Régen volt már toplista, és igazából a mostaninak sincs semmi aktualitása (ha csak az nem, hogy éppen C64-játékzenéket hallgattam egy cikk írása közben). Szóval jöjjön a legjobb Commodore 64-es játékzenék 10-es toplistája - nyilván szerintem, aztán kommentekbe jöhetnek sajátok. Az látszani fog, hogy Jeroen Tel nagy kedvencem, de én a dallamosabb trackeket mindig jobban szerettem, mint azt, amikor a lehető legbravúrosabban ki van használva a három hangcsatorna, de a technikai brillírozás dacára a végeredmény valami harsogó katyvasz. (Egyébként a mesterrel majdnem négy éve csináltam interjút a blogon, aki lemaradt róla, ide kattintson.)

Myth (Jeroen Tel)

Kezdjük is rögtön egy Tel-szerzeménnyel (és emlékezzünk meg állandó tettestársáról, Charles Deenenről is). A Mythről már írtam hosszasan korábban a Heti retróban, és a játékot nagyrészt a zenéje tette feledhetetlenné. Amikor megszólalt C64-en egy női hang, hogy "welcome to Myth", már sejteni lehetett, hogy nem mindennapi audio élmény következik. És tényleg: lendületes és pátoszos, amennyire csak egy prüntyögés lehet. Kiváló aláfestése egy mitológiai témájú hentelésnek.

Impossamole (Barry Leitch és Rob Hubbard)

A C64-zenészek egy jelentős része Rob Hubbard köpenye alól bújt elő, és erre remek példa az Impossamole - ami a sokadik Monty-játék volt abban a sorozatban, aminek a Monty on the Run volt az első darabja, annak a zenéjét pedig Hubbard szerezte. Ezt a témát "hangszerelte újra" Barry Leitch az Impossamole-ban, és mivel anno nekem a Monty on the Run kimaradt, ezt a verziót szerettem meg nagyon. Sajnos csak longplayt találtam róla.

The Last Ninja (Ben Daglish & Anthony Lees)

Persze, hogy nem marad ki a blogban szintén megénekelt The Last Ninja, mindhárom résznek zseniális zenéje volt, pedig mindet más komponálta. Az elsőt Ben Daglish és Anthony Lees, a teljes soundtrack itt található. Kedvencem az első pálya témája, szeretem, amilyen kis diszkréten indul. És persze nagyon passzol a nindzsás-igazságtevős tematikához.

Iron Lord (Jeroen Tel)

A legjobb középkori témájú C64-játék vitán felül a Defender of the Crown (Heti retro itt), aminek a zenéje is elég fülbemászó, de nekem egy fokkal jobban bejön az Iron Lord dallama, Tel mestertől. Amúgy a játék sem volt rossz, kardozós-kalandozós-nyilazós, de nem ért a Crown nyomába. Itthon főleg azért volt emlékezetes, mert ez szerepelt a legelső 576 Kbyte címlapján - és ha már itt tartunk, az első Commodore Világén meg az imént említett Last Ninja, illetve annak egy görbelábú változata, amin sokáig poénkodtak az olvasók. Izé, kicsit elkalandoztam. Szóval Iron Lord.

Ghosts'n Goblins (Mark Cooksey)

A japán származású géptermi klasszikus (naná, hogy volt róla retrocikk) C64-en is a platform egyik legnehezebb játéka volt. A zenéje viszont nyomokban sem emlékeztetett az arcade változatra, Mark Cooksey az eredetinél kicsit nyomasztóbb zenét bűvészkedett az átirathoz. Az a síri hangulat az elején nagyon megkapó, aztán beindul a zombi- és démonirtás.

Commando (Rob Hubbard és Kavamoto Tamajo)

Újabb japán játéktermi zeneátirat: a Commando dallamát Kavamoto Tamajo szerezte, de a fentebb említett Rob Hubbard feldolgozásában vált emlékezetessé. A játékról korábban írt posztban találtok egy lejátszót is mindenféle remixekkel (az a capella például eléggé büntet).

Supremacy (Jeroen Tel)

Tel me more, Tel me more... A Supremacy volt az a játék, aminek a zenéje minden más emléket elhomályosított. Hogy is volt az a bolygóépítés meg ilyen ellenfelek voltak? Franc sem emlékszik rá, de ez a libebőröztető zene szinte minden egykori C64-tulajdonosnak megvan. Komolyan szimfonikus zenekari művet is lehetne belőle csinálni. De mit beszélek, csináltak is (Hubbard mester átdolgozásában).

Gordian Tomb (Thomas Detert)

A Gordian Tomb érdekes madár: egy német democsapat megelégelte, hogy csak demókat készít, ezért fejlesztettek egy platformjátékot. Ehhez írt zenét a csapat egyik tagja, Thomas Detert, és mivel a játékban 32 perc alatt kellett teljesíteni a feladatot, rögtön egy 32 perces számot komponált, hogy a játékos ne hallja kétszer ugyanazt. Ráadásul remekül illik a piramisban mászkálós környezethez. Lent csak az első 9 perc hallható, teljes soundtrack itt.

Cybernoid II (Jeroen Tel)

Nem tudom, azt említettem már, hogy bírom Jeroen Tel zenéjét? Raffaele Cecco sci-fi lövöldözéséhez írta ezt a remeket, egészen más hangulatú, mint a szintén sci-fi Supremacy dallama. Mész, lősz, adrenalin az egekben, és közben ezt hallod. Tízpertíz.

The Last Ninja 2 (Matt Gray)

De akármilyen nagy mester is Tel, a legjobb C64-es játékzene nálam a The Last Ninja 2 Matt Graytől. Tessék meghallgatni a teljes soundtrackot a YouTube-on, hibátlan, a töltőképernyők és a pályák zenéi is. Szinte lehetetlen kedvencet választani belőlük, de ha mégis muszáj, legyen a Street Loader.

És ami a tízbe nem fért be: Great Giana Sisters (+ egy állat feldolgozás zongorán), C.R.E.A.T.U.R.E.S., Turbo Outrun, Katakis, Wizball, Comic Bakery, R-Type, International Karate, Thing on a Spring, Paperboy, Flimbo's Quest, Last Ninja 3. És most jöjjenek a saját toplisták izibe (meg kommentbe).