IDDQD

A Bleacher Report nevű, kosárlabdával foglalkozó portálon találtam egy remek gyűjtést, akár most tessék oda kattintatni. Az oldal szerkesztői összeszedték szerintem az összes valaha készült játékot, amiben kosárlabdázni kell. Semmi fakszni, csak játék neve, évszám, platform és screenshot. De pont így jön ki jól, hogy pár évtized alatt hogyan jutottunk el innen:

ide:

Gondolom, többen láttátok már, de azért maradjon nyoma itt is: a Call of Duty legújabb, Ghosts alcímű része nyúlt egy kicsit a sorozat egy korábbi részéből, a Modern Warfare 2-ből. Tessék megnézni a lenti videót, jobbra a Ghosts, balra az MW2, ugyanaz az animáció és kameraállás, csak a karakter textúrája más és a járművet is lecserélték, helikopterről autóra.

A reciklálás oka valószínűleg az, hogy a motion capture-rel készített animációk, jelenetek költsége elég nagy tud lenni, de mégis ez a legjobb módszer arra, hogy realisztikus mozgás kerüljön a játékba. A Ghosts fejlesztésekor meg, gondolom, egy ilyen kopipasztával spóroltak némi időt és pénzt az ominózus jelenetnél. Egyébként biztos vagyok benne, hogy vannak még ilyen újrahasznosított játékelemek korábbi részekből, legfeljebb ügyesebben eldugva - és azzal voltaképpen nincs is semmi baj, de amikor ennyire kiböki az ember szemét, az elég ciki.

Persze hommage-ként is fel lehet fogni, de azért mégis inkább ciki.

Nemrég jelent meg az Arkham Origins, ennek apropóján emlékezzünk meg három régi Batman-játékról. Ezek külön-külön talán nem érnének Heti retrót, de együtt igen. És ez az alibiposzt (mert lesz benne némi reciklátum is egy régi gurus cikemből) nekem is jó alkalom, hogy megtaláljam az utat a régi kerékvágásba, jövő héttől vége a hiátusnak, újra normál üzletmenet, posztok, szavazás, miegymás.

Még friss, még meleg (legalábbis most találtuk a YouTube-on) a PlaySation 4 lenti reklámja, amiben Lou Reed jól ismert dalát, a Perfect Dayt énekli el két játékos némi hentelés és autóverseny közben. Elég vicces. És már csak egy hónap.

(Mint feltűnhetett, megint zéró szabadidőm, így jött ki a munka, sorry, jövő héten megint aktívabb leszek. Szerencsére ilyen nehéz időszakokban mindig előbukkan egy-egy hű kobzos, aki beáll taposni a posztmalomba. Most egy régi ismerősünk, a jelek szerint csáprajongó Euthimia jelentkezett, hogy önkénteskedne kicsit, fogadjátok szeretettel őt, már csak azért is, mert ő a blog első szerzője, aki hölgy. Rögtön írt is egy posztot egy megnyerő kezdeményezésről. - Stöki)

Nagy kedvencem a Day of the Tentacle játékok világuralomra törő két, rikító színekben pompázó csápja. A játék zsenialitásáról az IDDQD is megemlékezett már, és a szenvedélyemet én sem titkoltam soha, hiszen annak idején még horgoltam is egy párat a blognak. Nemrég az Égi Galéria nevű vállalkozás azzal keresett meg, hogy milyen felemelő pillanatot festenék az égre. Természetesen rögtön az a híres jelenet jutott eszembe, amikor a játék kezdetén a korábbi részben már megismert Lila Csáp, zöld haverja tiltakozása ellenére, beleiszik valami löttybe, és karjai nőnek. A Zöld Csáp csak retteg a háttérben miközben lila barátunk Scarlett O’Harát is megszégyenítő fogadalmat tesz a világ meghódítására.

Akár a címben szereplő intézményt is megalapíthatnák a GTA V-ben, a játékban szereplő számtalan lehetséges elhalálozási mód a két héttel ezelőtti premier óta egyik kedvenc témája a videojátékos témájú YouTube-videóknak. Az eddigi legjobb alkotás azonban a brysi nevű júzer videója, aki dalba szedte a leghülyébb halálokat.

A dal eredetije egyébként szintén nagyon vicces, két zenekar állt össze, hogy Tangerine Kitty néven megalkossa egy ausztál hirdetési kampány kedvéért. A kampány a közlekedés biztonságát népszerűsítette, de a dal hamar önálló életre kelt, mémesedett, és videojáték is lett belőle.

Pár éve megírtam, hogy a Doom II-vel játszottam a legtöbbféle módon; billentyűzettel, egérrel, kontrollerrel, még stylusszal és trackballal is. Azt hittem, több lehetőség nem is nagyon létezik, de indie fejlesztők most megalkották a zongorával irányítható Doomot.

A zene és a videojáték szentségtelen nászából született mutánst a héten mutatták be a londoni Virgin Media Game Space-ben. A zongora (pontosabban pianínó) mögött egy gépen fut a Doom, és mindegyik zongorabillentyű valamilyen akcióhoz van rendelve: a feketék mind lőnek, a fehérekkel mozogni lehet, az egyik fehér pedig ajtónyitásra szolgál. Közben persze a zongora is szól, így a játékélményhez a júzer maga szolgáltatja a (borzalmas) zenei aláfestést.

A Doom-zongorát (doomgorát?) a VMGS kurátora, David Hayward mellett pár független fejlesztő készítette: a lengyel Sos Sosowski, a Die Gute Fabriknál dolgozó George Buckenham és Ricky Haggett a Honeyslugtól. Az indie fejlesztőktől nem idegen ez a fajta kísérletezés, van pár őrült, aki játékot tesz mindenbe. Itt a blogon is volt már autóba épített autószimulátor, a GDC Europe-on pedig egy bőröndbe költözött videojáték.

(via Gamasutra)

Na, B-Birdnek sikerült olyan játékot feladnia a Játékvadászat rovatnak, amit eddig még senki nem talált ki, itt lehet tovább próbálkozni. Addig is jön az újabb segítségkérés, ezúttal Tamástól, aki szintén egy régi játéktermi gépet akar megtalálni:

Én is felbuzdultam, hogy segítséget kérjek tőletek. Ami engem érdekelne, az kb. 1991-1993 közé tehető, egy kis videotéka játékgépén játszottunk vele. Valami manóféle emberkével voltunk, a végén egy királynőt kellett kiszabadítani úgy, hogy egy sárkánnyal kellett megküzdeni. Amire halványan emlékszem, hogy amikor meghaltál a figurával, akkor hanyatt esett, és csillagok forogtak a feje körül. Valami köpenyt is lehetett szerezni benne, és amire emlékszem, hogy  futószalagos részek is voltak benne.
Az egész játékot kb. fél óra alatt végig lehetett vinni.
Amikor ez sikerült egy húszasból, akkor megszakadt a függőségem. :)))))

Nyilván valami fantasy beat-em up lesz, annak idején volt ebből pár száz, a Capcom még a D&D-t is licenszelte pár verekedős sárkányölésért. Szóval ez sem tűnik könnyűnek.

A Wing Commander sorozat első két része nekem kimaradt (tudom, szégyelljem magam), rögtön a harmadikkal találkoztam először. Egyik spanom mutatta meg (akinek 386-os gépe volt, amikor nekem csak 286-os, ezért sokat jártam hozzá), és teljesen lenyűgöztek a játék filmbetétei, amelyekben Blair parancsnokot Mark Hamill játszotta, azaz Luke Skywalker személyesen. Aztán két küldetés között egyszer csak felbukkant egy szőke nő, és a haverom mindentudó mosollyan odasúgta: „ő egyébként pornósztár ám”. („Tudom” – hazudtam erre.)

A midnight madnessek nem a legjobbat hozzák elő az emberekből, a fantatikus rajongóknál az csak a kezdet, hogy sokszor fél (vagy akár egész) napokat állnak sorba kedvencükért. A GTA V premierjét több, erősen wtf jelenet kísérte, ezeket szedegettük össze a sajtóból.

Legrosszabbul az a brit férfi járt, akit a boltból hazafelé leütöttek egy téglával, megkéselték, majd elvették tőle azt, amit a közeli szupermarketben vásárolt - többek között a GTA V-öt. A kórházban stabilizálták az állapotát.

Valószínűleg friss rovatunk legnehezebb feladványa következik, lehet, hogy ez fogja elrontani a játékvadászat eddigi 100%-os mutatóját. Most ugyanis olyan játékot keresünk, amit egyik törzskommentelőnk, B-Bird hajt már évek óta, de inkább mondja el ő:

Én nem tudom, mit kevertek ma az ivóvízbe, de a blog Facebook-oldalán egészen durva kontent volt ma. Idebököm azok kedvéért, akik nincsenek Fácsén. Az alkotók persze ismeretlenek, mint ahogy az a legjobb digitális népművészeti alkotásoknál lenni szokott. Szóval előbb ezt posztolta a blog falára egy kedves olvasónk:

A tegnapi poszt után hirtelen elképesztően népszerű lett a Játékvadászat rovat, vagy 30 levél áll sorban, úgyhogy most rögtön kettőt is bedobok - már csak azért is, mert az egyik megfejtésében szinte biztos vagyok. Vera írja, hogy:

Szeretném a segítségeteket kérni ahhoz, hogy megtaláljak egy játékot, amivel még gyerekkoromban játszottam.

A kilencvenes évek vége körül játszottam vele.

Arra emlékszem, hogy minden pályán kap az ember néhány tárgyat, és azokat "összerakva" lehet tovább jutni. Pl. bomba, ami felrobban, egy egér, ami fut a mókuskerékben, ezzel meghajtva valami mást, szóval egy sorba kellett rakni ezeket a dolgokat, és nem is tudom, talán valami labdát ezzel eljuttatni A-ból B-be. Tudom, ez nem sok infó, inkább csak arra emlékszem, milye izgalmas volt, mert kellett gondolkodni rajta, szóval tulképp egy logikai játékról van szó.

Már csak kettőt kell aludni, és jön a GTA V, köszöntsük méltó módon: a sorozat női beköltöznek kicsit a játékcsajrovatba (bár a hatujjú Lola már szerepelt itt korábban). A GTA-kat szokták nevezni bűnözésszimulátoroknak is, így a női szereplői között eléggé felülreprezentáltak a prostik, és nem éppen az jellemző a szériára, hogy szembemegy a nemi sztereotípiákkal. Mint azt például a Vice City egyik beszédes nevű karaktere, Candy Suxxx is illusztrálja: