Az eheti retro kicsit rendhagyó lesz, történt ugyanis, hogy megkeresett Sam.Joe, hogy nincs-e kedvem megnézni nála pár ritkaságszámba menő hardvert. Az ő nevével találkozhattatok már itt a kommentekben (illetve ő adta kölcsön a Pac-Man társast is), de aki több évtizede forgat játéklapokat, az tudja, hogy Sam.Joe régi motoros: már a Spectrum Világba is írt cikkeket (sőt, ő vezette az Enterprise rovatot), aztán a PC-X-ig (tehát a kilencvenes évek közepéig) más játéklapoknak is dolgozott, majd átváltott a komolyabb techmagazinokra. Arra gondoltam, hogy alkalomszerűen bemutatom majd a rovatban egy-két hazai gyűjtő ritkaságait, szóval most ilyen magazinos-képriportos anyag következik, indokolatlanul sok fotóval (a bénákat én csináltam, a jókat Sam.Joe). Kezdjük a látvánnyal, ami fogadott, amikor beléptem Sam.Joe lakásába:

Ez persze csak a gyűjteményének egy töredéke – mivel én magnós-lemezes állatfajta voltam, fura volt, hogy mennyi játék van meg Joe-nak cartridge-en. Persze a címek ismerősek voltak. Törpe Indiana Jonesra Rick Dangerousra emlékszik még valaki?

Gondolom, őt nem kell bemutatni senkinek. C64, az eredeti, kicsit bumfordi modell – igaz abból egy különleges kivitel, hiszen ebben a színösszeállításban csak az ALDI üzletekben volt kapható:

Aztán előkerültek az igazi ritkaságok. Ez egy Microvision TV1A, egy hordozható tévé, amit 1976-ban kezdett gyártani az – akkor még – Sinclair Radionics. A képernyője elé tettem egy százforintost, hogy jelezzem az arányokat. Nem volt nagy siker a kütyü, ezért a felhalmozott árukészlettől áron alul szabadultak meg, ez körülbelül félmillió fontos veszteséget jelentett a Sinclairnek.

Mivel Sam.Joe nagy spectrumos volt, van néhány obskúrus modellje a ZX Spectrum gépcsaládból. Ez például egy ZX Spectrum 128, amit a Sinclair a spanyol Investrónica céggel együtt fejlesztett (valamiért Spanyolországban elképesztően jól mentek a Speccyk). A gép alapja a ZX Spectrum+ volt (aminek meg a sima 48K-s Spectrum volt az alapja), de ebben volt 128 kilobájt RAM, három hangcsatorna, MIDI kompatibilitás, külön csatlakoztatható numerikus billentyűzet – szóval jó kis gép volt, de csak 1986 elején jelent meg, és addigra már Európa nagyobb felén eléggé elterjedt a C64. És persze már az ajtóban toporgott az 500-as Amiga, ami képességeiben messze túlszárnyalta a nyolcbiteseket.

Sam.Joe-nak a spanyol modell is megvan. Modo extendido! Editar! Cambio!

Alant egy ZX Spectrum +2 látható, az Amstrad első spectrumos próbálkozása (a cég 1986-ban megvette a brandet). Volt később egy +2A modell is, ennek más, gazdaságosabban megtervezett alaplapja volt. A gép képességei nagyjából a 128-as közelében jártak.

Viszont volt egy beépített magnója is (ugyebár akkoriban még a magnókazetta is adathordozó volt). Figyeljük meg a kis lyukat a gombok fölött a műanyagburkolaton – itt lehetett hozzáférni csavarhúzóval a magnófejhez.

Természetesen ebből is volt spanyol verzió, lásd a lenti képernyőt.

Mint a burkolat szövege mutatja, ez egy ZX Spectrum +3 – annyiban különbözött az előbb bemutatott modelltől, hogy nem magnót, hanem lemezegységet építettek hozzá a 128-as alapokhoz. Méghozzá olyan meghajtót, ami 3 colos lemezeket evett. Érdemes megjegyezni, hogy az áttervezés kompatibilitási gondokkal járt együtt – néhány régi játék nem működött a +3-ason.

Ez volt egyébként az utolsó Spectrum-modell, 1990 végén fejezték be a gyártását. Itt a lemezegység közelebbi képen is.

Ez pedig az Out Run +3-as verziója a háromcolos lemezen. Mellette összehasonlításként egy 3.5-ös flopi.

A híres Quickshot mikorkapcsolós joystickok (mikor kapcsolt, mikor nem) egy díszpéldánya. A háttérben pedig már ott tornyosul a következő képek főszereplője...

...a Commodore SX-64! A C64-es hordozható, bőrönd méretű mutációja. A laptopok egyik őse, amit a Commodore 1984-ben kezdett gyártani, aztán 1986-ban be is fejezte, mert óriási bukás volt a cucc. Drága volt (995 dollár), baromi nehéz (10,5 kiló), öthüvelykes képernyője túl kicsi, és nem volt hozzá túl sok használható üzleti szoftver.

A gép fedele maga volt a billentyűzet:

Beépített 5,25-ös lemezmeghajtó is volt a gépben. Nem volt viszont csatlakozó magnóhoz.

A monitor alapszínei a C64-en megszokott sötét- és világoskék helyett fehér és kék voltak, hogy jobban lehessen olvasni rajta a betűket. Ez néhány progamnál okozott kompatibilitási gondokat.

Természetesen volt rajta cartridgebemenet is:

A képernyő tulajdonságait és a hangot ezekkel a tekerőkkel lehetett állítgatni:

A teljes konfiguráció és előtte összehasonlításként az alap C64 modell.

Egy ilyen nudli képernyőn egyszer végigjátszottam a Katakis egyik pályáját. Kínszenvedés volt folyamatosan koncentrálni ilyen pici területre, szóval játékra kevésbé volt alkalmas a masina.

Azért Sam.Joe-val lenyomtunk pár pályát a Wizard of Worban.

Az SX-64 összecsukott állapotban. Képzeljük el, ahogy a nyolcvanas évek közepének öltönyös üzletembere egy ilyen tízkilós kofferrel megy tárgyalásra.

És minden jónak vége szakad egyszer. Remélem, ebben a formában is tetszett nektek a retrorovat, további gyűjtők jelentkezését szeretettel várom. Sam.Joe-nak köszönöm a lehetőséget (és hogy átnézte, kiegészítgette ezt a posztot), jövő héttől visszatérünk az eredeti mederbe és jön a múlt heti szavazás eredménye, a pc-s kalandjátékok karikatúramacsója, Larry.