IDDQD

A húsvét miatt hétfő helyett most kedden jelentkezem Vakondok-werkfilmmel. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten régi ismerőst köszönthetek, Olessák Robit, aki anno évfolyamtársam volt a Kandón (és amúgy a kommentdobozban is meg szokott fordulni Isten Nyila néven). Itthon ugye mindenki Rátkai Istvánt tartja a szöveges kalandjátékok koronázatlan királyának, pedig Robi is odaférne mellé a trónra olyan játékaival, mint a Lord of the Hell, Az Alvilág Ura, vagy a C64 egyik magyar csúcsjátéka, A gálya. Utóbbit Robi két évig fejlesztette, és amikor a CoV-ot is kiadó Com-Ware 1993-ban piacra dobta, a C64 már eléggé kifutóban volt, ennek ellenére sokaknak szerzett még szép emlékeket ez a játék. Róbert a szakdolgozatát is kalandjátékos témában írta, aminek részeként A babó című Tolkien-regényből csinált játékot úgy, hogy abban 14 főhőst lehetett irányítani. Mivel ez nem kis munka volt, Robi minden második éjszaka egyszerűen nem aludt. Erről is mesél a werkfilmben. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István).

Így készült a Vakondok 4 - 13 - Olessák Róbert from Moleman on Vimeo.

A héten nem nagyon volt időm a blogra, ügyeletes szerkesztő voltam, és hát volt egy kis világtörténelem megint. Épphogy sikerült megvágnom az eheti podcastet vasárnapra, szóval legalább ezzel nem hagytalak benneteket cserben. Kár is lett volna csúszni vele, eheti vendégünk ugyanis megint egy régi ismerős volt,...

Hopp, máris eltelt egy hét, itt az újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten a Digital Reality egyik alapítója, Kiss István beszél arról, milyen volt az Imperium Galactica elődjét, a Reuniont fejleszteni. Például ez volt, az egyetemi szakdolgozatának témája is, aminek köszönhetően pár fa meghalt, hogy legyen elég papír a forráskódnak. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor).

Így készült a Vakondok 4 - 12 - Kiss István from Moleman on Vimeo.

Helló, retrorajongók és podcasthallgatók, megint itt vagyunk a cikké felturbózott Checkpoint Minivel, méghozzá egy olyan játékkal, amit sokan kértetek. Grathtel jól kiveséztük a Gobliiinst, és szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. Ja, és eredményt hirdettünk a Street Fighter-nyereményjátékban is bájos versmondó lányunk, Kata segítségével.

Szóval Gobliiins, ez a francia kalandjáték/játékosszívatás a kilencvenes évek elejéről, ami itthon elég ismert és népszerű volt - de vajon kiállta-e az idő próbáját? Ez tárgyaljuk ki részletesen az adásban. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Múlt héten az Atlas Obscura nevű oldal egész pofás cikket írt a Swordquestről, és ez eszembe juttatta ezt a játékot, amiről évekkel ezelőtt hallottam (mert Angry Video Game Nerd csinált róla egy részt). Ennek a programnak nagyon érdekes története van, illetve olyan koncepciója, amit ma már nem nagyon lehetne megcsinálni - a nyolcvanas évek legelején azonban az akkor még pénzzel jól kitömött Atari az éppen nagyon sikeres Atari 2600 nagy dobásának szánta a Swordquestet, amit rögtön játéktetralógiának tervezett.

A négy játék négy elemet képviselt volna, a Swordquest alcímébe pedig a megfelelő elemhez tartozó világ került volna. A Swordquest: Earthworld 1982 októberében jelent meg, a Fireworld 1983 februárjában, a Waterworld szintén februárban, de már csak kis példányszámban, az utolsó tervezett rész, az Airworld pedig soha nem került a polcokra.

Újabb hétfő, újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten igazi nagykutya mond pár nagyon érdekeset: Rényi Gábor, a Novotrade egykori vezetője. A Novotrade-korszaknak ugye mi is szenteltünk már egy terjedelmes podcastet, a céghez kötődik a szervezett magyar játékfejlesztés kezdete és hőskora, de tudtátok, hogy az ország egyik legnagyobb könyvkiadója is volt? De ennél meglepőbb dolgok is elhangoznak a werkfilmben, például hogy Rényi nyitotta az első Apple-boltot 1990-ben, vagy hogy 1988-ban Bill Gatesszel(!) a frankfurti reptéren(!!) megegyezett a Microsoft-termékek magyarországi forgalmazási jogáról, majd két évvel később felhívta Gatest és lemondta(!!!) a további bizniszt. "Gondolom, hogy ez életem legnagyobb hibája volt" - kommentálja rezignáltan Rényi. Persze akkor még nem lehetett sejteni, milyen sikersztorit ír majd a Windows, az Office meg még jó néhány MS-termék. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt).

Egy hete sincs, hogy megírtam, a System 3-góré irigy pöcs Mark Cale hogyan szívatja a Last Ninja Musicology projektet készítő lelkes norvég metálosokat, de azóta elég sok fejlemény volt. Az előzmény annyi volt, hogy a FastLoaders nevű metálcsapat jó régóta tervezgeti, hogy mindegyik Last Ninja zenéjét feldolgozza egy-egy instrumentális metállemez formájában, és mivel a zeneszerzőktől szerzett már engedélyt és minden készen állt a munkához, Kickstarterre vitte a dolgot - a kampányt pedig szinte rögtön leállította egy irigy pöcs Mark Cale mondván, itt mindenféle jogsértés van, kérem szépen.

A posztom óta a Last Ninja Musicology honlapja elérhetetlenné vált, és a Facebook-oldala is megszűnt, illetve most már a FastLoaders oldala van helyette. Hogy mi ennek az oka, azt a FastLoaders legfrissebb közleménye teszi érthetővé. Eszerint:

• bár korábban azt hitték, hogy van engedélyük használni a játék nevét és egyes artworkjeit, ez nem így van,
• a Last Ninja név a System 3 tulajdona és mindig is az volt,
• most, hogy a félreértés tisztázódott, a zenészek egyezkednek a System 3-vel, hogy milyen feltételekkel indulhat el a cédés projekt,
• a FastLoaders elnézést kér a System 3-től és az irigy pöcs Mark Cale-től az okozott kellemetlenségekért és azért, hogy a projekt rajongói anyázni kezdtek,
• minden jót kívánnak a System 3 készülő Last Ninja HD remake-jéhez.

Szóval úgy tűnik, az van, hogy az irigy pöcs Cale-nél vannak az ütőkártyák, és satuba fogta szegény FastLoaders tökét, legalábbis az utolsó két pontot csak ezzel tudom magyarázni, ahogy az artworkös részt is (nem nagyon láttam, hogy a zenekar eredeti artworkot használt volna, és a rajongók is értetlenkednek a Facebookon). Remélem, hogy meglesz az eredménye ennek, hogy a zenekart kutyába kényszerítették, és a kampány - amire a Fastloaders most már csak Ninja Musicology Kickstarterként hivatkozik, "Last" nélkül - hamarosan újra elindulhat. És remélem, hogy ha elindul, össze is jön, és baromi jó lesz, és mark cale Irigy Pöcs sosem élvez nagyobbat annál, mint hogy be tudott kavarni egy projektnek, amit saját játéka rajongói csináltak.

Megjelent az új Far Cry játék meg a Division, ráadásul márciusban 30 éves lett a Ubisoft - ez a három ok elég volt arra, hogy a céget válasszuk eheti adásunk témájának. Hogyan lett egy francia családi vállalkozás a harmadik legnagyobb kiadó az Activision és az EA mögött, ezt próbáltuk körbejárni...

Már bocsánat, de tényleg az. Nemrég írtam arról, hogy milyen ellentmondásosan nyilatkozott a magyaroktól ellopott(?) Last Ninja ügyében, most meg letiltott egy tök szimpatikus kezdeményezést, a Last Ninja Musicologyt (amiről szintén írtunk). A FastLoaders zenekarként ismert lelkes skandináv fiatalok ugye kitalálták, hogy a Last Ninja sorozat mindhárom részéhez csinálnak egy metálfeldolgozás-cédét, és ehhez pénzt kértek a Kickstarteren keresztül. Itt a videójuk, tök egyszerű, megmutatják, milyen állatul koncerteznek:

25 ezer fontot kértek, vagy 10 ezer össze is jött, amikor a Kickstarter leállította a kampányt. Mint kiderült, azért, mert a Last Ninja játékokat kiadó System 3 vezetője, Mark Cale (akiről most már tudjuk, hogy egy irigy pöcs) szerzői jogokra hivatkozó hivatalos pampogást írt a Kickstarternek. Itt olvasható az egész, amiben Cale kifejti, hogy ugyan tőle tavaly engedélyt kértek a Musicology készítői, de ő megtagadta, mert jövőre remake-et csinálnak a Last Ninjához. Az önmagában jó kérdés, hogy három 2016-os zenei cédé miért fogná ki a szelet egy 2017-es játék vitorlájából (hiszen ezt akár előzetes hype-ként is fel lehetne fogni), de Cale még sót is dörzsöl a sebbe azzal, hogy szó szerint beidézi az emailt, amit a FastLoaders frontembere, Jarle Holsen írt neki. Az egész levélből süt a rajongás, és Holsen azt is felajánlja, hogy a feldolgozásokat használják fel bátran és ingyen majd a készülő remake-ben. És erre Cale képes úgy reagálni, ahogy tette.

Persze a FastLoaders eléggé kiakadt azon, hogy leállt a kampányuk. Facebook-oldalukon közölték, hogy

• a zenék szerzői jogai egyes zeneszerzőknél és cégeiknél vannak, és a Musicology projekt engedélyt kapott tőlük, így a System 3-től már nem kell semmilyen engedély,
• a projekt élvezi mind Ben Daglish (LN1), mind Matt Gray (LN2), mind Reyn Ouwehand (LN3) támogatását (és tényleg, itt van például Daglish támogató posztja),
• nem használtak fel semmilyen grafikai elemet, logót a Last Ninja játékokból, hiába állítja azt Cale (oké, azért elég hasonló logót kapott a kampány, tegyük hozzá, de tényleg nem az eredeti),
• Cale levele egyébként is rosszindulatú és félrevezető,
• válaszlevelet küldtek a Kickstarternek (itt olvasható), és igyekeznek napokon belül újraindítani a kampányt.

Érdemes még megjegyezni, hogy a remix64.com tele van olyan zenékkel, mint amilyeneket a FastLoaders csinál (hogy ne menjünk messzire, a SIDRIP Alliance-nek is van Last Ninja-feldolgozása). Ezek valahogy nem szúrták Cale szemét, de ahogy egy ilyen remixelő amatőr csapat próbált volna kicsit igényesebb lenni - a Last Ninja-örökség tiszteletben tartásával, sőt építésével -, és ehhez kért egy kis pénzt, Cale beleverte a csúfot. Nem tudom, mi lesz az ügy vége, de teljes blogszélességgel a FastLoadersnek drukkolok, és nagyon remélem, nem az lesz, hogy valami elcseszett, életszerűtlen szerzői jogi csavar miatt Cale nyer. Mondjuk akkor is egy irigy pöcs marad.

Végezetül nézzük meg, ahogy Jarle Holsen együtt zúz Matt Grayjel és Ben Daglishsal, ez a kép többet ér ezer szónál (fotó a projekt Facebook-oldaláról).

Update: A Musicology megosztotta az oldalán ezt a posztot. :)

Update #2: Nem elérhető már a Last Ninja Musicology honlapja és Facebook-oldala. Ez nem sejtet sok jót. :((

Újabb hétfő, újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Az eheti interjúalany Balogh Zsolt - nem az 576 Kbyte-os Balogh Zsolt, hanem az Ecco the Dolphin grafikusa (és persze más Novotrade/Appaloosa-játékokon is dolgozott). Az Eccóról ugyebár írtunk már, gyakorlatilag a legsikeresebb magyar játék, és a Vakondok-werkfilmek között már megszólalt a vezető fejlesztője is, Szenttornyai László. Balogh Zsolttól a videóban abba kapunk betekintést, milyen volt annak idején egyszerre tolni a melót és az egyetemet, illetve hogy hogyan lehetett megúszni a katonaságot, ha valaki játékfejlesztő volt. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale).

Így készült a Vakondok 4 - 10 - Balogh Zsolt from Moleman on Vimeo.

Megint eltelt két hét, kopogtatok az újabb Checkpoint Minivel a blogon (plusz egy cikkecske is lesz a tárgyalt játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak).

15. alkalommal a Buster Brost veséztük ki. Nincs meg? És a Pomping World? Az sem? És a Pang? Na ugye! Szóval ezen a három néven ismert az a bizonyos buborékgyilkolós cucc, de nálunk főleg a Pang terjedt el. Múltkor említettem, hogy voltam Grathnél egy Street Fighter-partin - hát a nagy verekedés után levezetésnek végigtoltuk a Pangot. Kutya kötelességünknek éreztük ezután egy Minit is szentelni neki, és ezt persze részletesen ki is tárgyaljuk az adásban. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Korábban írtam már a Last Ninja Musicologyról, de most fejlemény van. Ez a FastLoaders nevű skandináv (azt hiszem, norvég) C64-rajongó rockzenekar projektje, tavaly mutatkoztak be először koncerten is. Régi álmuk a teljes Last Ninja-korpusz zenéinek metálfeldolgozása. Persze volt már ilyesmi, de a FastLoaders konkrétan minden egyes tracket szeretne megzenésíteni, és igényes formátumban, három cédén kiadni (egy cédé = egy Last Ninja), illetve egy élő koncertet is tolnának Londonban, arról pedig bluray-lemezen adnának ki felvételt. Ami eddig elkészült és publikus, az nagyon meggyőző (válogattam is már belőle a Checkpoint végére a FastLoaders engedélyével), és a Last Ninja-széria eredeti komponistái (Ben Daglish, Matt Gray, Reyn Ouwehand) is teljes mellszélességgel támogatják a projektet. Ez önmagában nem elég, pénz is kellene a srácoknak, ezért indítottak egy... na, vajon mit? Úgy van, Kickstarter-kampányt. 25 ezer fontot akarnak összeszedni, most 8600-nál tart a számláló, és még van 28 nap, itt lehet őket támogatni. Lehet csak cédére hajtani vagy akár elmenni a londoni buliba, minden csak pénztárca kérdése. Nagyon drukkolok nekik (egy 14 fontos drukkolással, mert a londoni buli nekem biztosan ugrik a család gyarapodása miatt, különben esküszöm, el is mennék erre), remélem, összejön a kampány. És most tessék meghallgatni ezt:

Újabb hétfő, újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Az eheti interjúalany nagy ember, a System 3 vezetője, Mark Cale, és olyan dolgokat mond, amiket eddig nem nagyon hallhattunk tőle. Ugyebár a System 3 adta ki a The Last Ninját, ami a magyar játékfejlesztés egy komoly tüskéje, erről beszélgettünk Beregi Tamással is. Anno a System 3 a Novotrade-nek dolgozó egyik magyar csapatot bízta meg a játék fejlesztésével, és a magyarok meg is csinálták az Intergrator nevű motort, a játék lelkét. Csak kicsit lassan haladtak, ezért a britek végül házon belül oldották meg az egészet, a magyarokat kifizették, viszont a stáblistába nem került be a nevük és a későbbi jogdíjakból sem részesültek - ezen a résztvevők közül többen könnyen túlléptek, de van, aki mai napig azt mondja, hogy a britek ellopták a magyaroktól a Last Ninját. Az biztos, hogy a stáblistából kihagyás csúnya dolog volt, mert Cale a lenti werkfilmben elismeri, hogy a magyarok nélkül. Nem. Lett. Volna. Last. Ninja. Az meg végképp prosztóság, hogy Cale teljesen másokat nyilatkozgatott a Games That Weren't oldalnak tavaly, nagyon lesajnálva a magyarok teljesítményét. Szóval akármilyen szépeket mond most, nekem nem lett egy szimpatikus figura. És a Vakondok 4-nek biztosan a Last Ninja-sztori lesz az egyik legizgibb része. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István).

Így készült a Vakondok 4 - 09 - Mark Cale from Moleman on Vimeo.

Beteg voltam majdnem két hétig, ami a blogon is meglátszott (posztot írni se nagyon volt erőm a takonytól), illetve a legfrissebb podcastadásunkban elhangzó távoli köhögésekre is ez a magyarázat. De nem akartam elhalasztani a felvételt, már csak a téma miatt sem...