Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.
Negyedszázadik adásunk ez ebben a rövid podcastben, ebből az ünnepi alkalomból elővettük végre a Golden Ax... illetve nem is azt, hanem a Septerra Core-t. Avagy milyen, amikor egy amerikai csapat kitalálja, hogy japán szerepjátékot csinál? És mennyire lesz időtálló a végeredmény? Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).
A játékiparban sűrűn jönnek-mennek a cégek, de azért olyasmi elég ritkán fordul elő, hogy egy fejlesztőcsapat egyetlen játék után megszűnjön - pláne, ha az a játék amolyan underground kultsiker. A Septerra Core: Legacy of the Creator című játékot fejlesztő Valkyrie Studiossal mégis ez történt. Igaz, a Valkyrie eleve kényszerűségből alakult, így az alapítókat bizonyára nem kötötte sok érzelmi szál egy cégbírósági bejegyzéshez.
A történet valamikor a kilencvenes évek második felében kezdődik, amikor az MTV tulajdonosa, a Viacom kitalálta, hogy videojátékokkal bővíti portfólióját. Ez többek közt csomó Beavis & Butt-head-játékot jelentett, és ezek egyikén, a Virtual Stupidity alcímű kalandjátékon dolgozott egy lelkes chicagói csapat. Őket főleg az lelkesítette, hogy ha befejezik a játékot a két rajzolt suttyóval, végre csinálhatnak egy ízig-vérig japán szerepjátékot - ez ugyanis közös álmuk volt, és zöld utat is kaptak rá a cégtől. Aztán 1997 nyarán a Viacom profiltisztítás keretében becsukott pár részleget, többek között a chicagói fejlesztőstúdiót is. A kis csapat egy kiutat látott: elkunyerálni a készülő szerepjáték jogait a Viacomtól, és saját céget alapítani. S lőn, megalakult a Valkyrie Studios, ahol szépen készülgetett a Septerra Core. A játék bizonyos Brian Babendererde vezetésével készült, aki az egész projekt kreatív agya volt, illetve a grafikusokat vezető Alisa Kobert kell még kiemeleni - egyikük sem csinált fontosabb játékot sem előtte, sem utána, ami arra enged következtetni, hogy a Septerra Core után elegük lett a játékiparból.
Szóval hagyományos japán szerepjáték, ami gazdagon kidolgozott világot és elég lineáris játékmenetet jelent. A cím rögtön magában hordozza a kitalált világ legfontosabb elemeit: egy bolygó, amiben hét, egymásba ágyazott gömbhéj mentén forognak egymás alatt-fölött a kontinensek (hét és föld, mint septerra), a legbelső héjon belül pedig ott a titokzatos mag (core), amihez ha valaki eljut és megnyitja, akkor elképesztő hatalomra tesz szert. Több sem kell egy Kiválasztottak nevű szektának, fejükbe veszik, hogy megnyitják a magot, és akkor már a világot is leigázzák - de nem számolnak a szegényember legkisebb lányával, azaz Mayával, akit a játékos irányít, és akihez persze később mindenféle izgalmas karakterek csapódnak majd, hogy együtt tápolódjanak a gonosz ellen.
Konzolos stílusú JRPG pécén, két évvel a Final Fantasy VII után - várható volt, hogy ez nem fog mindenkinek bejönni 1999 októberében, amikor a Septera Core megjelent. Már csak azért sem, mert akkor már a Final Fantasy VIII is piacon volt, és az nyilván sokkal szebb volt, mint egy olyan játék, amin csak egy maroknyi csapat dolgozott (különösen az átvezető videók voltak rondák). Játék közben viszont egész fogyasztható volt a grafika, és akit a furcsán érdekes világ elkapott, az nagyjából 100 játékórára tényleg úgy érezhette, hogy egy japán szerepjátékba kóstol bele, amiben megfért egymás mellett a mágia, a robotok és a tudomány vívmányai is. Játékmechanikailag persze semmi extrát nem nyújtott a program: mászkálás a világtérképen meg az izometrikus helyszíneken, közben meg néha körökre osztott csata - de a JRPG-ket mindig is elsősorban a világjaikért, a történeteikért és a szereplőikért lehetett szeretni.
A Septerra Core-t idejétmúlt megoldásai miatt elég sokan lehúzták megjelenésekor (az Eurogamer például 4 pontot adott rá a 10-ből), és valószínűleg rosszul is fogyott, mert a Valkyrie 2001 márciusában bezárt, tagjai pedig szétszéledtek (egy Seraphim nevű 3D lövöldözős játékon dolgoztak még, de ez már nem tudott megjelenni). A Septerra Core az évek során mégis kialakított egy kis rajongótábort, és kivívta a retro klasszikus státuszt. Grath is bizonyára ezért erősködött, hogy próbáljuk ki, aztán a podcastben ő is belátta, hogy 17 év elmúltával már nem olyan jó móka ezzel játszani. Akit mégis érdekel, az a GOG-on és a Steamen is megtalálja a szokásos 5-6 dolláros kategóriákban (bár gyakran kerül bele akciókba), és a játéknak még egy saját wikije is van.
Legközelebb két hét múlva lesz Mini, jövő héten pedig nagy Checkpointtal jövünk, és egy olyan vendéggel, akinek a nevét mindenki ismeri, aki C64-en nőtt fel. Addig is visszajelzések, észrevételek továbbra is jöhetnek bátran, és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).
A második évad korábbi adásai:
Checkpoint Mini #11: Jagged Alliance 2
Checkpoint Mini #12: Katakis
Checkpoint Mini #13: The Horde
Checkpoint Mini #14: Street Fighter II
Checkpoint Mini #15: Pang
Checkpoint Mini #16: Gobliiins
Checkpoint Mini #17: Dark Sun
Checkpoint Mini #18: Metal Slug
Checkpoint Mini #19: Quiz & Dragons
Checkpoint Mini #20: Pushover
Checkpoint Mini #21: The Dig
Checkpoint Mini #22: Ōkami
Checkpoint Mini #23: Z
Checkpoint Mini #24: I Have No Mouth, and I Must Scream
Ebből a posztból elérhető a teljes első évad
És itt találod a vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat
Utolsó kommentek