IDDQD

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen itt, aki a nyolcvanas években próbált soha meg nem valósult béna BASIC-játékokat készíteni C64-re, és ehhez sprite-okat rajzolgatott kockásfüzetbe (Kopik tanár úr most csapna a kezemre, hogy az nem kockás, mert a kocka térbeli test, a füzetem meg valójában négyzethálós, de reméljük, Kopik tanár úr nem olvassa a blogot). Sőt, valami féléves programhoz a fősulin is még milliméterpapírra rajzoltam címképernyőt (az megvalósult, mert kellett a gyakjegy).

Tök őszintén bevallom, nekem eddig a Fallout 4 a legnagyobb durranás az E3-on. Nehezen rajzolnám körbe, hogy igazán mi miatt, mármint melyik játékelem, vagy apró részlet nyerte el a figyelmemet, ráadásul úgy, hogy előre tudni lehetett, hogy valami bejelentéske azért akad majd. Ha össze akarnám foglalni, akkor az, ahogy a Bethesda látványosan megértette, mit akarnak a rajongók.

Most persze lehet pattogni, hogy de ez csak Skyrim lesz fegyverrel, de egyrészt nőjünk már fel, kollégák, másrészt meg ott a Wasteland 2, ott ki lehet élni minden ilyen jellegű furcsaságunkat. Szóval a Fallout 4 és a Bethesda.

Nem is nagyon szeretném bizonygatni itt, hogy mennyire igazam van, amikor azt mondom, hogy a Bethesda már jó pár éve ráérez, hogy mi kell a népnek, mert bizonyítja ezt helyettem az élet. Az egyik dolog: ha megjelenik egy játékuk, az év játéka lesz. Oblivion, Fallout 3, Skyrim - mondom, igazam van. A másik dolog: kitaláltak egy mobilos játékot, ami mindenféle komolyabb nekikészülés nélkül

lenyomta a Candy Crush Sagát bevétel tekintetében (nyilván az aktuális napi bevételre kell itt gondolni, nem az összesre evör).

Egy olyan játékkal, ami látszólag teljesen természetesen adja magát: legyél te az óvóhely vezetője, és gondoskodj a kis embereidről. Alapból minden ingyen van, a játék akkor is megy, ha egy fillért sem költesz (mondják azok, akik már kipróbálták, mivel Androidra még nem jelent meg a cucc, kénytelen vagyok hinni az Apple-ösöknek), de azért ha akarsz, vehetsz magadnak kis csomagokat, amikben van mindenféle, ami a gyorsabb fejlődéshez kell. És az emberek valamiért veszik a kis csomagokat. Annyira, hogy a Fallout Shelter, mert hogy ez a címe a játéknak, pillanatnyilag a második a napi költések listáján a Clash of Clans után (és a Candy Crush Saga előtt).

Szóval most vagy megőrült a világ, vagy a Bethesdánál tényleg jó helyen vannak a Fallout jogai.

Van ez a Checkpoint nevű podcastünk, amit nagyon élvezünk csinálni, és egyre több hallgatója is van, úgy tűnik a kommentekből, szeretitek is. Az egyik adásban volt egy olvasói felvetés arról, hogy rendesen próbáljunk ki régi klasszikus játékokat, és mai szemmel nézzük meg, mi az, ami még mindig élvezetes belőlük, és mi az, amit a retrocuccok iránti rajongás rózsaszín szemüvegén keresztülnézve sem lehet már annyira szeretni. Mivel egy ilyen tesztelés nem passzol bele a kétheti adások szerkezetébe, kitaláltuk, hogy ezeket a blokkokat kisebb, 10-15 perces adások formájában adjuk oda nektek azokon a heteken, amikor nem lesz Checkpoint. Szóval amelyik héten nincs podcast, lesz helyette pótcast a fenti szellemben. Fogadjátok hát szeretettel a Checkpoint Minit, aminek első adásában a Lands of Lore-t tárgyaltuk ki.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Pár szó az Eye of the Beholder szériáról
• Scotia volt nálunk játékcsaj is
• Scotia mentettállás-hekkelő tool
• Egy videós végigjátszás
• Így nézett ki a második rész
• És így a harmadik

Minden visszajelzést örömmel fogadunk, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint egy vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini (ha minden igaz, a Shadow of the Colossussal).

(És nem, a Checkpoint Mini nem fogja kiváltani a Heti retrót. Ha lesz egy adagban kicsit több időm, fogok írni hosszabb kulisszatitkos cikkeket egy-egy régi játékról továbbra is.)

Beindult az E3-vonat, Index anyánkon szépen követjük is, de azért a blogra is jut egy-két morzsa (illetve már jutott is, lásd az előző két posztot). Sajnos idén nem a helyszínről koverolom az eseményeket, de ez remek alkalom arra, hogy kettőt hátralépve összeszedjem az E3 húszéves történetének legemlékezetesebb pillanatait. Lesz benne jó is, rossz is, meg olyan is, amit végignézni is szörnyű.

Podcastünkkel fantasztikus pontossággal tartjuk a kétheti adást, de profizmusunk nagyjából ki is merül ennyiben - legalábbis a mostani részben van pár elég amatőr hanghiba. Vagy egy mikrofon gerjedt, vagy valamelyikünk piszkálgatta az egyiket, de pár helyen van némi háttérzúgás, elnézést ezért. Amúgy jó hosszú lett ez az adás is, 70 perc plusz zene, reméljük, tartalmasnak találjátok.

Érdi Gergő a nap hőse. A Szingapúrban élő, 35 éves banki programozó sok vesződséggel járó, de annál szebb átmeneti hobbit választott magának: elhatározta, hogy visszafejti az Időrégész kódját, és ha már ott jár, meg is csinálja a pécés átlagjóska számára fogyasztható formában. (Aki esetleg nem tudná, hogy mi fán terem az Időrégész, illetve Rátkai István többi C64-es szöveges kalandjátéka, az sürgősen olvassa el korábbi posztunkat).

Gergő elképesztő munkával, Vice emulátorból dumpolgatva göngyölítette fel a játék kódját, aztán Inform 6 programnyelven újra létrehozta a klasszikust. Közben pár kisebb bugot (vagy inkább szövegértelmezési finomságot) is javított, de amúgy nem nyúlt sem a szöveghez, sem a grafikához.

Május 23-án készült el egy kezdetleges verzióval, akkor óriási büszkeségünkre az IDDQD Facebook-csoportjában osztotta meg ezt, majd június elsején itt történt a zárt bétateszt is. Mostanra csiszolta készre a játékot, a projektről hosszú posztot írt a blogjában, és a játék linkjeit is itt találjátok. Glulx alatt (letöltöd, felteszed, elindítod benne a játékot - nem bonyolultabb egy emulátornál) megy zene is, grafika is, a webes verzióban zene nincs, de elég jól el lehet vele így is szórakozni (különben is, annak idején a kazettás törésben még grafika sem volt). Lásd lent (a grafika nem pont ott van, kicsit összébb rántottam a screenshotot).

Gergőnek óriási riszpekt, a facebookos olvasóknak köszönet a projektben nyújtott segítségért, Gergőnek pedig óriási riszpekt (kettő is jár neki, legalább). Kíváncsi vagyok amúgy, Rátkai mester mit szól ehhez, szóval aki ismeri őt, esetleg hívja fel a figyelmét a posztra (amúgy is meg akarjúk hívni Checkpoint-vendégnek).

És akkor DOB PÉNTEKI MUNKA, JÁTSZIK IDŐRÉGÉSZ REMAKE. (Ha valakinek végigjátszás kell, itt találja.)

Ha az Indie Retro Newsnak hinni lehet, nemrég élesedett ez az oldal, amiről elindulva mind a 12 klasszikus Dizzy-játékot végig lehet tolni böngészőben. Aki nem tudná: Dizzy egy mászkáló tojás, aki a róla elnevezett nagy sikerű sorozat főhőse volt a nyolcvanas-kilencvenes években. Mászkálós-tárgygyűjtögetős, a tárgyakat a megfelelő helyeken használós, némi ügyességi elemet is tartalmazó játékok voltak ezek cuki grafikával. Az oldalon a 12 játék persze emulátorból játszható végig - nem próbáltam mindet ki, csak a Yolkfolkot, az működött nekem pöpecül (vissza is pattantam a révészről, mint annak idején). Z és X a mászkálás, szóköz az ugrás, enter a tárgy felvétele/használata.

A hír kapcsán pedig rácsodálkoztam arra, hogy Dizzynek milyen kultusza van még mindig. Az hagyján, hogy a rajongóinak van külön Facebook-csoportja és a játéksorozatnak is saját fanpage-e, de hogy a rajongók csináltak DizzyAGE néven egy Dizzy-játék-szerkesztő rendszert, az eléggé meglepett. Készült is vele több tucat remake, spinoff, nem hivatalos folytatatás, itt megtekinthetők.

Hogy micsoda mire? Igen, nem elírás: az utóbbi évek legsikeresebb indie játéka a Commodore-platformra, ami most júliusban lesz 30 éves. Tessék, nézzétek meg, ha nem hiszitek, Amicraft a neve. (Mondjuk nem vagyok nagy minecraftes, de még kicsi sem, így nem igazán vágom, mi történik a videóban. :))

A Popular Mechanics kicsit rácsodálkozik arra, hogy mennyire élő fanatikus kommuna van az Amiga körül, de persze ez Magyarországon nem annyira meglepő, itt is szépen életben tartják a Commodore-gépeket (és a Csokiban parti is lesz az Amiga szülinapján július 11-én). Persze ma már nem annyira Amigán, inkább spéci pc-ken futtatják az Amiga oprendszerét, amiből új verziók is készültek, a mostanit Amiga OS4-nek hívják. Erre készülget az Amicraft, amit egy Simon Keogh nevű őrült fejleszt. Folyamatosan pakolja a félkész játékba az újdonságokat, de az eredmény máris eléggé hasonlít a Minecraftre (bár a látvány apróságokban eltér a pc-s változat javára).

Aki kipróbálná, innen letöltheti, de nem lesz egyszerű, mert Amiga OS4 kell hozzá, az meg csak Power PC-ken fut. Ez az architektúra mára már eléggé múltidő - lenne, ha nem tömörülne eköré is lelkes rajongótábor, aminek tagjai életben tartják a platformot. A támogatott hardverekről itt lehet tájékozódni. Aki inkább csak belenézne a játékba, annak jöjjön még egy videó az Amicraftról.

A játékcsajrovatban valamiért elég gyakran megfordulnak kanadai születésű amerikai szinkronszínészek: volt ugye a Battlestar Galacticából ismerős Tricia Helfer, aztán a munkamániás Jennifer Hale, most pedig itt van Tara Strong, aki szintén nagyon szép videojátékos portfólióval rendelkezik.

Az 1973-as születésű Strong gyerekkora óta próbálgatta szárnyait mindenféle színházakban, aztán 1994-ben Los Angelesbe költözött, ahol óriási filmszerepeket nem kapott (csak kisebbeket), viszont rengeteg rajzfilmbe hívták szinkronizálni, köszönhetően magas hangon csipogó orgánumának.

A Babartól a Cow & Chickenen át a Family Guyig és a Futuramáig több tucat rajzfilmben szerepelt, de videojátékos karaktereit is nehéz összeszámolni. Első ilyen szerepe az 1998-as Redneck Rampage Rides Again volt, amiben a cheerleader ellenfelet, Daisy Mae-t szólaltatta meg. A lenti videóban megcsodálható 5:55-nél.

Azóta szinkronizált többek között az Icewind Dale sorozatban, a Final Fantasy X-ben (és X-2-ben), a Psychonautsban ő volt Sheegor, Elizabeth a Rage-ben, a Lollipop Chainsawban a főhős Juliet, legismertebb szerepe azonban Harley Quinn az utóbbi évek Injustice- és Batman-játékaiból. Legutóbb pedig a Mortal Kombat X-ben lehetett találkozni a hangjával, Ferrát és Li Meit is ő szinkronizálta. Lent egy videó a videojátékos szerepeiről (galéria most nincs, mert még rászoktok).

Igazából már a 3-4. adás környékén szerettünk volna kicsit kimozdulni a komfortzónánkból, és olyan vendéget hívni a Checkpointba, akit nem ismerünk, de végül csak a hatodikra jött össze. Tihor Miklós lett a szerencsés, akivel nagyon jót beszélgettünk, és át is léptük vágott anyagban az egyórás lélektani határt. Az eddigi leghosszabb adásunk lett a mostani (a zenével együtt 70 perc), de annyi témát érintettünk, és Miklós olyan érdekes dolgokat mondott, hogy nem volt szívem jobban megvágni (a felvett nyersanyag amúgy bőven másfél óra fölött volt). Ígérem, 70 perc fölé nem fogunk már menni.

Régóta tervezek írni a Polybiusról, és most az Eurogamer remek cikke, illetve egy éppen futó Kickstarter-projekt jó apropót adott. És hogy kicsoda Polybius? Hogy nem ismeritek? Ó, őt igazán senki sem ismeri. Hol ilyen, hol olyan, bámulatosan tudja változtatni az alakját. Egy rövid ideig forgalomba helyezett játékgép. Vagy egy titkos kormányprojekt. Vagy egy gyerekeket károsító eszköz. Vagy egyik sem, mert soha nem is létezett. Százszázalékos bizonyossággal csak az mondható ma ki, hogy a Polybius a játékipar egyik legnagyobb legendája.

A legenda 1981-ben kezdődik, amikor állítólag az oregoni Portland több játéktermébe is új játékgépet üzemeltek be, Polybius néven. Aztán a következő napokban, hetekben többen is fejfájásra panaszkodtak, volt, aki rosszul lett, sőt meg is halt nem sokkal azután, hogy a játékkal játszott. Hát persze, mert a játék nem is játék volt, hanem a CIA/FBI agymosó gépe, amit ott teszteltek. Nemnem, nem is agymosó gép volt, hanem olyan játék, amivel az ígéretes katonákat próbálták kiszűrni és toborozni, mint Az utolsó csillagharcosban. Nemnem, igazából az egész csak a Tempest egy korai verziója volt, minden más csak hozzáköltés. Nagyjából ezek a motívumok keringenek a titokzatos Polybius körül.

London, 2015. eleje:

- Te, Jeremy, van egy bitang jó ötletem. Csináljunk filmet a GTA-ról. Mármint nem a játék sztorijából, hanem arról, ahogy a játék készült.

- Amindenit, Winston, ez tényleg remek ötlet. Szerepelhetne benne ez a Radcliffe gyerek, már úgysem forgat több Harry Pottert.

- Parádés lenne! Viszont a jogokat nem kellene tisztázni a játék fejlesztőjével?

- Minek? Ki ne örülne annak, hogy a BBC forgat róla filmet?

New York, 2015. május 21:

- Dan, most lett tele a tököm az angol köcsögökkel. Add ki a sajtóközleményt, és izzítsd az ügyvédeket.

- Oké, Sam, máris intézkedem.

Valahogy így képzelem a dolgot. Ugye a BBC áprilisban kezdte forgatni a filmet, ami nagyjából a GTA 3 születése körüli balhékról szól, és még idén műsorra akarják tűzni. A Rockstar vezetőjét Daniel Radcliffe játssza, az erőszakos játékoknak folyton nekimenő ügyvéd Jack Thompsont pedig Bill Paxton. A GTA-kat fejlesztő Rockstar Games szerint viszont nekik senki nem szólt erről a projektről, és hiába próbáltak egyeztetni a BBC-vel. Szóval most perre mennek, mert nem szeretnék, hogy a szellemi tulajdonukon valami folt essen. A BBC nem kommentálta a Rockstar lépését.

Ma van az új Mad Max-film hazai premierje, a szaksajtó éppen hanyattesett tőle, ezen fellelkesülve kaptok egy toplistát, mint az Avengers-filmnél. Ugye jön majd ősszel az új Mad Max-játék is, addig is itt van tíz fasza játék vagy játéksorozat időrendben, ami valamilyen szempontból emlékeztet az országúti harcos emberkedéseire. Önmagában a posztapokaliptikus világ tehát nem volt elegendő szempont a válogatásnál (akkor a Last of Us is bekerült volna, csak ott a két főhős kapcsolata annyira fontos sztorielem, hogy az teljesen elüt a Mad Max-filmektől, meg eleve zombis, nem autóvalharcolós). Persze kommentbe jöhet bármilyen kiegészítés, tipp.

Nem vagyok régihardver-gyűjtő, de azért elég komoly gondot okoz, hogy a tévé alatt hogyan helyezzem el a konzoljaimat, és hogy melyiknek legyen fix helye a tévé véges számú kimenetén. Gondolom, annál ez még nagyobb gond, akinél tucatszám állnak otthon a különböző konzolgenerációk képviselői. Nekik lehet megoldás a japán Cyber Gadget cég most bemutatott kütyüje, a Retro Freak, ami vagy tíz konzolt egyesít magában.

A hír vicces része, hogy ez a kis apróság maga a konzol:

Ez a böhöm gyógyszeresdoboz meg az adapter, amibe be lehet dugdosni a különféle konzolokhoz készült eredeti játékokat.

Mint a képen is látszik, a Retro Freak a következő konzolokat váltja ki: Famicom (aminek az amerikai változata volt a NES), Super Famicom, SNES, Sega Genesis/Mega Drive, PC Engine, TurboGrafx-16, PC Engine Supergrafx, Game Boy, Game Boy Advance és Game Boy Color. A mindenkonzolnak állítólag mindenféle frankó megjelenítési beállítása lesz, cheateket is támogat és usb-s kontrollereket lehet használni vele. Ráadásul valami kis saját háttértára is lehet, mert elvileg játékokat is lehet másolni rá a cartridge-ekről. Egyelőre a tervek szerint csak Japánban elérhető (ez látszik is a NES slot hiányán), de gondolom, ha igény lesz rá, kihoznak egy nyugati verziót is.

Egyébként voltak már ilyen próbálkozások, legutóbb a Hyperkin cég Retron 5 konzolja volt ilyesmi, az is nagyjából a fentieket tudja, csak egyrészes, a PC-Engine-ekkel nem barát, de ismeri a NES-t, és egy konverterrel a Master Systemet is. Ha esetleg valakinek van vele tapasztalata, örülnék, ha megosztaná a kommentekben.