IDDQD

A Neogafon találtuk ezt a nagyon vicces párbeszédet egy apuka és az Xbox Live egyik moderátora között. Fater érdeklődik, hogy a csemetéje accountjas miért kapott tiltást 9999. december 31-ig. A moderátor válasza megsemmisítő: „Mert mutogatta magát a kamerába unózás közben.”

Az Uno ugye egy ártalmatlan kártyajáték, illetve mint kiderült, XBLA-n nem is olyan ártalmatlan – az egyik fórumozó szerint „azalatt a rövid idő alatt, amit az Unóval töltöttem, láttam egy meztelen csávót, egy meztelen, maszturbáló nőt és egy srácot, akit éppen szopott a barátnője”. Szóval úgy tűnik, az Uno az új Chatroulette.

Egyébként érdemes olvasgatni a kitiltások hivatalos fórumát, igen vicces dialógusokba lehet botlani. Például ez is priceless.

Vagyis bazi nagy (és jogi szempontból hótiszta, azaz szabadon terjeszthető) fájlok megosztására, gyors és hatékony terjesztésre.

Az elkövetőt Paul Mayze-nek hívják, és a Monumental nevű brit fejlesztőstúdió vezére. A csapat összekalapált egy ingyenes focis MMO-t Football Superstars néven, de valahogy nem nagyon sikerült az oldalukról szabadon letölthető játékot rendesen elterjeszteniük (ami pedig létkérdés lett volna számukra, hogy aztán később a játékbeli reklámfelületek értékesítésével vagy mikrotranzakciók bevezetésével lássanak belőle némi pénzt is). Mr. Mayze gondolt egy nagyot, és feltette a 600 megás csomagot a Pirate Bayre, mintha warez lenne - és csodák csodája, a tiltott gyömölcs álcja működött, és tömegesen kezdték el letölteni a népek a játékot.

Ezek szerint az ingyenes cuccnál is van jobb: az olyan ingyenes cucc, amit illegálisan szerzek be, vagy legalábbis ezt hiszem róla. Ez emberünk teóriája, de az is lehet, hogy csak annyi történt, hogy a saját, vélhetőleg nem milliós látogatottságú oldala helyett ügyesen megtalálta a torrentoldalakat, és rájött, hogy ez mennyire szuperhatékony terjesztési csatorna egy amúgy ingyenes játéknak. Valószínűleg annyira, hogy érdemesebb lemondani az egyszeri eladásból származó bevételről is, és a már bejáratott csatornán át teríteni az anyagot ingyen, aztán ha már sokan letöltötték, lehet megpróbálni kipréselni valami pénzt belőle.

Vajon a nagy kiadók mikor jönnek rá, hogy ha nem tudod legyőzni a warezt, jobb inkább nem is küzdeni vele, hanem megpróbálni felhasználni a saját céljaidra?

Ha már reggel a képregénnyel Stöki megkezdte az Activision ekézését, menjünk kicsit tovább. Eredetileg úgy vezettem volna fel ezt a posztot, hogy íme, egy újabb szabadúszó fejlesztés, ami megér öt percet az életetekből, de most inkább máshogy fogalmaznék: íme, így néz majd ki a Modern Warfare 3, ha a maradék ész is otthagyja az Infinity Ward csapatát.

A letölthető exe rövidítve, két dimenzióban foglalja össze a Modern Warfare 2 legfontosabb eseményeit. Érdemes nekilátni, mert bár nem túl könnyű, mégis gyorsan befejezhető, és hát ki tudja, mikor kapunk megint értékelhető Call of Duty-epizódot...

Dél-Korea kormánya fejébe vette, hogy megvédi a kiskorúakat a videojátékok káros hatásaitól, és úgy tűnik, komolyan gondolja a dolgot. A hét elején jött a hír, hogy éjszakára letiltják a legnépszerűbb online játékokat, most pedig egy hasonlóan súlyos intézkedésről ír a Korea Times: a Starcraft II-t a „csak felnőtteknek”, azaz a 18+-os korhatárkategóriába sorolta a helyi Kulturális-, Sport- és Turisztikai Minisztériumon belül működő játékbesoroló bizottság.

Aki esetleg nem tudná: az 1998-ban megjelent Starcraft a Föld országai közül Dél-Korában a legnépszerűbb. Ötmillió(!) darabot adtak el az ötvenmilliós lakosú országban, vagyis minden tizedik polgárnak van egy példánya a Blizzard játékából – olyan ez, mintha Magyarországon egymillió darabot adnának el egy játékból. A premier után elszaporodtak a koreai „pc bangok” – amolyan online játékra szakosodott netkávézók –, ezekben 12 évvel a megjelenése után is rendszeresen játszanak a Starcrafttel (és a játékosok jelentős része 18 évesnél fiatalabb). A Starcraft Dél-Koreában nemzeti sport (a sport minden jellemzőjével, éppen a héten robbant ki egy súlyos bundabotrány), arrafelé így néz ki egy Starcraft-döntő:

Megírtuk a héten, hogy a Call of Duty sorozat fejlesztőcsapata, az Infinity Ward apránként széthullik – illetve hogy újra összeáll a Respawn Entertainmentnél, ami ugyan független stúdió, de az Electronic Artsnak fog játékokat készíteni. Új fejlemény azóta csak annyi, hogy a Kotakunak név nélkül megszólalt egy bennfentes, és elmondta, hogy az Activision menedzsmentjében teljes a káosz, a górék nem gondolták, hogy ez megtörténhet, és fogalmuk sincs egyelőre, hogyan lehetne kezelni az előállt helyzetet. Nem csoda, csupa veterán hagyta el az Infinity Wardot, mint azt a lenti videó mutatja.

Tegnap jött a hír, hogy már a Crysis 2 fejlesztője is komolyan dolgozik a közeljövő mozgásfelismeréses rendszereinek játékba illesztésén (magyarán a Crytek együtt dolgozik a Microsoft-féle Natalt, és a Sony-féle Move-ot hegesztő csapattal is). Pontosan persze nem derül ki, hogyan is integrálják majd a hadonászás sokadik generációját a konzolon csak a folytatással debütáló programba, az viszont mindenképpen érdekes, ahogy mindennek életbevágó fontosságáról meg akarják győzni az embereket (vagyis a leendő vásárlókat).

Személy szerint a maga idejében zseniálisnak tartottam a Nintendo Wii irányítását (és úgy általában a megközelítést, mely szerint csak az élmény a fontos, a grafika másodrendű), azonban utólag már megtehetjük a megállapítást, mely szerint a Wii ugyan remek alapötlet, de normális játékok híján leginkább csak a port fogja otthon. Vajon a teljesen új alapokra építő, kontroller nélküli Natal, vagy a Sony irányítókkal együtt szállított, de brutális teljesítményre gépes Move-ja mennyiben lesz más? Ha most kellene leírnom és a borítékba tennem a jóslatomat, azt vetném papírra, hogy nem lepne meg, ha ugyanaz lenne a vége az új technikának is, mint a Nintendo próbálkozásának. Az üzleti siker és a hatalmas eladások ugyanúgy meglesznek, lesz pár kifejezetten jó ötlet, de összességében nagyobb lesz a füstje az egésznek, és pár hónap alatt lecseng a mánia.

Nagy különbség azonban, hogy míg a Nintendónak nem adatott meg, hogy a legnagyobbak is teljesen komolyan vegyék a Wii-t, addig a Move és a Natal úgy tűnik, zöld utat kap mindenhol, így talán nem lehetetlen, hogy most nem csak a technológia jelenik majd meg, de ki is használják azt a nagy kiadók. Persze ez is mindegy akkor, ha a játékosok az első komolyabb program kipróbálása után jönnek rá arra, hogy nem véletlenül szeretnek gombok segítségével felugrásos pörgőrúgást vinni a képernyőre, hiszen ugyanez a mozdulat igazából nem feltétlenül megy mindenkinek.

Sokkal fontosabb kérdés azonban, hogy ti, átlagos vásárlók mennyire tartjátok fontosnak a mozgásotokkal irányítható játékokat? Vajon tényleg az a jövő, hogy az ember úgy mozogjon a nappaliban, mint Tom Cruise a Különvéleményben? Leáldozott a fizikailag manifesztálódó eszközöknek, és mostantól egy kamera képfelismerő képességére kell bízzuk a szórakozásunkat?

A Sun nevű igen népszerű brit szennylap napilap (hárommillió példányban terjesztik) hírei többször is kacsának bizonyultak már a múltban, szóval lehet, hogy az alábbi sztori sem igaz – de mindenesetre jól hangzik.

Állítólag a littlehamptoni Andy Brown megvette négyéves fiacskájának, Riley-nek a Fight Night Round 4-et (ami nem éppen négyévesnek való játék), de a gyerek a játék tokjában a lemez mellett nem várt meglepetést talált: egy csomag dohánnyal kevert marihuánát. „Odajött hozzám egy zacskóval a kezében, és megkérdezte: ’apu, mi ez?’ Megnéztem, és amikor rájöttem, elborzadtam, majd rögtön elvettem tőle a zacskót. De mi lett volna, ha azt hiszi, hogy édesség, és elkezdik majszolni? Inkább nem is gondolok bele” – mondta az érezhetően még mindig a történtek hatása alatt álló apuka a lapnak.

Brown használtan vette a játékot egy helyi Blockbuster üzletben, és valószínűleg a játékot eladó illető hagyta a tokban a füvet. A másik magyarázat a bújtatott hirdetés lehet – a cikkben két kép is van a játékról –, de ez nem valószínű, tavaly nyáron megjelent programról van szó. A Blockbuster kivizsgálja az ügyet.

Egy áprilisi tréfának indult akcióval a Gamestation nevű brit játékbolt 7500 játékos lelkét szerezte meg néhány nap alatt. A bolt felhasználói szerződésébe (az az apróbetűs izé, amit soha senki nem olvas el) viccből betettek egy passzust, ami szerint minden egyes vásárló lemond az örökkévaló lelkéről, és az a bolt tulajdona lesz az idők végezetéig. Kivéve ha a. A vásárló nem hisz az örökkévaló lélekben, b. Már eladta azt másnak, vagy c. Ha nem szeretné, hogy a bolté legyen a lelke. Ez utóbbi esetben még egy ötfontos ajándékutalványt is kapott, jutalmul, hogy egyáltalán elolvasta a szerződést, kiszúrta a marhaságot, és beikszelte amegfelelő boxot az okégomb lenyomása előtt. Egyébként fogyasztóvédelmileg kimondottan korrekt módon öt munkanapon belül bárki visszakaphatta a lelkét, ha direktben visszakérte azt a bolttól.

A Gamestation felmérése szerint a vásárlók 88 százaléka mondott le a lelkéről, vagyis ennyien nem olvasták el a szerződést. Ami - félretéve a marhaságot a lelkünk eladásáról - elég ijesztő, hiszen azt mutatja, hogy baromira nem vagyunk tudatos vásárlók, és az apróbetűs szöveggel úgy vernek át a boltok, ahogy csak a kedvük tartja.

Hogy a japánok nem egészen normálisak különbözőségei a nyugati kultúrától olykor meghökkentők, azt eddig is tudtuk (gondoljunk csak a Neo Geo gyűjteményét félmeztelenül táncolva bemutató férfira). Erre látszólag bizonyíték lehet az alábbi két videó, amin két játékos nagy röhögések közben megpróbálja úgy végigtolni a SNES-es Smash TV-t (gondolom, emulátoron), hogy közben egy rúdtáncosokat megjelenítő program is fut a gépen, így a játékteret folyton eltakarják a felbukkanó cicák. Mondom, látszólag, ugyanis a „vonjuk el csajokkal a játékosok figyelmét” egyetemes marhaságnak tűnik: mi is megírtuk, hogy egy moszkvai CS-partin élőben zajlott mindez, és Hancuék is úgy nyerték meg a 24-órás Dragon Age-versenyt, hogy a sárkányok mellett a periférikus látómezőben felvillanó dekoltázsokkal is meg kellett küzdeniük.

Eleinte azt hittük, valami elkésett április elsejei tréfáról van szó, de megannyi blogon át végül a Yahoo-ig sikerült visszakövetnünk a sztorit, szóval úgy tűnik, lehet, hogy megtörtént a dolog... A sztori pontosan az, amit a cím is sejtet: egy Amanda Flowers nevű hölgy a Wii Fittel játszott, és amikor leesett a Balance Boardról (aki nem tudná: egy egyensúlyt, helyezkedést mérő, leginkább egy mérlegre hasonlító kütyüről van szó), és emiatt egycsapásra szexmániássá vált.

Saját bevallása szerint naponta minimum tíz du... kö... szexuális aktusra vágyik a "sérülés" következtében, és azóta is keresi a szupercsődört, aki képes lenne erre. Elmondása szerint a telefonja vibrálásától is azonnal beindul, és ami a még meglepőbb, ez egy diagnosztizált betegség, és "állandó szexuális felajzottság szindróma" néve fut. Azt mi tesszük hozzá, hogy férfiak esetében majdhogynem ez a norma...

És ha már Wii és szörnyű sérülések, a Fox szerint Nagy-Britanniában hetente tíz embert kezelnek Wii-vel (főleg teniszjátékokkal) szerzett sérülések miatt. Az aljas, fiatalságunkat pusztító játékokban ugyanis mozogni kell, és így lesérülhetnek az emberek. Bárcsak abbahagynák a játékot, és kimennének mozogni, mondjuk teniszezni egy kicsit...

(via D'toid)
 

Megírtuk március elején, hogy a Modern Warfare 2-t fejlesztő Infinity Ward két főnökét, Vince Zampellát és Jason Westet az Activision kirúgta a fejlesztőcsapattól. Azt is megmondtuk már akkor, hogy a történelem ismételni látszik önmagát – az Infinity Ward ugyanis az EA-istállóba tartozó 2015, Inc. stúdióból alakult 2002-ben, Westék akkor szintén viharosan (bár azért a mostaninál kevésbé botrányosan) váltottak kiadót.

Azóta több fejlemény történt, ezeket az Indexre meg is írtam. Röviden: Zampelláék beperelték az Activisiont a kirúgás körülményei (mindenekelőtt ki nem fizetett pénzek) miatt, az Activision meg visszaperelt, mondván a két vezető hátráltatta egy új CoD-játék előmunkálatait, és új stúdió alapítására készülnek. West és Zampella hét elején tényleg bejelentett egy új stúdiót, a Respawn Entertainmentet (figyeljük meg a szemtelen nevet), ami – hogy, hogy nem – az EA-nak fog játékokat gyártani. Westék azt állítják, hogy teljesen törvényesen alapítottak új céget, ahova egyébként máris elkezdték átszívni az embereket az Infinity Wardtól. Először a vezető programozó Francesco Gigliotti és a vezető dizájner Todd Alderman ment át a Respawnhoz, majd Jon Shiring programozó és Mackey McCandlish dizájner.

Ez volt a hétfői állapot, de azóta újabb emberek pártoltak át a Respawnhoz. A Kotaku szerdai híre szerint a vezető dizájnerek közül még kettő, Steve Fukuda és Zied Reike mondott fel az Infinitynél, illetve a programozók közül Rayme Vinson, sőt még Chris Cherubini vezető grafikus is felállt. Tegnap pedig újabb két emberről érkezett hír, Mark Grigsby vezető animátor és Paul Messerly vezető karakteranimátor is felmondott. Ezzel tucatra emelkedett az Infinityből kiváltak száma, és nem könnyen pótolható emberek hagyták el a stúdiót, hanem csupa veterán. Az Infinity Ward kezd széthullani, a tékozló fiúk visszatérnek az EA-hoz, az Activision pedig... nos, talán elgondolkodik azon, hogy a lélektelen folytatások kierőszakolása (merthogy nagyjából ez volt a kiszabott irány, és egyben Westék legnagyobb kifogása az Activisionnel szemben) nem ultimate nyerő stratégia. Elvégre mégiscsak azokat az embereket veszítette el, akik minden idők legsikeresebb játékát csinálták (legalábbis az első napi, 4,7 milliós eladás alapján).

Kicsit bajban vagyok megint az eheti retrojátékkal, ugyanis megszavaztátok az Elite-et (igen, így ragozzuk, ugyanis nem „elájt”a kiejtés, ahogyan sokan tévesen hiszik), én viszont – töredelmesen bevallom – nem nagyon játszottam ezzel a programmal annak idején. Ismerem persze, meg többször próbálkoztam vele, de tizenévesen az akciódúsabb játékokat jobban értékeltem, a kereskedős játékok közül pedig a Pirates! jobban bejött, valószínűleg azért is, mert könnyebb volt. Az Elite-tel ugyanis nagyjából így nézett ki egy játékom C64-en:

Előre is bocsánat a fenti képért, képregényhegesztés közben született, amikor már nagyon álmos voltam, azóta elhatárolódtam magamtól. A megfejtés egy híres kisregény, aki nem tudja kitalálni, annak ugrás után egy másik képviccben elrejtettem a szerző nevét.

Az Apokalipszis most a Keresztapa-trilógia mellett Francis Ford Coppola leghíresebb és legvitatottabb filmje. Az 1979-es mű igen nehezen készült el, a 16 hetesre tervezett forgatáson átok ült, és végül 238 nap alatt sikerült csak leforgatni. A főszereplőnek kiszemelt Harvey Keitelt Martin Sheen váltotta fel, aki szívrohamot kapott a forgatáson, és majdnem belehalt. Marlon Brando elhízott és felkészületlen volt, maga Coppola pedig írói válságban szenvedett. És úgy tűnik, a rendező még 31 évvel a premier után is újabb csapást kap a sorstól: játékot csinálnak az Apokalipszis mostból.

Legalábbis erre utal, hogy a Killspace Entertainment – egy új fejlesztőcsapat, amit a Pandemicből, az Obsidianból és az Electronic Arts Los Angeles-i stúdiójából kivált jómunkásemberek alapítottak – lefoglalta az apocalypsenowgame.com és a warisnotagame.net doméncímeket. Az ismert, hogy a Killspace párhuzamosan dolgozik egy eredeti játékon és egy licencelt játékon – a doménekből úgy tűnik, az Apokalipszis most a licencelt cucc.

Persze az is lehet, hogy csak a cím használatának jogait vették meg – ugye éppen kis hazánkban láttunk ilyet, amikor a Digital Reality megcsinálta a Platoont, de semmi köze nem volt a filmhez. Ha viszont a Killspace játéka követni fogja Coppola művét, el nem tudom képzelni, hogyan lehet fogyasztható a végeredmény.

(via Kotaku)