IDDQD

Ó igen, és minden jel arra mutat, hogy pontosan olyan bizarr lesz, mint amilyennek hangzik. A nyolcrészes show a Playstation Networkön fog futni, és a 11 játékosnak "változatos fizikai és szellemi kihívásokkal kell szembenézni", hogy aztán valamelyik elvigye az 5000 dolláros fődíjat, és a Sony nagy kegyesen fel is vegye teszternek. A műsort az az 51 Minds nevű cég készíti, ami a trash reality műfaj (aki nem ismeri a stílust, annak annyit mondok: Benkő feleséget keres) egyik legendás darabját, a Rock of Love-ot adta a világnak pár éve. Mindenki döntse el magában, hogy ez jó hír-e.

A Sony egy rakás tök ismeretlen és pár ismertebb arcot tolt bele a sorozatba, a leghíresebb közülük David Jaffe, a God of War sorozat kitalálója. Ők meg itt a versenyzők:

Kicsit bővebben lehet róluk olvasni itt, mindenkinek van bemutatkozó videója, én a magam részéről valószínűleg Ampednek (a fehér pólós csaj középen) drukkolnék, ha nézném a műsort, mert milyen menő már, ha valakinek az a foglalkozása, hogy cheerleading coach. A bandában van egyébként pincér, tűzoltó, használtautó-kereskedő, egyetemista, úgy ránézésre meg egy csomó sztereotip karakter a vicces-nagydarab fekától a tetkós-vadóc csajon át az öltöny-nyakkendős manager-wannabeig, szóval minden adott, hogy induljon a műsor.

Ha magyar lenne a produkció, már elkezdhetnénk találgatni, melyik csajról derül ki először a pornós múltja - de nem magyar, úgyhogy ebből a mókából kimaradunk.

A brit MCV szaklap rendszeresen felméri a helyi (meg kicsit az európai-amerikai) játékipari fizetéseket, most a 2009-es statisztikából szemezgetünk.

Először is a válasz a címben feltett kérdésre: az angliai átlag évi 31370 font (9,7 millió forint), az európai és amerikai adatokat is hozzávéve 31509. Ami valószínűleg adózás előtti összeg - bár a forrás ezt nem említi, de így szokás. És ez azért annyira nem sok, főleg ha hozzávesszük, hogy teszem azt Londonban mennyivel drágább az élet, mint Budapesten (vagy éppen Crowborough-Rotherfield-alsón, mint Kiskunbüdösbükkönyösön).

Tovább bontva az iparági átlagot a következőt látjuk: A Publishing & Marketing kategóriában a legtöbb a pénz (44634 fontos átlag), utána jön a Services & Distribution (32250), csak aztán a konkrét játékfejlesztés (31964), utána a PR & Communications (28928), aztán a Retail (27738), és a végén, messze lemaradva a média, 18125 fonttal.

Az elégedett vagy-e a fizetéseddel körkérdésre 62% válaszolt igennel, legtöbben a programozók közül, míg a nemleges válasz a játékbolti eladóknál, PR-osoknál, tesztereknél, játéktervezőknél és újságíróknál volt.

73,5% mondta, hogy nem tart attól, hogy elveszíti a munkáját 2010-ben, 56% számít fizetésemelésre, 20% akar 2010-ben munkahelyet váltani (50% a következő 2-3 évben), és 71% tartja vonzónak a tengerentúli munkavállalás ötletét.

További érdekes adatok itt.

Na, ha az előző post Szóviccblog-spinoff volt, akkor most jön a Szakítósblog-Brittudósok crossover, és ha eszembe jut még valami sorozatjunkie-szlengkifejezés, akkor majd lesz olyan is. Szóval egy brit felmérés szerint a szakítások 20 százaléka azért van, mert a párok női tagja nem tudja elviselni, hogy a férfiak túl sokat foglalkoznak videojátékokkal. A csajok 80 százaléka mondta azt, hogy a pasijuk szerintük túl sokat játszik, és 70 azt, hogy emiatt már veszekedtek. A férfiak részéről 72 százalék nyilatkozott úgy, hogy a barátnőjük szerintük túl sokat internetezik, de csak 6 százalék tekintette ezt a szakítás okának.

A válóokként legtöbbször megjelölt játék egyébként a Call of Duty volt.

Különösebb kommentár nélkül a nap legfájdalmasabb képe. Némi nintendós előképzettség kell hozzá, de ha megvan, a kisagyadig belesajdul mindened.
































Ahogy a felirat is mondja, az Epic Win FTW oldalról szedtük. 

Maradunk kicsit még Dél-Amerikában, mert ez a kontinens videojáték-témában egészen szürreális türténeteket képes kitermelni. Itt van például a venezuelai elnök Hugo Chavez, aki két államosítás között hajlamos fura dolgokat beszélni, amelyek általában arról szólnak, hogy a kapitalizmus mekkora sátánság. Az AFP hírügynökség jelentése szerint legutóbb éppen a videojátékok, konkrétan a Nintendo és a Sony ellen kelt ki (bár elképzelhető, hogy a Playstation kifejezést úgy általában az összes videojátékra értette) az Alo Presidente című tévéműsorban.

(Rövid intermezzo, mert ez a műsor már önmagában se semmi: az Alo Presidente 1999 óta minden vasárnap jelentkezik a venezuelai állami tévében és rádióban, és arról szól, hogy az elnök szól a néphez. 11-kor kezdődik, és akkor van vége, amikor Chavez aznapra kifogy a mondanivalóból. Nem ritka, hogy ez csak délután négy körül következik be.)

Szóval Chavez a következőket osztotta meg a derék venezuelai szavazópolgárokkal: a videojátékok önzőségre, individualizmusra és erőszakra nevelik a gyerekeket, és megmérgezik a lelküket. A Playstation konkrétan gyilkolásra és városok lebombázására tanít, és a gonosz kapitalisták azért fertőzik ilyesmivel a gyerekeket, hogy később aztán fegyvert, drogot, alkoholt és cigarettát adjanak el nekik. A videojáték a kapitalizmus pokolba vezető útján indítja el a gyerekeket, ezért az elnök felhívta a helyi játékgyárak figyelmét arra, hogy oktató jellegű játékokat gyártsanak, amelyek kultúrára nevelik a gyerekeket.

Venezuelában egyébként tavaly betiltották minden olyan videojáték árusítását, amiben emberre lehet lőni; a tilalom megszegéséért akár öt év börtön is járhat.

Bemutatjuk a Zeebo-t,a brazil konzolt. Mint korábban megírtuk, Brazíliában a kalózkodás hatalmas aránya miatt a konzolpiac olyan tíz éves késésben van (lehet, hogy az ok-okozati viszony fordított, de hírünk esetékben mindegy). Ezen próbál segíteni az echte brazil áru, a Zeebo, egy olyan konzol, ami nem rendelkezik semmiféle meghajtóval, a játékokat online lehet leszedni - méghozzá egy 3G-s hálózatról. A kütyü nem nagyon fogy, ezt jelzi, hogy a tavaly márciusi start óta az 500 realos árat 300-ra (ez cirka 31 ezer forint) metszették vissza. Eleinte nem teljesen értettük a dolgot, hisz még ez is töredéke a PS3 vagy az X360 feketepiacos árának - aztán megértettük, amikor felbukkant a Resident Evil 4 Zeebo-verziójából egy videó. Lássuk.
 

Kis kutatás után rájöttünk, hogy hová tűnt el a fantasztikus hangulat, a remek átvezető jelenetek és úgy egyáltalán: a feszültség. A grafikát most hagyjuk (bár azt, hogy a ganados miért kék, azt azért megkérdeznénk valakitől), nem vártunk csodát. A megoldás egyszerű: ez a mobiltelefonos verzió átirata. Innentől kezdve mindent értünk: a Zeebo hamarosan eltűnik a süllyesztőben...

És egy sokkal humorosabb vetülete mindennek: emlékeztek rá, hogy Shinji Mikami, a Resi-széria megalkotója annyira biztos volt a negyedik rész GameCube-exkluzivitásában, hogy egy interjúban harakirik ígért be arra az esetre, ha a játék más gépre is megjelenik? A Zeebo-verzió a hetedik platform, szóval szegény jószág ma már eléggé tele lehet sebhelyekkel...
 

A brit tudósoknál egy dolog megbízhatóbb: a brit bulvárlap. Ezek közül bármelyiket átböngészve félelmetes mennyiségű kitalált/elferdített/átértelmezett híradást találhatunk gyakorlatilag bármiről. Épp ezért meglepő, hogy most egy minőséginek tartott napilap, a Daily Telegraph írt egy meglehetősen furcsa cikket.

A cikk kiindulópontja egy fórumbejegyzés volt a hivatalos PS3-oldalon, amelyben egy játékos arról panaszkodik, hogy szobatársnője vidám karácsonyi csevegését a Home-ban (ez egy MMO-szerű izé, amely tulajdonképpen egy 3D-s menü: egy életettelen figurával mászkálhatsz rengeteg töltögetés árán, kivetítőn videókat nézhetsz meg benne, és sorban állhatsz a virtuális bownling-pályákért) egy perverz alak szakította meg, aki inzultálta. Nem őt, hanem karakterét. Szegény lány ott is hagyta a Telegraph által tévesen játéknak nevezett alkalmazást. És tulajdonképpen ennyi a tényleges esemény - ami szomorú, de aki csatlakozott már be a Home-ba, az tudhatja, ez sajnos nem egyedi, nem meglepő.

Innen kezdett elvadulni a dolog: az újság "cyber kutató" foglalkozású egyéneket kérdezett meg, akik szerint a virtuális szexuális támadásoknak ugyanolyan érzelmi következményei lehetnek, mint a valóságosoknak, mert "sok játékos számára nincs éles határvonal az avatarjuk és önmaguk között". Még jó, hogy a World of Warcraft-játékosoknak senki nem szólt, mert ha a 11 millió játékos öngyilkos lenne, amikor karakterét legankelik Tarren Millnél (oké, amikor én abbahagytam, még ott mentek az aljaskodások), alaposan megcsappanna a kollégiumok kihasználtsága világszerte... A cikk arra is kitér, hogy noha még soha nem tettek feljelentést az Egyesült Királyságban "online nemi erőszak" miatt (akármi is legyen az), elvileg ez is lehetséges lenne...

A teljes cikk, olvasható minőségben itt.
 

Az onlineeducation.net-et elsősorban azért szeretjük, mert roppant vicces statisztikákat tudnak összekalapálni (mint pl. ez), amelyek emellett megalapozottak, korrekt kutatásokon alapulnak, és tudományosan pontosnak is tekinthetők. Most a videojátékokat vették elő témaként, és elég meglepő adatokat mondanak (a klikk mögött megmutatjuk a teljes grafikonhegyet), úgymint

- A játékosok átlagéletkora 32 év (hm, az oké, hogy a gémer egyenlő 13 éves pattanásos-szemüveges lúzergyerek sztereotípia már elég túlhaladott, ez a 32 év akkor is túlzásnak tűnik átlagként)

- A játékosok 40%-a nő, amiről főleg a Wii tehet, ugyanis a csajok 80%-a Wii-n játszik 

- A játékosok negyede 50 év feletti (wtf)

- A videojátékokkal töltött idő átlagosan heti 18 óra

„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém. / Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan, / s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon: / már rágondolva reszketek legottan.” – kezdődik Dante Alighieri Isteni színjátéka Babits Mihály tolmácsolásában. És hogy mit keres egy XIV. századi elbeszélő költemény az IDDQD-n? Nos, a mű a játékipar legújabb wtf-je: az Electronic Arts és a Del Rey Books új kiadásban jelenteti meg a Dante’s Inferno reklámkampányaként. Alant a csodás borító - mint látható, a játék egyik artworkje mellett helyet kapott rajta a következő szlogen: „A klasszikus irodalmi mű, ami az Electronic Arts epikus videojátékát ihlette.” A könyvbe kerül egy előszó is a játék executive producerétől, Jonathan Knighttól, és 16 oldalnyi artwork a karakterekről.

Persze a külcsín és a koncepció nem harmonizál éppen a hétszáz éves szöveg veretességével, ezért voltak, akik kiakadtak a kezdeményezésen. A Wired viszont védelmébe vette a kiadást, mondván a játékosok legalább olvasnak majd egy kis klasszikus irodalmat, bármilyen legyen is a körítés. Asszem, erre mondja a német, hogy Dante schön.

A first person nézőpont annak idején a szimulátorok sajátja volt, aztán lassan minden játékműfajba beköltözött, megszülettek a first person shooterek, stratégiai játékokban is lemehetünk az egyszeri egység nézőpontjából szemlélni a világot (esetleg akciózni is egy sort), és szerepjétékoknál sem kell már jó ideje felülnézetből szemlélni a hőseinket. Egyetlen játék maradt ki már csak a first person őrületből, méghozzá minden videojátékok öregapja. Mostanáig. Hölgyeim és uraim, bemutatjuk

a first person Tetrist.

Irányítás a szokásos: kurzorgombokkal mozgatod az elemeket, Space a forgatás. És van éjszakai üzemmód is.

A múlt héten véget ért CES-en a legfontosabb játékos témájú hír volt, hogy a Microsoft érzékelőkkel telepakolt, kontroller nélküli játékot lehetővé tevő kütyüje, a Natal idén karácsonyra már a boltokban lesz. Bár a show-n nem mutatták be a készüléket, pár nappal a CES előtt a Popular Science-nek sikerült egy exkluzív bemutatót kérniük, és megtudniuk néhány technikai részletet a Natal működéséről.

Aki nem tudná: a Natal szíve egy kis dobozka, amiben többek között 3d-kamera, hangszenzor és mozgásérzékelő található, így képes rögzíteni és figyelni a játékos mozgását a konzol előtt. Na de hogyan jön rá a rendszer, hogy a megmozduló izék közül mi tartozik a játékoshoz, és mi az, amit figyelmen kívül lehet hagyni, mert mondjuk csak a háttérben álló szobanövény levelét libbentette meg a huzat vagy a játékos macskája szaladt át a szenzorok előtt? Erre a válasz egy brutális méretű adatbázis, amit hangyaszorgalommal hoztak össze az MS mérnökei. A fejlesztéshez számtalan filmfelvételt és mocap-felvételt készítettek különféle pózokban levő emberekről, majd ezeken bejelölték, hogy hol található az emberek térde, csípője, könyöke, és így tovább. Mindezt minden egyes képkockán.

A végeredmény egy olyan adattömeg lett, amit referenciaként használhat a Natal: ahogy a 3D-kamera felveszi a játékos mozgását, a rendszer meghatározza a test különböző pontjait. Ezek alapján a fenti adatbázisból egy program összerakja, hogy a képen hol található könyök, térd, satöbbi, és azonosítja a testrészeket (körülbelül 30 különbözőt), az egyes testrészekhez valószínűséget is rendel, majd ezt követően felskicceli a játékos vázát. Ezt a folyamatot másodpercenként harmincszor ismétli meg, így tudja követni a játékos pontos mozgását.

Persze a rendszer még nincs kész, és az adatbázis is bővül még (bizonyára a Natal megjelenése után is lesznek pontosabb működést eredményező patchek), de a működési elv már nagyjából világos. Egyébként a CES-en volt alkalmam pár szót váltani David Hufforddal, az Xbox termékmenedzserével, aki azt mondta, hogy a Microsoft játékdivíziójánál most minden a Natalról szól, annyira, hogy például 3D-játékokkal nem is nagyon foglalkoznak. Hasonlót mondott minap a Financial Postnak Robbie Bach alelnök is, aki úgy fogalmazott, hogy a játékkiadók 70-80 százalékának van már natalos projektje. És kicsit be is szólt a Nintendónak, hogy ők nem csak saját projekteket fognak nyomni, hanem a külsős fejlesztőkre gondolva találják ki a fejlesztés menetét a Natalhoz. Na majd szűk egy év múlva meglátjuk.

És ezt nem más mondja, mint Ron Jeremy, a hörcsögszerű pornókirály, aki egyébként zavarbaejtő módon hasonlít Super Mariora.

A Las Vegas-i CES szórakoztatóelektronikai kiállítás után hagyományosan rögtön egy pornókiállítás következik, az AVN Adult Entertainment Expo, Ron pedig kapva kapott az alkalmon, és mind a kettőre beugrott az idén. A CES-en egy pornóellenes aktivistákkal folytatott nyilvános vitán vett részt, ahol a PC Mag tudósítása szerint azt találta mondani, hogy a pornót természetesen nem gyerekeknek szánják, és ők igazán nem is tehetnek róla, ha mégis fiatalkorúak szeme elé kerülnek a filmek - és különben is, van, ami sokkal rosszabb hatással van a gyerekekre a pornónál, példának okáért a videojáték. És még (valószínűleg brit tudósok által írt) tanulmányokra is hivatkozik ezügyben.

Nem vonjuk kétségbe hogy Ron bácsi sokat tud a pornóról (a wikipédia-oldala például már a második bekezdésben részletezi, hogyaszondja: "he has gained some notoriety for being capable of autofellatio (which he first demonstrated on-screen in Inside Seka), though he stated in a 2003 interview that due to his weight gain, all he can do nowadays is kiss the tip of his penis". Ettől viszont még az az érvelés, hogy ha megvádolnak valamivel, gyorsan felhozok valami mást, ami szerintem még rosszabb, mint én vagyok, hátizé, szóval nem elegáns.

És akkor abba bele se menjünk, hogy egy egyszeri gyerkőc lelkivilágában mondjuk egy GTA-parti tesz-e nagyobb kárt, vagy a mester már említett jelenete az Inside Seka című mozitörténeti mérföldkőből.

Újabb MMORPG-s, pénzes sztori, ezúttal az Eve Online-ból, ami többek között arról híres, hogy elképesztő intrikákat szőnek benne a játékosokból összeállt társaságok, illetve arról, hogy a gazdaság totálisan a játékosok kezében van. Például bárki alapíthat bankot, és kunyerálhat pénzt befektetőktől, hogy aztán azt valahogyan megforgassa, tovább-befektesse, és abból fizesse ki a beígért kamatokat. Vagy nem.

Történetünk főhőse, bizonyos Curzon Dax, sokat és keményen dolgozott azon, hogy megfelelő reputációt szedjen össze a játékon belül, és megbízzanak benne a vastag pénztárcájú játékosok. Egy év alatt 200%-os hozamot ígért a befektetőinek, akik lapátolták is a pénzt Curzon számlájára, összesen 374 milliárt ISK-t (ez az Eve valutájának neve, goldfarmer oldalak árfolyamai szerint ez az összeg 14600 dollárnak felel meg, ha valaki tőlük szeretne ugyanennyit megvenni).

A 2,7 millió forintnyi játékpénzzel a zsebében aztán Curzon bejelentette, hogy abbahagyja a játékot, és a vagyont igazi Robin Hoodhoz méltó módon szétosztogatja olyan játékosok között, akik szerinte sokat tettek az Eve közösségért, meg azért hogy a játék olyan jó, amilyen. Nem lennék most a hülyére vett befektetők helyében, bár valószínűleg az ő pénzükön meggazdagodó szerencséseknek sem lesz olyan nagyon jó, hogy a milliárdokkal együtt rögtön szereznek pár ideges ellenséget is.

Hogy is volt a Sörgyári capriccioban? Unatkozik? Vásároljon mosómedvét! Na, mi tudunk egy sokkal jobbat: Unatkozik? Vásároljon űrállomást! Nem is drága, csak 330 ezer dollár.

Természetesen virtuális űrállomásról beszélünk, egy sci-fiMMORPG-ben, a Planet Calypsoban (régebbi nevén Entropia Universe, még régebbi nevén Project Entropia). A csavar most jön: a 330 ezer dodó viszont teljesen valós, űrállomás helyett akár át is válthatta volna forintra a jóember, aki megvette, kapott volna érte mai árfolyamon 62 millió 358 ezer 276 forintot, de neki inkább aThe Crystal Palace nevű űrobjektum kellett.

Hogy jobban megértsük, miért fizet ki valaki egy zsák pénzt egy nem létező univerzum luxusingatlanjáért, tudnunk kell, hogy ez a játék nagyon érdekes módon működik, teljesen legális módon lehet benne vásárolni igazi pénzért viruális valutát (a neve PED), és ami még izgalmasabb, vissza is lehet váltani azt, amit a játékban összefarmoltunk. A vastag pénztárcájú játékos, aki a Buzz Erik Lightyear nevű karakter mögött áll, valójában befektetett, és még az sem biztos, hogy a 3,3 millió PED-es vételárat valós pénzért vette, lehet hogy a játék gazdaságában bizniszelt annyit,. hogy összejött neki.

Mindenesetre most megvásárolt egy helyszínt a játékban, ahol onnantól adót és vámot vethet ki, bérleti díjat szedhet a dokkoló állomások, vagy az űrállomás bármelyik szolgáltatása után, ő szabhatja meg bárminek az árát, a törvényeket, a helyi tőzsdén az üzletkötések után levett sáp nagyságát, mindent. Virtuális élet, halál, és (előbbiekkel ellentétben valósra váltható) pénz ura lett.

Mi azért nem hinnénk, hogy a befektetése valaha meg fog térülni, de ha lesz a következő Guinness Bookban olyan kategória, hogy minden idők legdrágább virtuális tárgyának megvásárlása, oda tuti bekerül.

(via Joystiq)

Oké, nem az igazi nagy hollywoodi szuperprodukcióé, amit ezer éve pletykálnak már, hanem egy finn alkotásé, ami valahol félúton van így első ránézésre egy amatőr rajongói film és egy direktbéna független film között. Mondjuk az előzetes fele arról szól, hogy egy iskolásegyenruhás csaj menekül egy disznóálarcos pasas elől, ebből fakadóan rossz már semmiképpen nem lehet a cucc. Hail to the king, baby!