IDDQD

Az eBay ugyebár a régi hardverek és játékok gyűjtőinek egy fő vadászterülete, mert alkalomszerűen felbukkannak rajta ritkaságok. Aztán néha egy ilyen gyűjtő megunja a hobbiját vagy más okból meg akar szabadulni a sok értékes kacattól, amit felhalmozott, és a teljes gyűjteményét árverésre bocsátja. Így tett a fastmakers_it fedőnevű júzer is, feltette az eBayre 70 ezer angol fontra taksált régiségeit.

A gyűjtemény része 163 konzol, 70 kiegészítő hardver és 3 arcade gép (Punch Out, OutRun, After Burner). Persze mindegyik működik, illetve vannak olyan gépek is, amiket emberünk még ki sem próbált, hanem eredeti gyári csomagolásában lapulnak. Mivel a tulajdonos Tokióban - egész pontosan Akihabarában, amiről mi is írtunk már - szerezte be a gyűjtemény 95 százalékát, sok a japán kiadású konzol, köztük mindenféle special edition. (Emberünk üzleti ügyekben húsz éve utazgat Európa és Japán között - fene a jó dolgát -, így jött össze a sok ritkaság.) Teljes lista a fenti eBay-linken a leírásban, de nyilván sok Nintendo-, NEC-, Sony- és Sega-cuccra lehet számítani.

Kérdés, lesz-e rá vevő. 70 ezer font (kicsivel több mint 30 millió forint) azért elég sok della, még a tehetősebb országokban élő gyűjtők nagy része sem engedhet meg magának ekkora dőzsölést (illetve egy komoly gyűjtőnek jó eséllyel megvan a gyűjtemény egy része, a többiért meg nem fog kiadni ennyi pénzt). Még két nap van hátra az árverésből (eddig nulla licit érkezett), kíváncsi vagyok, elkel-e. Két éve volt egy jóval nagyobb, négyszer ilyen drága gyűjtemény, az végül nem talált új gazdára.

Kábé két éve hallottam először az Insert Coin Egyesületről, illetve a játszóházaikról. Szimpatikus kezdeményezés volt, ezért amikor az egyesület vezére, a kommentekben LokkoLori néven futó Kaptás András tavaly ősszel megkeresett, hogy cimbizzünk össze egy közös buli erejéig, rögtön igent mondtam. Éppen akkor volt ötéves a blog, csináltunk hát egy partit, amire nagyon szívesen emékszem, remélem, ti is (itt egy képsorozat róla).

Aztán az Insert Coin idén májusban szintet lépett, és az addigi játszóházakat is átnevezték PixelConra. A Blahán levő Müsziben szépen összeterelték a régi játékok iránt érdeklődőket, egy percet sem lehetett unatkozni, annyi látnivaló volt a régi gépektől a geek koncertekig (például az egyik podcastünkben vendégeskedő SIDrip Alliance is fellépett). Nagyon jó buli volt, kellemes alternatívája a Playitnek - vagy inkább kiegészítője, mert azért más fókusszal készül a két rendezvény, így a közönség összetétele is elégé különböző. A PixelCon kevésbé konzumer, 100%-ban a videojátékok szeretetéről szól.

Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a PixelCon 2-t, ami november 21-én, azaz jövő szombaton lesz, megint a Müsziben. Előbb plakát, aztán részletek.

Szóval lesz egy csomó gép (meg külön tévé is, amihez bárki hozhat régi gépet), ezeken orrvérzésig lehet játszani régi klasszikusokkal (mert az emulátor azért csak egy pótszer, az az igazi, amikor a markodba simuló Quickshot II-vel irthatod Wizard of Worban a monsztákat). Az egyesület arcade gépei is kint villognak majd, naná. Aztán lesznek mindenféle programok: előadások, bemutatók a résztvevő közösségektől, egy a rendezvényre szervezett indie játékfejlesztő-verseny eredménye, és igen, ott az IDDQD logója is (én leszek az, aki egy játékkvízzel próbálja megfingatni kicsit a nagyérdeműt, de gyanítom, hogy a Cadillacs & Dinosaurst is végigtolom megint). Este pedig koncertek (nem a kütyüzés helyett, hanem egy másik teremben), olyan fellépőkkel, akik valahogy köthetők régi játékzenékhez. A legnagyobb név közülük a finn Blastromen, ők olyanok, mintha a Tronból szalajtották volna őket: Kraftwerk-szerű zenét játszanak, a fellépőruhájuk pedig tele van ledekkel, amik a zenével szinkronban villognak.

Szóval gyertek el és érezzétek jól magatokat kevesebb mint egy mozijegy áráért, én biztos ott leszek - de ha nem lennék érintett, akkor is ott lennék, mert ez egy olyan kezdeményezés, ami mellé teljes mázsapluszommal oda tudok állni. További részletek a PixelCon2 Facebook-oldalán.

Megint november van, megint szülinapot ünnepel az IDDQD - hogy pontosan mikor, az a múlt ködébe vész, a lényeg, hogy valamikor most, frissítettem is a fejlécet szokás szerint. Ilyentájt szülinapi nyereményjátékokat szoktam csinálni, és mivel éppen ma jelent meg a Fallout 4, ezúttal egy jó kis mutánsvadászatot kaptok.

Mik voltak a legelső magyar fejlesztésű videojátékok? Hogyan lopták el a magyaroktól a Last Ninját? Ellopták-e egyáltalán? És miért lehetett a legsikeresebb magyar játék egy delfines marhaság? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ podcastünk legújabb adásában, ami sajnos a hangot illetően kihívásokkal küszködik. Valamiért a felvétel elég gyászos volt, Grath alig hallatszott, vendégünk viszont túl hangos volt, én meg ugye nem vagyok hangmérnök. Valamennyit azért javítottam a dolgon, de azért nem az igazi, főleg mert egy rejtélyes mobil néha bezizeg (nem tudjuk, mi volt, akkor is szólt, amikor minden mobilt kikapcsoltunk a stúdióban). Szóval kisebb hanghibák lehetnek, nézzétek ezeket el.

Úgyis mindenki kirakja, engedek a kortárs nyomásnak: megjött a júniusban bemutatandó Warcraft-film első trailere. Először videó, aztán kommentár.

Hát izé. Nem estem hanyatt tőle, de még hasra sem. A szöveg olyan, mintha egy kamasz írta volna, miután elolvasta a Random Fantasyciklus 1-3. kötetét ("sötét erők jönnek ránk", hűha). A látvány meg nagyon ellentmondásos. Ahol csak cgi van, ott olyan, mint egy játék teasere, ahol viszont élő szereplők is, ott vagy a rajzolt orkok esnek le a vászonról, vagy az élő szereplők, attól függően, hogy mi van éppen túlsúlyban. Mondom néktek, dicső harcosok, ahhoz, hogy a sötétség erőit legyőzzétek, ki kell keverednetek az Uncanny Valley-ből. Szóval egyelőre nem vagyok nagyon meggyőzve, de kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok. (Illetve megidézem Vargatomot, ő hogy látja szakmai szemmel.) Simán lehet, hogy én vagyok kisebbségben, de eddig ez nekem nagyon furcsa.

A Blizzconon (ugye ma kezdődik) bemutatták az új WoW-kiegészítő trailerét is, szerintem sokkal jobban működik, mint a filmé.

A fél gémerközösség Fallout-lázban ég, ahogy közeleg a Fallout 4 premierje, mi is egyre gyakrabban beszélünk a szerkesztőségben a sorozatról. Tegnap például Klág kollégával - tudjátok, a medvepulóveres ember (bár mostanában inkább rókapulóveres) - dumáltunk arról, hogy milyen jó a Falloutoknak az a védjegye, hogy régi dalokat értelmeznek újra azáltal, hogy apokaliptikus képeket vágnak alájuk. Klág elmesélte, hogy egyszer egy cimborájával nekiálltak megkeresni, milyen magyar dalokat lehetne a Falloutokba tenni, és ebből lett is két Coub-videócska. Challenge accepted - csináltam én is kettőt. Négy Coub, az meg már egy poszt, fogadjátok szeretettel.

A tegnapi nap bombahíre, hogy az Activision-Blizzard 5,9 milliárd dollárért megvette a Kinget, a Candy Crush Saga fejlesztőjét. Őrületes pénz ez, valószínűleg rekord a videojáték-történelemben, bár kétséges, hogy megérte-e ennyi pénzt adni egy olyan cégért, amit az elmúlt egy-két évben sokszor hasonlítottak az egyslágeres Rovióhoz. Az mindenesetre biztos, hogy az Activision-Blizzard a lépéssel nemcsak megvetette a lábát a mobiljátékpiacon, de rögtön az élmezőnybe is került.

Már csak pár nap, és rátehetjük a kezünket a Fallout 4-re, de a 8 Bit Weapon nevű chiptune közösség nem bírt addig várni: készítettek egy apró, de elismerésre méltó demót, amivel a nagy előd előtt tisztelegtek. A demó egy elképzelt játék, a Fallout 84 egy bemutatója, és Apple II-re készült, vagyis a fejlesztők azzal a gondolattal játszadoztak el, hogy milyen lenne egy Fallout-játék, ha 1984-et írnánk. (Mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy akkor Apple II-re jelenne meg, de ezen ne akadjunk le.)

Olyan lenne, mint a lenti videóban: szaggató grafika, ami csak 6 színt használ, prüntyögi zene (ezt utólag keverték a videóhoz, de attól még elég autentikus), nehézkes játékmenet. De persze mint tribute csillagos ötöst érdemel, hogy ilyen igényesen megcsinálták az ismerős elemeket (Deathclaw, térkép, stb.) felvonultató videót. Külön pirospont azért, hogy egy igazi Apple II-n fut a játék (amit az Outlaw Editor nevű fejlesztőkörnyezettel csináltak).

Podcastünk vendég nélküli miniverziójában újra olyan játékot filézünk ki, amit ti javasoltatok, ráadásul többen is: a Blood. Ami ugyebár a Duke Nukem 3D motorjával készült, sőt a Duke Nukem 3D fejlesztőinek segítségével, és enne köszönhetően a horror alapokra egy réteg morbid humor is rakódott. Aki annak idején focizott a levágott fejekkel multiban, biztosan nem felejti el.

Most, hogy újra kipróbáltuk, megint jókat röhögcséltünk a vasvillával felszerelt főhősön, és elborzadtunk a cgi-intrón, ami már annak idején sem volt a szakma csúcsa. Érdemes ma is végigtolni, a GOG-on beszerezhető, de elég gyakran belekerül mindenféle akciókba is. További részletek az adásban, tessék meghallgatni, csak 14 perc az egész. Embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Duke Nukem 3D
• A Blood intrója
• I live again!
• Blood végigjátszás
• A Jace Hall Show
• Jace Hall a Bloodról beszélget
• A vonatos pálya
• Blood 2 végigjátszás
• Blood Quake-motorral
• BloodCM
• A Blood GOG-on

Minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.

Korábbi adások:

Checkpoint Mini #01 (pilot) - Lands of Lore
Checkpoint Mini #02 - Shadow of the Colossus
Checkpoint Mini #03 - Heart of Darkness
Checkpoint Mini #04 - Under a Killing Moon
Checkpoint Mini #05 - Crimson Skies: High Road to Revenge

 

Checkpoint (nem mini) adások

Emlékeztek még a Kara című techdemóra, amit több mint három éve publikált a Quantic Dream, és váltig állították, hogy nem egy készülő játékból van, csak megmutatják - akkor még PS3-on -, hogy mit tud a játékmotorjuk? Nagyon hangulatos videó volt, amiben összeraktak egy androidot, aki aztán a szerelőasztalon öntudatra ébredt. Na, most kiderült, hogy mégsem techdemo a dolog, a stúdió ugyanis bejelentette a Detroit: Become Human című játékot, aminek a főszereplője Kara.

A helyszín tehát az amerikai nehézipar szebb időket látott fellegvára, Detroit, az idő pedig a nem túl távoli jövő, amiben androidok segítenek az embereknek. Persze az embereknek ez nem mindig tetszik, legalábbis a videó egy jelenetében pár tucat dühös munkanélküli balhézik egy androidellenes tüntetésen (lásd még: "Eeelveszik a munkáát!" - South Park). Az egyik android Kara, aki nem olyan birka, mint a többi, dacol az életforma alapú szegregációval, és ebből még biztosan sok bonyodalom lesz (még mindig az a Valorie Curry alakítja, aki ismerős lehet a Veronica Marsból vagy a The Followingból).

A trailer teljes egészében a játék motorjával készült, de mégsem derül ki semmi a játékmenetről. A Quantic előző két játéka ugye a Heavy Rain és a Beyond: Two Souls volt, amik inkább történetükkel próbálták lenyűgözni a játékost, mint a játékmenettel (a Heavy Rainnek ez jobban sikerült). Valószínűleg valami hasonlóra lehet számítani a Detroitban is, bár a Quantic főnöke, David Cage azt mondta, hogy hasonló lesz, "de nagyon, nagyon más". Megjelenési dátum még nincs, és PS4-exkluzív lesz a - részemről nagyon várós - játék. Ennyi pofázás után pedig jöjjön a trailer.

Don Bluth és Gary Goldman neve nem biztos, hogy ismerős a magyar játékosoknak; ők voltak azok, akik a nyolcvanas évek csodaszép lézerdiszkes videojátékait kiadták. Tudjátok, Dragon's Lair, Space Ace meg a többi. Goldman volt ezeknek a producere, Bluth pedig az animátor, korábban mindketten a Disney-nél dolgoztak, ott ismerkedtek meg.

Mind közül a Dragon's Lair volt a leghíresebb játékuk, talán mert ez volt az első, ami lézerdiszken jött ki, 1983-ban. Az akkori játéktermek közönségét teljesen lenyűgözte a csodaszép rajzfilmes grafika, ami mellett a Pac-Man meg a Donkey Kong képernyőhibának tűnt. Játék, az mondjuk nem nagyon volt; a Dragon's Lair quick time eventekre épült, vagyis a megfelelő pillanatban a megfelelő gombot kellett megnyomni (vagy a joystickot a megfelelő irányba húzni), hogy a sztori haladjon. A végigjátszáshoz gyakorlatilag meg kellett tanulni az egész játék "itinerét", ami csak rengeteg negyeddolláros árán volt lehetséges, de a játék ennek ellenére sikeres volt. Csak idő kérdése volt egy Kickstarter-kampány.

Na nem egy új Dragon's Lair-játékra gyűjtenek, mert arra nehéz is lenne a mai játékpiacon, ha nem egy Dragon's Lair-filmre. Bluthék elsősorban filmesek (Bluth rendezte például a Titan A.E-t, de pár Micimackó-rajzfilm is kijött a keze alól), és úgy gondolták, hogy ha van rá érdeklődés, összedobnának egy rajzfilmet a régi játék főhőseivel. Kíváncsi vagyok, sikerül-e nekik, egyelőre nem állnak túl jól (550 ezer dollárt akarnak, ebből 70 ezer jött össze, de még van 28 nap). Mondjuk a kampány videója is kicsit erőtlen, és nem tűnik úgy, hogy a Pixar-generációt is megszólítaná, de azért én drukkolok a két tisztességben megőszült úrnak.

Nem tudom, mennyi Dizzy-rajongó él itthon, de jó évük van. Mint nyáron megírtuk, idén az összes Dizzy-kaland játszhatóvá vált böngészőben, most pedig érkezett egy teljesen új, ráadásul az Oliver-ikrektől, akik az eredeti Dizzy-játékokat készítették. Azok kedvéért, akik nem tudják, mi a rák Dizzy: nem rák, hanem egy mászkáló tojás, aki a róla elnevezett nagy sikerű sorozat főhőse volt a nyolcvanas-kilencvenes években. Ugrálós-mászkálós-tárgyhasználós cucc, minimális dialógusokkal és cuki grafikával.

Az új játék neve Wonderland Dizzy, és a fejlesztőpáros, Andrew és Philip Oliver a lenti videóban magyarázzák el, hogyan jelenhetett meg most a játék. A lényeg az, hogy 22 éve már szinte teljesen kész volt, de a Codemasters végül nem adta ki. Aztán elfeledkeztek róla, majd öt hónapja megtalálták a padláson, és kipofozták, illetve ingyenes, böngészőben játszható játékká portolták (már amennyiben portolásnak lehet nevezni egy NES-emulátorban futtatott játékot). Kicsit azért sántít ez a tündérmese, mert hogy, hogy nem, a játék éppen az Oliver-ikrekről szóló könyv Kickstarter-kampányával együtt jelent meg - de akárhogy is, mégiscsak egy új, ingyenes Dizzy-kalandot kaptak a játékosok.

Kipróbáltam a játékot, teljesen visszajött a Dizzy-hangulat: szerethető retrografika, agyalás, hogy melyik tárgyat hol kell használni, és persze idegesítő, pixelre pontos ugrások. Annyi különlegessége van a játéknak, hogy ez az első Dizzy, amiben nem csak a főhőst irányíthatjuk (hanem Daisy nevű barátnőjét is), illetve belekerült egy örökéletes mód azok kedvéért, akik esetleg végig is akarják játszani.

Még éppen sikerült a hét legvégén teljesíteni a podcastpenzumot, és mielőtt hétfőre vált az óra, még begurítok egy Checkpointot a vasárnapba, akárcsak Kodiak egy gránátot a de_dust2 lépcsőfordulójában. Aki esetleg nem tudja, kicsoda Kodiak, és mi az a de_dust2, feltétlenül hallgassa meg ezt az adást. Aki meg tudja, az azért. Kodiak ugyanis mostani vendégünk - vagy ahogy egy időben nevezték: A Legenda.

A Day of the Tentacle a világ egyik legjobb kalandjátéka, ezen nem nagyon szokott vita lenni - azon már inkább, hogy van-e értelme felújítani úgy, ahogy a Double Fine (az eredeti alkotó, Tim Schafer cége) csinálja. A Grim Fandango (a világ másik legjobb kalandjátéka) ugyebár tavaly kapott egy ráncfelvarrást, és igazából a rendezői kommentárokon kívül tartalmilag nem sok újat adott a játékosoknak. Pedig abból a játékból anno rengeteg mindent kidobtak, sokan várták volna, hogy a director's cut teljesebb élmény lesz. Én is erre számítottam - egy tizensok év után újra kiadott játéknál az a legérdekesebb, ami eredetileg tervben volt, de még nem láthattuk (mint a Monkey Island-remake esetében az a kiskutyás kép).

Van az Index mellett egy étterem, elég szörnyű kaját adnak, de az van a legközelebb, ezért elég sokszor járunk oda (főleg rossz időben). Fent van a Google Mapsen is, ezért pár éve megnéztem, milyen értékeléseket kap. Egy darab vélemény volt, az viszont ötcsillagos értékelés - az étterem tulajdonosától. Valami hasonlót fedezett fel egy redditor tegnap az első Guitar Herók meg a Rock Band fejlesztőjével, a Harmnonixszel kapcsolatban.

Az eset ugye annak kapcsán derült ki, hogy az Amazon nekiment a bérkommentelőknek, és persze nem volt meglepetés, hogy a játékiparban is előfordulhat olyasmi, hogy nem minden ötcsillagos értékelés teljesen őszinte és hiteles. A Harmonix esetében a Rock Band 4-et dicsérte több Harmonix-alkalmazott, és hát elég vicces olyanokat olvasni, hogy "alig várom, hogy a csapat milyen dolgokat hoz ki a következő hónapokban a játékhoz", miközben a posztoló maga is a csapat tagja.

A Harmonix gyorsan reagált egy közleménnyel, amiben leírták, hogy bár nem gondolják, hogy az elkövetők rosszat akartak volna, most jól gatyába rázták az online értékelésekre vonatkozó céges irányelveket. Ami azt jelenti, hogy megjelent belsős értékeléseket vagy törölni kell, vagy jelezni, hogy a posztoló a saját kutyája kölykét dicséri (és így kell eljárni a jövőben is).

Nekem az egész csak megerősíti, hogy miként néha szaklapok kritikáiban sem lehet megbízni, úgy a felhasználói értékelések között is akadnak rohadt almák. Illetve a Harmonix reakcióját kicsit lájtosnak gondolom; egy ilyen blamázs után a belsős értékelések posztolásának teljes tiltása sem lett volna ördögtől való gondolat.