IDDQD

Újabb hétfő, újabb Vakondok-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten az Invictus egyik alapítója, Kozák Tamás került a lejátszódobozba. Ez a cég ugye főleg az 1nsane nevű rallyjátékról ismert, így Kozák ennek születéséről sztorizgat; egészen döbbenetes, hogy a Codemastersnél hogyan ment a kiadóhoz jelentkező reményteli fejlesztők játékainak kiválogatása.(Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert, Révbíró Tamás.)

Így készült a Vakondok 4 - 15 - Kozák Tamás from Moleman on Vimeo.

Hát hiába van szép új stúdió, csak ki kell azt még tapasztalni. Az eheti Checkpoint-adásban Grath valamiért háttérzúgást kapott csomó helyen, pedig semmit nem csináltam másként, mint korábban (tehát csakis ő cseszhetett el valamit). Amit tudtam, kiirtottam, de pár helyen benne maradt, nézzétek el (igazából nem olyan zavaró). Egyébként meg formabontó Checkpoint ez, amennyiben olyan témát választottunk, amihez nem sokat tudtam hozzászólni. Ami Grathnek volt a videojátékos filmek, az nekem a kézikonzolok, de azért Wikipediáról felszívtam magam, és persze sokszor segített vendégünk...

Napok óta meg akarom írni, amit az Eurogameren találtam, mert annyira zseniális, és most végre eljött az ideje. Történt, hogy egy SethBling nevű Twitch- és YouTube-júzer addig hekkelte a Super Mario Worldöt, amíg egy Flappy Bird-játékot nem csinált belőle. Ez önmagában még nem lenne világra szóló mutatvány, de mindezt egy módosítások nélküli SNES-en és magából a játékból végezte el, vagyis úgy, hogy közben végig futott a Super Mario World.

Hogyan lehetséges ez? Egyrészt az eredeti Super Mario World kiskapuinak kihasználásával, másrészt némi megszállottsággal. Egy nyilvános doksi részletezi, hogyan lehet a flappybirdesítő 331 bájtnyi kódot beinjektálni a SNES memóriájának nem használt részeibe, de nagy vonalakban a következő történt:

• A Super Mario World egyik bugja, hogy bár a játék programja 0-3 közötti értékekben tárolja a Mario powerup-állapotát jelző változót, de ez a változó több is tud lenni, ha avatott játékos kihasználja ezt a bugot (mindenféle pályákon kell hozzá Yoshival mindenfélét csinálni).
• A 6-os állapot például teszi lehetővé, hogy a SNES ne csak a játékcartridge-ről futtasson kódot, hanem magából a memória nem használt részeiből is.
• Az első ilyen memóriamanipulációk révén emberünk elérte, hogy Mario lövöldözésétől/ugrálásától és pozíciójától függően programsorokat írjon a memóriába, egy élet felvételével pedig végre is hajtsa azokat.
• Előbb azonban egy olyan kódot futtatott le, aminek hatására Mario érmeszámlálója pontosan kijelezte Mario pozícióját - ez azért kellett, mert Marió helyzetének pixelpontosnak kellett lenni valahányszor emberünk egy-egy lövéssel/ugrással újabb utasítást "kódolt" a memóriába.
• SethBling így bájtról bájtra "bejátszotta" a flappybirdesítő assembly kódot a memóriába. Közben elcsesződtek a színek is, ez a hekkelés mellékhatása volt.
• Ha egyszer is hibázott volna, a játék vagy lefagyott volna, vagy emberünk kezdhette volna elölről az egészet.
• A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy egy p4plus2 művésznevű modder írta a flappybirdesítő assembly kódot, és pár infóval is segített SethBlingnek, de az ötlet és a kivitelezés Sethet dicséri.

Mindez videón, talán kicsit érthetőbben:

Megint csak azt tudom mondani, hogy: csodálatos világban élünk, hölgyeim és uraim.

Áprilisban és májusban ismét retropartik lesznek Budapesten és Szegeden, rögtön három is.

Sakman kolléga már 8. alkalommal örvendezteti meg a régi gépek szerelmeseit a ReGamEx névre keresztelt (lánykori nevén "Retro videojáték és kvarcjáték kiállítás") két napos őrülettel. Április 16-án vagy 17-én érdemes korán érkezni a Csokiba, ugyanis az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy kora délutántól óriási tömeg próbálta megtekinteni a régi gépeket!

A kiállítás facebook oldalát itt találjátok.

Április 23-24-én Szegeden várunk mindenkit, akit nosztalgiával töltenek el a pittyegő kvarcjátékok, a Wizard of Wor jellegzetes kezdő dallama, vagy az idén 40 éves Z80 processzorral épített számítógépek.

Természetesen nemcsak megcsodálni lehet rengeteg régi gépet, hanem legalább tucatnyi gépen önfeledten játszhattok. A Szent-Györgyi Albert Agórában ráadásként egy belépővel a Látványlabor és az Informatika Történeti Kiállítás is megtekinthető!

A kiállítás facebook oldalát itt találod.

Végül, május 14-én PixelCon harmadszor, ezúttal a Dürer Kertben. A program még alakul, de az biztos, hogy este lesznek koncertek, a SIDnify és a svéd Dunderpatrullen lép fel. A Facebook esemény itt megtekinthető, itt pedig Stöki beszámolója az előzőről.

Újabb hétfő, újabb Vakondok-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten az egykori Novotrade egy központi figurája, Révbíró Tamás mesél. Ő volt a cég játékfejlesztési részlegének művészeti vezetője, elég sok játékban találta ki a játékmenetet, a sztorit vagy a koncepciót. Egy golfjátékhoz Koncz Zsuzsa szőnyegén hasalva digitalizált mozgásfázisokat, egy kiállításon pedig a színes Commodore 64 fennsőbbrendűségének tudatában szólt be a fekete-fehér Macintosht demózó Steve Jobsnak. Erről is mesél a werkfilmben. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert).

Így készült a Vakondok 4 - 14 - Révbíró Tamás from Moleman on Vimeo.

Üdv minden régijáték-rajongónak, eltelt két hét, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Ezúttal is olyan játék jön, amit sokan kértetek: a Dark Sun: Shattered Lands - Grathtel bevetettük magunkat Athas arénáiba, és erről beszéltünk bő húsz percet. De szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Szóval Dark Sun: Shattered Lands, ami fontos szerepjáték volt anno az SSI-nek, mégsem volt annyira radaron a játékosoknál, mint mondjuk a Pool of Radiance.  Ma pedig felemás érzésekkel vettük elő, ez tárgyaljuk ki részletesen az adásban. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Bő két hete elég hosszan foglalkoztam a Last Ninja Musicology nevű projekttel, itt és itt olvasható, de aki nem akar kattintani, annak röviden a lényeg: a Fastloaders néven ismert norvég C64-rajongó metálbanda fel akarja dolgozni a három Last Ninja-rész zenéjét (ehhez engedélyt is kaptak a zeneszerzőktől), de a játékok fejlesztője, a System 3 elgáncsolta a projektet arra hivatkozva, hogy jövőre a System 3 tervez egy Last Ninja-remake-et, és a metálosok jogtalanul használják a Last Ninja nevet (mondjuk a két dolog között nem nagyon van összefüggés, de a System 3-főnök, Mark "Rajongószopató" Cale gondolkodását meg sem próbálom megérteni). A Fastloaders kénytelen volt kicsit lemenni kutyába, és kiadott egy bocsánatkérő közleményt, Cale örülhetett, és a jelek szerint annyira azért nem volt irigy pöcs, hogy ezután is útját állja a dolognak.

A Last Ninja Musicology kickstartere ugyanis feltámadt, és ahogy látom, annyi csak a különbség, hogy már Ninja Musicology a projekt neve és más a logó betűtípusa (illetve a projekt honlapja továbbra is elérhetetlen, mert a webcímben lastninja volt, gondolom, új url-re költöznek majd). Innen gratulálunk Mark Cale-nek, hogy mindezt el tudta érni, és tessék, mostantól megint lehet támogatni a projektet. Támogatható ugye digitális változat, cédé, koncert, a koncertről felvétel bluray-lemezen, illetve mindezek bármilyen kombpinációja. A srácok 25 ezer fontot szeretnének összehozni, már 9 ezer fölött járnak, és 24 nap van még a gyűjtésből, szóval összejöhet ez. Én meg csakazértis a régi logós kampányvideót szúrom ide.

Akinek volt Amigája, annak biztos mond valamit a Shadow of the Beast neve - a platform egyik legjobb (bár baromi nehéz) akciójátéka volt, csodaszép és stílusos grafikával, szuper zenével. Még a CoV-ban is elismerték anno, pedig CoVboyék inkább az agyasabb műfajokat szerették. Na, meg is találtam, mit írtak: "hm, hát menni kell, meg ütni, lőni, néhány tárgyat vinni... Na de milyen érzés, ha az ember egy sci-fi film kellős közepén találja magát?" Aki szeretne fogalmat kapni a játékról, kukkantson bele a lenti videóba (vagy akár próbálja ki).

És hogy miért hozom fel mindezt? Azért, mert egy kis brit indie stúdió, a Heavy Spectrum remake-et készít a játékból (sajnos csak PS4-re), és most bejelentették a premier napját: itt van a nyakunkon, május 17. Miközben a játék grafikája már nyilván más lett, és az akció is szofisztikáltabb, a fejlesztők eléggé tiszteletben tartják az 1989-es eredetit - annyira, hogy annak zeneszerzőjét, David Whittakert is megnyerték az ügynek. Kiadtak egy új videót is, alant megtekinthető. A grafika ilyen fényes műanyagskines, amitől én általában falra mászok, de itt valahogy működik, és a Beast-hangulat is visszajön az oldalnézetes részeknél (a közeliket nem tudom, miért erőltetik).

A húsvét miatt hétfő helyett most kedden jelentkezem Vakondok-werkfilmmel. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten régi ismerőst köszönthetek, Olessák Robit, aki anno évfolyamtársam volt a Kandón (és amúgy a kommentdobozban is meg szokott fordulni Isten Nyila néven). Itthon ugye mindenki Rátkai Istvánt tartja a szöveges kalandjátékok koronázatlan királyának, pedig Robi is odaférne mellé a trónra olyan játékaival, mint a Lord of the Hell, Az Alvilág Ura, vagy a C64 egyik magyar csúcsjátéka, A gálya. Utóbbit Robi két évig fejlesztette, és amikor a CoV-ot is kiadó Com-Ware 1993-ban piacra dobta, a C64 már eléggé kifutóban volt, ennek ellenére sokaknak szerzett még szép emlékeket ez a játék. Róbert a szakdolgozatát is kalandjátékos témában írta, aminek részeként A babó című Tolkien-regényből csinált játékot úgy, hogy abban 14 főhőst lehetett irányítani. Mivel ez nem kis munka volt, Robi minden második éjszaka egyszerűen nem aludt. Erről is mesél a werkfilmben. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István).

Így készült a Vakondok 4 - 13 - Olessák Róbert from Moleman on Vimeo.

A héten nem nagyon volt időm a blogra, ügyeletes szerkesztő voltam, és hát volt egy kis világtörténelem megint. Épphogy sikerült megvágnom az eheti podcastet vasárnapra, szóval legalább ezzel nem hagytalak benneteket cserben. Kár is lett volna csúszni vele, eheti vendégünk ugyanis megint egy régi ismerős volt,...

Hopp, máris eltelt egy hét, itt az újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten a Digital Reality egyik alapítója, Kiss István beszél arról, milyen volt az Imperium Galactica elődjét, a Reuniont fejleszteni. Például ez volt, az egyetemi szakdolgozatának témája is, aminek köszönhetően pár fa meghalt, hogy legyen elég papír a forráskódnak. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor).

Így készült a Vakondok 4 - 12 - Kiss István from Moleman on Vimeo.

Helló, retrorajongók és podcasthallgatók, megint itt vagyunk a cikké felturbózott Checkpoint Minivel, méghozzá egy olyan játékkal, amit sokan kértetek. Grathtel jól kiveséztük a Gobliiinst, és szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. Ja, és eredményt hirdettünk a Street Fighter-nyereményjátékban is bájos versmondó lányunk, Kata segítségével.

Szóval Gobliiins, ez a francia kalandjáték/játékosszívatás a kilencvenes évek elejéről, ami itthon elég ismert és népszerű volt - de vajon kiállta-e az idő próbáját? Ez tárgyaljuk ki részletesen az adásban. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Múlt héten az Atlas Obscura nevű oldal egész pofás cikket írt a Swordquestről, és ez eszembe juttatta ezt a játékot, amiről évekkel ezelőtt hallottam (mert Angry Video Game Nerd csinált róla egy részt). Ennek a programnak nagyon érdekes története van, illetve olyan koncepciója, amit ma már nem nagyon lehetne megcsinálni - a nyolcvanas évek legelején azonban az akkor még pénzzel jól kitömött Atari az éppen nagyon sikeres Atari 2600 nagy dobásának szánta a Swordquestet, amit rögtön játéktetralógiának tervezett.

A négy játék négy elemet képviselt volna, a Swordquest alcímébe pedig a megfelelő elemhez tartozó világ került volna. A Swordquest: Earthworld 1982 októberében jelent meg, a Fireworld 1983 februárjában, a Waterworld szintén februárban, de már csak kis példányszámban, az utolsó tervezett rész, az Airworld pedig soha nem került a polcokra.

Újabb hétfő, újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten igazi nagykutya mond pár nagyon érdekeset: Rényi Gábor, a Novotrade egykori vezetője. A Novotrade-korszaknak ugye mi is szenteltünk már egy terjedelmes podcastet, a céghez kötődik a szervezett magyar játékfejlesztés kezdete és hőskora, de tudtátok, hogy az ország egyik legnagyobb könyvkiadója is volt? De ennél meglepőbb dolgok is elhangoznak a werkfilmben, például hogy Rényi nyitotta az első Apple-boltot 1990-ben, vagy hogy 1988-ban Bill Gatesszel(!) a frankfurti reptéren(!!) megegyezett a Microsoft-termékek magyarországi forgalmazási jogáról, majd két évvel később felhívta Gatest és lemondta(!!!) a további bizniszt. "Gondolom, hogy ez életem legnagyobb hibája volt" - kommentálja rezignáltan Rényi. Persze akkor még nem lehetett sejteni, milyen sikersztorit ír majd a Windows, az Office meg még jó néhány MS-termék. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt).

Egy hete sincs, hogy megírtam, a System 3-góré irigy pöcs Mark Cale hogyan szívatja a Last Ninja Musicology projektet készítő lelkes norvég metálosokat, de azóta elég sok fejlemény volt. Az előzmény annyi volt, hogy a FastLoaders nevű metálcsapat jó régóta tervezgeti, hogy mindegyik Last Ninja zenéjét feldolgozza egy-egy instrumentális metállemez formájában, és mivel a zeneszerzőktől szerzett már engedélyt és minden készen állt a munkához, Kickstarterre vitte a dolgot - a kampányt pedig szinte rögtön leállította egy irigy pöcs Mark Cale mondván, itt mindenféle jogsértés van, kérem szépen.

A posztom óta a Last Ninja Musicology honlapja elérhetetlenné vált, és a Facebook-oldala is megszűnt, illetve most már a FastLoaders oldala van helyette. Hogy mi ennek az oka, azt a FastLoaders legfrissebb közleménye teszi érthetővé. Eszerint:

• bár korábban azt hitték, hogy van engedélyük használni a játék nevét és egyes artworkjeit, ez nem így van,
• a Last Ninja név a System 3 tulajdona és mindig is az volt,
• most, hogy a félreértés tisztázódott, a zenészek egyezkednek a System 3-vel, hogy milyen feltételekkel indulhat el a cédés projekt,
• a FastLoaders elnézést kér a System 3-től és az irigy pöcs Mark Cale-től az okozott kellemetlenségekért és azért, hogy a projekt rajongói anyázni kezdtek,
• minden jót kívánnak a System 3 készülő Last Ninja HD remake-jéhez.

Szóval úgy tűnik, az van, hogy az irigy pöcs Cale-nél vannak az ütőkártyák, és satuba fogta szegény FastLoaders tökét, legalábbis az utolsó két pontot csak ezzel tudom magyarázni, ahogy az artworkös részt is (nem nagyon láttam, hogy a zenekar eredeti artworkot használt volna, és a rajongók is értetlenkednek a Facebookon). Remélem, hogy meglesz az eredménye ennek, hogy a zenekart kutyába kényszerítették, és a kampány - amire a Fastloaders most már csak Ninja Musicology Kickstarterként hivatkozik, "Last" nélkül - hamarosan újra elindulhat. És remélem, hogy ha elindul, össze is jön, és baromi jó lesz, és mark cale Irigy Pöcs sosem élvez nagyobbat annál, mint hogy be tudott kavarni egy projektnek, amit saját játéka rajongói csináltak.