IDDQD

Nem túl jó kombó, ha az ember magasan képzett hekker, és súlyos szerencsejáték-függőséggel küzd; ezt sugallja legalábbis a 29 éves brit Ashley Mitchell története, aki a következő két évet a hűvösön fogja tölteni, mert 12 millió dollár értékben lopott zsetonokat a Facebookon, a Zynga Poker központi szerveréről. Emberünk a szomszédja wifijén keresztül tört be a Zynga központjába, ott lenyúlta két alkalmazott hozzáférését, és az ő jogosultságaikat kihasználva egyszerűen hozzáírt a saját accountjához 400 milliárd zsetont. A nagy részével vidáman pókerezgetett a közösségi oldalon, a harmadát pedig elpasszolta valós pénzért, a négymillió dodó névértékű zsetonért valamivel több mint 53 ezer fontot kasszírozva.

A Zyngánál 2009 augusztusában vették észre, hogy valami fura dolog történik a zsetonokkal, ip alapján lenyomozták a tettest, és annak rendje-módja szerint kivonultak rendőrséggel a szomszédhoz, ahol lefoglalták az összes számítógépet (tanulság: kedves gyerekek, mindig tegyetek jó erős jelszót a wifi hotspototokra!). A kép még így sem állt össze teljesen, hiszen hiányzott a sok zseton. Mitchell végül azon bukott le, hogy a hülyéje a saját facebookos profiljával bejelentkezve kóstolgatta többször is a Zynga szervereit.

A büntetése egyébként azért ilyen súlyos, mert már korábban is elkövetett hasonlókat, és éppen ketyegett egy próbaidős felfüggesztett börtönbüntetése is.

(via Guardian) 

Igazából szégyen, hogy csak most posztoljuk az elmúlt napok legjobb játékos videóját, mert többen is felhívtátok rá a figyelmünket, de jobb később, mint egyszer sem:

Igen, ez a NES-es klasszikus Super Mario Bros első pályája 3D-ben, fps nézetben. Egy Brandon Laatsch nevű animátor volt az a zseni, aki 3DStudio Max, FumeFX és After Effects segítségével megalkotta ezt a csodát, aminek a renderelése több mint 60 óráig tartott. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az új idők szavára hallgatva még achievementek is vannak az újragondolt pályán. Egyébként volt már egy hasonló próbálkozás négy éve, azt a Source motorral csinálták meg és Half-Life 2 fegyverekkel, de ez a mostani pár nagyságrenddel jobb. Azért a korábbi sem rossz, ugrás után be is embedeljük:

Kiszivárgott (vagy direkt kiszivárogtatták, a jóég tudja ma már megmondani, mi az ami csak úgy magától történik, és mi vírusmarketing) egy videó a Microsoft WGX (Windows Gaming eXperience) nevű projektjéről, ami elvileg a Windows 8-ba szánt, windowsos, közösségioldalas, xboxos nagy közös játékcentert takarja. A cucc láthatóan valamilyen prezentációhoz készült, és nem meglepő módon padlógázzal a farmvillező-facebookozó-mikrotranzakciós rendszerben apró hülyeségeket vásárló közönség irányába halad vele a cég. Tőlem általában elég távol áll a C64-es időkbe visszabámuló régenmindenjobbvoltozás, de ez a vízió még nekem is túl kazuár. Annak ellenére, hogy tök logikus az irány, hiszen ebben van a zseton. Szerintetek?

Igen, tudom, hogy hülyén hangzik, de a Laughing Octopus tényleg ezt jelenti. Aki játszott a Metal Gear sorozattal, az egyébként sem akad fenn a "jelző+állat" képlettel elnevezett karaktereken, a főhős is Solid Snake, ugye. A Nevető Polip Snake egyik ellenfele a Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriotsban. A Beauty and the Beast (BatB) nevű egység egyik tagja, amiben négy játékcsaj is van, de a poliplány a kedvencünk közülük, mert totál őrült. Ráadásul Nevető Polip volt az első karakter az MGS sorozat angol verziójában, aki kimondta a "fuck" szót.

 Oké, ilyet aztán végképp nem szoktunk csinálni, hogy előzetes ingame videórészletet posztolunk egy játékból, de hát mégis csak a Duke Nukem Foreverről van szó. Bónusz Duke-logós vibrátorral és diáklány-egyenruhás leszbikusokkal.

Pontosan arra, amire a lenti videón látható, Evil Genius Simulator nevű sufniprojekt készítői. A videó a brit Maker Faire kiállításon készült, ahol vicces kedvű srácok két Tesla-tekerccsel kötöttek össze egy Kinectet. A Kinect a kézmozgást figyeli, és attól függően alakítja a tekercsek frekvenciáját, hogy a júzer milyen magasra emeli a kezét. Az így produkált látványos ívkisülések önmagukban is lenyűgözőek, de az érzés, hogy egyetlen intésünkre villámok csapnak fel a hátunk mögött, priceless lehet.

(via)

Elnézést mindenkitől, szabadidőm a nullához közelít, egyrészt azért, mert egy földrengés+atompara idején egy tudományos újságíró két lábbal hajtja a szopórollert, másrészt azért, mert átmenetileg ide is blogolok (akit esetleg érdekel, kövesse, lájkolja, nagy pofára esések várhatók tőlem). Persze az IDDQD közönsége nem maradhat Heti retro nélkül. Most az Imperium Galacticának kellene következnie, de ez átcsúszik a jövő hétre, és alibiposzttal próbálok impulzust küldeni a retroreceptoraitok felé. De a téma hálás, szerintem a kommentekben sok személyes sztori elő fog jönni, a rovat főszereplői ugyanis ezúttal a Quickshot joystickok.

A japán földrengés és cunami károsultjait segítő akció indult az EVE Online-ban: PLEX-et lehet felajánlani, ami olyasmi mint a mobiloknál a feltöltőkártya, csak itt egy-három havi játékidőt kapsz érte. A trükk az, hogy a PLEX-kódok adásvétele az EVE-ben teljesen legális, így ha valaki ügyesen forgatja a játék gazdaságában a tőkéjét, valós pénz helyett virtuálissal is tudja állni az előfizetését, és fordítva: ha rosszul áll a karaktered anyagilag, vehetsz igazi pénzért PLEX-et, amit eladhatsz a játékban, és mindjárt van zseton.

Az felajánlott PLEX-ek ellenértékét a fejlesztő izlandi CCP a Nemzetközi Vöröskereszt Japánt segítő alapjába utalja tovább. Az EVE-nek egyébként ez nem az első ilyen akciója, a haiti földrengés és a pakisztáni árvíz károsultjainak 64 ezer dollárt adtak össze ugyanígy a játékosok.  

Eric Poulton művész/grafikus/art director nevét akkor jegyeztem meg, amikor elkészítette steampunk Star Wars sorozatát (a Halálcsillag valami eszméletlen nagy). Most egy pixel arttal lett a nap képe, címe Underneath It All, és egy pixelbolygó keresztmetszetét örökíti meg zombikkal, lávaemberekkel, a jó és a gonosz tengerimalac örök körforgásával. Klikk a képre a teljes változathoz.

(via Geek Art)

A Japánt sújtó múlt heti földrengés hatásai közül a játékipart érintő következmények egészen jelentéktelenek, de játékblog révén mi mégiscsak erről írunk. Több, jellemzően PS3-ra készült játék premierjét ugyanis elhalasztottak a földrengés után. Egy zombiirtó lövöldözős játék, a Yakuza: of the End múlt héten jelent volna meg, a Motorstorm 3: Apocalypse című autóverseny pedig holnap – a kiadóik azonban mindkettőt elhalasztották, mert a játékok környezete főleg lerombolt városokból áll, és most nem lenne túl ízléses ilyesmivel előjönni. A Capcom pedig a Marvel vs. Capcom 3 két letölthető karakterét (Shuma Gorathot és Jillt) tette jégre. Új megjelenési dátumok még nincsenek, de a két játékra és a két karakterre biztosan számíthatnak később a játékosok.

A Disaster Report 4-et viszont el lehet felejteni, ezt a játékot teljesen leállították, tavasszal akarták kiadni, de nem fog megjelenni. Az Irem sorozata (Európában SOS: The Final Escape-ként ismert) egy túlélő kalandjáték-széria, amiben földrengés sújtotta városokból kell megmenekülni. A tokiói fejlesztőcsapat még elnézést is kért, pedig nyilván nem sejthették, hogy milyen katasztrófa sújtja március 11-én az országukat. Érdekesség, hogy a földrengés után az Amazonon megugrott a Disaster Report 4 előrendelése. Lent a leállított játék trailere.

Kapcsolódó hír, hogy a játékipar japán óriásai adományokkal segítik a földrengés okozta károk helyreállítását. A Sony és a Nintendo 300-300 millió, a Sega Sammy 200 millió, a Namco és a Tecmo 100-100 millió jennel járult hozzá az ország újraépítéséhez (százmillió jen körülbelül 240 millió forint). Sőt, még a Microsoft is beszállt kétmillió dollárral.

(via Kotaku)

Kemény csaj következik a játéktörténelem legszebb virágszálait bemutató rovatunkban: Tanya, akit még éppen Lara Croft előtt castingolt a Westwood a két pisztollyal igazságot tevő, macsókat megszégyenítően jól harcoló nő szerepére. Tanya a Red Alert sorozatban tűnt fel a szövetségesek oldalán, elég jó egység volt, akit főleg gyalogos ellenfelek és épületek ellen lehetett bevetni. A karakter Adam Isgreen fejlesztő fejéből pattant ki, aki John Woo korai filmjeinek hatására alkotta meg Tanyát.

Úgy tartja a közmondás, hogy Tanya csak egy van, de ez esetünkben nem igaz: a szériában három különféle Tanya is feltűnik, bár ebből kettő lehet, hogy ugyanaz. Az első Tanya teljes neve Tanya Adams, ő az 1996-os C&C: Red Alertben tűnt fel, háttérsztorija szerint önkéntesként csatlakozott a szövetségesekhez a játék alternatív történelemmel is eljátszó kelet-nyugat konfliktusában. A játékban a történet szempontjából különösen fontos küldetésekben tűnik fel, például kimenti Albert Einsteint a szovjetek fogságából. Az első Red Alertben egy nem túl ismert színésznő, Lynne Litteer játszotta a hölgyet, valahogy így:

Oké, ez a videó nem kimondottam új, de hátha van még valaki, aki nem látta. A szereplők: John Carmack engine-programozó félisten, és Jason Hall, a Monolith egykori alapítója, mostanában tévés producer és viccesember, ex-tengerészgyalogos, láthatóan úgy harminc centi, és jó pár súlycsoport fölényben.

A kérdés persze nem abszolút értékben, a játék által termelt profitra vonatkozóan merült fel, hanem a fejlesztés költsége, és a termelt bevétel arányával kapcsolatban. A minap a fejlesztők elejtették ugyanis, hogy a játékuk 140 ezer dollárból készült, és már 70 milliót hozott a konyhára. Ami akárhogy is nézzük 50 ezer százalékos nyereséget jelent.

Az Industry Gamers meg is kérdezett pár szakértőt, hogy ez most simán csak iszonyúan sok, vagy talán világrekord-e. Az okosok némi hümmögés után azt hozták ki, hogy láttak már ennél nagyobb durranást is: konkrétan a Tetrist, amiből százmilliós nagyságrendet adtak el kismillió platformon. Legtöbbjük fejlesztési költsége a nullához tendált, lévén grafikailag meg programozásilag nem nagy kunszt a játék, az ötletért meg soha senki egy fillért se fizetett Alekszej Pajitnovnak, aki anno a nyolcvanas években megírta az első verziót a moszkvai tudományos akadémia Elektronyika 60-as gépére.

Kedves olvasók, Stöki egyéb irányú teendői miatt a héten megint alibi van, viszont cserébe igyekszem megint valami olyat megragadni, ami beindítja a nosztalgiázást. Összeszedtem pár dolgot, amik régen szerves részét alkották a játékidőnek, de mára szinte teljesen kivesztek - egyik-másik olyan idegen a mai tizenéveseknek, mint a tárcsás telefon.

1. Szótárazás

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki a "Kártékony-e a számítógépes játék a gyermekekre" vitában az első érvek között hozná fel, hogy a pillanatnyilag birtokolt angoltudásom nagy részét a játékoknak köszönhetem (bár annak, hogy legalább hatféle jelentéssel tudom körülírni a magyar "varázsló" szót, viszonylag ritkán veszem hasznát). Valahogy azonban arra ment el a világ, hogy mára már nincs szükség arra, hogy a súlyzónak is beillő angol-magyar nagyszótárral az öledben játssz, de sajnos nem azért, mert olyan jól megtanultunk volna angolul (bár kiugrott angol szakos tanárként ennek örülnék csak igazán). Persze lehet, hogy a sokat látottak elitizmusa beszél belőlem, mikor a régen tapasztalt összetettséget hiányolom, de úgy érzem, hogy manapság már elég, ha annyit tudsz: a feladatod az, hogy menj oda, és ölj meg mindenkit (esetleg hozz vissza belőle húszat).

Azt hittem, hogy a Wolfenstein 1-D után új esélyes már nem jöhet a „Készítsünk egyszerű, de zseniális játékot” versenyben, erre itt az URL Hunter, ami megpróbált url-be sűríteni egy ügyességi játékot, egész hatásosan.

A játék itt érhető el, rögtön elkezd visszaszámolni egy számláló a böngésző címsorában. Harminc másodpercünk van arra, hogy az általunk irányított O betűvel elfogjuk az izgágán ide-oda ingázó a betűket (a játék állatnak nevezi ezeket). Ez szóközzel lehetséges, de csak akkor, ha pontosan egy a betűn állunk (ekkor az O átvált @ szimbólumra). Mivel négy állat csámborog az url-ben, 0-4 pont érhető el, a harminc másodperc után megkapjuk az eredményünket, és ESC-cel lehet újrakezdeni az egészet. Miért, mit vártatok, befejező mozit?

(via Kotaku)