IDDQD

Két hete írtuk meg, hogy a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) nevű, nem a mértékletességéről híres, amerikai állatvédő szervezet felszólította a Zynga vezetőjét, Mark Pincust, hogy töröltesse a Mafia Warsból a harcikutyákat. A Zynga - legutóbbi becslések szerint négymilliárd dollárt érő cég, ugye a Farmville-t is ők készítik - múlt héten vezette be a Mafia Warsban az állatokat mint fegyvert: a játékos oroszlán, tigris és egyéb egzotikus állatok mellett kutyákat is tarthatott viadalokra meg a többi játékos abúzálására.

De ennek vége, ugyanis a kutyák kikerültek a játékból (a többi állat maradt). Úgy tűnik, hatott a PETA érzelmekre ható próbálkozása - a szervezet korábbi levelében felhozta Zingát, Pincus egykori kutyáját, amiről a céget elnevezte. "A Mafia Wars csak játék, de nagyon is valós az a több ezer pitbull, amit csupán betörőriasztóként vagy harcigépként tartanak. Azzal, hogy Mafia Warsból kikerültek a virtuális pitbullok, a Zynga nem támogatja tovább az elképzelést, hogy elfogadható lenne megláncolni, elhanyagolni és kínozni az igazi kutyákat" - reagált a PETA elnöke, Tracy Reiman a lépésre, és küldött egy doboz vegetáriánus csokit Pincusnak. Nem ő az első, aki ilyet kap: nemrég Steve Jobsnak is küldött a PETA egy doboz csokit, amiért az AppStore-ból visszautasítottak egy játékot, amiben bébifókákat kellett volna agyonverni.

Két kínzó kérdésem maradt a sztori végére. Egy: és mi lesz szegény virtuális oroszlánokkal és tigrisekkel? Kettő: mi a bánat az a vegetáriánus csoki?

Már vagy két hét is eltelt a legutóbbi olyan félnótás óta, aki ámokfutását egy videojátékra kente, szóval épp itt az ideje az újabb, mély mártózásnak az emberi elme csodálatos fényében.

Ezúttal egy Colorado Springshez közeli lakókocsiparkban dühödött fel egy férfi egy közelebbről meg nem nevezett, de egészen biztosan baromi idegesítő Wii-játék miatt, és a vörös köd alatt nem csak megharapta anyja bokáját (kérdés, hogy milyen alattomos harcművészeti ágazatban találunk ehhez hasonló mozdulatot), de autóba pattant, azzal összetört néhány másik járművet, illetve elütött egy gyalogost és egy fát. Először a közelben tartózkodók vették körbe, ekkor azonban kipattant a kocsiból, és légfegyverével kilőtte egy másik gépjármű szélvédőjét - bár erről nem szól a jelentés, valószínűleg közben olyasmit kiabált, hogy "PWNED, noobs!". A rendőrség láttán még táncolt kicsit egy motorháztetőn, hogy aztán a testébe csapódó taser-nyilak hatására remegő kocsonyaként zuhanjon a földre. Sajnos a konkrét esetről nincs felvétel, de a Youtube bővelkedik vicces taseres jelenetekben. Itt van például ez, amiben épp Chewbacca méltó utódját keresik.

Az hogy a nyomtatott sajtó, az egész világon döglődik, úgy ahogy van, nem egy kimondott friss hír, évek óta szenved ezzel a New York Timestól a Playboyig minden napilap és magazin, amit csak papírra nyomnak.

Az apropó, ami miatt ezt most előhozzuk, persze a mi kis szűkebb pátriánkra, a videojátékokkal foglalkozó magazinokra fókuszálva, az a MATESZ (Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség) legutóbbi negyedéves gyorsjelentése, ami pár napja lett publikus, és azóta elemezgetik is az okosok internetszerte. Csatlakozzunk mi is!

A férfiak fantáziáját valamiért megmozgatják az olyan csajok, akik valami kifejezetten férfias dologban vesznek részt - és itt most gyorsan hagyjuk ki az első pár eszünkbe jutó dolgot, mint testépítés, súlyemelés, sör-virsli verseny, és a többi, egész addig, amíg a kémkedés szót fel nem dobja az agyunk. A játékvilágban persze az összes híresebb kémnő kapott már epizódszerepet, volt például Mata Hari kaland is, de most inkább egy olyan hősnőt veszünk elő, aki speciel nem csak digitálisan létezett, és első blikkre akár magyar is lehetne.

Violette Summer a Velvet Assassin nevű játék főhősnője volt, a játék története szerint az angol úri család sarjaként pont olyan tanulmányokat folytatott és olyan sportágakat űzött, amik alkalmassá teszik a német vonalak mögötti tevékenységre - persze pár lebombázott családtag adja meg a végső lökést a veszélyes kémnővé váláshoz. A játék vegyes érzelmeket váltott ki a szaksajtóból és a vásárlókból egyaránt, de a főszereplő dögössége elvitathatatlan tény. Ahogy már említettem, Violette Summer nem teljesen légből kapott szerep: a második világháborúban egy Violette Szabo nevű, kevésbé szerencsés nő tört némi borsot a németek orra alá - míg aztán a második küldetésén egy előre nem látott ellenőrzőponton lebukott. Szabo kisasszony harcolt, míg ki nem fogyott a Sten géppisztoly mellé javadalmazott lőszerből, a németek elfogták, vallatták kicsit, majd némi raboskodás, kényszermunka és éheztetés után kivégezték. Mielőtt sokakat megvezetne a posztomusz több érdemrendre és kitüntetésre is felterjesztett hölgy vezetékneve, elmondom, hogy nem volt se magyar, se származású, a háborúban elesett francia férje felmenői voltak magyarok.

Nagyon aranyos MMORPG-paródiát készített a furcsa játékairól ismert Copenhagen Game Collective. A játékban minden játékosnak 5, azaz öt perce van arra, hogy minél több szintet lépjen és mellesleg még életben is maradjon. A szintek számát a többi játékos lemészárlásával és kincsgyűjtéssel lehet növelni, de a dolgot megnehezíti egy beépített lagrendszer. Ez utóbbi a játék legnagyobb poénja: a játékos nem azonnal tud lépni, harcolni és védekezni, hanem csak némi késéssel. Harmadik próbálkozásra azért sikerült megszoknom ezt.

Folytassuk picit az örökké hálás "Régen Minden Jobb Volt" címmel is ellátható témát: ugye nem csak mi vettük észre azt, hogy a manapság megjelenő játékok már korántsem olyan nehezek, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

Személy szerint úgy gondolom, hogy a mostanra inkább tömegek szórakozását kiszolgáló programok csak akkor lehetnek sikeresek, ha egy afféle legnagyobb közös osztó jellegű metódussal olyan nehézségi szintet lőnek be, ami csak a menthetetlenül bénák számára okoz gondot. Sokszor elmondták már, és szerintem az olvasók egy része is hasonlóképp érez: az emberek napjainkban játszani akarnak, ezért a kevés szabadidejükben inkább a folyamatos akcióra szavaznak, nem pedig arra, hogy a fejüket vakarva üljenek egy közepesen bonyolult puzzle előtt.

Itt van azonban egy remek ötlet a korábban az Interplaynél (felsorolnám, hogy milyen játékokat adtak ki, de inkább itt a Wikipedia-link) is fejlesztő Matt Findleytől: ha már úgyis az az elvárás, hogy egy új játék szerteágazó sztorivonalat villantson fel, miért ne lehetne a mai viszonyokhoz belőtt, könnyebb kötelező küldetések mellé zsibbasztóan nehéz mellékvágányokat fűzni? A szakember szerint egy ilyen kötelező, de könnyű - választható, de fejtörőkkel teli felállás pont a régen megszokott, és ma már annyira hiányolt, komoly stophatással bíró, a játékost gondolkodásra ösztönző elemek kerülhetnének vissza a helyükre.

Matt persze mindezt persze nem csak úgy, mintegy mellékesen osztotta meg a nagyérdeművel: a vezetése alatt az inXile nevű csapat egy meglehetősen szokatlan játékon dolgozik éppen. A Hunted: The Demon's Forge igazi stíluskavalkád lesz, a leginkább fantasy Gears of Warként leírható fő vonal mellett a program a fejlesztők szerint nyomokban ezer más játékot is tartalmazhat, olyan, elsőre meglehetősen nem ide-, vagy épp összeillő címeket, mint például a Hexen és az A Bard's Tale. A dungeon crawlerként megfogalmazott stílus feltámasztására törekvő csapatnak szerencsére van esélye arra is, hogy ebből az első hallásra lehetetlennek tűnő küldetésből a végén ki is hoznak valami élvezhetőt: az inXile Entertainment mögött Matt Findley mellett az a Brian Fargo áll, aki ennél nagyobb csodákat is véghezvitt már.

Másfél hónapja még tülekedés volt a Startcraft II bétatesztjében való részvételért (ugye százdollárokért keltek el bétakulcsok az eBayen), mostanra viszont boldog-boldogtalanhoz hozzávágnak egy bétakódot. Mi is így teszünk, hála az 576 KByte bolthálózatnak, amitől kaptunk 25 kódot (egyébként aki előrendeli a játék alap vagy collector’s edition változatát, eleve kap egy bétakulcsot).

A kódokat ráúszásos alapon adjuk oda, amíg a készlet tart, szóval ha szeretnéd kipróbálni a Starcraft II-t, de még nincs bétakulcsod, írj erre a mailcímre egy levelet, amiben válaszolsz egyetlen kérdésre: Milyen témáról vagy témákról látnál szívesen posztokat az IDDQD-n? Csak konstruktív levelek játszanak, az „a blog így tökéletes, ahogy van” és a „hátezegyfos, adjátok fel” tartalmú üzeneteket nem vesszük figyelembe. A kódokat az első 25 embernek folyamatosan, a.s.a.p. postázzuk.

(UPDATE: Elkeltek a kulcsok, köszi mindenkinek a leveleket. Aki bétakulcs nélkül is elküldené az észrevételeit, természetesen azt is szívesen vesszük.)

Egy 24 éves alabamai fickó, név szerint Wade McGilberry vigyorog a képen az egymilliós dolláros csekkel, amit a 2K Sports kiadótól kapott, mert a Major League Baseball 2k10 című játékban megcsinálta a tökéletes meccset. Nem vagyok egy különösebb baseballtudor - bár egyszer, egy meccs bámulása közben hosszú percekig úgy gondoltam, hogy értem a szabályokat -, de azt azért sejtem, hogy ez nem lehetett túl egyszerű dolog. Az kiadó Xbox Live-on hirdetett meg egy versenyt, és talán maguk sem gondolták volna, hogy valaha gazdája lesz az egymilliónak - de Wade már a verseny első napján megcsinálta a hibátlan meccset.

Az egymillió dollár nemcsak mocskosul sok pénz, de - tudomásom szerint legalábbis - a legtöbb, amit valaha ember nyert videojátékos versenyen. És megvan annyi, amit az amerikai profiligában egy középcsapatnál egy év alatt keresni lehet igazi baseballozással.

A héten nem volt időm szerdai retrót és képregényt összedobni, kárpótlásul viszont indul még egy, alkalomszerűen jelentkező rovat, amiben bulvárgyöngyöket hozunk fel majd a játékörténelem tengeréből (és legyen ez az utolsó képzavar a posztban): legendás balhékról, régen volt, de nagyot szóló iparági marhaságokról fogunk beszámolni. Kezdetnek egy csúnya ügyről, ami az Apple két Steve-je, Jobs és Wozniak között esett meg.

1975-öt írunk, már létezik az Atari és a Pong, az Atari-elnök Nolan Bushnell a bimbózó játékipar nagyágyúja. Bushnellnek eszébe jut, hogy meg kéne csinálni a Pong egyszemélyes változatát, és kollégájával, Steve Bristowval kidolgozza a részleteket: egy olyan falteniszjátékot, amiben a labdával téglákat lehet lebontani. A Breakout nevű projekt hardvergondjait végül egy fiatal fejlesztőre, Steve Jobsra bízzák. Jobsnak 750 dollárt ígérnek, és további 100 dollárt minden egyes csipért, amit meg tud spórolni az előzetes tervben számoltakhoz képest. (Még éppen a tömeggyártott olcsó cpu előtti időkben járunk, a játékgépekben főleg tranzisztoros felépítésű logikai áramköri rendszerek, TTL-csipek ketyegnek – és minél kevesebb ilyen csipből áll egy játékgép, annál olcsóbb a tömeggyártása.)

Jobs megbízza országos cimboráját és főállású zsenit, az akkor éppen a HP-nél számológépeket fejlesztő Steve Wozniakot, hogy segítsen neki, mert sürget az idő, az Atari négy napot adott a prototípus elkészítésére. Wozniak nekiáll a lehetlen feladatnak, nappal a HP-nél dolgozik, éjjel a Breakoutot hegeszti. Négy napig nem alszik, végül szinte teljesen egyedül és éppen határidőre elkészül az architektúrával. Az Atari eredeti tervrajzához képest kerek ötven csipet spórol meg. Jobs elviszi a prototípust az Atarihoz, és megkapja a 750 dodót meg az 5000 dolláros bónuszt a kispórolt csipekért. És itt jön az sötét aljasság a sztoriba: csak az előbbit felezi meg Wozniakkel, a bónuszt zsebre rakja. Vagyis a Breakout fejlesztője 375 dollárt kap, és a játéktörténelem legpitiánerebb átverésének áldozata lesz. Mese vége, a tanulságot mindenki vonja le magának.

Wozniak 12 évvel később tudta meg, hogy Jobs átejtette. Biztosan nem tett jót a kapcsolatuknak, de egy későbbi interjújában „Woz” nagyon megbocsátóan fogalmazott: „Steve-et mindig jobban érdekelte a pénz. A Breakout esetében csak meg kellett kérnie engem, hogy dolgozzak. Nekem volt munkám, nem volt szükségem pénzre. Ő mindig inkább az üzletben volt benne, én meg a fejlesztésben. Ez nem egy jó-a-rossz-ellen dolog.” Egy másik interjúban azért azt is elárulta, hogy később rájött, a négynapos határidőt nem az Atari adta, hanem Jobs akarta így sürgetni őt. Négy nap elteltével ugyanis Jobs Oregonba repült, és addig túl akart lenni a – számára azért nem olyan megerőltető – feladaton.

A sztori csattanója, hogy Wozniak túl jó munkát végzett, és olyan kevés csipből (42-ből) oldotta meg a feladatot, hogy az nem várt nehézségeket okozott volna a gyártósornál. Így az Atari végül mégis egy saját, százcsipes architektúrával készítette el a Breakoutot. Wozniak később úgy nyilatkozott, hogy ennek a verziónak a játékmenete ugyanolyan volt, mint amit az ő 42-csipes változata produkált, semmi pluszt nem tett hozzá. Zárásul pedig klikk a fenti videóra: Wozniak mesél arról, hogy mi történt, miután a négynapos fejlesztési maratont követően kidőlt – állítólag ekkor álmodta meg a színes képernyős számítógépet.

Mindannyiunk kedvenc répaföldszimulátora és facebookos spamforrása 4,4 millió júzert veszített egyetlen hónap alatt. Ez a fő tanulsága az Insidesocialgames májusi toplistájának, ami szerint azért annyira nem kell pánikba esnie a fejlesztő Zynga igazgatótanácsának, hiszen a Farmville 78 millió aktív játékossal még mindig messze a legnépszerűbb játék a Facebookon. Másrészt meg a trónkövetelők többsége is házon belülről jön, a top10-ből 7 Zynga-játék.

Feltűnő, hogy a toplista tagjainak többsége veszített a játékosbázisából áprilisban (oké, a most startoló, és egy hónap alatt 25 millió júzert gyűjtő Treasure Isle mondjuk nem, de a top25-ből 18 bukott). Ez azért lehet, mert a Facebook letiltotta az emlékeztető alkalmazásokat, amik a játékot abbahagyott, arról elfeledkezett júzereket spamelték azzal, hogy hé, milyen rég nem játszottál ezzel meg azzal, nem akarod most mégis folytatni - úgy tűnik, elég nagy hatékonysággal.

(thx to Szedrencs)

Persze nem a boltból lopta el a történet (anti)hőse azt a bizonyos lemezt, hanem a sokszorosító üzemből, a tömeggyártás, és a hivatalos megjelenés előtt, ami mindjárt árnyalja kicsit a képet.

Mindez 2008 februárjában történt, Christopher Anzalone, aki az Opticat Experts Manufacturing nevű lemezgyártó cégnél dolgozott (azóta persze kirúgták), egyszerűen lenyúlta az Assassins Creed mesterlemezét, és lepasszolta egy warezcsapatnak. Hogy hogyan bukott le, arról nem szól a fáma, mindenesetre most, több mint két év múlva megszületett a bírói ítélet, ami egyrészt 25 ezer dollár büntetés, másrészt három hónap egy halfway house nevű műintézményben, ami a börtönnél némileg lazább hely, ide szokták küldeni a nehézfiúkat a börtönbüntetésük utolsó hónapjaira, hogy aztán könnyebben illeszkedjenek vissza a társadalomba, vagy valami hasonló.

És ha valaki azt hiszi, Mr. Anzalone járt rosszul, a céget a játék kiadója, a Ubisoft 700 ezer kalózmásolat elkészültéért tette felelőssé, és 10 millió dollárra perelte be.

Lehet már szavazni az idei Golden Joystick díjakra. Aki nem tudná: a Golden Joystick egy brit díj, a videojáték-ipar egyik legnagyobb elismerése, egyben az egyetlen jelentős díj, amit a játékosok szavazatai alapján ítélnek oda. Idén rendezik meg huszonnyolcadszor a díjátadót, a legelső, 1982-es Golden Joystickon még a Jetpac volt az év játéka.

Tavalyelőtt 850 ezren szavaztak a díjakra, de tavaly minden korábbinál több, 1,2 millió szavazat érkezett – akkor a Fallout 3 volt az év játéka. Lehet, hogy idén megdől ez a rekord, május 27-ig járulhatok hozzá a döntéshez, hogy a Wolly the Jumper: A Sheep on the Edge volt az év játéka, vagy mégis inkább a Mass Effect 2. Egyébként a 2009. május 22. és 2010. május 22. között megjelent játékok indulnak a versenyen.

Oké, nem mai darab, de mi ma csodákoztunk rá: egy The Imperar fedőnevű júzer lenyűgöző videót tett fel a YouTube-ra arról, hogyan építette meg három év alatt Sim City 3000-ben Magnasanti városát. Így:

A városban 6 005 407 virtuális emberke él (kábé annyi mint Hong Kongban). A végletekig optimalizált minden, kiterjedt metróhálózata van a városnak, nincs bűnözés, vízszennyezés és nincsenek forgalmi dugók. Az alkotó szerint ezt már nem lehet felülmúlni a játékban. Elhisszük, és leborulunk a fanatizmusa előtt.

Nem igazán találunk szavakat erre. Emberünk kicsit rákattant az EVE Online-ra, egyszerre több karakterrel játszik. De hogyan játszik, édes istenem! Több számítógép és monitor, hat spéci keypad összekötve, léc ragasztva a megfelelő gombokra, hogy egyetlen mozdulatra mindegyik karakter ugyanazt csinálja (gondolom ez bányászás és hasonló rutinfeladatok végzésekor jön jól), hat összecelluxozott egér... ez az igazi fanatizmus. Vicces egyébként, hogy makrohasználat miatt emberünket pár napra bannolták a játékból, pedig mint látszik, nem tett semmi olyat, ami szabályba ütközne. Még több kép a csodás installációról a fenti linken.