„Íme az internet legöregebb Battlefield 3 játékosa” – hirdeti a lenti kép. „Eközben a legidősebb CoD -júzer épp betöltötte a tizenkettőt!” – kontrázik egy komment. Ez persze vicces, de azért gondoljunk csak kicsit bele: már felnőtt egy generáció, akinek nincs sok fogalma arról, mi a franc az Atari, mi volt a C64 és miért rajongtak milliók egy kék sündisznóért, aminek kvázi az egyetlen képessége az volt, hogy rohadt gyorsan futott.

Hiába azonban az eltelt évtizedek, a játékvilág semmit sem változott: a nyolcvanas években is a kalózkodás, a hozzá nem értő menedzsment, a kifizetetlen jutalékok, a tehetség és az elvégzett munka utáni elismerés elmaradása, na meg a magas árak miatt keseregtek azok, akik tűzközelből nézték az eseményeket.

Honnan tudjuk ezt? Az Atari gazdag, jól összefésült emailarchívumából, ami néhy olyan, mintha a Deus Ex belsős levelezését olvasnánk. Ha szeretnél egy kis utazást tenni vissza a múltba, a nagy videojátékkrach előttre és utánra, itt a heti programod. Érdemes elolvasni például 1984-ből a „The first annual Jeff Boscole Memorial letter” tárgyú levelet, elég tanulságos. Persze némi angoltudás szükségeltetik.

(Amúgy elnézést a kis blogszünetért, holnaptól visszatérünk a medrünkbe.)