zene is, grafika is, a webes verzióban zene nincs, de elég jól el lehet vele így is szórakozni (különben is, annak idején a kazettás törésben még grafika sem volt). Lásd lent (a grafika nem pont ott van, kicsit összébb rántottam a screenshotot).

Gergőnek óriási riszpekt, a facebookos olvasóknak köszönet a projektben nyújtott segítségért, Gergőnek pedig óriási riszpekt (kettő is jár neki, legalább). Kíváncsi vagyok amúgy, Rátkai mester mit szól ehhez, szóval aki ismeri őt, esetleg hívja fel a figyelmét a posztra (amúgy is meg akarjúk hívni Checkpoint-vendégnek).

És akkor DOB PÉNTEKI MUNKA, JÁTSZIK IDŐRÉGÉSZ REMAKE. (Ha valakinek végigjátszás kell, itt találja.)

Ha az Indie Retro Newsnak hinni lehet, nemrég élesedett ez az oldal, amiről elindulva mind a 12 klasszikus Dizzy-játékot végig lehet tolni böngészőben. Aki nem tudná: Dizzy egy mászkáló tojás, aki a róla elnevezett nagy sikerű sorozat főhőse volt a nyolcvanas-kilencvenes években. Mászkálós-tárgygyűjtögetős, a tárgyakat a megfelelő helyeken használós, némi ügyességi elemet is tartalmazó játékok voltak ezek cuki grafikával. Az oldalon a 12 játék persze emulátorból játszható végig - nem próbáltam mindet ki, csak a Yolkfolkot, az működött nekem pöpecül (vissza is pattantam a révészről, mint annak idején). Z és X a mászkálás, szóköz az ugrás, enter a tárgy felvétele/használata.

A hír kapcsán pedig rácsodálkoztam arra, hogy Dizzynek milyen kultusza van még mindig. Az hagyján, hogy a rajongóinak van külön Facebook-csoportja és a játéksorozatnak is saját fanpage-e, de hogy a rajongók csináltak DizzyAGE néven egy Dizzy-játék-szerkesztő rendszert, az eléggé meglepett. Készült is vele több tucat remake, spinoff, nem hivatalos folytatatás, itt megtekinthetők.

Hogy micsoda mire? Igen, nem elírás: az utóbbi évek legsikeresebb indie játéka a Commodore-platformra, ami most júliusban lesz 30 éves. Tessék, nézzétek meg, ha nem hiszitek, Amicraft a neve. (Mondjuk nem vagyok nagy minecraftes, de még kicsi sem, így nem igazán vágom, mi történik a videóban. :))

A Popular Mechanics kicsit rácsodálkozik arra, hogy mennyire élő fanatikus kommuna van az Amiga körül, de persze ez Magyarországon nem annyira meglepő, itt is szépen életben tartják a Commodore-gépeket (és a Csokiban parti is lesz az Amiga szülinapján július 11-én). Persze ma már nem annyira Amigán, inkább spéci pc-ken futtatják az Amiga oprendszerét, amiből új verziók is készültek, a mostanit Amiga OS4-nek hívják. Erre készülget az Amicraft, amit egy Simon Keogh nevű őrült fejleszt. Folyamatosan pakolja a félkész játékba az újdonságokat, de az eredmény máris eléggé hasonlít a Minecraftre (bár a látvány apróságokban eltér a pc-s változat javára).

Aki kipróbálná, innen letöltheti, de nem lesz egyszerű, mert Amiga OS4 kell hozzá, az meg csak Power PC-ken fut. Ez az architektúra mára már eléggé múltidő - lenne, ha nem tömörülne eköré is lelkes rajongótábor, aminek tagjai életben tartják a platformot. A támogatott hardverekről itt lehet tájékozódni. Aki inkább csak belenézne a játékba, annak jöjjön még egy videó az Amicraftról.

A játékcsajrovatban valamiért elég gyakran megfordulnak kanadai születésű amerikai szinkronszínészek: volt ugye a Battlestar Galacticából ismerős Tricia Helfer, aztán a munkamániás Jennifer Hale, most pedig itt van Tara Strong, aki szintén nagyon szép videojátékos portfólióval rendelkezik.

Az 1973-as születésű Strong gyerekkora óta próbálgatta szárnyait mindenféle színházakban, aztán 1994-ben Los Angelesbe költözött, ahol óriási filmszerepeket nem kapott (csak kisebbeket), viszont rengeteg rajzfilmbe hívták szinkronizálni, köszönhetően magas hangon csipogó orgánumának.

A Babartól a Cow & Chickenen át a Family Guyig és a Futuramáig több tucat rajzfilmben szerepelt, de videojátékos karaktereit is nehéz összeszámolni. Első ilyen szerepe az 1998-as Redneck Rampage Rides Again volt, amiben a cheerleader ellenfelet, Daisy Mae-t szólaltatta meg. A lenti videóban megcsodálható 5:55-nél.

Azóta szinkronizált többek között az Icewind Dale sorozatban, a Final Fantasy X-ben (és X-2-ben), a Psychonautsban ő volt Sheegor, Elizabeth a Rage-ben, a Lollipop Chainsawban a főhős Juliet, legismertebb szerepe azonban Harley Quinn az utóbbi évek Injustice- és Batman-játékaiból. Legutóbb pedig a Mortal Kombat X-ben lehetett találkozni a hangjával, Ferrát és Li Meit is ő szinkronizálta. Lent egy videó a videojátékos szerepeiről (galéria most nincs, mert még rászoktok).

Igazából már a 3-4. adás környékén szerettünk volna kicsit kimozdulni a komfortzónánkból, és olyan vendéget hívni a Checkpointba, akit nem ismerünk, de végül csak a hatodikra jött össze. Tihor Miklós lett a szerencsés, akivel nagyon jót beszélgettünk, és át is léptük vágott anyagban az egyórás lélektani határt. Az eddigi leghosszabb adásunk lett a mostani (a zenével együtt 70 perc), de annyi témát érintettünk, és Miklós olyan érdekes dolgokat mondott, hogy nem volt szívem jobban megvágni (a felvett nyersanyag amúgy bőven másfél óra fölött volt). Ígérem, 70 perc fölé nem fogunk már menni.

Régóta tervezek írni a Polybiusról, és most az Eurogamer remek cikke, illetve egy éppen futó Kickstarter-projekt jó apropót adott. És hogy kicsoda Polybius? Hogy nem ismeritek? Ó, őt igazán senki sem ismeri. Hol ilyen, hol olyan, bámulatosan tudja változtatni az alakját. Egy rövid ideig forgalomba helyezett játékgép. Vagy egy titkos kormányprojekt. Vagy egy gyerekeket károsító eszköz. Vagy egyik sem, mert soha nem is létezett. Százszázalékos bizonyossággal csak az mondható ma ki, hogy a Polybius a játékipar egyik legnagyobb legendája.

A legenda 1981-ben kezdődik, amikor állítólag az oregoni Portland több játéktermébe is új játékgépet üzemeltek be, Polybius néven. Aztán a következő napokban, hetekben többen is fejfájásra panaszkodtak, volt, aki rosszul lett, sőt meg is halt nem sokkal azután, hogy a játékkal játszott. Hát persze, mert a játék nem is játék volt, hanem a CIA/FBI agymosó gépe, amit ott teszteltek. Nemnem, nem is agymosó gép volt, hanem olyan játék, amivel az ígéretes katonákat próbálták kiszűrni és toborozni, mint Az utolsó csillagharcosban. Nemnem, igazából az egész csak a Tempest egy korai verziója volt, minden más csak hozzáköltés. Nagyjából ezek a motívumok keringenek a titokzatos Polybius körül.

London, 2015. eleje:

- Te, Jeremy, van egy bitang jó ötletem. Csináljunk filmet a GTA-ról. Mármint nem a játék sztorijából, hanem arról, ahogy a játék készült.

- Amindenit, Winston, ez tényleg remek ötlet. Szerepelhetne benne ez a Radcliffe gyerek, már úgysem forgat több Harry Pottert.

- Parádés lenne! Viszont a jogokat nem kellene tisztázni a játék fejlesztőjével?

- Minek? Ki ne örülne annak, hogy a BBC forgat róla filmet?

New York, 2015. május 21:

- Dan, most lett tele a tököm az angol köcsögökkel. Add ki a sajtóközleményt, és izzítsd az ügyvédeket.

- Oké, Sam, máris intézkedem.

Valahogy így képzelem a dolgot. Ugye a BBC áprilisban kezdte forgatni a filmet, ami nagyjából a GTA 3 születése körüli balhékról szól, és még idén műsorra akarják tűzni. A Rockstar vezetőjét Daniel Radcliffe játssza, az erőszakos játékoknak folyton nekimenő ügyvéd Jack Thompsont pedig Bill Paxton. A GTA-kat fejlesztő Rockstar Games szerint viszont nekik senki nem szólt erről a projektről, és hiába próbáltak egyeztetni a BBC-vel. Szóval most perre mennek, mert nem szeretnék, hogy a szellemi tulajdonukon valami folt essen. A BBC nem kommentálta a Rockstar lépését.

Ma van az új Mad Max-film hazai premierje, a szaksajtó éppen hanyattesett tőle, ezen fellelkesülve kaptok egy toplistát, mint az Avengers-filmnél. Ugye jön majd ősszel az új Mad Max-játék is, addig is itt van tíz fasza játék vagy játéksorozat időrendben, ami valamilyen szempontból emlékeztet az országúti harcos emberkedéseire. Önmagában a posztapokaliptikus világ tehát nem volt elegendő szempont a válogatásnál (akkor a Last of Us is bekerült volna, csak ott a két főhős kapcsolata annyira fontos sztorielem, hogy az teljesen elüt a Mad Max-filmektől, meg eleve zombis, nem autóvalharcolós). Persze kommentbe jöhet bármilyen kiegészítés, tipp.

Nem vagyok régihardver-gyűjtő, de azért elég komoly gondot okoz, hogy a tévé alatt hogyan helyezzem el a konzoljaimat, és hogy melyiknek legyen fix helye a tévé véges számú kimenetén. Gondolom, annál ez még nagyobb gond, akinél tucatszám állnak otthon a különböző konzolgenerációk képviselői. Nekik lehet megoldás a japán Cyber Gadget cég most bemutatott kütyüje, a Retro Freak, ami vagy tíz konzolt egyesít magában.

A hír vicces része, hogy ez a kis apróság maga a konzol:

Ez a böhöm gyógyszeresdoboz meg az adapter, amibe be lehet dugdosni a különféle konzolokhoz készült eredeti játékokat.

Mint a képen is látszik, a Retro Freak a következő konzolokat váltja ki: Famicom (aminek az amerikai változata volt a NES), Super Famicom, SNES, Sega Genesis/Mega Drive, PC Engine, TurboGrafx-16, PC Engine Supergrafx, Game Boy, Game Boy Advance és Game Boy Color. A mindenkonzolnak állítólag mindenféle frankó megjelenítési beállítása lesz, cheateket is támogat és usb-s kontrollereket lehet használni vele. Ráadásul valami kis saját háttértára is lehet, mert elvileg játékokat is lehet másolni rá a cartridge-ekről. Egyelőre a tervek szerint csak Japánban elérhető (ez látszik is a NES slot hiányán), de gondolom, ha igény lesz rá, kihoznak egy nyugati verziót is.

Egyébként voltak már ilyen próbálkozások, legutóbb a Hyperkin cég Retron 5 konzolja volt ilyesmi, az is nagyjából a fentieket tudja, csak egyrészes, a PC-Engine-ekkel nem barát, de ismeri a NES-t, és egy konverterrel a Master Systemet is. Ha esetleg valakinek van vele tapasztalata, örülnék, ha megosztaná a kommentekben.

Nem a mostani lett a legsikerültebb adásunk, de egy hosszú sorozatba - és a Checkpointot hosszúnak szánjuk - óhatatlanul becsúszik egy-egy megbicsaklás. Ezúttal az történt, hogy kiszemelt vendégünnkel az istennek nem sikerült olyan időpontot találni, ami jó volt neki is, nekünk is és a stúdiónak is, ezért eleve kénytelenek voltunk megszegni múltkori ígéretünket, és még a komfortzónánkban maradva találtunk egy cserevendéget a PC Guru-s Chris személyében. Aztán Chris a felvétel előtt pár órával lemondta, mi meg ott álltunk vendég és téma nélkül.

Hihetetlen, hogy már tíz éve született a világ talán leghíresebb videojátékos mémje. Igen, Leeroy Jenkinsről van szó, akinek ámokfutása 2005. március 10-én került fel egy World of Warcraft-fórumra. Történt, hogy egy csapatnyi játékos éppen nagy stratégiai tanácskozást tartott arról, hogyan kellene lezúzni a szomszédos teremben levő sárkánylényeket, amikor egyikük karakterének nevét csatakiáltásként használva - Leeerooooy Jenkiiiiins!!! - berohant a terembe hentelni. A többiek szaladtak utána, de csúfos véget ért az egész. Valahogy így:

Az eset szinte azonnal mémmé, majd legendává vált wowos körökben, aztán később azon kívül is, annak ellenére, hogy sok jel utalt arra, hogy az egész videó megrendezett volt, és ezt igazából Leeroy gazdája, Ben Schulz sem tagadta. Akárhogy is, Leeroyt megörökítette több játék és médium is (hogy mást ne mondjak, a WoW-ban is van egy kapcsolódó achievement, amit a videóban látható sárkányok gyors lezúzásával lehet megkapni), a csatakiáltás azóta is vissza-visszaköszön a legváratlanabb helyekről. És ennek már tíz éve.

Gyerekkoromban ősállatmániás voltam - jó, ki nem, de én tényleg megszállottan rajongtam a mindenféle szauruszokért. Kívülről fújtam a vonatkozó Búvár zsebkönyvet, rongyosra olvastam Az ősvilág állatóriásait, és amikor főiskolát kellett választani, hetekig őrlődtem, mire letettem arról, hogy régész legyek. Most pedig éppen azt tervezem, hogy megnézem az állandó Zdeněk Burian-kiállítást, ami egy eldugott cseh kisvárosban található.

Szóval én nagyjából azóta várom, hogy valaki tisztességes dinoszauruszos játékot készítsen, amióta megtettem első bizonytalan kerekes ugrásaimat a B.C.'s Quest For Tiresben. A Jurassic Park filmtől anno padlón volt az állam, de a játékváltozatok valahogy nem hozták az élményt, a Turok ronda volt és buta - még a Paraworld volt a legjobb, de az meg real-time stratégia volt, és kicsit messziről szemlélte az őshüllőket. Amit én szeretnék évek, sőt évtizedek óta: kényelmesen elhelyezkedem a Pacal becenevű Stegosaurusom hátán levő szarulemezek között, csapatom a jurakori pusztában like a boss, kezemben egy T-Rex-ölő shotgun meg egy böhöm íj arra az esetre, ha esetleg egy Pteranodon meg akarna kóstolni - és ha egy játék ilyeneket tudna, még azt is elnézném, hogy a Pteranodon amúgy halakkal táplálkozott, és nem a jurában élt, hanem a késő krétában.

Elképzelhető, hogy az ARK: Survival Evolved lesz az én játékom. Trailer alant.

Szóval dínós-túlélős, amiben nemcsak ölni, de idomítani is lehet az ősdögöket, ráadásul jól is néz ki? Óemgé, óemgé. Már éppen félretettem elveimet, és early accessen is elgondolkodtam, de szerencsére az csak júniusban indul, addig még lehiggadok. Mert 2:59-nél például azok a kéken világító izék elég furák, meg miéééért kell az a sárkány a végére - de ezeket leszámítva nagyon az én játékomnak tűnik ez. A fejlesztő Studio Wildcard 60 ősállatfajt ígér, meg erős Morpheus-támogatást. Hát nagyon kíváncsi vagyok.

Egyébként tudtátok, hogy dinoszaurusznak csak egy bizonyos szárazföldi őshüllőcsoportot nevezünk? Vagyis nincs repülő dínó meg tengeri dínó meg Quentin Tarandinó meg a többi hülyeség.

Szokatlan módját választotta a Guild Wars 2 egyik adminja, hogy megoldjon egy csaló játékos jelentette problémát: gyakorlatilag egy nyilvános alázás és kivégzés kíséretében tette meg a szükséges lépéseket.

Történt, hogy egy cheater hetekig terrorizálta a játék felhasználóit; karaktere brutális sebzéseket volt képes osztogatni, teleportálgatott, és olyan szitukat is túlélt, amiket nem lett volna szabad. Nyilván valamilyen hekkerprogrammal szerezte csodás képességeit, amikkel aztán rendesen visszaélt, elfoglalva vagy elpusztítva mindent, ami az útjába került, és felborítva a játék egyensúlyát. Persze a többi játékostól több panasz is érkezett emiatt a Guild Wars 2 adminjaihoz, és volt olyan, akik videót is küldött a cheater ámokfutásáról. Végül a játék fő biztonsági embere, Chris Cleary lépett, és a vonatkozó fórumon ezt tette közzé:

"Nem kell látnunk az illetőt játékban, néha egy jó videó is elég bizonyíték, hogy lenyomozzuk a tettest. Ezúttal is elég volt a videó, hogy megtaláljam a rendbontót, és intézkedjek. Köszönet a videóért, és cserébe itt egy másik, amin megörökítettem az illető profiljának utolsó pillanatait."

Ja, és ki is tiltottam.

Íme Cleary videója:

Mint látható, az admin átvette az irányítást a csaló játékos karaktere fölött, aztán szinte pucérra vetkőztette, megfosztva minden tápos tárgyától, majd felmászott egy magas várfokra, és onnan fejest ugrott a terméskőbe. Aztán kivágta a csávó mindegyik karakterét.

A játék fórumán kisebb vita kerekedett arról, hogy jó-e, hogy Cleary ilyen szokatlanul látványosan intézte el, amit más adminok letudnak egy sima bannal. Volt, aki szerint ez így volt jó, mert a videónak elrettentő ereje lehet a többi csalóra nézve, mások szerint Cleary túl messzire ment, és nem volt profi, hogy látványosságot csinált egy kitiltásból, és egyébként is azokat a lyukakat kellene inkább foltozgatni, amiken bejutnak a csalók a játékba. Én nem játszom a Guild Wars 2-vel, de hiszek a káröröm felszabadító erejében; valahogy egyáltalán nem tudom sajnálni szegény cheatert.

Ma van az új Avengers-film premierje itthon, ennek apropóján kicsit körülnéztem a szuperhősös videojátékok között, és összeszedtem a - szerintem - legjobbakat. Nem meglepő módon főleg az unalomig ismert Superman-Batman-X-Men vonalon voltak játékok, kevés kiadó vállalt be saját gyártású szuperhősöket, a korlátokat feszegető képregényekből meg nem is nagyon készültek játékok (mondjuk nem is tudom elképzelni, hogy egy Planetaryt vagy a szuper LXG-t hogyan lehetne játékban feldolgozni). Szóval akkor az én top10-em, időrendben: