Amikor 1978-ban a Taito lecsapott a világ aprópénz-készletére a Space Invaders játéktermi gép kiadásával, édes probléma előtt találta magát a cég pénzügyi osztálya: nagyobb vagyonuk lett, mint amit valaha is ésszerűen el tudtak volna költeni. Ezért aztán olyan utat választottak, ami így három és fél évtized távlatából hibásnak bizonyult, ám a játékosok remekül jártak vele – szinte az egészet visszaforgatták a fejlesztésbe. Sok apró stúdiót alapítottak, vagy vásároltak fel, melyek közül néhány még egyetlen játékot sem tudott kiadni, mielőtt eldózerolták volna, mások viszont évtizedeken keresztül dolgoztak velük. Az utóbbiak közé tartozik az alapító Hiroshi Kaneko nevét viselő Kaneko is; ez az apró stúdió szinte kizárólag a japán piacra dolgozott, eleinte a Taito kötelékében, majd önállósodva, független kiadóként is működve. A végül 2004-ben csődbe ment, de jogilag csak 2006-ban megszüntetett cég neve sosem vált igazán ismertté: legnagyobb sikerüket a pornóközeli képeket használó Qix-klónokkal, a Gals Panic-szériával aratták, legjobb játékuk pedig kétségtelenül a Cyvern volt (igen, egy kiborg sárkányokat használó remek shoot ’em upról van szó). E cikk témája nem csak nevében hasonlít az említett Gals Panicra, de stílusában is – ám kétségtelen, hogy azoknál a játékmenetet tekintve sokkal többet nyújt. Azt hiszem vitathatatlan: a Panic Street minden idők egyik legjobb Qix-variánsa!

Nyilván nem minden a grafika, de 1981 és 2009 között azért néhány videojáték-sorozat nagyobb előrelépést élt át; akár a Taitonál maradva is...
Ha esetleg valaki nem tudná, hogy mi az a Qix: ez az a területfoglalásra épülő program, ahol a játékos tulajdonképpen egy kurzort mozgat a saját területének peremén. Egy gomb lenyomásával kitörhetünk a fekete, még el nem foglalt részekre, és különféle négyszögeket levágva terjeszkedhetünk. Természetesen akad ellenfél is, akihez ha hozzáérünk foglalás közben, elveszítünk egy életet. Ez az 1981-es játéktermi gép elsöprő sikert aratott világszerte, és nem csak millió portot kapott a korszak minden gépére, de természetesen imitátorokat is megihletett. Nem is keveset: egy időben tucatszám jelentek meg a klónok, amelyek azon túl, hogy eltérő ellenfeleket és háttereket adtak – hogy ne egyszerűen zöldre kelljen színezni a fekete háttereket –, általában nem igyekeztek változtatni az alapokon. (A legutóbbi hivatalos rész, az Xbox 360-ra megjelent Qix++ sem nyújt sokkal többet – háttérgrafika nincs, csak eltérő bónuszokat adó szigeteket lehetett elfoglalni.)

A Gals Panic II megjelent Amerikában is, meglehetősen egyértelmű hirdetéssel készülve a játékterem-tulajok becserkészésére.
Utolsó kommentek