IDDQD

Húbazmeg rovatunk mai adásában egy szent őrült egyszerre játszik a NES-es Super Mario Bros 1, 2, 2J (ez a 2 japán verziója, ami más mint az amerikai), és 3 részével. Egy kontroller, négy játék. Ez persze alapjáraton lehetetlen, itt jön képbe a TAS, vagyis tool-assisted speedrun: a négy játék emulátoron fut egyszerre, extrém módon, akár a képkockáról képkockára léptetés szintjéig lelassítva, hogy a jóember tudjon váltogatni a játékok között, és látszólag egyszerre nyomni a gombokat mind a négyben (a videóban aztán vissza van gyorsítva a játékmenet normálra). 10 perctől a legdurvább, amikor egyszerre három bossharcot nyom le.

(via Wired)

Bevallom, felmerült bennem, hogy csak egy otromba április elsejei tréfa ez a videó, és drukkoltam is rendesen, hogy ne az legyen, mert annak roppant ízléstelen lenne. Most, két nappal elseje után már biztosnak tűnik, hogy valódi, csak rosszkor posztolták a készítői. Ismerkedjünk hát meg Brolyval, Texas egyik legjobb Street Fighter-játékosával, akit egy versenyen interjúvolt meg a Cross Counter TV:

Ugyan az áprilisi álhíreknek nem vagyunk elkötelezett hívei (sőt), a tavalyi válogatáshoz hasonlót idén is kaptok, mert pénteken volt néhány nagyon vicces kamu bejelentés és olyan videó, amin hangosan lehet röhögni.

Persze idén is a Blizzard vitte a prímet, például bejelentették az Office-ból ismert idegesítő gemkapocs Wow-os megfelelőjét, a Dungeon Helpert, egy új kiegészítőt, a Tomb of Immortal Darknesst (amiben csak töksötét helyszínek vannak), ezen kívül megjelent a WoW-hoz a 4.1.11-es patch, Starcraft II-höz pedig a 1.4.11-es, csupa izgalmas újítással (ez utóbbiban a Colossusnak például már öt lába van, mert néggyel bénán nézett ki). A legjobb azonban kétségtelenül a Kinecttel irányítható Starcraft II, persze ebben is a koreaiak a legjobbak:

A Core Designról a játékosok többségének Lara Croft jut eszébe, a cég leghíresebb játéka ugyanis a Tomb Raider. Az viszont kevésbé közismert, hogy a női Indiana Jonesnak volt egy 8-bites nagypapája is, az előző heti szavazás nyertese, Rick Dangerous. A párhuzam különösen annak fényében adja magát, hogy Lara eredetileg férfi főhősnek készült. Itt az ideje, hogy Rick is tiszteletét tegye a Heti retróban.

Ha valakinek kedve támadna otthonra összebarkácsolni egy ilyet, a készítők előzékenyen szolgálnak hozzá útmutatóval. Kell majd 900 led, egy csomó további random alkatrész, meg némi szabadidő és kézügyesség. Szuperneed kategória.

Oké, megígérem, hogy ezután egy hónapig nem teszek be Angry Birds-témájú posztot, de ezt muszáj:

A nap videója az annyira rossz, hogy az már jó kategóriában indul. Whoop-oooh, where you gonna go, cuz everyone's doin the Mario.

A rákospalotai Csokonai Művelődési Központ olyan a hazai játékgyártásnak, mint Andy Warhol lakása a New York-i művészvilágnak. Itt találkoztak a legelvetemültebb hazai (vagy legalábbis fővárosi) játékrajongók. Magazinok, játékfejlesztő csapatok vezetik vissza a Csokiig az eredetüket, ugye éppen nemrég írtuk meg, hogy az Imperium Galactica fejlesztői is itt találkoztak, de például az 576-os Balogh Zsolt is rendszeres Csoki-látogató volt.

A Csoki hangulatát az elmúlt években egy kiállítás próbálta megidézni, amit a Sakmanként elhíresült Szakács Gábor szervez. A tavalyin ott voltam, írtam róla riportot az Indexre, ide meg egy mechanikus kézikonzolról posztoltam, a helyszínen pedig összefutottam pár nagy öreggel, Lazával, Vári Zolival (idén Brazil is ott lesz, ha minden igaz). A jobboldali hirdetési felületen már feltűnhetett, hogy idén is lesz egy nagy adag nosztalgiázás III. Retro video- és kvarcjáték-kiállítás néven. Most hétvégén lehet menni (tehát április 2-3.) 10-18 óráig, a pontos cím XV. kerület, Eötvös u. 64-66. A belépő ugyanannyi, mit tavaly volt: gyerek/diák 300, felnőtt 500, családi(3 fő) 1200 forint. Menjetek, nézzétek, játsszátok, vasárnap valószínűleg én is kinézek. Akit bővebben érdekel a dolog, kattintson a hirdetésre vagy ide.

Alighanem Hitchcock óta nem csinált senki ilyen durva madaras filmet, a kamutrailer műfaj egyik legjobbját üdvözölhetjük a Minesweeper és a Tetris után.

Pénteken megígértem az Imperium Galactica-cikkben, hogy külön posztot kaptok arról, miért nem készült el az Imperium Galactica III, illetve hogy miért volt helyette két másik űrstratégia három fejlesztőcégtől. A történet tanulságos, és egyik szereplője sem lehet büszke rá.

Repüljünk vissza 2000-be, amikor még egészen más volt a magyar játékfejlesztés helyzete, mint ma. Az egy évvel korábban megjelent Imperium Galactica második része elég nagy siker volt, díjakat is nyert, nem csak a magyar játékosok szerették. Nem meglepő hát, hogy felbukkantak a Digital Reality mellett más játékfejlesztő csapatok, akik szerettek volna hasonlóan nagyot villantani. Például a Philos Laboratories, ami 2000 márciusában a Theocracy című átlagos RTS-sel mutatkozott be. És már létezett a Stormregion is, javában dolgoztak a 2001-ben megjelent S.W.I.N.E.-on (bár nekik nem lesz szerepük a sztoriban).

A héten elég sokat foglalkoztam azzal, hogy kapcsolatba lépjek a THQ-val a mostanában bejelentett Saints Row: The Third okán - sajnos sikertelenül. Viszont ha már lesz új Saints Row, akkor akár a heti játékcsaj is lehetne valami ehhez köthető, így esett, hogy a héten Tera Patrick eddig talán kevésbé ismert felét mutatom meg.

Aki esetleg szatyorban töltötte az elmúlt 5 évet, annak elmondom, hogy a Saints Row az egyik legsikeresebb GTA-klón a piacon, bár meglehetősen szélsőségesen oszlanak meg róla a vélemények: van, aki szerint alávaló szar, és akadnak olyanok, akik a valós sandbox-játékmenetet látják benne, hiszen Stilwaterben, az őrületnek helyet adó nagyvárosban tényleg mindent megtehetsz, kezdve a saját társaid járásmódjának beállításától addig a pillanatig, amikor egy fordított üzemű szippantós kocsival járod a rivális banda területét. A Volition nevű csapat sosem ment a szomszédba a pihent ötletekért, és bár nem mindenki van oda a sorozatért, azért a kiadó valószínűleg nem sokat törődik a negatív véleményekkel, elég nekik az a több mint hatmillió vásárló, aki eddig rájuk szavazott.

A nap videója a BoingBoingtól érkezett, csodás gameover-animációgyűjtemény, mellbevágó 8-bites prüntyögős Mad World-feldolgozással aláfestve (ez szólt anno a Gears of War trailere alatt is).

A Heti retróban néha előfordul, hogy nem találok elég háttérinfót az általatok megszavazott játékról, mert az csak a mi régiónkban volt kultikus siker (mint a Defender of the Crown, aminek ugye magyarok készítették el a spectrumos verzióját). Ilyenkor jobb híján arról szoktam írni, milyen volt a játékmenet, miért szerettük annyira a programot. A most tárgyalt opusznál erre nincs szükség. Pontosan tudjuk, milyen volt a játékmenet, mert mindenki játszott vele. És pontosan tudjuk, miért szerettük annyira: mert az első igazán profi magyar játék volt. Természetesen az Imperium Galacticáról (és a folytatásáról) van szó, ami a múltkori szavazáson még a Heroes of Might & Magicet is lenyomta. Megkerestem néhány alkotót, akik szívesen meséltek arról, hogyan is kezdődött az egész – atyaúristen, már – húsz évvel ezelőtt.

Mert bár az Imperium Galactica csak 1997 márciusában jelent meg, a teremtés első napja valamikor 1991-ben volt – akkortájt a rákospalotai Csokonai művházban, a „Csokiban” gyűlt össze a játékos szubkultúra színe-java. Itt ismerkedett meg néhány fiatal, akik elhatározták, hogy csinálnak egy játékot. 15-16 évesek voltak, de nagyon lelkesek, iskola mellett vágtak bele a nagy feladatba, egy Supremacyhoz hasonló űrstratégia fejlesztésébe. Kiss István és Kistamás János programozott (előbbi a pc-s, utóbbi az amigás verziót), Fodor Tamás volt a grafikus, Kreiner Tamás pedig a zenei teendőket látta el (remélem, senkit nem hagytam ki). Meg kell még említeni Fehér Gábort alias Masellt, aki mindenféle egyéb ügyeket intézett, írogatott a Guruba, így voltak jó sajtókapcsolatai is, később pedig ő lett a Digital Reality vezetője.

A first person shooterek főgonoszainak nemzetisége jól mutatja, ki most az általános ellenségkép a nyugati világban, ahol a videojátékokat készítik és fogyasztják: nem meglepő módon a kínaiak és az oroszok.

(via complex.com)

A játék, ami nekem egészen addig egy vicc lesz, amíg a kezembe nem vehetem, elméletileg hosszú, mármint rekordhosszú (14 év, azért az már lassan egy teljes játékosgeneráció) fejlesztési idő végén elméletileg május elején jelent volna meg. Nos, Randy Pitchford, a Gearbox Software főnöke pont erről beszél a lenti videóban.

Oké, ez most kivételesen tényleg jó videó, elüti a dolog élét, de én már azon sem lepődnék meg, ha poénból, vagy a nagyobb hírverés miatt packáznának velünk...