IDDQD

Az úgy volt, hogy tegnap podcastfelvétel volt nagyon illusztris vendéggel, aki a Novotrade egyik kulcsfigurája volt annak idején. Beköszöntünk, elmondtuk a híreket, vendégünk szellemesen beszállt itt-ott, tök szuper volt minden - aztán észrevettem, hogy elfelejtettem megnyomni a felvétel gombot. Égett az arcom nem kicsit, viszont időszűke miatt nem akartuk újra rögzíteni a híreket. De van egy (két) hír, aminek mindenképpen helyet akarok szorítani a blogban, ha nem szóban, akkor írásban: két magyar érintettségű játék is Kickstarterre ment a héten.

Az egyik a Dome City, amiről már beszéltünk korábban: az Overon Station nevű magyar cég fejleszti, alapja pedig A kupolaváros titka című ifjúsági sci-fi regény (és képregény), amit Nemere István írt még a nyolcvanas években. Unreal 4 motorral készülő, belsőnézetes kalandjáték multival, vr-támogatással, jövő őszi premier ígéretével, nagy tervekkel és nem kicsi pénzigénnyel. 80 ezer fontot akarnak összeszedni a készítők, 2 ezer körül járnak, és van még 29 nap a kampányból, amit itt lehet támogatni. Engem kicsit elrettentett a négy íróról készült fotó; közülük egyről egyáltalán nem hallottam, kettőnek a neve pedig nem igazán garancia a minőségre, sőt - de ez csak az én ízlésem, senkit nem akarok lebeszélni. Egyébként vendégünk mesélt egy jó kis sztorit Nemeréről. Az író - aki már a nyolcvanas években is nagy név volt - egyszer felkereste a Novotrade-et, hogy van egy remek játékötlete, kössenek szerződést. Viszont részleteket nem volt hajlandó elárulni, így aztán végül szerződés sem lett.

A másik projekt is magyar fejlesztésű, csak álnevek mögé bújtak többen. A Spiritus Games Fabular: Once Upon A Spacetime című játéka már a videó alapján nagyon különleges: egy akció-RPG-ről van szó, de vannak benne erős kalandelemek is, és bár a környezet első blikkre sci-fi, középkori hatás is van, illetve az alkotók szerint népmesei elemekre is lehet számítani. Nekem eléggé bejön, ahogy a harcias cserebogarakra emlékeztető űrhajók két lövés között karddal-bárddal aprítják egymást, a retróba hajló grafika és a stílusos zene pedig megvett kilóra. Ráadásul a videóban és a Kickstarter-oldalon rengeteg infó és képanyag van, látszik, hogy a fejlesztés átgondolt és a fő játékmechanika már nagyjából teljesen megvan. Szerintem így, ebben a fázisban kell Kickstarterre menni, legszívesebben minden olyan neves fejlesztőóriás orra alá dörgölném ezt az kampányt, aki pár artworkkel képes százezreket kérni valamelyik crowdfundingoldalon. A szintén 2017 őszi premierrel tervezett Fabular készítői 25 ezer fontot akarnak összeszedni, már 5 ezer fölött járnak, és még 32 nap van hátra, itt lehet támogatni. 

Holnap jön az új Doom, ami persze leginkább a régiek miatt érdekes. A Doom (és a Doom II) a játéktörténelem egy fontos mérföldköve, megállója, hovatovább világítótornya, fárosza. Szinte mindent megírtak már erről a játékról, magyarul is megjelent a Masters of Doom című könyv, itt a blogban is volt terjedelmes Doom-poszt és egy külön podcastadás az id Software-ről. Szóval nehéz ma már újat mondani a Doommal kapcsolatban, de talán sikerült a lentiekben pár olyan infót összevadásznom, amiknek egy része még tapasztalt és tájékozott gémereknek is új lehet.

Eltelt egy hét, megint Vakondok 4-werkfilm (tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát dolgozza fel, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten Zámbó Viktor mesél, akinek a neve ismerős lehet a megboldogult Philos vezetéséből (egyszer még a blogon is kommentelt egy hosszút és érdekeset az Imperium Galactica III-poszt alatt). Viszont Viktor jóval korábban kezdte a játékfejlesztést: konkrétan a Novotrade egyik első csapatában, a Fahrenheit 451-ben volt benne. Három játékot készítettek, az utolsó a Quark IX volt, amiről találtam egy videót:

Sziimulátornak elég gyors, de játéknak kicsit félkésznek tűnik - ez nem véletlen, mert a játék alfa állapotban maradt. A Quark IX-ről Viktor korábban megosztott pár infót a C64 HQ-n, ezt idézném:

A játékot 1 hét alatt kellett összedobni - a kiadó valami nagy durranást akart. Akkoriban a GridRunner, a Pacman játékok és klónjaik taroltak - így megpróbáltunk egy 3D-s űrhajós lövöldözős játékot csinálni. Ha a joystickkel elég sokáig gyorsítod a gépet (lefelé nyomd a joysticket), akkor felszáll a gép. (A műszerek nem működnek - a sprite-ok a helyükön vannak - innen nem lett volna nagy ügy megcsinálni őket - de nem jutott rá időnk). Ha felszálltál, akkor jön a játék legjobb része. Jönnek rendesen az ufók - és lehet velük lövöldözni. A horizont csak díszlet - alpha verzió! Ha az összeset lelőtted, akkor jön egy anyahajó. Nem igazán ellenfél, lőjél bele néhányat és felrobban. Utána irány a bolygó - töltse ki teljesen a képernyőt - egy idő múlva leszáll a gép. A leszálláskor teljesen szétesik az interrupt rendszer a játékban. 8 helyett 16 sprite-ot használunk.

Szóval lóhalálában készült a játék, a fejlesztők a végén 64(!) órát dolgoztak alvás nélkül. Így is sok hiányosság és hiba maradt, például a játék megszakításrendszere elég bugos, leszálláskor össze is omlik. Ez megtörtént akkor is, amikor a programot bemutatták a Novotrade vezetőjének, Rényi Gábornak. Hogy a meleg helyzetet hogy oldották meg a fejlesztők, azt már mesélje el Viktor. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert, Révbíró Tamás, Kozák Tamás, Békési Róbert, Kreiner Tamás, Tilesch Ferenc.)

Így készült a Vakondok 4 - 19 - Zámbó Viktor from Moleman on Vimeo.

Hancunak köszönhetően csodálatos, ún. kötreblog-kontentet találtam a Frostshockon: a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium 12b osztálya Hearthstone-tablót készített. A képre vagy ide kattintva nagyobb méretben is megcsodálható, a tanárok által tanított tantárgyakra a kártyák leírása utal (pl.: "Ezzel a kártyával a konstans deriváltja 0"). Nem tudom, hogy ez hivatalos tabló volt vagy csak egy mókatabló a komoly mellé, de mindkét esetben gratulálok a készítőknek. A 12b-nek pedig blizzardos érettségit kívánok, remélem, valami könnyű tételt húztok szóbelin, mondjuk azt, hogy Arthas melyik játékban tűnt fel először.

Próbálom utolérni magam, de nem nagyon megy; megint késtem egy napot a múlt heti podcastadással, de a héten már tényleg visszatér a Checkpoint a rendes kerékvágásba. Ami azt jelenti, hogy hét végén is lesz egy adás, hiszen a most élesített az még a múlt heti. Reméljük, úgy gondoljátok majd, hogy megérte várni rá.

Néha úgy érzem, mint ha hétről hétre kevesebb szabadidőm lenne, és ez jól meg is látszik a blogon - ráadásul még idegenlégióskodok is az IGN filmes podcastjében, ráadásul már másodszor. Volt egy Oscar-adás korábban, most meg az Amerika kapitány: Polgárháborúról okoskodtunk egy sort az IGN filmszakértőjével, Zalaba Ferivel és Sasával, aki ugye volt már nálunk Checkpoint-vendég is. Aki hozzám hasonlóan filmőrült, az esetleg hallgasson bele. A többieknek pedig hamarosan jön gémerkontent, ígérem.

Ha hétfő, akkor Vakondok-werkfilm - de már megint keddre csúszott bokros teendőim miatt, elnézést. Újabb betekintés jön a Vakondok 4-be (tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát dolgozza fel, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten Tilesch Ferenc, az egyik Novotrade-csapat programozója, a White Viper egyik fejlesztője mesél. És hogy mi az a White Viper? Egy 1984-es C64-játék, íme:

Igen, ügyességi királynőmegmentős fantasy, ami a több szintből állt. Nem saját projekt volt, a Novotrade egy angol kiadótól vette át, és ott már dolgozott rajta két ember, de az egyik öngyilkos lett, és a másikra sem lehetett számítani utána. Viszont a kiadás dátuma már be volt jelentve, így valakinek gyorsan le kellett fejlesztenie a játékot. Tilesch a fejlesztés során a többiektől tanult bele a játékírásba, de nem sikerült a rövid határidőig befejezni a programot. Ami ezután történt, ahhoz pofa kellett, de a jelek szerint nekik volt - igazi, hőskorba illő sztori, amit Tilesch a videóban el is mesél. Meg azt is, hogy a játék végén megjelenő győzelmi képet, negyed óra alatt dobták össze, miközben lent várt a taxi, hogy vigyék a játékot a reptérre, aztán az angolokhoz. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert, Révbíró Tamás, Kozák Tamás, Békési Róbert, Kreiner Tamás.)

Így készült a Vakondok 4 - 18 - Tilesch Ferenc from Moleman on Vimeo.

Üdv minden régijáték-rajongónak, eltelt két hét, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Általában olyan játékot választunk, amit ti javasoltatok, de ezúttal magunk ástunk elő egy olyan obskúrus arcade mókát, amiről egészen biztosan nagyon kevesen hallottak itthon. Hölgyeim és uraim, bemutatjuk a Quiz & Dragons: Capcom Quiz Game-et!

Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. A tárgyalt játék egészen furcsa hibrid, mint azt az adásban hosszan ecseteljük. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Ja, és még valami. Szépen kérünk benneteket, segítsetek nevet találni nekünk a körvonalazódó, de kicsit fapados osztályozásunkhoz, amin azt akarnánk jelezni, hogy a mai játékosoknak mennyire ajánljuk az éppen kivesézett játékot. Checkpoint Nagyon Igen, Checkpoint Igen, Checkpoint Talán, Checkpoint Nem - e négy kategória helyett kellene jobban hangzó neveket találni (részletek az adásban), aki esetleg szeretne ebben segíteni, a szokásos mailcímre küldje az ötleteit (örök hálánk mellett igyekszünk valami apró ajándékféleséget is kitalálni a legjobb ötleteket adóknak).

Most már hivatalos, amit másfél hónapja lehetett sejteni: bezárt a Lionhead Studios, sőt már a honlapja sem működik. Március elején a Microsoft a Fable Legends lelövését és a stúdió bezárását javasolta, de az akkori közleményből úgy tűnhetett, hogy van még remény a folytatásra. Mint kiderült, az egész csak formalitás volt, amit a brit jogrend követelt meg: tegnap a stúdió végleg lehúzta a rolót.

Aki esetleg nem tudná: a céget Peter Molyneux alapította 1996-ban, miután kilépett az EA által felvásárolt (és szétcseszett) Bullfrogtól. Aztán megcsinálta a sokat ígérő, de ahhoz képes keveset adó (de szerintem még így is baromi jó) Black & White-ot, meg még pár játékot. 2006-ban a Microsoft megvette a céget, és utána a Fable-sorozat lett a fősodor, Molyneux-t viszont ez nem elégítette már ki, 2012-ben lelépett (hogy azóta elég rosszul építgette a karrierjét, az már más kérdés).

Szinte napra pontosan 11 éve jártam náluk (a fenti kép akkor készült), és nagyjából akkor voltak a csúcson. Javában készült akkor a Movies, egy méltalanul alulértékelt gazdasági szimulátor, amivel rengeteg időt eltöltöttem. Emellett gőzerővel fejlesztették a Black & White 2-t, ami az elődhöz képest elhúzott a hagyományosabb real-time stragéiák felé (de ez nem állt neki rosszul), sőt a Fable kibővített változata, a The Lost Chapters is akkor készült. Molyneux legendás ütemezési elcsúszásaiból kiindulva a PC Guru hasábjain tettem is egy meggondolatlan viszkis fogadást (mármint ha tényleg mindhárom játék megjelenik még 2005-ben, mindenki vendégem egy viszkire - persze, hogy megjelent mindegyik).

A London mellett található, guildfordi stúdió amúgy elég profi helynek tűnt, elképesztő szakértelem gyűlt ott össze. A Moviest például Mark Webley mutatta meg nekem, aki Molyneux régi harcostársa volt a bullfrogos időkben is, és már a Syndicate-en is vele dolgozott, a Black & White 2-t pedig az a Ron Millar, aki a Warcraft II vezető fejlesztője volt. De ne felejtsük el azt sem, hogy az a Demis Hassabis is a Lionheadnél kezdte, aki aztán a játék-AI-programozásból elment általános AI-szakinak, és csinált egy DeepMind nevű AI-céget, amit a Google két éve potom félmilliárd dollárért vett meg (itt írtam róla bővebben).

Kár, hogy ez lett a vége. És persze, lehet ilyenkor szidni Molyneux-t, a Microsoftot vagy a Jóistent is, de nem változtat semmin. Inkább emlékezzünk jó szívvel azokra a (szerintem többnyire elég pöpec) játékokra, amiket kaptunk a Lionheadtől.

Az id Software két egykori alapítója, olyan játékok, mint a Doom egykori fejlesztői, John Romero és Adrian Carmack a héten Kickstarterre ment, hogy egy Blackroom nevű fps-re kalapozzon pénzt. (Ugye Adrian Carmack nem azonos John Carmackkal, csupán névrokona, és míg J. Carmack készítette a legendás id-játékok motorjait, addig A. Carmack grafikus volt.)

Csakhogy a hírre nem kezdett a nép vaskos bankókötegeket dobálni a monitorhoz, a többség inkább finnyogott, mert eléggé megúszós volt az a kampánytrailer: pár artwork, nagyon sok szöveg (amit Romero kábé egy tévéshopos statiszta meggyőző erejével mond el), de semmi lényegi, ami kicsit is megmutatná, hogy milyen lesz a játék. (Aminek sztorija amúgy egy VR-ben elszabadult mesterséges intelligencia körül bonyolódna, de maga a játék nem VR-játék lenne, ahogy kivettem.) Meg aztán, volt már olyan a történelemben, hogy Romero sok szépet és jót ígért, és végül Daikatana lett belőle.

Romeróék erre négy nappal a kampány indulása után (ezalatt 131 ezer dollár jött össze a vágyott 700 ezerből, de eléggé megtorpant ott az egész) olyat léptek, amit nem sokan a crowdfunding-történelemben: leállították (illetve felfüggesztették) a kampányt, hogy csináljanak egy gameplay demót, vagyis akkor folytatják majd a pénzgyűjtést, ha már meg tudják mutatni a játék egy részletét működés közben. A frissített kampányoldal szerint kimondottan a kampány nem túl pozitív fogadtatása miatt döntöttek így. Szóval majd ketyeg tovább a pénzgyűjtés, ha lesz mit mutatni, de Romero nagyon magabiztos, hogy jó játékot csinálnak, és 2018 végén meg is jelenhet.

Úgy legyen. Egyrészt nekem elég szimpatikus húzás ilyen gyorsan és így reagálni a támogatók (és nem támogatók) igényeire, másrészt az eset jól mutatja, hogy a júzerek azért már sokkal óvatosabbak crowdfunding-oldalakon, mint pár éve, még olyan legendás nevek esetében is, mint "Sebész John".

Ha hétfő, akkor Vakondok-werkfilm - írnám, ha nem volna kedd. Kicsit megcsúsztam ezzel, de nem felejtettem el, újabb betekintés jön a Vakondok 4-be (tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát dolgozza fel, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten Kreiner Tamás, a Digital Reality egyik volt fejlesztője mesél arról, hogy amikor például az Imperium Galactica II zenéjét írta, egy rockzeneőrült producer azt akarta, hogy ne Tamás szerezze a játék zenéjét, mert ő filmzenés megoldásban gondolkodott. A végeredmény aztán Tamást igazolta, hiszen a játék (nem rockos) zenéje BAFTA-díjat kapott. És még a viszkis rablóról is szó esik a videóban. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert, Révbíró Tamás, Kozák Tamás, Békési Róbert.)

Így készült a Vakondok 4 - 17 - Kreiner Tamás from Moleman on Vimeo.

Régen volt kis hülye vicces videó a blogban, és most találtam egy egész frisset az ArhyBES csatornáján, bár kicsit spoileres azoknak, akik nem olvasták vagy látták a Trónok harca első fejezetét/részét (van egyáltalán ilyen ember?), és nem kicsit 18+-os is. Szóval a válasz a címben feltett kérdésre:

(Egyébként az ArhyBES nevét a Batmetal révén jegyeztem meg, van két csodás animációs videoklipjük a metáldenevéremberről, ajánlom mindkettőt, de csak zárójelben, mert ez már nem gémer kontent.)

Kis késéssel itt a múlt heti Checkpoint, részben azért késett, mert nagyon sok volt a nyersanyag - ez meg is látszik azon, hogy ilyen hosszú podcastadásunk még nem volt. És nem hangzik el benne szóvicc! Sőt, alig beszélünk benne, csak ülünk, és hallgatjuk vendégünket...

Feltűnt már nektek, hogy a Mortal Kombat széria Rain nevű karaktere bíborszínű ruhát visel, és a háttértörténete szerint egy herceg? Hogy ez nem véletlen, azt már a címben lelőttem: a héten elhunyt Prince Purple Rain című dala ihlette a karaktert (amit én énekeltem már Turtle Brainnek is, de már azt is sajnálom, hogy ezt leírtam ide).

A sorozat nindzsaszerű harcosainak (Scorpion, Sub-Zero, Reptile) sorát gyarapító Rain tulajdonképpen egy trollkodás eredménye: a Mortal Kombat széria alkotója, Ed Boon tette be az utolsó pillanatban 1995-ben az Ultimate Mortal Kombat 3 játéktermi verziójába. Mivel a játék akkor már gyakorlatilag készen volt, csak háttérfiguraként tudott felvillanni az attract mode-ban (ezek azok a képsorok, amiket a gép lejátszik, ha éppen senki nem használja, hogy odavonzza - attract - a kuncsaftokat), szóval arra volt csak jó, hogy hergelje a rajongókat. De inkább mondja el maga Boon egy 2011-es interjúban, amit most a Kotaku ásott elő:

Rain igazából a szemétkedésem eredménye. Amikor az Ultimate Mortal Kombat 3-on dolgoztunk, arra gondoltam: "Milyen színű nindzsánk nincs még?" És mivel nagy Prince-rajongó vagyok, rögtön beugrott a Purple Rain. Valószínűleg éppen azt hallgattam. Nem volt már időnk rendes karaktert csinálni, mert a játék már kész volt. Ezért behekkeltem attract módba egy gyors kis jelenetet, amiben egy bíborszínű nindzsa rohan Shao Kahn felé. Az életerőjelző nem volt felkészítve arra, hogy a "Rain" szó szerepeljen ott, ezért kézzel tettem be betűnként. Szóval ezt a felvillanást igazából azért raktam a játékba, hogy az embereket megőrjítsem vele. Aztán amikor a Mortal Kombat Trilogy megjelent, Rainnek adtunk saját mozdulatokat, és igazi karakterré válhatott.

Hát így. Rain első felbukkanása a fenti videóban látható, 0:21-nél, de tényleg csak kb. fél másodperc. Ha pedig még esetleg bárkinek kétsége lenne, lent egy Twitter-üzenet, 2014-ből Ed Boontól. És bocsánat, tudom, hogy nem tartozik ide, de Prince 2011-es Sziget-koncertje minden Sziget-koncert egyik legjobbika volt, Purple Rain-estül, mindenestül.

Rain was named after Prince, but that has nothing to do with my tweet. I'm really listening 2 the Purple Rain Album. pic.twitter.com/6GzNz8Lj5N

— Ed Boon (@noobde) June 27, 2014

Hoppá, elkészült a Vakondok 4! Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát dolgozza fel, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk, és amiről hetek óta posztolgatom a werkfilmeket. Grathtel voltunk pénteken a bemutatón, nagyon jó lett a film (olyan, hogy utána jó érzés magyarnak lenni), de bővebben egyelőre nem írnék róla, mert most hónapokig fesztiválokon pörög majd, és a nagyközönség csak utána láthatja. Meg úgyis van még egy rakás werkfilm, ezek még egy darabig jönnek majd hétfőnként. Ezen a héten Békési Róbert mesél, aki amúgy reklámgrafikus volt, és csak másfél évet töltött játékfejlesztéssel, de ezt a másfél évet a legizgalmasabb időszakban: akkor, amikor az első magyar C64-játékok születtek. Az első játék, amin dolgozott, az Arctic Shipwreck volt, amiről tolok is ide egy videót:

Ha nem lenne világos, a feladat a mamuttal ellensúlyozni a jégtábla dülöngélését, hogy a jégtáblán levő (orgiázó?) hajótöröttek le ne potyogjanak. A játék 1983-ban jelent meg, de ehhez képest nagyon újító volt, elég csak a jégtábla háromdimenziósságát megnézni. Békési úgy emlékszik vissza erre az időszakra, hogy mivel a szocializmusban a magyarok eléggé korlátok közé voltak szorítva, a C64-es fejlesztés lett az újdonság iránti vágy kielégítése, és ezáltal nyílt ki a világ előttük. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert, Révbíró Tamás, Kozák Tamás.)

Így készült a Vakondok 4 - 16 - Békési Róbert from Moleman on Vimeo.