Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

És mielőtt elfelejtem, egy fontos bejelentés: nagyon nagy köszönet mindenkinek, aki támogatta Pateron-kampányunkat! Pár átmeneti nap után jönnek majd az ígért bónuszok, a támogatók neve is rendesen ki lesz írva a következő adástól kezdve.

A mostani játék a No One Lives Forever, amit többen kértetek, és mi is szép emlékeket őriztünk róla, de 3D grafikája mai szemmel már elég primkó, szóval a nagy kérdés az volt, hogy képes-e a játékmenet feledtetni azt, hogy mennyire megcsúnyult a külcsín? Ha kíváncsi vagy a válaszra, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

A Monolith fejlesztőstúdióról volt már szó többször is, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején volt egy jó időszakuk (ki is tárgyaltuk már a Bloodot és a TRON 2.0-t), és a No One Lives Forevert is ők készítették ezekben az években (a játék 2000 végén jelent meg). Rögtön szögezzük is le, hogy a mindenki által csak NOLF-nak hívott játékot valójában TONOLF-nak kellene rövidíteni, mert a teljes címe The Operative: No One Lives Forever. Erre jogi okok miatt volt szükség: az eredetileg a címnek szánt No One Lives Forever túlságosan emlékeztet egy James Bond-regény címére, és a fejlesztők (illetve a kiadó Fox) egy ponton rájöttek, hogy nem akartak pert - ezért úgy oldották meg a helyzetet, hogy ez igazából a The Operative nevű kémes akciójáték-sorozatnak az első része, aminek történetesen No One Lives Forever az alcíme.

A fejlesztés egyébként ebből a szempontból elég ellentmondásosan zajlott: miközben a készítők - Chris Miller és Samantha Ryan producerek, illetve a fődizájner, a későbbi F.E.A.R.-eket jegyző Craig Hubbard vezetésével - egyik fő inspirációs forrása a James Bond-korpusz volt, igyekeztek minél kevésbé "dzsémszbondos" játékot lerakni az asztalra. Például a főhős is ezért lett nő (eredetileg férfi lett volna), hogy eltávolodjanak a klasszikus kémfilmes felállástól. És egészen szélsőséges kerülőutakra is hajlandóak voltak: amikor megbízták Guy Whitmore zeneszerzőt a játék zenéjének megkomponálásával, arra kérték, hogy valami kémfilmes hangulatot hozzon, de ne nagyon használjon fúvós hangszereket. "Mintha azt mondták volna, hogy vegyek fel egy blueslemezt gitárok nélkül" - emlékezett vissza később erre Whitmore.

Szóval készült egy kémes-de-mégsem-úgy-kémes akciójáték, fps nézettel, de azért gazdag történettel, sok kalandelemmel, és egész jó karakterekkel. A sztori úgy indul, hogy a UNITY nevű titkos brit szervezet pár ügynökét megölik, erre a világbékére ügyelő sóhivatal megbízza egyetlen női ügynökét, Cate Archert, hogy derítse ki, mi a frász történik. A főhős telitalálat volt, és nem csak azért, mert Cate fehér-narancssárga rucija és bubifrizurája rögtön felismerhetővé tette. Jó volt a szinkronhangja is (Kit Harris, de amúgy az egész játék szinkronja pöpec), megkapó volt a modell, akiről mintázták (Mitzi Martin), és szépen beépítették a játékmenetbe, hogy ő női ügynök. Például a kémfilmes kütyüi is nőcisek voltak (pl. rúzsnak álcázott gránát), a sztoriban pedig a UNITY hímsoviniszta főnökei rendszeresen ugratták Archer ügynököt. Pedig jó ügynök volt: a fél világon - sőt, egy űrállomáson - végiglopakodva-lövöldözve kiderítette, hogy a UNITY ellenlábasa a H.A.R.M. nevű terrorista szervezet - és ezen a ponton már tényleg nagyon nehéz nem a James Bond-filmekre asszociálni.

Akárhogy is, a játékot faszán összerakták mind technikailag (a Monolithról lévén szó nyilván Litech motorral), mind a játékmenetet tekintve. Mondjuk a cég sorsa múlt rajta. Nagyot akartak villantani, mert egyrészt le kellett mosni a bugos, tré Blood 2 szégyenfoltját, másrészt az egész fejlesztőcsapat frusztrált volt, mert a korábbi Shogóban egy csomó ötletet nem tudtak megvalósítani. Emiatt a NOLF-nál nem sajnáltak időt és erőforrást, viszont kiadót sokáig nem találtak, ezért a cég eléggé csődközeli helyzetbe került - konkrétan már csak két hetük volt a bezárásig, amikor Jace Hall alapító berántotta a Foxot kiadónak (a Fox amúgy a pénzen túl végig elég jó ötletekkel segítette a fejlesztést).

A NOLF nagy siker volt a játékosok és a kritikusok körében is. Mindenki imádta a hatvanas évek kémregényeinek és -filmjeinek hangulatát, amit elég könnyeden, sok humorral tálalt Hubbard csapata. Szerették az őrült akciójeleneteket (repülőről kiugorva szabadesésben lövöldözés, csak ennyit mondok), amik akár az Uncharted-sorozat előfutárainak tekinthetők, és azt, hogy elég sok küldetést is többféleképpen lehetett megoldani. A kritikák pedig dicsérték az AI-t, ami jól reagált Archer ügynök ténykedésére (a rosszfiúk a Cate által keltett hangra és a hóban hagyott lábnyomaira is riadóba kapták magukat). A játékból később OS X-re és PS2-re is jöttek portok.

Most kipróbálva az volt az élményem, hogy ez még mindig nagyon szórakoztató cucc, és a grafikáról el tudtam feledkezni, ahogy gyűrtem le a pályákat. A Drakannál is írtam, hogy kevés játéknak nézem el ezt a fajta kezdetleges 3D-t, de a NOLF ezen játékok egyike. Megdöbbentő viszont, hogy a második rész mennyire sokkal jobban néz ki, pedig csak két évvel később jelent meg. De az a két év (amiben volt egy motorgeneráció-váltás) nagyon sokat számított: a 2002-es No One Lives Forever 2: A Spy in H.A.R.M.'s Way sokkal szebb, viszont hasonlóan szellemes, mint elődje. A két részt összekötő, 2003-as Contract J.A.C.K. viszont iszonyat gyenge lett, és még csak nem is Cate benne a főhős - a sorozat megcsúfolása, messzire kerüljétek.

Most jönne az, hogy idetolom a játék GOG-linkjét, de nincs ilyen, és valószínűleg nem is lesz. A NOLF-jogok ugyanis szerzői jogi limbóban vannak az évek során történt felvásárlásoknak köszönhetően. Talán az Activisionnek van joga hozzá, talán a Foxnak, talán a Warnernek, az is lehet, hogy mindháromnak, de biztosan egyik sem tudja, és egyik fél sem akar vele foglalkozni - már azon túl, hogy megtiltja, hogy más használja a brandet. Szóval nemhogy NOLF-folytatás nem lesz, de az első két részt sem lehet legálisan beszerezni (rajongói port persze van a mai pécékre, én lelkiismeret-furdalás nélkül használtam ebben a helyzetben).

Legközelebb két hét múlva lesz Checkpoint Mini, jövő héten pedig érkezik egy újabb vendég, akivel korunk egyik nagy játékkiadójáról fogunk beszélgetni. Továbbra is válasszatok bennünket, és visszajelzések, észrevételek jöhetnek bátran (iTunes-ra is, mert akkor jobban észrevesz minket a drága), és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad, ebből a posztból pedig a teljes második évad.

A vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat itt találod.

 

A harmadik évad korábbi Checkpoint Mini adásai:

• Checkpoint Mini #32: Cadillacs & Dinosaurs
• Checkpoint Mini #33: General Chaos
• Checkpoint Mini #34: Planescape: Torment
• Checkpoint Mini #35: Nitro Ball
• Checkpoint Mini #36: Oddworld: Abe's Oddysee
• Checkpoint Mini #37: TRON 2.0
• Checkpoint Mini #38: North & South
• Checkpoint Mini #39: Cannon Fodder
• Checkpoint Mini #40: Redneck Rampage

Ezek pedig vendégszerepléseink A hiányzó darab podcastben és a Fun With Geeks YouTube-csatornán.