IDDQD

Mivel nem kedvelem különösebben a Halo-sorozatot, és kimondottan szeretem idegesíteni azokat, akik viszont igen, a Reach megjelenéséről egy egészen rettenetes videóval emlékezünk meg, egyenesen a cracked.com fiúcsapatától.

A Geek-O-Méterem mutatója kiakadt, kijelzőjén pedig hajszálrepedések jelentek meg, amikor megláttam a lenti képeket. A Star Wars, a videojátékok és a házi barkácsolás szeretete találkozik ebben a csodában, amit készítője, Brian De Vitis évek óta fejleszt. Legutóbb a Penny Arcade Expón mutatta be, a Fort 90 oldal bloggere ott készítette a képeket. A R2D2-hasonmás azért nagyon különleges, mert De Vitis beleépített tíz konzolt és egy projektort.

A droid borítása a következő konzolokat rejti: NES, SNES, Nintendo 64, GameCube, PlayStation 2, Sega Genesis, Sega Dreamcast, Atari 7800, Xbox és van még egy lecsatoható PSP is. Ezen kívül egy számítógép is van a kütyüben, ez kezeli a projektort és a konzolok közötti váltást. És persze az R2D2 tele van pakolva csatlakozókkal, portokkal és meghajtókkal, hogy játszani is lehessen a konzolokra készült játékokkal.

De Vitis a UCLA mérnökhallgatója, a konzolon és az egyéb technikai kellékeken kívül egy olyan R2D2-modellt használt fel, ami egy Pepsi-kampányhoz készült még az Episode I idején. Ezért is látható a Pepsi felirat a droidon az alkotó oldalán, de a Fort 90-en is találtok még képeket. Nekem így hirtelen csak Stewie Griffin szavai jutnak eszembe: „Akarom, akarom, akarom, akarom!”

Ha nem esett volna le, melyik játékra utal, ott a segítség a háttérben a röntgenképeken.

(...na tessék, nem bírtam ki, hogy tényleg szöveg nélkül legyen.)

A mostanában megjelent Mafia 2-vel kapcsolatban lehetne sok jót, és még annál is több rosszat is mondani, de mivel ez a rovat csak érintőlegesen szól a játékokról, inkább hagyjuk is, mekkora létjogosultsága van egy hatalmas városba megálmodott autós-maffiás játéknak freeride-mód nélkül 2010-ben.

Sokkal fontosabb, hogy a fejlesztők lepaktáltak a Playboy magazinnal, így az ügyes és kitartó játékosok egészen pontosan ötven, különböző címlaplánnyal kiadott újságot találhatnak a programban - illetve a lustábbja most megússza, mert a továbbra kattintva itt az összes csaj, elsősorban a hotbloodedgaming.com-nak és Stöki szemfülességének köszönhetően.

Tim Schafer az egyik kedvenc játékfejlesztőm – és ti is szeretitek, hiszen a Secret of the Monkey Islandet és a Day of the Tentacle-t is beszavaztátok a retrorovatba (de lesz itt még Grim Fandango is, úgy érzem). Schafer ezen túl nagyon vicces ember, azon kevesek közé tartozik, akiknek érdemes követni a Twitter-oldalát. Mostanában ez különösen szórakoztató, ugyanis Schafer szeptember 12. óta a Monkey Island 2 Special Editionnel játszik (ebben lehet ugye váltogatni a régi és az új nézet között), és saját állítása szerint majdnem húsz éve nem látta a játékot. Nagyon érdekes követni, ahogy Schafer rácsodálkozik egyes részletekre, és azt is megtudhatjuk, hogy Kate Capsize Spielberg felesége után kapta a nevét. Pár példa az angolul nem tudók kedvéért (a többiek meg olvassanak vissza a twitfolyamban, érdemes):

Haha, a nyitójelenetben a tábortűz gyanúsan ismerős. Nem hiszem el, hogy egyszerűen újrahasznosítottuk a Monkey 1-ből a kilátónál égő tüzet. Vagy várj csak – de, elhiszem.

A voodoo hölgy azért mondja azt, hogy „A valódi gonoszt soha nem lehet elpusztítani”, mert apám is ezt mondta, miután először néztük meg a Star Warst. Mire én ezt mondtam: „Meghalt Darth vagy nem halt meg?”, ő meg rám hagyta. Aztán lekapcsolta a kocsi fényszóróját, hogy egy X-Wingben érezhessük magunkat.

Oké, most iratkozzatok le, ha nem akartok többet hallani a MI2:SE-ről, mert épp most találtam egy kis szakét a frigóban.

Megtaláltam a kötelet! Aranyos, teljesen szükségtelen jojós utalás is volt. Akkoriban nagyon rá voltunk indulva a jojókra. Ennyire királyok voltunk.

Hű, most jöttem rá, hogy a Grim Fandango félbeszakadt hajóját talán Dread félbeszakadt hajójáról loptam!

„Nem hiszem el, hogy megúsztuk per nélkül azt a Frédi-jelmezt a jelmezboltban.”

Soha nem olvastam el minden kártyát Phatt városi könyvtárában. Most megteszem, mert biztosan jár érte egy achievement. Igaz?

Omg. Nincs achievement? Vagy csak kihagytam egy kártyát? Már sosem fogom megtudni.

A sirály a Loomból épp most lopta el a térképdarabomat! Nehéz haragudni rá úgy, hogy tudom, a Tales of Monkey Islandben megdöglik majd.

(A monkey wrench Amerikában franciakulcsot jelent, a monkey pedig ugye majmot. A játék egyik legnehezebb fejtörője volt, hogy a vízeséshez tartozó vízcsapot egy majommal lehetett elzárni.)
Így visszatekintve: a monkey wrench fejtörő nem volt fair.
Annyit kellett volna csak tennünk, hogy amikor Guybrush a vízcsapra néz, megszólaljon: „Nincs fogantyúja. Úgy tűnik, kelleni fog egy franciakulcs”
Vagy: „Úgy tűnik, kelleni fog az, amit az amerikaiak monkey wrenchnek neveznek”
És amikor a bárban zongorázó majomra néz, Guybrush kérhetett volna pár, vízeséssel kapcsolatos számot.
„Hé, majom, ismered a Waterfallst a TLC-től?”

Ma végre begördül a Boulder Dash a retrorovatba – ideje volt, már három hete vártok erre. Az első emlék, ami beugrik nekem róla, hogy C64-en megvolt a program, rongyosra játszottam. Aztán egy nap jött a játékdealerem és a zsírúj stuffok között hozott egy érdekes címűt: Boulder Dash 47. Én meg teljesen bepánikoltam, hogy ezek szerint nekem 45 Boulder Dash kimaradt az életemből. Persze ma már tudom, hogy nem ez történt.

A játékot két kanadai, Chris Gray és Peter Liepa készítették, de inkább az utóbbi nevét érdemes itt megjegyezni. Gray ugyanis csak a játék igen kezdetleges alapját készítette el Basicben, aztán – mivel akkoriban még nem volt meg a tudása ahhoz, hogy továbbfejlessze meg átrakja gépikódba a cuccot – átadta az egészet Liepának. Ő volt az, aki beletett mindent, amitől a Boulder Dash klasszikus lett.

Amerikában nagyon jól fut a használt játékok piaca, a játékbolthálózatok szép nyereséget hoznak össze azon, hogy eladják a játékot 50 dodóért, aztán ha a delikvens végigtolta kétszer és megunta, visszaveszik tőle egy huszasért, utána használtan megint eladják harmincért (hasraütésszerű számok, nem belekötni). A dolgon nyer a bolt, ami egy játékon kétszer keresett, és nyer mindkét vásárló, mert olcsóbban jöttek ki. Csak a játék kiadója nem nyer, ehelyett inkább dühöng.

Egy seattle-i bíróság ítélete most erősen beárnyékolja a használtjáték-biznisz jövőjét. A per évekkel ezelőtt kezdődött, az Autodesk indította egy Timothy Verner nevű fickó ellen, aki azzal üzletelt, hogy kiárusításokon használt AutoCAD mérnöki szoftvereket vásárolt fel olcsón, aztán az Ebayen passzolta el őket. A cég azzal érvelt, hogy az EULA-ban világosan le van írva: a vásárló a szoftvert nem birtokolja, csak licenceli, a licencjog tovább nem adható, sőt, ha a júzer a program egy fejlettebb verziójára upgrade-el, köteles megsemmisíteni a régi verziót. Verner meg azt mondta, ő aztán nem írt alá, és nem okézott le semmilyen EULA-t, és amikor az Autodesk ügyvédeitől beijedt Ebay bannolta az aukciós oldalról, viszontperelt.

A bíróság 2008-ban először Vernernek adott igazat, de a fellebbezés és két év után fordult a kocka, és jelenleg úgy néz ki, a szoftver kiadója megtilthatja a terméke használt kereskedelmét, vagyis a licencjog továbbadását. Ez nemcsak a digitális cuccok kölcsönzésével is foglalkozó könyvtáraknak üthet be, de a használtjáték-üzletnek is. Az EA-játékok EULA-jában például elég egyértelműen szerepel, hogy "This Software is licensed to you, not sold.", elvileg csak ezután kell írni, hogy "tehát nem adhatod el, öcsi", és a precedensekre alapozó amerikai jogban az Autodeskre hivatkozva máris revolverezhet a kiadó.

És hogy kicsit képbe kerüljünk, mekkora biznisz is ez: a Gamestop hálózat éves szinten kétmilliárd dollár forgalmat csinál a használt játékokon, és sokkal nagyobb árréssel dolgozik, mint akár hardverek vagy új játékok esetében.

A csalókat és tolvajokat minden online játékban utálják, és tűzzel-vassal-banhammerrel üldözik. Kivéve az Eve Online-t, ahol az intrikálás, a politika, az árulás, és egymás nagyüzemi átverése a játékmenet szerves része, sőt, tulajdonképpen ezektől igazán jó, és életszagú az egész.

A legutóbbi trailer is ezt sulykolja: többet ésszel mint erővel, ha valaki szórakozásból kilőtte az űrhajódat, állj rajta bosszút úgy, hogy összehaverkodsz vele, elnyered a bizalmát, beépülsz a társaságába (itt a klánokat vállalatnak hívják, és nagyjából úgy is működnek), aztán lenyúlod a cége összes erőforrását, hagyod hogy a konkurencia kinyírja, te meg röhögve lelépsz a vagyonával.

Valami ilyesmi történt most egészen nagy méretekben az Eve univerzumában: egy fickó, aki évekig építgette a reputációját, belevágott egy óriási bizniszbe, aminek a végén lelépett a befektetői összes pénzével. Ez 850 milliárd ISK-t (ez a játék virtuális valutája) jelent, de mivel Eve-ben lehet egy hónap játékidőt adó gamecardot venni ISK-ért is, annak tök legális és korrekt dollárárfolyama van. Eszerint 45 ezer dollár (10 millió forint) ütötte a Bad Bobby nevű karakter gazdájának markát, amikor kirobbantotta a botrányt.

Az átverés alapja egyébként egy űrhajógyár volt, ahol a játék legnagyobb és legerősebb űrhajóit, a Titánokat gyártotta volna Bobby. Ezek iszonyatosan drága jószágok, csak a totál senkiföldje, nulla biztonságú űrszektorokban lehet ilyen gyárat felhúzni, a hajók tervrajzai borzasztó ritkák és értékesek, és négy hónapba telik egynek a felépítése. Ennek megfelelően a gyár felépítésébe és a tervrajzok beszerzésébe fektetett pénz igen szépen fialt volna az aranyáron eladott kész Titánok árából.

Bobby azzal nyerte el a befektetői bizalmát (már azon kívül, hogy évek óta ilyen bizniszekkel foglalkozott, és soha senkit nem vert át), hogy a játék gazdasági életének legismertebb, legmegbízhatóbb figuráit kérte fel a vállalkozás igazgatótanácsának. A tervrajzokat és a pénzt tartalmazó széfet csak úgy lehetett kinyitni, ha a tanács ezt támogatja egy szavazással. Csakhogy Bobby meggyőzte a tanácsot, hogy a biztonság további fokozása érdekében hozzanak be újabb tanácstagokat - ezek azonban valójában mind az ő további karakterei, vagy a cinkosai voltak. Abban a pillanatban, ahogy megvolt a tanácsban az 51%-os szavazataránya, Bad Bobby kirúgott mindenkit a vezérkarból, bezsákolta a zsetont és az értéktárgyakat a kasszából, további sok szerencsét kívánt és ismeretlen helyre távozott.

A hét cikke a San Francisco Weekly riportja, amit a Farmville-t és még több sikeres Facebook-játékot gyártó Zyngáról szól. Jó hosszú, de érdemes elolvasni, elég mocskos dolgok derülnek ki belőle. A Zynga 2007-ben indult és három év alatt az egyik legsikeresebb cég lett: egy májusi becslés szerint négymilliárd dollárt ér, éves bevétele pedig félmilliárd dollár körül mozog. Na de hogyan érték ezt el? Erre részben válaszol a lenti két kép. Az elsőn baloldalt a Farmville látható, jobboldalt pedig a Farm Town nevű játék, amit a Slashkey nevű kis floridai cég hónapokkal a Farmville előtt jelentetett meg. A másodikon baloldalt a Zynga Café Worldje, jobboldalt a rivális Playfish Restaurant Cityje, ami szintén előbb jelent meg.

A lapnak szépen kipakol a cég egyik volt, vezető beosztásban dolgozó munkatársa. Az illető azt állítja, hogy a Zynga elnök-vezérigazgatója, Marc Pincus egyszerű cégpolitikát követ: ellopni minden játékötletet a riválisoktól, majd kiszorítani őket. A volt alkalmazott szerint Pincus a következőket mondta neki: „Kibaszottul nem akarok újítást. Nem vagy okosabb, mint a versenytársaid. Csak másold le, amit ők csinálnak, és csináld addig, amíg nem éred el az ő számaikat.” Az informátor úgy fogalmazott, hogy a Zynga az egyik leggonoszabb hely, amivel valaha dolga volt, és elmondta, hogy amíg ott dolgozott, kollégáival azon röhögtek, hogy a cég mottója lehetne a „légy gonosz” a Google híres „le légy gonosz” mottója után. A volt vezető persze névtelenül pakolt ki, ezért az SF Weekly megkérdezett több volt Zynga-alkalmazottat, akik megerősítették, amit az informátor elmondott, de ők is anonimitásba burkolóztak. Ez érthető annak fényében, hogy a Zynga csak tavaly hét volt alkalmazottját perelte be. Az SF Weekly természetesen megkereste a Zyngát is, de nem akarták kommentálni a lap értesüléseit.

Persze a játékiparban valamennyire elfogadott az ötletek lopása. Ha egy stratégiai játék kitalálja, hogy a mezei egységek mellett hősöket is lehet toborozni, akkor egy másik stratégia nyugodtan lenyúlhatja ezt az ötletet anélkül, hogy jogi lépésektől kellene tartania. De amit a Zynga csinál, az túlmegy ezen. A Farmville például szinte kottára olyan, mint a fent említett Farm Town: abban is volt már virtuális gabona, ami valós időben nőtt, virtuálispénz-keresés, nagy fejű avatárok, szomszédolás, javak cserélgetése – minden fontos játékmenetbeli lépés, ami a Farmville-ben megtalálható. Persze nem a SF Weekly fedezte ezt fel (csak ő írta meg a legjobban), korábban több blog is rámutatott a gyanús hasonlóságokra. A Mafia Wars miatt pedig már plágiumper is volt: a nagyon hasonló Mob Wars alkotója, a Psycho Monkey perelte be a Zyngát (peren kívül megegyeztek, a részletek nem ismertek).

Zárásul egy kapcsolódó hír: egy felmérés szerint a Facebook-játékosok 17 százaléka függőnek vallja magát. (És vajon mennyien lehetnek azok, akik nem ismerik be, hogy addiktok?) Úgy tűnik, amíg ilyen heves az igény közösségi játékokra, Pincusnak is bőven lesz honnan lopnia.

...S. Péter, emailben értesítettük, gratulálunk neki.

A pénteken meghirdetett egyszámjátékra több mint 250-en jelentkeztek, szóval aki ennél nagyobb számot küldött be, nem igazán indult esélyekkel. Ugyan a blog átlagos olvasottsága napi több ezer egyedi júzer (és egyre gyakrabban megyünk tízezer fölé), a magyar játékosok többsége még pc-s, az xboxosok lassan növekvő kisebbséget képviselnek (és valószínűleg közülük sem akar mindenki kivétel nélkül halózni). Ahogy egyik visszatérő kommentelőnk, algi írta: „Ha végiggondolod, hogy hányan olvassák az IDDQD-t, ebből hánynak van Xboxa, megsaccolod, hogy az olvasók közül hány gyakorlott egyszámjátékozó van, akkor nagyjából meg tudod becsülni, hogy merrefelé kell keresni a nyertes számot.”

A legtöbb tipp 1 és 30 között volt, és meglepő módon az 1-es és a 2-es nagyon soká (több mint 150 levél után) esett csak el. Az első 20 számból végül csak három maradt, amit csak egyszer küldtetek be: a 10-es, a 15-ös és a 20-as. A 10-est küldte Péter, így ő nyerte a játékot, akár már hétfő este átveheti a Halo: Reach bemutató partin, ahol mi is ott leszünk (meg Cseh Laci és Csányi Sándor mint Halo-rajongó magyar celebek). A legnagyobb beküldött szám egyébként a 2853 volt. Egy Andrew Dice Clay-aláírással ellátott kincstári pirospontot pedig kiutalunk annak, aki a szám mellé így jelentkezett be: „Bunkó! Remélem, nyertem.”

És még két ráadás, Rorschach a Watchmenből és Alex a Mechanikus narancsból. És ugye nem felejtettétek el, hogy még éjfélig jelentkezhettek a Halo: Reach-nyereményjátékunkra?

(via Toysrevil)

Ma mindent megteszünk azért, hogy rekordot döntsön a látogatottságunk, hiszen nemcsak Halo: Reachet nyerhettek picit odébb, de egy olyan csajt hozunk ma el nektek, akiről szinte kizárólag meztelen kép található a neten.

A Lula-sorozatot eredetileg a német cdv kezdte fejleszteni, mert úgy érezték, hogy be kell tölteni a nyugati szexjátékok okozta űrt - ha keleten mindenki zabálja a megerőszakolóspornót meg a pornószimulátort, miért ne menne itt a civilizált nyugaton a kalandjátékba oltott pornóstratégia? Az első rész, a Lula: The Sexy Empire még valamennyire beleillett a kor kézzel rajzolt időszakába, bár a játékmenet nem nyerte el sokak tetszését (és "játékmenet" alatt nem azt értem, amikor közepesen érdekes átvezető videókat vagy rajzolt csöcsöket bámulsz). A '99-es játékból még Amigás verzió is készült, de a tény, hogy 10 és 80 százalék közti értékeléseket kapott, talán jól mutatja, hogy a "játéktörténelmi klasszikus" jelző ezúttal csak cipőkanállal és komoly fenyegetések árán aggatható a dobozra. Volt még egy nekifutás ugyanabban az évben, Wet Attack: The Empire Strikes Back címmel, kicsit később egy Lulás flipper is kijött, az utolsó komolyabb merényletet pedig 2005-ben követték el a készítők, a minen addigit alulmúló Lula 3D személyében. Ha másra nem is, arra mindenképp jó volt ez is, hogy bebizonyítsa: hiába a csöcs, az emberek fanyalognak, ha szar a grafika, ha nincs sztori, vagy ha egy szexjelenetből hiányzik a hímvessző. Ennyi fikázás után pedig lapozzatok, ott várnak a 18+-os képek.

Magyarországon nincs túl sok launch party, úgyhogy most egy ilyenről is hírt adunk – főleg, hogy nyerhettek is vele. A Microsoft szeptember 13-án, vagyis hétfő este bemutató partit rendez a Halo: Reachnek. Annak, aki esetleg kimaradt belőle: a Halo széria az Xbox konzolok egyik legnépszerűbb fps-sorozata, és állítólag a Halo: Reach lesz az utolsó Halo-játék a Bungie-tól. Történetileg viszont előzmény, azt mutatja be, hogy milyen események vezettek az első, 2001-ben megjelent Halo történéseihez.

A launch party hétfő este 21:00-kor kezdődik a budai Allée-ban, szokás szerint éjféltől lehet majd megvásárolni a játékot a helyi 576 Kbyte üzletben (a kiszolgálás sorszám szerint történik, sorszámot már reggel 10-től lehet kérni). Lesz 30 konzol kitéve, ahol már délelőttől ki lehet próbálni a játékot, a multi Firefight módjában. Este a bemutatón lesznek a szokásos versenyek nyereményekkel és szakújságírói észosztás, meg egy Halo: Reach lasertag pálya, ami viccesnek ígérkezik. Fél éjféltől DJ Karányi zenél, a rendezvény persze ingyenes.

És a lényeg: a Microsoft adott nekünk egy példányt a játékból, és ezt jól kisorsoljuk közöttetek. Emailben lehet jelentkezni érte szombat éjfélig, a levél tárgya legyen az, hogy "Halo, itt vagyok!" (ha a fenti linkre klikkeltek, már benne lesz). A levél szövege pedig legyen egyetlen pozitív egész szám, amivel részt vesztek egy egyszámjátékon. Aki nem tudná, az egyszámjátékban az a nyertes, aki a legkisebb olyan számot mondja, amit senki más nem mondott. (Tehát ha erre a nyereményjátékra a következők érkeznek: 1, 25, 14, 5, 1, 14, 1, 65, 5, akkor a 25-ös szám beküldője nyer, mert az 1-est, az 5-öst és a 14-est többen is beküldték, így ezek a számok kiesnek.) Egy ember egyszer jelentkezhet, kéretik ezt betartani (a gyanús emaileket nem vesszük figyelembe). Eredményhirdetés vasárnap, a nyertest itt és emailben is értesítjük. A játékot ünnepélyes keretek között a helyszínen adjuk át vagy postán küldjük el. Go, go, go!

[UPDATE: Megvan a nyertes, köszi mindenkinek a részvételt.]

Guillaume Reymond és népes társasága már jópár vicces stopmotion videóval szórakoztatott, és most itt a legújabb, az emberi Pac-Man. A recept ugyanaz mint a Space Invadersnél, a Pole Positionnél, a Pongnál, vagy a Tetrisnél volt: fognak egy ősklasszikus játékot, és egy mozi nézőterén a székeket pixeleknek használva eljátsszák. Egyszerre zseniális és rémisztően elborult.

Oké, tudom, hogy a Boulder Dashnak kellene most jönnie, mert azt szavaztátok meg a Civilizationról szóló cikk alatt, de a múlt heti brékingnyúz után úgy döntöttem, beelőz a Duke Nukem 3D. Aki lemaradt volna róla: úgy tűnik, 13 év után végre elkészül a Duke Nukem Forever (bár ezt persze csak akkor hisszük el, ha már végigjátszottuk, kimaxoltunk belőle minden acsit és zúztunk pár deathmatchet). A játék ugyebár az 1996-os klasszikus fps, a Duke Nukem 3D folytatása lesz – elevenítsük fel, milyen volt a nagy előd.