Jól megszívattam magam a múltkori szavazással, sokáig nem tudtam, hogy a Doomra vagy a Warcraft II-re készüljek. Ráadásul mindkettő igen ismert és szeretett játék, olvasói elvárások az egekben, omg, omg. Végül a Warcraft II nyert, aminek a történetéről egyébként meglepően kevés anyag található a neten és a szaklapokban (a bevallottan a brit játékipar felé húzó RetroGamer például egy fél cikket sem írt a Warcraft-játékokról). Azért egy hetiretrónyi infót sikerült összebányászni.
Két hete feltettétek a kérdést, hogy miért pont a második Warcraft került be a szavazásba. Ennek egyszerű oka van: mert én ezzel játszottam a legtöbbet a sorozatból, szép emlékek kötnek hozzá. Például a játék megjelenése utáni hónap, amikor Hancuval csak orkul köszöntünk egymásnak a Kandó kolesz folyosóin. Vagy amikor megcsináltam életem első pályáját, amin rengeteg ártatlan fóka pusztult el. De persze az első Warcraftről is lesz szó, hiszen azzal kezdődött minden.
Illetve dehogy azzal, a Dune II-vel kezdődött minden (már ha a még korábbi RTS-ősöket nem számítjuk), hiszen ez a játék rakta le a valósidejű stratégiák alapjait 1992-ben. A Blizzard (akkor még Silicon & Synapse) akkortájt kevésbé ismert cég volt, bár készített már pár szórakoztató játékot – gondolom, a Lost Vikings többeknek ismerős itt.
A Warcraft kapcsán mindenekelőtt Bill Roper nevét kell megemlíteni, hiszen ő volt a játék producere és vezető fejlesztője. Roper akkor került a Blizzardhoz, amikor a cég a Blackthorne-t fejlesztette, a játék hangjain és zenéjén dolgozott. Itt kitűnt azonban, hogy a fejlesztéshez is van érzéke, ezért rábízták a cég Dune II-klónjának felügyelését. Persze akkor egyáltalán nem látszott még, hogy milyen sikeres brand alapjait rakják le, a cégvezetés csak meglátott egy piaci rést: a Dune II remek és jól fogadott játék volt 1992-ben, ennek ellenére 1993-ban nemigen készültek klónjai, hát a Blizzard csinált egyet. Nem túl dicső kezdet, de a Blizzard-főnök Mike Morhaime és mások is megerősítették azóta több interjúban, hogy bizony a Warcraft úgy született, hogy a Blizzard elhatározta, jól lenyúlják a Westwood sikerjátékának ötleteit, és készítenek egy saját RTS-t.
Persze az 1994 végére elkészült, Orcs & Humans alcímű első Warcraft le sem tagadhatta volna, honnan jött, a játékmenete kísértetiesen emlékeztetett a Dune II-ére. Viszont az is kiderült, hogy a Blizzard úgy tud lopni, mint senki más. Bár a későbbi Blizzard-játékokra jellemző gazdag sztori itt még még nem igazán jelent meg, a készítők igen hangulatos fantasy környezetet rittyentettek a Warcrafthez. Az Azeroth nevű világ kitalálásában maga Roper oroszlánrészt vállalt, a küldetéseket is ő írta és tervezte meg, még a játék kézikönyvét is ő pötyögte be. Az egységek hangjairól nem is beszélve, több ork katonát Roper szinkronizált.
Ezen kívül a Warcraft játékmenetében is mutatott olyan újdonságokat, amik lecsitították a Dune II „ellopása” miatt háborgó játékosokat. Ezek között minden Blizzard-RTS sajátját, a változatos küldetéseket kell mindenekelőtt megemlíteni. A szokásos „építs bázist, gyűjts sereget, zúzd le az ellent” missziók mellett a Warcraftben a játékosnak néha saját fajtája lázadóit is le kellett rendeznie, voltak szabadítóakciók, védekezéssel és építkezéssel kapcsolatos, korában nem tapasztalt küldetéscélok, és olyan pályák, ahol nem is lehetett építkezni, hanem adott számú egységgel kellett megoldani a feladatot. Az is nagy fegyvertény volt, hogy a Warcraftet két játékos is játszhatta egymás ellen, a Dune II-ben ugyanis nem volt multi. Így az Orcs & Humans végül is több lett, mint egyszerű klón, és megérdemelten lett siker. Pontosabban szólva sikerecske, mert nem volt az a kasszarobbantó slágerjáték – Roper visszaemlékezései szerint lassan ment csak híre a fantasy Dune II-nek, apránként térült meg a fejlesztés (amit az is mutat, hogy Macre csak két év késéssel, 1996-ban portolták).
Az viszont már 1994-ben látszott, hogy a pc-k fejlődése egyre nagyobb távlatokat nyit a műfaj előtt, így a Blizzard könnyű szívvel döntött a folytatás mellett. Két újabb név következik: Ron Millar és Chris Metzen. Millar 1991-ben, alig kétéves játékipari múlttal került a Blizzardhoz, ami akkor kemény öt főből állt. Grafikus és animátor volt, de később őt is fejlesztővé emelték, és a Warcraft II-nek már ő lehetett a vezető fejlesztője. Metzen karrierje kísértetiesen hasonlóan alakult: animátor volt, de a Warcraft folytatásakor megkapta élete lehetőségét: Azeroth világának részletes kidolgozását. Kettejük irányításával született meg a Tides of Darknes alcímű csoda 1995 végén.
Millar jó munkát végzett, kollégáival gyakorlatilag mindenen javított, amit a játékosok kifogásoltak az első részben. A felhasználói felület átláthatóbb, az irányítás könnyebb lett (például már egyszerre kilenc egységet is ki lehetett jelölni), az egységek önállóságán meg úgy általában az AI-n is sokat reszeltek. És persze voltak tartalmi újdonságok is, megjelent például a vízi hadviselés (bár ez már volt a pár hónappal korábban kiadott Command & Conquerben, szóval akár kötelező válaszcsapásnak is tekinthető a Westwood-Blizzard háborúban) és a nagyszerű pályaszerkesztő. Volt szerencsém Ron Millarral személyesen találkozni 2005-ben, akkor elmesélte, hogy az editor volt a legvitatottabb pontja a fejlesztésnek: sok nyűg volt azzal, hogy laikusok számára is kezelhetővé tegyék, viszont az egész folytatásra csak egy év fejlesztési idő volt, és egyébként is kicsit tartottak attól, hogy elhanyagolt funkciója lesz ez a játéknak. Mint kiderült, ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak: a Warcraft II másik nagy villantásával, az online játékkal a Blizzard szépen ráérzett a következő évek egyik nagy trendjére, és százszámra osztották meg a játékosok saját térképeiket.
A folytatás hangulata még jobb volt, mint az elődé, ami viszont már nagyrész Metzennek köszönhető. Roper csak néhány alapkövet tett le, de Metzen felépítette az egész házat. A küldetések nagy részét ő találta ki, ő írta a történetet, és kidolgozta a Warcraft-univerzum rengeteg részletét. Az atmoszférához persze a szebb grafika és a pazar zene is hozzájárult, nem is beszélve az egységek feltuningolt hangjairól. Az első Warcraft idején még nem volt hangkártyám, ezért én a folytatásban hallottam először a hangokat. Percekig röhögtem hangosan, amikor először hallottam, hogy zsírúj méregdrága SoundBlaster Pro hangkártyámnak köszönhetően felharsan a „zagzag” és a „jessmilóórd” (néhány orkhangot ezúttal is Roper hörgött össze). Ha jól emlékszem, a Blizzard védjegyévé vált renderelt videók is a Warcraft II-ben jelentek meg először.
A Warcraft II-t az első kilenc hónapban 1,2 millióan vették meg, aztán 1996 végére megjelent a Beyond the Dark Portal kiegészítő, a további sikermenetet pedig tudjuk. A ***craft játékoknak a Starcraft adott új rangot 1998-ban, 1999-ben megjelent a Warcraft II Battle.net kiadása, 2002-ben a Warcraft III, 2005-ben pedig a World of Warcraft, azóta pedig százdollárosokkal esznek a poratkák is a Blizzard pincéjében. És nem mellesleg persze a Warcraft sorozat igencsak hozzájárult a kilencvenes évek közepén kezdődött nagy RTS-bummhoz. A Warcraft II iránti rajongás pedig ma is él, most is léteznek még szerverek, ahol lehet multikat játszani.
A három úr közül egyébként ketten már nem dolgoznak a Blizzardnál. Roper 2003-ban kilépett és Flagship Studios néven céget alapított, de zátonyra futott vele, mert a sikerjátéknak szánt Hellgate: London nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azóta Cryptic Studiosnál próbál boldogulni a Champions Online című MMO-val. Ron Millar 2000 környékén hagyta el a Blizzardot, és kisebb vargabetűvel Peter Molyneux cégéhez, a Lionheadhez került, ahol a Black & White 2 vezető fejlesztője lett (azóta nem nagyon hallani felőle). Chris Metzen továbbra is a Warcraft világkonzisztenciájának fő felelőse, ő volt az egyik fejlesztő, akit a legutóbbi BlizzConon olyan emlékezetesen zavarba hozott a pirospólós srác.
Kommentekben persze jöhetnek még élmények a két Warcraftről, én már csak egy linkcsokor erejéig kérném a türelmeteket: letölthető abandonware Warcraft és Warcraft II, az első Warcraft kézikönyve, a Warcraft II zenéi és hangjai, Warcraft-cikk a CoV-ban (38. oldaltól), Warcraft II-cikk a PC Ultrában (34. oldaltól). Jövő héten meglepi, két hét múlva megint játékos retro, a szavazásba az esélyegyenlőség jegyében azokat a játékokat tettem most be, amik mindig utolsó helyeket csípnek meg a szavazásokon.
Az utolsó 100 komment: