IDDQD

Nem a mostani lett a legsikerültebb adásunk, de egy hosszú sorozatba - és a Checkpointot hosszúnak szánjuk - óhatatlanul becsúszik egy-egy megbicsaklás. Ezúttal az történt, hogy kiszemelt vendégünnkel az istennek nem sikerült olyan időpontot találni, ami jó volt neki is, nekünk is és a stúdiónak is, ezért eleve kénytelenek voltunk megszegni múltkori ígéretünket, és még a komfortzónánkban maradva találtunk egy cserevendéget a PC Guru-s Chris személyében. Aztán Chris a felvétel előtt pár órával lemondta, mi meg ott álltunk vendég és téma nélkül.

Hihetetlen, hogy már tíz éve született a világ talán leghíresebb videojátékos mémje. Igen, Leeroy Jenkinsről van szó, akinek ámokfutása 2005. március 10-én került fel egy World of Warcraft-fórumra. Történt, hogy egy csapatnyi játékos éppen nagy stratégiai tanácskozást tartott arról, hogyan kellene lezúzni a szomszédos teremben levő sárkánylényeket, amikor egyikük karakterének nevét csatakiáltásként használva - Leeerooooy Jenkiiiiins!!! - berohant a terembe hentelni. A többiek szaladtak utána, de csúfos véget ért az egész. Valahogy így:

Az eset szinte azonnal mémmé, majd legendává vált wowos körökben, aztán később azon kívül is, annak ellenére, hogy sok jel utalt arra, hogy az egész videó megrendezett volt, és ezt igazából Leeroy gazdája, Ben Schulz sem tagadta. Akárhogy is, Leeroyt megörökítette több játék és médium is (hogy mást ne mondjak, a WoW-ban is van egy kapcsolódó achievement, amit a videóban látható sárkányok gyors lezúzásával lehet megkapni), a csatakiáltás azóta is vissza-visszaköszön a legváratlanabb helyekről. És ennek már tíz éve.

Gyerekkoromban ősállatmániás voltam - jó, ki nem, de én tényleg megszállottan rajongtam a mindenféle szauruszokért. Kívülről fújtam a vonatkozó Búvár zsebkönyvet, rongyosra olvastam Az ősvilág állatóriásait, és amikor főiskolát kellett választani, hetekig őrlődtem, mire letettem arról, hogy régész legyek. Most pedig éppen azt tervezem, hogy megnézem az állandó Zdeněk Burian-kiállítást, ami egy eldugott cseh kisvárosban található.

Szóval én nagyjából azóta várom, hogy valaki tisztességes dinoszauruszos játékot készítsen, amióta megtettem első bizonytalan kerekes ugrásaimat a B.C.'s Quest For Tiresben. A Jurassic Park filmtől anno padlón volt az állam, de a játékváltozatok valahogy nem hozták az élményt, a Turok ronda volt és buta - még a Paraworld volt a legjobb, de az meg real-time stratégia volt, és kicsit messziről szemlélte az őshüllőket. Amit én szeretnék évek, sőt évtizedek óta: kényelmesen elhelyezkedem a Pacal becenevű Stegosaurusom hátán levő szarulemezek között, csapatom a jurakori pusztában like a boss, kezemben egy T-Rex-ölő shotgun meg egy böhöm íj arra az esetre, ha esetleg egy Pteranodon meg akarna kóstolni - és ha egy játék ilyeneket tudna, még azt is elnézném, hogy a Pteranodon amúgy halakkal táplálkozott, és nem a jurában élt, hanem a késő krétában.

Elképzelhető, hogy az ARK: Survival Evolved lesz az én játékom. Trailer alant.

Szóval dínós-túlélős, amiben nemcsak ölni, de idomítani is lehet az ősdögöket, ráadásul jól is néz ki? Óemgé, óemgé. Már éppen félretettem elveimet, és early accessen is elgondolkodtam, de szerencsére az csak júniusban indul, addig még lehiggadok. Mert 2:59-nél például azok a kéken világító izék elég furák, meg miéééért kell az a sárkány a végére - de ezeket leszámítva nagyon az én játékomnak tűnik ez. A fejlesztő Studio Wildcard 60 ősállatfajt ígér, meg erős Morpheus-támogatást. Hát nagyon kíváncsi vagyok.

Egyébként tudtátok, hogy dinoszaurusznak csak egy bizonyos szárazföldi őshüllőcsoportot nevezünk? Vagyis nincs repülő dínó meg tengeri dínó meg Quentin Tarandinó meg a többi hülyeség.

Szokatlan módját választotta a Guild Wars 2 egyik adminja, hogy megoldjon egy csaló játékos jelentette problémát: gyakorlatilag egy nyilvános alázás és kivégzés kíséretében tette meg a szükséges lépéseket.

Történt, hogy egy cheater hetekig terrorizálta a játék felhasználóit; karaktere brutális sebzéseket volt képes osztogatni, teleportálgatott, és olyan szitukat is túlélt, amiket nem lett volna szabad. Nyilván valamilyen hekkerprogrammal szerezte csodás képességeit, amikkel aztán rendesen visszaélt, elfoglalva vagy elpusztítva mindent, ami az útjába került, és felborítva a játék egyensúlyát. Persze a többi játékostól több panasz is érkezett emiatt a Guild Wars 2 adminjaihoz, és volt olyan, akik videót is küldött a cheater ámokfutásáról. Végül a játék fő biztonsági embere, Chris Cleary lépett, és a vonatkozó fórumon ezt tette közzé:

"Nem kell látnunk az illetőt játékban, néha egy jó videó is elég bizonyíték, hogy lenyomozzuk a tettest. Ezúttal is elég volt a videó, hogy megtaláljam a rendbontót, és intézkedjek. Köszönet a videóért, és cserébe itt egy másik, amin megörökítettem az illető profiljának utolsó pillanatait."

Ja, és ki is tiltottam.

Íme Cleary videója:

Mint látható, az admin átvette az irányítást a csaló játékos karaktere fölött, aztán szinte pucérra vetkőztette, megfosztva minden tápos tárgyától, majd felmászott egy magas várfokra, és onnan fejest ugrott a terméskőbe. Aztán kivágta a csávó mindegyik karakterét.

A játék fórumán kisebb vita kerekedett arról, hogy jó-e, hogy Cleary ilyen szokatlanul látványosan intézte el, amit más adminok letudnak egy sima bannal. Volt, aki szerint ez így volt jó, mert a videónak elrettentő ereje lehet a többi csalóra nézve, mások szerint Cleary túl messzire ment, és nem volt profi, hogy látványosságot csinált egy kitiltásból, és egyébként is azokat a lyukakat kellene inkább foltozgatni, amiken bejutnak a csalók a játékba. Én nem játszom a Guild Wars 2-vel, de hiszek a káröröm felszabadító erejében; valahogy egyáltalán nem tudom sajnálni szegény cheatert.

Ma van az új Avengers-film premierje itthon, ennek apropóján kicsit körülnéztem a szuperhősös videojátékok között, és összeszedtem a - szerintem - legjobbakat. Nem meglepő módon főleg az unalomig ismert Superman-Batman-X-Men vonalon voltak játékok, kevés kiadó vállalt be saját gyártású szuperhősöket, a korlátokat feszegető képregényekből meg nem is nagyon készültek játékok (mondjuk nem is tudom elképzelni, hogy egy Planetaryt vagy a szuper LXG-t hogyan lehetne játékban feldolgozni). Szóval akkor az én top10-em, időrendben:

A Fighting Fantasy igen népszerű könyvsorozat volt a nyolcvanas-kilencvenes években. Itthon Kaland, Játék, Kockázat (KJK) néven futott, és szinte minden tizenéves fiú ezeket lapozgatta akkoriban. Akinek esetleg kimaradt: pici szövegmodulokra tagolt, interaktív kalandregényeket tessék elképzelni, amik mindenféle statisztikák és kockadobások révén az asztali szerepjátékok felé is erősen kacsintgattak. Szép emléket állít nekik ez az oldal, ahol sokat végig is lehet játszani böngészőben. De engem mindig is zavart, hogy bár a felület itt nem rossz, a játékosnak magának kell vezetnie a statisztikákat, és persze így bőven lehet csalni. Mennyivel királyabb lenne, ha a program rendesen számon tartaná a harci értékeket, kíméletlenül levonna minden levágott életerőpontot, elvesztett tárgyat, és így tovább.

Hasonlóra gondolhatott LokkoLori kolléga, a hétvégi PixelCon főszervezője, aki a hepajra időzítve elkészítette az egyik KJK-könyvet rendesen, böngészős játék formájában. Ráadásul pont egykori kedvencemet, Az országút harcosát. Tessék, itt kipróbálható. Dodge Interceptor! San Angló-i út! Autós csata!

A felület jóval puritánabb, mint a KJK-oldalon levő verzió, de a játék motorja elég pöpec, minden statisztikát vezet, kockákat dob, és a játékos csak a történéseknek megfelelően kizöldülő linkekre kattinthat, vagyis nem tud csalni. Illetve egyetlen csalás megmaradt, a pánikszerű visszalapozás, de ez egyáltalán nem garantálja, hogy végig tudod játszani a sztorit. Mert ha például a benzined elfogy, akkor bizony kalandod itt véget ért. Azért nem lehetetlen a dolog, nekem második nekifutásra sikerült (úgy, hogy csirke voltam, és kétszer igénybevettem a visszalapozást).

A program szkriptje egyébként két hétig készült, LokkoLori meló mellett hajnalokba nyúlóan kódolt. Nagy köszönet neki. És kisebb köszönet a blog olvasóinak, ugyanis, mint a játék oldalán olvasható, az előkészületekben az IDDDQD közössége is segített.

Mert kettő is lesz. Az egyik hétfőn, a Gamenight következő iterációja. Persze, ki az az állat, aki hétfőre szervez bulit, de aznap van a hivatalos Star Wars-nap, és ehhez kapcsolódik az esemény tematikája, szóval ez enyhítő körülmény. Grund, délután négytől késő estig, nagy geekülés várható kapcsolódó játékokkal és beöltözött emberekkel. Facebook-oldal itt. Utini!

A másik hepaj szombaton lesz, az itt korábban már emlegetett PixelCon. A Müsziben lesz délután egytől hajnalig, valamikor délután lesz egy kerekasztal, ahol én is okoskodom valamit. Facebook-oldal itt, szerencsére az én hadovámnál sokkal jobb programok is lesznek. 600 forint a beugró, de ennyit bőven megér.

Ugye, ez egy elég vegyes rovat, a játékiparban dolgozó hölgyek mellett próbálunk megmutatni erős női karaktereket, de azt sem takargatjuk, hogy a múltban azért volt pár szexista túlkapás a játékiparban. A mostani példa egyértelműen az utóbbi, de szándékosan annyira túltolja a hímsovinizmust, hogy az már szinte paródiába fordul. A podcastünk felvételekor került szóba, és akkor gondoltam, hogy külön posztot is érhet: a Megarace 2 buta szőkéjéről van szó. És rögtön leszögezném, hogy nem macsóságból hívom buta szőkének, hanem azért, mert tényleg csak ennyi volt a szerepe a játékban.

Mert én nem.

Igen, ez én vagyok, amint ennek a posztnak az előnézetében bénázom a Prince of Persiával (illetve annyira nem is bénázom, hiszen már a második pályán vagyok).

Podcastünkkel elképesztő pontossággal tartjuk a kéthetente egy adást, már a negyedik jön a sorban, fent vagyunk iTuneson, van RSS-ünk, már azt mondanám, hogy profik vagyunk, ha nem lennének alapvető gondjaink a hanggal. Grath valahogy mindig halk, illetve ezúttal a stúdió valamiért nem sztereó sávot adott, és ebből nehéz volt az én igen szerény képességeimmel úgy kompresszálgatni, hogy jó legyen (Grath még mindig halk kicsit, és van egy alapzúgás, amit az istennek nem tudtam kiszűrni). De szerencsére ez nem a bécsi újévi koncert felvétele, egy kis technikai bénázás talán belefér, így is élvezhető (remélhetőleg) a cucc.

Csütörtökön a Valve bevezetett a Steamen egy új szolgáltatást, aminek révén bárki kérhetett pénzt olyan modért (azaz házilag gyártott kiegészítőért, videojáték-sufnituningért), amit ő csinált. A játékosok egy jelentős része ezt elég rosszul fogadta (volt, aki a moddolás elüzletiesedését látta benne, mások túl kevésnek tartották a 25 százlékot, amit a modderek kaptak a befolyt pénzből). Pénteken már ki is tört az első steames modbotrány (lásd akkori posztunk). Kedd reggelre pedig a Valve lelőtte az egészet a búsba. Ami az előzmények fényében is elég meglepő fejlemény.

A cégnél valószínűleg nem számítottak arra a felzúdulásra, ami a fizetős, és első körben főleg a Skyrimhoz készült modok bevezetését követte (pikk-pakk összejött például egy 130 ezres petíció), legalábbis ez tűnik ki a program leállítását bejelentő Alden Kroll szavaiból. Kroll szerint a Valve alábecsülte a különbséget a már működő, sikeres terjesztési modellje és a Skyrim köré gyűlt modder kommuna működése között. "Valószínűleg nem a Skyrim kiforrott, több éve létező modder közösségével kellett volna kezdeni ezt" - fogalmazott.

Amiben persze benne rejlik annak lehetősége, hogy egy másik játékkal (vagy játékokkal) majd valamikor újrakezdik. Kroll is utal erre, hogyaszongya, a Valve szerint "valahogy biztos lehet ebből egy hasznos valami" (szabad fordítás, de az eredeti is kb. ilyen ködös: "we believe there's a useful feature somewhere here"). Szóval a Steamre még visszatérhetnek a fizetős modok, de biztos nem a Skyrim lesz a sor elején.

Van egy olyan elméletem, hogy minden hollywoodi film stáblistáján találni magyar (származású) nevet, de lehet, hogy ezt most kiterjesztem AAA-videojátékokra is. Bizonyos időközönként újrajátszom a Warcraft III-at (gondolom, mindenkinek vannak ilyen újrajátszós játékai), és amikor legutóbb ez történt, sokadszor időztem el az utolsó pálya után a szupervicces stáblistán. És mi tűnt fel akkor, ami előtte ki tudja, hányszor elkerülte a figyelmem? Az, hogy Edelényi Attila. Tessék, 6:00-nál megcsodálható.

Elkezdtem kicsit nyomozni Attila után, és megtaláltam, persze nem Magyarországon, hanem Ausztráliában. A magam ráérős tempójában (értsd: még tavaly) interjút készítettem vele, és megtudakoltam, hogyan került a stáblistába a neve. Olyan óriási nagy sztori nem kerekedett ki, de azért érdekes, hogyan keveredhet egy hazánkfia egy Blizzard-topjáték közelébe.

"A Corelnél dolgoztam Írországban, mint honosító szoftvermérnök, amikor bezárták az ottani irodát és leállították a honosítási részlegüket. Ez 2000-2001 körül volt" - mondja Attila. "Munkakeresés közben akadt meg a szemem a Vivendi Universal Games álláshirdetésén, és mivel szerettem a videojátékokat, gondoltam, beadom az önéletrajzomat. Honosító szoftvermérnököt kerestek programozói háttérel és több operációs rendszeres ismerettel, és szerencsére én voltam a legjobb pályázó." Ugye akkoriban a Blizzard a Vivendi Games része volt, és éppen a Warcraft III-at csiszolgatták, így Attila ezen a játékon kezdett el dolgozni.

Attila szerint a játékhonosítás eltér a megszokott szoftverhonosítási munkától. A legfőbb eltérés a hang és a grafika (illetve animáció), ami például egy Office vagy egy operációs rendszer honosításánál nem igazán számít, de a játékoknál kulcsfontosságú. Ami azt jelenti, hogy egy játékhonosító szoftvermérnöknek otthon kell lennie Photoshopban, 3DS Maxban és mondjuk Wave Editorban, mert biztos, hogy lesz olyan napja, amikor össze kell vágnia egy audio fájlt vagy egy bitmapet átterveznie, esetleg egy animációt módosítania. És a konzolok és más platformok miatt nemcsak a Windows vagy a Mac ismerete szükséges, hanem például a Linux, sőt mobilos oprendszerek ismerete is. Ezek után nem meglepő, hogy a programozási háttér elengedhetetlen, mivel a szoftvermérnöknek értenie kell, hogyan épül fel a játék, és a forráskód mely elemei okozhatnak problémát a honosítás közben.

Ezeken felül nem árt még jó problémamegoldó képesség, mivel olyan problémákba ütközhet az ember, amelyekre sohasem számított volna. És itt hosszabban átadom a szót Attilának:

Legjobb példa erre az egyik Crash játék, amit japánra honosítottunk. A japán nyelvben több ezer karakter van, de a játék csak kb. 30-40 bitmap karakter használatára volt felkészítve. A következő megoldást alkalmaztam. Mivel a játék gyerekeknek készült, a japán nyelv megengedi a Hiragana-Katakana szótagírás használatát, ami jóval kevesebb karaktert tartalmaz, mint a Kanji. Írtam egy programot, ami végigfürkészte az összes fordítást, és listát készített az egyedi karakterekről. Kiderült, hogy kevesebb, mint 40 karater is elég volt az összes fordítás megjelenítésére. Ha a fejlesztés közben új fordítás volt szükséges, a fordítók feladata az volt, hogy a meglévő karakterekből készítsék a fordítást. Ha ez nem volt megoldható, felvettük a karaktert a listába, de a 40 karaktert nem haladhattuk meg. Szerencsére minden fordítást be tudtunk szorítani a 40 karakteres listába. Mivel nem a teljes Hiragana/Katakana listát alkalmaztuk, írnom kellett egy kis programot, amit a fordításokat a saját karakterrendszeremre kódolta, és ezt a játék módosítás nélkül meg tudta jeleníteni. A másik probléma, amibe beleütköztünk, az volt, hogy az animációs mérnökök négy ujjat rajzolnak a modelleknek, mivel ezekkel könnyebb és gyorsabb dolgozni, mint az ötujjas karakterekkel, és a megjelenítés is gyorsabb egy picit. Japánban a négy ujjat a jakuzával kapcsolják össze, ezért gyerekeknek szóló animációkon nem engedik meg a négyujjas modellek használatát. A megoldás erre az volt, hogy megkértük az animációs mérnököket, hogy tervezzék át a modelleket három ujjal, mivel tudtuk, hogy az ötujjas karakterek lassítanák a játékot.

Mint az idézetből kitűnik, Attila a Warcraft III mellett más játékon is dolgozott a Vivendinél (pédául a Frozen Throne kiegészítőn, a lenti videóban 6:55-nél a neve). Amíg Attila ott dolgozott, az összes vivendis játékstúdió játéka megfordult nála és kollégáinál, és amit ő kapott, azon szoftverhonosítási vagy vezető-szoftverhonosítási pozícióban dolgozott. A játékok közül néhány gyerekeknek készült (Barbie, Jurassic Park és hasonló flashjátékok), a jobban ismert nagyobb kaliberű játékok közül a Ground Control II-t, az Empire Earth II-t, a Scarface-et, a The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bayt és a Crash Twinsanityt emelte ki. "Jó pár olyan játékon is dolgoztam, amit nem adtak ki, vagy helyettesítettem a kollegákat, akik szabadságra mentek, vagy a projekten segíteni kellett, mert annyi volt a munka. Ezek között volt a Men of Valor, a Half Life II és a Leisure Suit Larry: Magna Cum Laude (amit pl. nekem kellett befejezni)" - mondja.

Attila más játékcégnél nem dolgozott (de honosított egy magyar cégen keresztül a Corelnek és a Microsoftnak is), aztán úgy hozta az élet, hogy Ausztráliában kötött ki. "Ahol most élek, nincsenek játékstúdiók, amik honosító szoftvermérnököt alkalmaznának, szóval más munka után kellett néznem. Az ausztrál elektronikus egészségügyi rendszeren dolgozom, mint Java fejlesztő. Ezen belül a SNOMED-CT klinikai szaknyelv alkalmazásához fejlesztek programokat. Ez elég távol áll az orkoktól, Barbie-tól és Al Pacino GTA-szerű gengsztermásától, de ezt hozta az élet. :-)"

Hát így került magyar név a Warcraft III stáblistájába.

Vagy csak botrányka, mert végül is hamar megoldódott, de az eset jól példázza, hogy milyen gondok lehetnek a fizetős modokkal. De kezdjük az elején.

A modok (vagyis játékok mindenféle rajongói módosítgatásai, olykor egészen lenyűgöző, sok munkával készült hozzáadott értékek) jellemzően ingyenesek, ezeket játékosok csinálják játékosoknak. A Valve erősen támogatja a modokat (ugye a Counter-Strike is a Half-Life modjaként kezdte), de volt már rá példa, hogy egyes játékokban (például a Team Fortress 2-ben) bizonyos szabályok mentén lehetővé tette, hogy a modokat készítő modderek pénzt kapjanak. Tegnap viszont sokkal nagyobb volumenű dolog történt: a Valve a Steamen bevezette a fizetős mod lehetőségét, vagyis bárki pénzt kérhet ezentúl az általa készített modért.

Erre persze felrobbantak a megfelelő fórumok, három jellemző reakció volt:

• Ez a modok (illetve a moddolás, a Steam, a videojátékok, a nyugati civilizáció) halála.
• Úúú, tökjó, ezentúl még profibb modok készülhetnek, hiszen ha pénzt lehet velük keresni, még több időt, erőforrást és szakértelmet fognak rájuk fordítani a modderek.
• Az alapötlet nem volna rossz, de rohadtszemétkiadók. (A modderek ugyanis a befolyó pénz csak 25 százalékát kapják meg.)

És a magam részéről mindegyikben látok némi igazságot. Azt önmagában nem találom ördögtől való gondolatnak, hogy nyíljon egy ilyen csatorna, amin keresztül lehet támogatni a moddereket, de okosan ki kell találni ezt. Hogy mi az "okosan kitalálni", azt nem én fogom megmondani (annyira nem is látok rá a modderközösségre), de az mindenesetre elég furcsa, hogy jelenleg több olyan mod is van, amit ingyen le lehet szedni a Nexusról (ami egy nagy modgyűjtőoldal), a Steamen viszont fizetős. És az említett botrányka sem utal arra, hogy mindent jól átgondoltak az illetékesek.

Történt ugyanis, hogy Skyrimhez fizetős lett egy mod, bizonyos Chesko műve, aminek révén horgászni lehet a játékban. Igen ám, de kiderült, hogy ez a mod használ bizonyos elemeket egy másik modból (ez nem ritka a modoknál), és annak Fores művésznevű készítője egyáltalán nem adott engedélyt az előbbinek a reciklálásra. Ami nem vérben oldódó sértés, amíg mindenki lelkesedésből modolgat, de pénzt keresni (részben) más melójával egész más tészta. A Kotaku összeszedte, mi történt ezután: Fores leanyázta Cheskót, többen csatlakoztak hozzá (egyeseket a Steam kibannolt állítólag), aztán Chesko mosdatta a szerecsent mondván, ő megkérdezte a Steamet, mi a helyzet, ha más modból is használt cuccokat, és azt a választ kapta, hogy ha a használt külön mod ingyenes, fel lehet használni (ami elég furcsa válasz, lássuk be). A dolog vége az lett, hogy Chesko meghajolt Fore véleménye előtt, és eltávolította a modot a Steamről.

Szóval van itt még min reszelni jogilag is, és azt is gondolom, hogy a Valve-nek szigorúan szűrnie kellene, mit enged be, különben nagyon felhígul a kínálat (már vannak erre utaló jelek). De persze, mint mindig, érdekelne a ti véleményetek is, akár a konkrét esetről, akár a fizetős modokról. (Egyébként a blog Facebook-csoportján is egész érdekes vita megy erről.)

Aki esetleg a kecskeszimulátor vagy a kavicsszimulátor után feltette a kérdést, hogy "Mi lehet a következő, teadélután-szimulátor???", most megkapta a választ. Igen, az. Tea Party Simulator 2015, a Steamen meg lehet venni potom tíz euróért. Van trailere is, mutatom.

Igen, ez is egy direkt borzalmas irányítással büntető játék, amiben a játékélmény nagy részét az teszi ki, hogy röhögünk/dühöngünk a bénázásainkon. Nem is tudom, kicsit már kezd unalmas lenni ez az egész. Az egyik első ilyen játék, a QWOP is hétéves már, a magyar részvétellel készült Surgeon Simulator kétéves, és én már az I Am Breadnél is azt éreztem, hogy ugyanaz a poén ismétlődik, ami egy-két játékig vicces volt, de már kezd kifulladni. Ráadásul a tízeurós teaparti tavaly még ingyenes volt, legalábbis a Unity motoros Tea Party Simulator 2014 itt kipróbálható ugyanattól a fejlesztőtől. Hahaha, levertük a teáskannát, hahaha - ez nekem nem ér nemhogy tíz eurót, de egyet sem.

Szóval én kezdem már kicsit kívülről, természettudományos érdeklődéssel szemlélni ezt az egészet, hogy milyen evolúciós értelme lehet ennek mennyi hülyeséget bírnak támogatni a vásárlók és milyen baromságokat hoz még ez a trend, mielőtt elhal. Egy jó cégesmeeting-szimulátort? Napszemüveg-szimulátort? Zsírkréta-szimulátort? Valami mást, amit mindjárt megírtok a kommentekben? Kérem a téteket!

A múlt heti teaser óta nem akar elapadni a neten a Star Wars-os kontent, és erre a vonatra én is szívesen felszállok, mert én is az első trilógián nőttem fel, a fényszablya sugárpallos fotonjatagán fénykard zvöööng hangja bennem is szép emlékeket ébreszt. Úgyis régen volt toplista, lehalásztam bő 30 év Star Wars-játékterméséből a javát. Persze csak szerintem ez a java, kommentekben lehet kiegészítgetni, sajátlistázni, anyázni, amiért kimaradt a Dark Forces (hihi).