IDDQD

Epevezeték-daganat, nem is tudtam, hogy van ilyen, hát még hogy meg lehet halni benne.

Párszor láttam őt E3-on, és bár nem volt olyan sztárfigura, mint Mijamoto vagy Reggie, azért olyan ember benyomását keltette, akire nagyon oda kell figyelni. Már ő volt a főnök, amikor a Wii fityiszt mutatott a géperőversenybe belefeledkezett Xbox 360-nak és PlayStation 3-nak, és rengeteg játék produceri munkálatainál is ott volt - nemcsak egy távoli bőrfotelből figyelve, hanem direktben kommunikálva és konkrét tanácsokat adva fejlesztőknek, programozóknak.

Pár éve már lehetett tudni, hogy gond van az egészségével, és az utóbbi időben a Nintendo szekere sem ment jól. Sajnos nem adatott meg, hogy együtt épüljenek fel. Nyugodjék békében.

Már kilencedszer jelentkezünk videojátékos podcastünkkel, amit az E3-ról frissen hazaérkezett Grath-tel vettük fel (megvágni aztán kicsit tovább tartott egy családi nyaralás miatt, bele is csúsztam a hétvégébe, de azért tartjuk a kétheti ütemet). Az adást nyitó hírblokkban így még az E3-on nyammogunk kicsit, aztán szóhoz engedjük vendégünket is...

Már írtunk a blogon arról a csapatról, aminek tagjai Assassin's Creed ihlette élőszereplős jeleneteket forgatnak le sok-sok parkourral (tudjátok, ez az a városi extrémsport, amiben látványos akrobatikával illik helyet változtatni, lásd az Office idevágó epizódját). Most a Syndicate-hez is csináltak egyet, elég jó lett:

Ez pedig egy "így készült" videó, a megnézése után sem tűnnek kevésbé őrültnek az elkövetők.

Ha valaki lemaradt volna róla, Checkpoint nevű podcastünk mellett elindult egy spinoff, a Checkpoint Mini, amiben csak egy konkrét régi játékot vesézünk ki, illetve próbálunk ki újra, és nézzük meg, mennyire állta ki az idő próbáját. Ennek a vadhajtásnak rögtön a második adása veszélybe került, mert a héten akartuk felvenni a nagy Checkpoint után, csak azzal jól eldumáltuk az időt, és a stúdióban gyakorlatilag ránk oltották a villanyt. Szükségmegoldásként saját (illetve videós kollégáimtól kölcsönzött) eszközökkel, magunk oldottuk meg a felvételt. Így ugyan sikerült tartani a kéthetenkénti adást, de a hangminőség érezhetően rosszabb (ráadásul valamiért nyitott ablaknál vettük fel, mert ennyire hülyék vagyunk, szóval néha behallatszik egy repülő vagy egy sziréna), kérlek, ezt nézzétek el nekünk.

A második minipodcast témája a Team Ico második játéka, a Shadow of the Colossus, aminek apropója a csapat harmadik játéka, aminek most volt egy elképesztő gameplay trailere az E3-on, de azért nem állunk fél lábon addig, amíg megjelenik. Embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<< , RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Ico
• The Last Guardian E3 demo, elég jó
• Shadow of the Colossus - egy kolosszus a 16-ból
• Shadow of the Colossus - befejezés (SPOILER!)
• Journey

Minden visszajelzést örömmel fogadunk, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő (de tényleg várjuk!). Jövő héten rendes Checkpoint (vendégünk egy 3D-modellező lesz), két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.

Korábbi adások:

Checkpoint Mini #01 (pilot) - Lands of Lore 

 

Checkpoint (nem mini) adások

Mert bizony, él és virul, 33 évvel a megjelenése után is a Commodore 64 körül olyan kommuna pezseg, hogy az egészen elképesztő. Az elmúlt hetekben több, ehhez kapcsolódó hír is előkerült, most ezekből gyűjtöttem párat.

Ahogy közeleg a Super Mario Maker, egyre több Mario-témájú hír van, és egyre nehezebb elválasztani, hogy mi a bújtatott reklám, és mi a valódi kontent, de minket ez igazából nem is érdekel, egyszerűen posztolunk mindent, amit jónak vagy érdekesnek gondolunk. Most például két videót az elmúlt napokból, elég döbbenetes mindkettő a maga kategóriájában.

Az első elkövetője a PangaeaPanga fedőnevű Youtube-júzer, akiről már volt szó a blogon: ő az, aki a brutálisan nehéz Item Abuse pályákat elkészítette, és aki 78 ezerszer esett neki az Item Abuse 3-nak, mire végigtolta. Most hasonló őrültséget csinált: 23 perc 14 másodperc alatt végigjátszotta a Super Mario Worldöt, VÉGIG BEKÖTÖTT SZEMMEL. Ímhol:

A másik videóban is egy végigjátszás látható, főhőse viszont nem ember, hanem a MarI/O nevű tanuló-önfejlesztő algoritmus. A szoftvert egy Seth Bling nevű programozó készítette, és a videóban elmagyarázza a működését. Tök érdekes látni, hogy a kezdetben síkhülye algoritmus hogyan próbálgatja a lehetőségeket, és amikor valamit elront, hogyan próbál más módon továbbjutni. (Bal felső sarokban az, amit a szoftver "lát" a pályából, jobb felső sarokban a lehetőségek, tehát a kontroller gombjai.)

Az E3 ellenére sem estünk ki a Checkpointtal a kétheti ritmusból - ez a jó hír. A felvételkor viszont még mindig bénázunk a hanggal - ez meg a rossz. Megint volt egy-két hanghiba, valószínűleg Grath túl messze volt a mikrofontól, vendégünk pedig túl közel (esküszöm, legközelebb viszek egy collstokot, és kimérem a javasolt 10-15 centit). Meg egy mobil is gerjedt, bár azt nagyrészt ki tudtam vágni, viszont a káromkodásokat elfelejtettem kisípolni (mondjuk nincs sok). Akárhogy is, fogadjátok szeretettel podcastünk nyolcadik adását.

Elnézést az altesti kontentért, de van az a wtf-faktor, amiért kitesszük a 18-as karikát. Arról már írtunk korábban, hogy a SimCity vagy éppen a Soulcalibur V infantilisabb játékosai hogyan próbálnak péniszt csinálni a játékban, ezúttal azonban egy olyan programról lesz szó, ahol pár játékosnak éppen az a problémája, hogy nem játszhat kedve szerint a pixelbránerrel.

De most komolyan, le Moby Dickkel, legalább annyi időre, hogy szavazzunk egyet a Nantucket című játékra a Steam Greenlight-programjában. A stratégiai játékban 19. századi bálnavadászcéget kell igazgatnunk, ennek minden szépségével együtt.

Amennyire a prealfa-állapotban lévő játékról kiadott anyagon látszik, főleg a mikromenedzsment és a kártyajátékszerű harc lesz jobban kidolgozva, a bálnák felkoncolását csak érintőlegesen mutatják be a készítők.

És ahogy az a steames oldalon is kiderül: a játékon dolgozó emberek nem a bálnavadászatért, hanem a történelmi korszakért és az arról született történetekért vannak oda, szóval nem kell attól félni, hogy majd pont emiatt futhat ki újra a japán bálnavadászflotta. Egyben ez arra is példa, hogy lehet megosztó témákból igazi játékot is csinálni anélkül, hogy egy Hatred-szerű szar legyen a végeredmény.

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen itt, aki a nyolcvanas években próbált soha meg nem valósult béna BASIC-játékokat készíteni C64-re, és ehhez sprite-okat rajzolgatott kockásfüzetbe (Kopik tanár úr most csapna a kezemre, hogy az nem kockás, mert a kocka térbeli test, a füzetem meg valójában négyzethálós, de reméljük, Kopik tanár úr nem olvassa a blogot). Sőt, valami féléves programhoz a fősulin is még milliméterpapírra rajzoltam címképernyőt (az megvalósult, mert kellett a gyakjegy).

Tök őszintén bevallom, nekem eddig a Fallout 4 a legnagyobb durranás az E3-on. Nehezen rajzolnám körbe, hogy igazán mi miatt, mármint melyik játékelem, vagy apró részlet nyerte el a figyelmemet, ráadásul úgy, hogy előre tudni lehetett, hogy valami bejelentéske azért akad majd. Ha össze akarnám foglalni, akkor az, ahogy a Bethesda látványosan megértette, mit akarnak a rajongók.

Most persze lehet pattogni, hogy de ez csak Skyrim lesz fegyverrel, de egyrészt nőjünk már fel, kollégák, másrészt meg ott a Wasteland 2, ott ki lehet élni minden ilyen jellegű furcsaságunkat. Szóval a Fallout 4 és a Bethesda.

Nem is nagyon szeretném bizonygatni itt, hogy mennyire igazam van, amikor azt mondom, hogy a Bethesda már jó pár éve ráérez, hogy mi kell a népnek, mert bizonyítja ezt helyettem az élet. Az egyik dolog: ha megjelenik egy játékuk, az év játéka lesz. Oblivion, Fallout 3, Skyrim - mondom, igazam van. A másik dolog: kitaláltak egy mobilos játékot, ami mindenféle komolyabb nekikészülés nélkül

lenyomta a Candy Crush Sagát bevétel tekintetében (nyilván az aktuális napi bevételre kell itt gondolni, nem az összesre evör).

Egy olyan játékkal, ami látszólag teljesen természetesen adja magát: legyél te az óvóhely vezetője, és gondoskodj a kis embereidről. Alapból minden ingyen van, a játék akkor is megy, ha egy fillért sem költesz (mondják azok, akik már kipróbálták, mivel Androidra még nem jelent meg a cucc, kénytelen vagyok hinni az Apple-ösöknek), de azért ha akarsz, vehetsz magadnak kis csomagokat, amikben van mindenféle, ami a gyorsabb fejlődéshez kell. És az emberek valamiért veszik a kis csomagokat. Annyira, hogy a Fallout Shelter, mert hogy ez a címe a játéknak, pillanatnyilag a második a napi költések listáján a Clash of Clans után (és a Candy Crush Saga előtt).

Szóval most vagy megőrült a világ, vagy a Bethesdánál tényleg jó helyen vannak a Fallout jogai.

Van ez a Checkpoint nevű podcastünk, amit nagyon élvezünk csinálni, és egyre több hallgatója is van, úgy tűnik a kommentekből, szeretitek is. Az egyik adásban volt egy olvasói felvetés arról, hogy rendesen próbáljunk ki régi klasszikus játékokat, és mai szemmel nézzük meg, mi az, ami még mindig élvezetes belőlük, és mi az, amit a retrocuccok iránti rajongás rózsaszín szemüvegén keresztülnézve sem lehet már annyira szeretni. Mivel egy ilyen tesztelés nem passzol bele a kétheti adások szerkezetébe, kitaláltuk, hogy ezeket a blokkokat kisebb, 10-15 perces adások formájában adjuk oda nektek azokon a heteken, amikor nem lesz Checkpoint. Szóval amelyik héten nincs podcast, lesz helyette pótcast a fenti szellemben. Fogadjátok hát szeretettel a Checkpoint Minit, aminek első adásában a Lands of Lore-t tárgyaltuk ki.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Pár szó az Eye of the Beholder szériáról
• Scotia volt nálunk játékcsaj is
• Scotia mentettállás-hekkelő tool
• Egy videós végigjátszás
• Így nézett ki a második rész
• És így a harmadik

Minden visszajelzést örömmel fogadunk, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint egy vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini (ha minden igaz, a Shadow of the Colossussal).

(És nem, a Checkpoint Mini nem fogja kiváltani a Heti retrót. Ha lesz egy adagban kicsit több időm, fogok írni hosszabb kulisszatitkos cikkeket egy-egy régi játékról továbbra is.)

Beindult az E3-vonat, Index anyánkon szépen követjük is, de azért a blogra is jut egy-két morzsa (illetve már jutott is, lásd az előző két posztot). Sajnos idén nem a helyszínről koverolom az eseményeket, de ez remek alkalom arra, hogy kettőt hátralépve összeszedjem az E3 húszéves történetének legemlékezetesebb pillanatait. Lesz benne jó is, rossz is, meg olyan is, amit végignézni is szörnyű.

Podcastünkkel fantasztikus pontossággal tartjuk a kétheti adást, de profizmusunk nagyjából ki is merül ennyiben - legalábbis a mostani részben van pár elég amatőr hanghiba. Vagy egy mikrofon gerjedt, vagy valamelyikünk piszkálgatta az egyiket, de pár helyen van némi háttérzúgás, elnézést ezért. Amúgy jó hosszú lett ez az adás is, 70 perc plusz zene, reméljük, tartalmasnak találjátok.