IDDQD

Régenmindenjobbvolt-rovatunk mai adásában elmesélem, hogy nagyjából másfél-kétévente rendszeresen előveszem a Starcraftet, és újra végigjátszom. Kívülről tudom már az összes pálya minden pixelét, hogy Kerrigan mikor mit mond, melyik átvezető animáció melyik pálya után következik, de akkor is végigjátszom. És ha végeztem, felteszem a Brood War kiegészítőt, és azon is végigszaladok. Szép emlék felidézése és biztos sikerélmény – stresszoldásnak sem utolsó ez, nem csak kikapcsolódásnak. És nem a Starcraft az egyetlen ilyen játékom. Ugyanígy vagyok például a Warcraft III-mal, a Doom II-vel, a Duke Nukem 3D-vel, a Beyond Good & Evillel, az első Tomb Raiderrel vagy például az Impossible Missionnel. Az utóbbit annyiszor végigtoltam már, hogy magamtól rájöttem, nem véletlenszerű a szobák elhelyezkedése, hanem ugyanaz a pár szobakiosztás váltakozik. És az sem tegnap volt, amikor erre rájöttem.

Eltelt két év, ismét megpróbáljuk az Indexen kicsit felmérni a magyar gémer szcénát. Aki ezt olvassa, kattintson át, és töltse ki, legyen szíves, a kérdőívet, csak pár klikkolás. Cserébe az eredmény remek gyúanyagot fog majd szolgáltatni a későbbi pc vs. konzol háborúkhoz. :) Köszönjük!

Érdekes nyilatkozatot adott minap a God of War és a Twisted Metal játékok atyja, David Jaffe a Gamesindustry Internationalnek: nagy visszaesést jósolt a Wi U-nak, meg úgy általában a következő konzolgenerációnak, ami szerinte az utolsó lesz.

A neves fejlesztőt a Nintendo hamarosan debütáló konzoljáról kérdezték, erre elkezdett ömleni belőle a jóslat. „Szerintem az iPhone és az iPad már elvitte azt a piacot, ami korábban a Wii-re ráizgult, ezért a Wii U-nak korántsem lesz akkora sikere. Persze franc tudja, annak idején én azt gondoltam, hogy a PSP lenyomja a DS-et. A játékiparban dolgozom, abból élek, mégsem jönnek be néha a jóslataim” – fogalmazott Jaffe. (Mondjuk az utóbbi jövendölésével nem volt egyedül: emlékszem, amikor a 2004-es E3-on megláttuk a PSP-t, és Grath-tel megbeszéltük, hogy ez mindent visz majd, nem is értettük, mit akar a Nintendo azzal a kis kvarcjátékkal – aztán lám, végül nem a nyers erő számított.)

Gondolom, többeknek megvan minden idők egyik legelborultabb mémje, a Nyan Cat, ami olyasmi, mint a Csillámfaszláma, csak kicsit idegesítőbb. Aki mégis kimaradt volna belőle, annak gyors összefoglaló: egy fehér macska, aminek a törzse egy pop-tart (amerikai édesség), repül az űrben, szivárványt húzva, és közben olyan zene szól, amit már egy tizedmásodperc után is ki akarsz kapcsolni. És ha ez nem lenne elég, a Nyan Catnek van gonosz ellenpólusa is: Tac Nayn, a gofritestű fekete macska, aki koponyás vörös háttér előtt szeret rohanni a semmiben a végtelenségig. Nézzük is meg a két mémcicát:

Gyönyörű kontrollert készített a Morbidstix művésznevű modder Xbox 360-hoz. A kütyü a steampunk (tudjátok, a gőzgépes sci-fi) stílusjegyeit viseli, és az anyaghasználat is ennek megfelelő: fa burkolat, réz szegecsek, rezet imitáló gombok és joyok, bőr fogórész. Megosztom, mert talán nem vagyok egyedül steampunkmániámmal – illetve biztosan nem vagyok egyedül, mert alkotója már el is adta a kontrollert, ezer dollárért.

Természetesen a kontroller működőképes. És hogy mi az a kulcslyuk a közepén? Ott lehet a hozzá adott kulccsal beüzemelni a kütyüt (unlock, ééérted). Hardverkulcs a szó minden értelmében. Morbidstixnél egyébként steampunk Xbox 360-as is van, az is elég jól néz ki.

(via Ubergizmo)

Ahogy gyűlnek a játékok a Heti retro rovatban, úgy tudok egyre többször megspórolni hosszas eredettörténeteket. Így van ez most is, a legutóbb a rovatba beszavazott UFO-val. A játékot ugyanis az a Julian Gollop készítette, aki a Laser Squadot is, amiről pedig már volt egy posztunk – abban részletesen leírtam, hogyan indult Gollop pályája, és miket készített a Laser Squad előtt. Most tehát ott venném fel a szálat, ahol a Laser Squad-posztban abbahagytam: nyolcvanas évek vége, Julian Gollop testvére, Nick segítségével megalkotja minden idők egyik legjobb körökre osztott stratégiáját. Aztán a játékot pár év múlva übereli az UFO-val.

Szenzációs leletet posztolt a Retronaut blog: az Atari cég egy játékkatalógusát 1978-ból. Kicsit helyezzük el, mikor is van az: a játéktermi gépek aranykora, ezzel együtt az otthoni konzolgépek első nagy felfutása. E.T. még sehol, katasztrofális Pac-Man-átirat még sehol, a Nagy Videojátékkrachnak szelét se érezni, otthoni számítógépek épp csak a kanyarban. Egy lehetőségeit kereső, korlátait egyelőre még óvatosan feszegető iparág teszi meg első lépéseit, de már lehet érezni, hogy itt valami nagy készül.

Vannak biztos pontok az ember életében: a Counter-Strike-kal, a Team Fortress-el vagy épp a Quake-kel biztos, hogy páran már a kiadás napja, évtizedek óta játszanak. Vagy alkalmanként, vagy rendszeresen, az viszont kifejezetten ritka, ha valaki folymatosan, éveken át játszik valamit, pláne ha arról a Civilizationról van szó, ahol egy-egy nagyobb térkép meghódítása is maximum egy hetet vesz igénybe. Lycerius egy ilyen fickó: tíz éve küzd egyetlen Civilization II kampányban!

Ukijo-e – így hívják azt az aprólékos fametszet-technikát, ami Japánban volt igen népszerű a 18-19. század környékén. A név idegenül hangozhat, de ha azt írom, hogy olyan festmények ezek, amik sokszor egy rajzfilm vagy képregény egy kockájára emlékeztetnek, esetleg megnézitek Kacusika Hokuszai A nagy hullám Kanagavánál című képét, rögtön be fog ugrani, hogy miről van szó.

A Variety hozta a hírt, hogy közeleg a mozikhoz az első, teljes egészében videojátékos engine-nel készített animációs film, Deep címen. A filmet Shane Acker, a Tim Burton-féle 9 készítője csinálja, a Valve Source motorjával, 15 millió euróból, a sztoriról annyit tudni, hogy ilyen nyomasztó posztapokaliptikus izé lesz (és persze egy füst alatt készül játék is belőle). Azt mondják, a machinimás hozzáállás egy zsák pénzt takarít meg a produkció költségeiből, az eszköztár pedig pont elég ahhoz, hogy a film tényleg film legyen. Ti szoktatok machinimát nézni, és el tudjátok képzelni hogy filmstílussá fejlődjön a műfaj?

A 18-as karikát ezúttal csak az NMHH kedvéért tettem ki, mert szerintem a lenti videó senki nem fog megrontani, nem a pornográf tartalom a lényeg benne, hanem a tömény idiotizmus, illetve az, hogy egyesek mennyi munkát képesek ilyesmibe feccölni (a videó ugyan márciusi, de egy olvasónk csak most hívta fel rá a figyelmünket).

Hosszú még az út, amíg a videojáték-sajtót tényleg újságírásnak lehet tekinteni - a zsákszámra osztogatott ingyen játékok, a kiadó által fizetett stúdiótúrák, a szinte kizárólag pozitív előzetesek és a jövőbeni hozzáféréssel sarokba szorított írók nem éppen egészséges, vagy érett szakma képét adják (legalábbis a játékos fórumok 98 százaléka szerint). Éppen ezért meglepő, ha valaki különösen negatívan kel ki valami ellen, főleg, ha az még meg se jelent. Nem tudni, Tom McShae, a GameSpot szerkesztője tényleg tökös-e, az viszont biztos, ha valamiről azt mondja, hogy "szégyenteljes, megalázó", arra általában mindenki felkapja a fejét. Például maguk a fejlesztők és a kiadó, akik ahelyett, hogy titokban és persze kollektíven küldenék el McShae-t melegebb éghajlatra, inkább csinálnak belőle egy PR eseményt, meghívják egy vitára, az egészet pedig rögzítik is.

Milyen lenne, ha Donkey Kong vagy Bowser egyszer csak megunná a zúzást, letojná Mariót és a hercegnőt, és eltűnne a balfenéken? A Disney új, Wreck-It Ralph című animációs filmje ilyesmire keresi a választ. Aranyos, vicces és videojátékos – alig várom a novembert. Bónusz kérdés kommentelőknek: 1:10-nél az Anonim Rosszfiúk Egyesülete ülésén kiket látunk?

1992 júniusában elindult, és azóta kisebb kilengésekkel ugyan, de tartja magát a nyomtatott gamersajtó egyik oszlopa, a PC Guru. Tavaly nagyjából ilyenkor épp arról volt szó, hogy bedől az újság, még mi is vertünk néhány szeget a lap koporsójába, de soha ne tévedjünk kisebbet - csütörtök reggeltől kapható ugyanis a jubileumi szám, benne jó néhány exszerkesztő sztorijával, emlékeivel.