IDDQD

Breaking bad című sorozat megvan? Én nem nézem, és a címről mindig a Bakerman című ezeréves sláger refrénje jut eszembe elferdítve, ezért nyilván azt se tudom, hogy a Collegehumor videója vicces-e vagy sem. Persze ismerve őket azért elég nagy összeget mernék tenni arra, hogy vicces.

Vegyünk egy nagy levegőt, és fogadjuk el: annak ellenére, hogy a blog szerzőinek körében nem volt átütő siker a Minecraft, valami zsenialitás biztos van benne, ha már eurómilliomos lett belőle egy szimpatikus svéd fiatalember. 

Azt is megértem, hogy a Lego-gyár úgy működik, hogy abból lesznek a készletek, amit a világ éppen akkor szeret. Űrkutatás, Star Wars, Batman - néha magam is azon kapom magam, hogy szemezgetek a Halálcsillag műanyagkockásított változatával. 

Viszont van valami, amit nekem ugyan senki nem magyaráz meg: mi értelme van a Minecraft legónak? Mármint hé, a Minecraft ELEVE LEGO, a Lego meg ELEVE MINECRAFT! Komolyan lesz olyan hülye, aki csak azért megveszi a (talán) feláras dobozokat, mert azok eleve úgy vannak összeválogatva, hogy egy vízesés, vagy egy kocka föld jöjjön ki belőlük? Vajon mennyit kóstál majd mostantól az eddig is kapható csákány? És ami végképp nem hagy nyugodni: a nagy sikerű LEGO Batmanhez, LEGO Indiana Joneshoz és LEGO Harry Potterhez hasonlóan majd lesz LEGO Minecraft - The Game is?  

Az egész sztori onnan indult, hogy a Lego CUUSOO elnevezésű oldalán a Mojang (a Minecraft mögött álló csapat) feltöltött egy Minecraft témájú szettet. Ez eddig nem nagy csoda, az oldal direkt erre van kitalálva, és ha egy pályázat eléri a 10 000 látogatói lájkot, azonmód igazi, bolti forgalomban is kapható készlet lesz belőle. A Minecraft erejét most már az is bizonyítja, hogy a rajongótábor hamar összehozta a kellő kattintást, és a dán kockagyárosok már hivatalos közleményben is tudatták a néppel, hogy nyugi, lesz valami fejlemény, csak még korai lenne megmutatni, hogy pontosan miről van szó. Ez az egész amúgy nemcsak nekem fura, a PCGAMER.com szerint még Markus Notch, a Minecraft atyja (aki amúgy 1% részesedésre tartott igényt minden eladott Lego Minecraft-készlet után, és ezt az összeget eleve jótékony célra ajánlotta fel - na, ez az egy vetülete a dolognak, amibe nem tudok belekötni) is azt találta mondani, "oké, ez tényleg furcsa". 

Ne legyen félreértés, a képek alapján nagyon is igényes készletek lehetnek ezek, sőt, nem is a nekünk tulajdonított Minecraft-ellenesség beszél belőlem (a Terraria például tetszik, bíró úr, vegyük jegyzőkönyvbe), inkább olyan szempontból érdekes ez az egész, hogy eddig azt hittem, van a geekségnek egy határa, amikor megálljt parancsol a józan ész. Bár az igazat megvallva én már a Skyrim sárkányszobra láttán is azt mondtam, hogy van jóval olcsóbb levélnehezék is a piacon, ami ráadásul könnyebben porolható.

Az eheti játékcsajt nem láthattuk sokat játékokban, pedig több program is a címében viseli a nevét, széles karimájú piros kalapja pedig olyan védjegyévé vált, mint Lara Croftnak a türkiz felső.

A hölgy neve Carmen Sandiego, és egy bűnbanda vezetője, akit a játékos üldöz a Brøderbund Software nyolcvanas évekbeli kalandjátékaiban – ebből adódóan ritkán mutatja meg magát. Sandiego kisasszony először a Where in the World is Carmen Sandiego? című 1985-ös programban bukkant fel, a játékosnak a világ különböző tájain kellett végighajkurásznia őt, eközben nyomokat gyűjteni, egyéb gonosztevőket bekasztlizni. Ezalatt a játék végig oktatott, információkkal bombázta a játékost (például Brazíliába érve kiírta, hogy Brazília Dél-Amerika legnagyobb állama), több ponton edukációs szoftverré vedlett át – Carmen Sandiego tehát akár Dora the Explorer kollégájának is tekinthető, csak nála azért szexisebb, nem is beszélve arról, hogy nagykorú.

Ünnepeljük meg a hétvége eljövetelét egy jó kis halloweeni Portal 2-klippel (az eredetit nyilván ismeri mindenki a Karácsonyi lidércnyomásból, esetleg Marylin Mansontól), és ne úgy értelmezzük, hogy három hónapot késtünk a témával, hanem úgy, hogy kilenccel sietünk.

Nem fogjátok elhinni: Kim Dotcom, a Megaupload pár napja letartóztatott és 60 év börtönnel fenyegetett alapító-fővezére. Illetve hát nem feltétlenül a legjobb, de ő gyűjtötte a legtöbb pontot és ő érte el a legtöbb killt. Vagyis mocskosul jól játszik, és valószínűleg embertelen időt öl a játékba. Vagyis hát ölt, mert mióta letartóztatták, szegény visszacsúszott a második helyre. Most 9,05 millió pontja és 180 ezer killje van, és nagyon úgy néz ki, ez jó sokáig így is marad. Addig itt egy videó újév napjáról, amikor átvette a vezetést a ranglistán.

Szóval ha valaha nagyon csúfosan lemészároltak egy online shooterben, és azzal nyugtattuk magunkat, hogy biztos valami reflexbajnok pattanásos 13 éves hülyegyerek, gondoljunk arra, hogy az is lehet, hogy egy online warezbirodalom milliárdos felépítője volt, aki ha úgy tartotta kedve, 2,4 millióért bérelt yachtot (és nem forintban), és a MW3-azás mellett a legnagyobb problémája az volt, hogy a Rollsszal, valamelyik Mercedesszel, vagy a Lambóval ugorjon el a sarki boltba, ha elfogyott az energiaital. 

Szóval nem csak engem idegesít az a gémersznob-típus, aki csak indie játékokkal játszik, mert amióta a globális karvalytőkespekuláns gyarmatosítók keze betette a lábát a játékiparba, azóta minden túl mainstream, és már a régenmindenjobbvolt sem olyan, mint volt.

Emlékszünk még a Zynga (Farmville, Ilyenville, OlyanVvlle) tavalyi tőzsdei bevezetésére? A cég egymilliárdot kaszált a tőzsdére lépéssel, a Wall Street 7 milliárd magasságéban árazta be a teljes piaci értékét. Az IGN annak járt utána, mire költi a cég ezt a temérdek pénzt, és fura dolgokat talált.

Elsősorban azt, hogy a Zynga marketingre elszórt tőzsdei milliói nem feltétlenül értek célt. A cég 120 millió dolláros óriási reklámkampányt vezényelt le, amivel sikerült is jelentősen növelni a játékosai számát. A probléma csak az, hogy a Farmville-ezők, Ilyenville-ezők és Olyanville-ezőknek csak elenyésző része költ is ezekre a játékokra, a többség az ingyen játék lehetőségével él, és nem vesz optikai tuningokat hozzá. A valóban fizető játékosok számát pedig a reklámokkal mindössze 3,4 millióra tudták felhúzni 3 millióról egy negyedév alatt. Namost: a felmérések szerint egy fizető Zynga-játékos átlagosan 150 dollárt költ el, mielőtt megunja és hagyja a fenébe az egészet (ez 12-15 hónap után jön el átlagban). Vagyis a reklámokra a cég új megszerzett fizető játékosonként 300 dollárt dobott ki, míg azok csak ennek a felét csengették vissza a kasszába.

(Tegyük hozzá, más számítások szerint a számok teljesen másképp néznek ki, és valójában pozitívan jött ki a cég a dologból, méghozzá játékosonként 30 dodóval.) 

(Üdvözöljétek, alkalmi vendégszerzőnket, druszámat, W-t, akit több játéklapnak is írt/ír, ráadásul David Hasselhoff-rajongó, már csak ezért is szívesen látjuk itt.)

Mindenkinek van legalább egy horrortörténete egy trollról, aki keresztbe tett neki a hivatalban, eladója, aki a kasszánál minden erőlködés ellenére csak teljes áron ütötte be az akciós sonkát, boltosa, aki a távozás utáni reklamáció tiltását annyira komolyan vette, hogy még a hibás terméket se volt hajlandó visszavenni. Ebből általában világot felforgató botrány nem lesz, maximum egy ízes levél a Tékozló Homárnak, de az internet korában azért ennél már tovább szokás menni.

Oké, ez zseniális (több tumblr-oldalon is belefutottam, sajnos az eredeti forrást egyelőre nem tudtam kideríteni.). Adott egy pohár, ami félig tele. Vagy félig üres. Vagy egészen tele van, ha az Obsidian mondja. Vagy a vizet húsz dollárért lehet letölteni dlc-ként, ha a pohár az Activisioné. Arról nem is beszélve, hogy: Víz. A víz sosem változik.

Továbbá: A pohár nincs is ott, csak a vízzel törődj - mondja a Quantic Entertainment. Nem mindegy, meddig van tele a pohár? Úgyis megveszed - így az Infinity Ward. Kit érdekel, meddig ér a víz, ha gyönyörű a pohár? - kontrázik az id Softwere.

Tudtok ti is hasonlókat?

A lengyel CD Projekt kiadó tavaly decemberben kavart kisebb botrányt azzal, hogy egyesével kereste meg a Witcher 2 torrentes letöltésén kapott júzereket Németországban azzal, hogy legyenek szívesek átnyújtani 911,8 eurót a cégnek a warezolás fájdalmát enyhítendő, vagy különben...

Hogy a vagykülönben után egészen pontosan milyen jogi fenyegetés állt, és különben is honnan szerezték meg a kalózokat személyesen azonosító adatokat (addig oké, hogy az ip-címeiket könnyű megszerezni a torrent trackerből, de ezeket csak a netszolgáltató tudja előfizetői adatokra váltani, azt meg nemigen lehet csak úgy kiadni egy cégnek), nem tudni, mindenesetre a lengyelek hamar felhagytak ezzel a gyakorlattal.

A Torrentfreak viszont kiderítette, hogy Németországban azóta össznépi szokás lett a játékkiadók körében a torrentező júzerek fenyegetéséből, 300 és 1000 euró közötti összeget kérnek általában, hogy eltekintsenek az ügy jogi útra terelésétől. A lista igen terjedelmes: Atari, Eidos, SquareEnix, Codemasters, Ubisoft, meg egy rakás, nálunk kevésbé ismert német cég a Koch Mediától a DTP Entertainmenten át a Kalypso Mediáig.

Namost addig oké, hogy a warezolás szerzői jogokat, és azzal konkrét törvényeket sértő dolog, na de ezzel együtt ez így nem konkrét zsarolás? Te mit tennél, ha kapnál egy ilyen felszólítást?

Mivel Stöki megint halálra dolgozza magát Las Vegasban, újabb lehetőség nyílt arra, hogy a heti retró szokásos témavezetését kicsit megtörve kutakodjunk a közös emlékezetünkben. Mert abban biztos vagyok, hogy az alábbi néhány videó mindenkinek beleégett az agyába, aki annak idején a tévé előtt ült.

Czigány apuka esete Marióval

Szerintem kevés nehezebben megmagyarázható tévés személyiség van Magyarország múltjában, mint Dévényi Tibor, de tény, hogy az országot járó, állítólag a nyomógombos telefon gombjaival működő játék egy ország kedvence volt. Az alábbi videóban játszó Czigány úr kifejezetten jól teljesít, meg is nyeri a Polaroid fényképezőgépet, és megannyi más felajánlást. A kérdés már csak az, vajon elég pontot gyűjtött-e ahhoz, hogy ő és családja jussanak el Euro Disneybe, a "különleges buszjárattal"?

A 28 éves Amir Mizra Hekmati a Kuma Games nevű, háborús témájú (egyébként rém gyenge) játékokat fejlesztő cégnél dolgozik, iráni származású, de ő már amerikai állampolgárként, Arizonában született. A játékipar előtt a tengerészgyalogságnál szolgált tolmácsként.

A családját járt meglátogatni Iránban, amikor a hatóságok lecsaptak rá, letartóztatták, lezavarták a tárgyalását, még a tévében is leadták a vallomását, miszerint elismeri, hogy amerikai kém, akinek a feladata az Iránnal szembeni közvélemény manipulálása. Mindezt a bíró az állam és Isten elleni súlyos bűnnek minősítette, és halálra ítélte Amirt.

A család ügyvédei egyelőre ott tartanak, hogy próbálnak beszélni a hivatalos szervek illetékeseivel (mögöttük az amerikai diplomácia hivatalos állásfoglalása, hogy Amir nem dolgozik a CIA-nek, és követelik a haladéktalan szabadon bocsátását). Ha nem járnak sikerrel, a játékfejlesztőt 20 nap múlva kivégzik. Nagyjából ezért:

Oké, először is, mi az hogy randiszimulátor? Ez egy Japánban népszerű játékstílus, tulajdonképpen egy kalandjáték, RPG- és tamagocsi-beütésekkel, anime-szerű, rajzolt környezetben, ahol a főhős célja az hogy becsajozzon. Aztán hogy ez a cuki mangaszemű lánykákkal való beszélgetést és rózsaszín szívecskék formájában valósul meg, vagy csápos horrorpornóban, az már az adott fejlesztő betegségi szintjének fügvénye (elvégre Japánban vagyunk).

A Katawa Shoujo azzal érdelemte ki a DNF-hasonlatot, hogy öt évig készült, ráadásul a 21 fős fejlesztőcsapata a 4Chan fórum amime-szekciójából állt össze. Ebből már-már természetesen fakad, hogy lesz még egy bizarr csavar: az iskolai környezetben helyezett játékban az öt meghódítandó lánynak mind valamilyen testi fogyatékossága van: vak, süket, tolószékbe kényszerült, égési sérült, és születési rendellenesség miatt csökevényes karokkal rendelkező. 

A botrány hullámai természetesen magasra csapnak a játék körül, egyfelől azzal vádolják, hogy a testi fogyatékosságokat fetisizálja; a támogatói szerint viszont éppen ellenkezőleg, segít elfogadni az ilyen hátrányokkal élő embereket. Ha valaki beszállna a vitába, először próbálja ki, ingyen letölthető.

A méltán népszerű „2011 izéi” sorozatban a legjobb keresőkifejezések és az év játékai után természetesen a kommentválogatás sem maradhat ki, hiszen tavaly is volt ilyen. Azt továbbra is állítjuk, hogy büszkék vagyunk a kommentelőinkre, az esetek többségében nagyon kulturáltan folyik itt a vita, sőt gyakran igen értékes hozzászólások egészítik ki a cikkeinket. Igazság szerint egész kommentfüzéreket kellene idézni, mert nem fair egy-egy jól sikerült threadből kiemelni egyes szövegeket, de azért mi mégis megtesszük.

Gary Oldman nagyszerű színész, az alábbi videóban épp az egyik közelmúltbéli, fontos szerepéről beszél: ő volt Viktor Reznov a Call of Duty: Black Opsban, illetve a Call of Duty: World at Warban (meg egyébként számos egyéb játékban is hallhattuk, mint a True Crime: Streets of LA, a Legend of Spyro-sorozat, vagy - természetesen - a Harry Potter filmek játékváltozatai). Keveseknek jut eszébe, pontosan milyen meló is lehet felvenni ezeket a hangsávokat, Oldman története alapján például nem sokkal jobb, mint mondjuk szenet bányászni.

(A lényeg magyarul: Gary Oldman azt mutatja be, hogy milyen a multi közben elhangzó parancsok felvétele - egy-egy szót kell torkaszakadtából elüvölteni. A végén azt is elmondja, hogy Kieifer Sutherland, aki két napon át csinálta ugyanezt, mikor kijött a felvételnél használt fülkéből, azt mondta: "Ember, a házasságom alatt összesen nem ordítottam ennyit!")

UPDATE: Egy magát megnevezni nem kívánó, korábban lokalizálással is foglalkozó hazai játékfejlesztő szerint "nem a 'barks'-jellegű hangfelvétel a kemény, hanem amikor rajzfilmes vagy nagyon-nagyon szörnyeteg figurának kell hangot adni. Régen, amikor még voiceovereket is szerveztem, pár óra ilyen felvétel szó szerint a rákövetkező néhány napra elcseszte a voice talentek hangját". Mondom én, hogy nem egyszerű meló ez!