A héten nem volt időm szerdai retrót és képregényt összedobni, kárpótlásul viszont indul még egy, alkalomszerűen jelentkező rovat, amiben bulvárgyöngyöket hozunk fel majd a játékörténelem tengeréből (és legyen ez az utolsó képzavar a posztban): legendás balhékról, régen volt, de nagyot szóló iparági marhaságokról fogunk beszámolni. Kezdetnek egy csúnya ügyről, ami az Apple két Steve-je, Jobs és Wozniak között esett meg.
1975-öt írunk, már létezik az Atari és a Pong, az Atari-elnök Nolan Bushnell a bimbózó játékipar nagyágyúja. Bushnellnek eszébe jut, hogy meg kéne csinálni a Pong egyszemélyes változatát, és kollégájával, Steve Bristowval kidolgozza a részleteket: egy olyan falteniszjátékot, amiben a labdával téglákat lehet lebontani. A Breakout nevű projekt hardvergondjait végül egy fiatal fejlesztőre, Steve Jobsra bízzák. Jobsnak 750 dollárt ígérnek, és további 100 dollárt minden egyes csipért, amit meg tud spórolni az előzetes tervben számoltakhoz képest. (Még éppen a tömeggyártott olcsó cpu előtti időkben járunk, a játékgépekben főleg tranzisztoros felépítésű logikai áramköri rendszerek, TTL-csipek ketyegnek – és minél kevesebb ilyen csipből áll egy játékgép, annál olcsóbb a tömeggyártása.)
Jobs megbízza országos cimboráját és főállású zsenit, az akkor éppen a HP-nél számológépeket fejlesztő Steve Wozniakot, hogy segítsen neki, mert sürget az idő, az Atari négy napot adott a prototípus elkészítésére. Wozniak nekiáll a lehetlen feladatnak, nappal a HP-nél dolgozik, éjjel a Breakoutot hegeszti. Négy napig nem alszik, végül szinte teljesen egyedül és éppen határidőre elkészül az architektúrával. Az Atari eredeti tervrajzához képest kerek ötven csipet spórol meg. Jobs elviszi a prototípust az Atarihoz, és megkapja a 750 dodót meg az 5000 dolláros bónuszt a kispórolt csipekért. És itt jön az sötét aljasság a sztoriba: csak az előbbit felezi meg Wozniakkel, a bónuszt zsebre rakja. Vagyis a Breakout fejlesztője 375 dollárt kap, és a játéktörténelem legpitiánerebb átverésének áldozata lesz. Mese vége, a tanulságot mindenki vonja le magának.
Wozniak 12 évvel később tudta meg, hogy Jobs átejtette. Biztosan nem tett jót a kapcsolatuknak, de egy későbbi interjújában „Woz” nagyon megbocsátóan fogalmazott: „Steve-et mindig jobban érdekelte a pénz. A Breakout esetében csak meg kellett kérnie engem, hogy dolgozzak. Nekem volt munkám, nem volt szükségem pénzre. Ő mindig inkább az üzletben volt benne, én meg a fejlesztésben. Ez nem egy jó-a-rossz-ellen dolog.” Egy másik interjúban azért azt is elárulta, hogy később rájött, a négynapos határidőt nem az Atari adta, hanem Jobs akarta így sürgetni őt. Négy nap elteltével ugyanis Jobs Oregonba repült, és addig túl akart lenni a – számára azért nem olyan megerőltető – feladaton.
A sztori csattanója, hogy Wozniak túl jó munkát végzett, és olyan kevés csipből (42-ből) oldotta meg a feladatot, hogy az nem várt nehézségeket okozott volna a gyártósornál. Így az Atari végül mégis egy saját, százcsipes architektúrával készítette el a Breakoutot. Wozniak később úgy nyilatkozott, hogy ennek a verziónak a játékmenete ugyanolyan volt, mint amit az ő 42-csipes változata produkált, semmi pluszt nem tett hozzá. Zárásul pedig klikk a fenti videóra: Wozniak mesél arról, hogy mi történt, miután a négynapos fejlesztési maratont követően kidőlt – állítólag ekkor álmodta meg a színes képernyős számítógépet.
Utolsó kommentek