IDDQD

Méghozzá a Valve-nak. És nem is Peter, hanem a fia, Lucas.

Az eheti retro kicsit rendhagyó lesz, történt ugyanis, hogy megkeresett Sam.Joe, hogy nincs-e kedvem megnézni nála pár ritkaságszámba menő hardvert. Az ő nevével találkozhattatok már itt a kommentekben (illetve ő adta kölcsön a Pac-Man társast is), de aki több évtizede forgat játéklapokat, az tudja, hogy Sam.Joe régi motoros: már a Spectrum Világba is írt cikkeket (sőt, ő vezette az Enterprise rovatot), aztán a PC-X-ig (tehát a kilencvenes évek közepéig) más játéklapoknak is dolgozott, majd átváltott a komolyabb techmagazinokra. Arra gondoltam, hogy alkalomszerűen bemutatom majd a rovatban egy-két hazai gyűjtő ritkaságait, szóval most ilyen magazinos-képriportos anyag következik, indokolatlanul sok fotóval (a bénákat én csináltam, a jókat Sam.Joe). Kezdjük a látvánnyal, ami fogadott, amikor beléptem Sam.Joe lakásába:

A retrótúltengést ellensúlyozandó, jöjjön most egy techdemó a Game Developers Conference-ről, az izlandi CCP programozóitól, akik ugyan az űr-mmo Eve Online-ról ismertek, most mégis egy olyan technológiát mutattak be, ami egészen más játékstílusokba illik. Nem mondom, hogy ettől a valósidejű haj- és ruhaszimulációtól önmagában jobb lesz bármilyen játék is, de az biztos, hogy (nekem laikusnak legalábbis) vadállatian jól néz ki.

Kép szöveg nélkül rovatunk mai epizódjában: ha a Tetrisben lenne pályavégi főellenség.

(A Flickren találtuk.)

De tényleg, elmennek a bús francba. Továbbá édesanyjuk hogyléte iránt érdeklődnék, csak nem ezekkel a szavakkal.

Megtörtént ugyanis a mára ígért sajtóttájékoztató arról, hogy mi a bánat történt a legjobb online retrojátékbolttal, ami ugye vasárnap állt le. Én azóta azért fohászkodtam, hogy csak ne valamilyen balfasz marketingfogás legyen.

Hát de. Nem vette meg őket senki és a DRM-lobbi sem győzött, egyszerűen megszűnik az oldal béta státusza, és egy jobb, szebb oldal nyílik holnaptól. És a derék lengyelek ezt úgy látták jónak reklámozni, ha leállítják az oldalt és hagyják bizonytalanságban a sok júzert. Elképzelem azt a kreatív meetinget:

- Te Jaroslaw, kéne valami fasza reklámfogás az új oldalnak. Valami gerillás meg vírusmarketinges meg hoaxos!
- Milyen igazad van, Miroslaw. Mit szólnál, ha leállítanánk az egészet mindenféle magyarázat nélkül?
- De hát így intézményes keretek között baszunk ki az összes létező felhasználónkkal.
- Éppen ezért jut majd el mindenkihez az üzenet.
- Mekkora ötlet! A kis hülyék hogy posztolgatnak majd riadtan, azt sem tudják majd, mi van. Csináljuk meg!

Szóval ahogy a Destructoid írja: and fuck you too!

Remek komment jött Mukkától ehhez a bejegyzéshez: egy link, ahol egy 1987-es árlistát lehet megcsodálni. Sajnos a szken minősége nem a legjobb (vagy lehet, hogy már az eredeti is így néz ki), de azért jól olvasható rajta néhány horrorisztikus szám. Egy 286-os IBM-AT 640 kilobájt RAM-mal, 5.25”-ös flopimeghajtóval, 40 megás merevlemezzel, monokróm monitorral 495 ezer forint volt akkor (installálás és egy év garancia plusz hetven). Plusz 1 mega RAM-ért kilencvenezret kellett fizetni, a 16 színű EGA monitor felára 170 ezer forint volt. És a közölt árak még nem is tartalmazzák a kábelezés költségeit. Mint Mukka kiderítette, a havi átlagkereset akkoriban 6987 forint volt. További csemegék a fenti linken, de egy oldalt ide is bekopiztam.

Waffless fedőnevű olvasónknak köszönjük nagyon a lenti videó linkjét. Epikus küzdelem a régi és új videojáték-technológiák között, helyenként félelmetesen jó, helyenként pedig nagyon bizarr. Szerintem gyönyörű munka, de a legjobb magyar CGI-csapatnál beépített emberünk más véleményen volt: „Ami eredeti, pl. karakter design, az marhára nem jön be, szerintem béna. Minden mást meg a Scott Pilgrimből lopott meg pár korábbi kisfilmből.” Szerencsére én nem ismerem a Scott Pilgrimet, szóval nekem marhára bejött.

Kudo Tsunoda, a Microsofton belül a Kinectért felelős csapat vezetője alighanem simán az idei világranglista élére ugrott nehézsúlyú-szabadfogású bullshitelésben a Game Informernek adott interjújában ezzel a fordulattal:

Halo did an awesome job of building a first-person shooter exclusively for the console, and now hardly anyone plays first person shooters on the PC anymore.

Ez különösen annak fényében hangzik igen hülyén, ha az ember odakattint a Bungie.net statisztikájára, aztán meg a Steamre, és az látja, hogy az egyiken szűk 400 ezren vannak belogolva, a másikon meg pont kétmillióval többen; az egyiken a Halo Reachet bő 200 ezren játsszák, a másikon a legnépszerűbb FPS-eket (CS, MW2, TF2, L4D) összesen kb. ugyanennyien. Persze lehet méricskélni hogy akkor éppen ez több-e vagy az, meg nyilván senki nem vonja kétségbe, hogy a Reach mocskos nagy kasszasiker, na de akkor is.... HARDLY ANYONE?! 

Ezek szerint négy hónap kell ahhoz, hogy a hullagyalázásból emlékállítás legyen: egy friss bejelentés szerint olyan MMO készül, amiben Michael Jacksonná válhatunk. A SEE Virtual Worlds közleménye szerint a Planet Michaelben azonban nem az énekes életének sötétebb oldala kerül előtérbe, hanem inkább "a zene, és azok a globális problémák, amik foglalkoztatták őt". No igen, itt most rengeteg poén felmerülhetne, de nem írok le egyet sem, mert egyrészt majd úgyis megteszitek ti a hozzászólásokban, másrészt meg a fene se akar megint palotaforradalmat itt a poszt alatt, mert Jacko nem is volt olyan, és különben is, hogy veszem a bátorságot.

A játékban tehát, ahol ezek szerint egy szó sem esik majd a plasztikai műtétekről, rejtélyes bőrbetegségekről, veszteséges vidámparkokról és kisfiúk molesztálásáról, egy csomó érdekfeszítő dolgot vihetünk majd végbe, aminek pontos természetéről egyelőre nincs hír, viszont az biztos, hogy világméretű cucc lesz, méltó "Michael egyedülálló zsenijéhez". Pár kósza próbálkozót vakon biztosra mondhatunk, ugyanis a játék a manapság divatos, de nem túl sikeres mikrotranzakciós kamikázék sorát bővíti majd, vagyis se vételár, se havidíj, ellenben ha mondjuk szeretnénk strasszos kesztyűt vagy fehérebb bőrt, esetleg tériszonymentes csecsemőt, akkor ezeket csak egy jelképes összeg befizetése után kaphatjuk meg.

"Michael pályafutása hatalmas adalék volt a zene, a tánc, a divat, a szórakoztatóipar és az emberek közti kapcsolatok szempontjából is, és nagyon fontos volt, hogy ezeket az elemeket mind beleprogramozzuk valahogy a játékba" - hangzott a nyilatkozat, és itt engem a "valahogy" kitétel ijeszt meg leginkább.

Billy Mitchell néha nagy suttyó, de a világ egyik leghíresebb játékosa. Ő volt az első, aki tökéletes pontszámot hozott össze Pac-Manben, majd hosszú évekre beállította a Donkey Kong rekordját. A világ másik leghíresebb játékosa Steve Wiebe, aki rendszeresen megpróbálja megdönteni Mitchell rekordját. Pár éve az MTV Kong Királya címmel csinált kettejükről egy dokumentumfilmet, Wiebe ekkor lett igazán híres (lent egy részlet ebből). Aztán februárban jött egy Hank Chien nevű queensi plasztikai sebész, és 1 061 700 ponttal megdöntötte Mitchell és Wiebe rekordját is. Ezt persze nem hagyhatta szó nélkül Mitchell: augusztusban a Twin Galaxies nevű, videojáték-rekordokat nyilvántartó szervezet otthonában, az iowai Ottumwában 1 062 800 pontot ért el, és újra ő lett Kong Királya.

Nem sokáig melegedhetett a trónon: Wiebe válaszcsapása még augusztus 30-án megtörtént, 1 064 500 pontot ért el az egyik legismertebb játéktermi játékban. (Ugye, azt tudjuk, hogy Mario a Donkey Kongban tűnt fel, csak akkor még Jumpman volt a neve?) Wiebe dvd-n küldte be a rekordját, ezért kicsit sokáig tartott amíg a Twin Galaxies ellenőrizte az eredetiségét, de tegnapi sajtóközleményük szerint a rekord hiteles, vagyis Wiebe újra legyőzte nemezisét, Mitchellt (ez a dokumentumfilmben egyszer már megtörtént, de akkor Mitchell óvott). A sztoriban az a legérdekesebb, hogy Mitchell augusztus elején éppen hogy csak megdöntötte a korábbi rekordot: amikor elérte a 1 062 800 pontot, egyszerűen abbahagyta a játékot – mintha csak cukkolni akarta volna a többieket. És biztos vagyok benne, hogy Wiebe mostani rekordjára is lesz méltó válasza.

Voltak nekem is fura lakótársaim anno albérletben, meg csúnya véget ért bulik, de ezt a videót elnézve még mindig jobban jártam, mint az egyszeri protoss arc, akit zerg szobatársakkal vert meg a sors. 

Érdemes belepillantani a youtube-os kommentekbe is, itt-ott tök jól harmonizálnak a játék egyik központi elemével, a sötétség elleni állandó, reménytelen küzdelemmel.

– járja körbe futótűzként a kérdés a webet tegnap este óta. A GOG.com leállt, helyén csak egy rejtélyes üzenet fogadja a látogatót, miszerint az oldal új formában hamarosan újraindul. Az üzenet nemcsak a főoldalon jelenik meg, hanem midnen gog.comos linken, szóval az oldal tényleg teljesen leállt.

A GOG.comot 2008-ban indította a lengyel CD Projekt, az oldalon régi pc-s játékokat lehetett venni pár euróért – természetesen olyan verziókat, amik kifogástalanul működnek az újabb Windows-verziókon. Az oldalnak remek akciói is voltak, amikor tényleg csak 3-4 euróért meg lehetett venni például a Falloutot vagy a Psychonautsot – és aki szerint egy ilyen klasszikus nem ér meg ennyi pénzt, annak süljön a mutatóujja az egérre, amikor torrentlinkre kattint.

A Destructoid, a Kotaku és még néhány híroldal elérte a cég szóvivőjét, Tom Ohle-t, aki csak annyit mondott, hogy nem kell beszarni, az oldal újraindul ezen a héten, csak nem az eddigi formában. Egy lengyel forrás szerint szerdán közölnek majd részleteket is. Szóval lehet, hogy a leállás tényleg valami gigaméretű átálláshoz kell és az is lehet, hogy az új GOG.com marketingjének része (ez esetben ritka béna marketinghúzás ez). Az tény, hogy a régi GOG.comon végig kint volt egy „béta” felirat, de hát ki vesz komolyan ilyesmit egy két éve gördülékenyen működő szolgáltatásnál?

Persze van egy másik lehetséges magyarázat is, mégpedig az, hogy a DRM-lobbi célt ért. A GOG.com ugyanis DRM nélküli játékokat árult, ami szúrhatta bizonyos üzleti érdekek szemét. Szóval nem zárhatjuk ki, hogy a GOG.comon ezentúl majd a gyűlölt másolásvédelemmel ellátott játékokat árulnak. De ez csak színtiszta spekuláció, könnyen lehet, hogy rémhír az egész – majd szerdán kiderül. Illetve mi is elkezdünk érdeklődni, hátha éppen mi derítünk ki valamit.

A Psychonauts a legjobb platformjáték, amivel dolgom volt, nyakon öntve egy nagy adag Tim Schaferes idiotizmussal. Zseniális az első percétől az utolsóig, aki nem ismerné, gyorsan szerezze be Steamen. A játékban a főhős pszichés képességekkel megáldott kiscsávó más emberek elméjébe hatol be, és az Eredet (Inception) című filmben is valami hasonló történik. Ezt használta ki egy ismeretlen YouTube-művész, aki a játékból vett részleteket vágott a film trailerének szövege alá. A végeredmény igen vicces, persze főleg a játék ismeretében.

American McGee a játékipar kicsit kattant, de páratlan fantáziájú figurája. Leghíresebb munkája ugye az éppen tíz éve – úristen, az már tíz éve volt? – megjelent Alice, amiben McGee az Alice Csodaországbant értelmezte újra. Már az első artworkok is odavertek a késes Alice-szel meg a csontsovány, fülbevalós Cheshire macskával, és a játék is azt erősítette meg furcsa látványvilágával, hogy nem lenne jó McGee tudatalattijában lenni. Aki annak idején kimaradt volna belőle, vessen egy pillantást erre a képre:

A Kotaku most megkérdezte a fejlesztőt, hogy mit szól Tim Burton Alice-filmjéhez, és McGee nem rejtette véka alá nem túl kedves véleményét: „Nem jött be, szétesett volt. Az Alice Csodaországban-nak Alice-ről kellene szólnia. Felhígították a jó alapanyagokat.” Én teljesen egyetértek McGee-vel, Burton eléggé elveszett a mellékszereplőkben, miközben maga Alice elég jellegtelen karakter maradt a filmben. Nagyon kíváncsi lettem McGee Alice-filmjére is – az elmúlt években voltak ilyen tervek (Wes Craven rendezte volna), de aztán nem jött össze a projekt. Bár McGee nyilatkozataiból úgy tűnik, még nem adta fel.

Az egésznek egyébként azért van aktualitása, mert jövőre jön McGee második Alice-játéka, az Alice: Madness Returns.