IDDQD

Van az a szint, amikor egy játékot már annyiszor végignyomtál, hogy úgy érzed, minden trükköt ismersz, és csukott szemmel is menne; ilyenkor szokták az emberek azzal szórakoztatni magukat, hogy speedrunra mennek, vagyis arra, hogy minél rövidebb idő alatt fussanak végig a játékon.

És van az a szint, amikor már ez sem kihívás, ilyenkor jön az, amiben egy kínai és egy amerikai fickó verseng: minél kevesebb pont összegyűjtésével végignyomni a Super Mariót. Vagyis lehetőség szerint nem ölnek meg egy ellenfelet sem, és nem vesznek fel semmi extrát. A jenki 700 pontnál, a kínai 500-nál tart.

Májusban szivárgott ki a torrentoldalakra Deus Ex 3 majdnem kész verziója - ilyesmi gyakran (értsd: szinte minden nagyobb játékkal) megesik, most azonban az a ritka eset következett be, amikor a kiadó lenyomozta, nyilvánosságra hozta, és bíróság elé rángatja a tetteseket.

Úgy néz ki, egy 15 tagú olasz társaság állt a kilopott verzió hátterében, és nem klasszikus hekker-vudumágiát alkalmaztak, hanem az olasz GMC gémermagazin hozzáférésével mentek fel a SquareEnix szerverére, és töltötték le a sajtónak szánt demót (az persze más kérdés, hogy a GMC jelszavait hogyan szerezték meg). A magazin egyébként tisztázta magát, a nyomozás nem talált semmilyen kapcsolatot a DE3-tolvajok, és a szerkesztőség tagjai között. Érdekes lesz követni, hogy vajon milyen büntetést szab ki a bíróság.

...és ahogy minden hasonló esetnél, most is elkezd mocorogni az emberben a gonosz konteó-hívő énje. Mert ugye mi is történt? Kikerült a netre egy olyan demó, amit a sajtónak szántak, hogy az alapján írjanak előzeteseket - tehát a minősége abszolút vállalható volt. A terjedésének a tiltott gyümölcs hangulata adott egy jó kis plusz löketet, és a végén a tolvajok elkapásával a kiadó még jó alaposan kihangsúlyozta azt is, hogy velük nem érdemes packázni, mert a mellékelt ábra is mutatja, hogy úgyis elkapja a tökét annak, aki megpróbálja.

/tinfoil hat off :)

Tim Langdell mindent megtett, hogy radarszint fölé kerüljön, de ezt inkább az "edge" szóval tisztességtelenül visszaélő (értsd: használó) játékfejlesztők cseszegetésével, és nem az általa igazgatott EDGE Games segítségével érte el. Pályafutásának legemlékezetesebb mozzanata volt, amikor a MobiGames csapatára sújtott le - az események közül ugyanis ez kapott nagyobb sajtónyilvánosságot. Felzárkóztató dióhéjban: Langdell szerint a MobiGames által kiadott, EDGE címet viselő iPhone-játék kiköpött mása az évezredekkel ezelőtt megjelent Bobby Bearingnek, ami az EDGE Games garázsából gördült ki. A MobiGames erre valószínűleg úgy reagált, mint az Egyesült Államok Magyarország második világháborús hadüzenetére (az urbánus legenda szerint, ugye, fogalmuk sem volt róla, hogy kik ezek, honnan jönnek, és mit akarnak), csak a tulajdonnevek nem stimmeltek.

Langdellnek a védjegy birtoklása valószínűleg kellemes jövedelemforrást biztosított - új játékok fejlesztésével legalábbis nem foglalkozott -, de csak addig, amíg a bíróság ki nem osztott neki néhány kokit és sallert. Miután kihúzták alóla a szőnyeget, kénytelen volt munkához látni. Mármint igazihoz. Tekintettel arra, hogy a bányalovak és a mosónők korán halnak, úgy döntött, hogy inkább a játékfejlesztésben próbál érvényesülni, ahhoz ugyanis érintőleges köze volt. Az EDGE Games iOS-platformokat megcélzó új játéka a fantáziadús EDGEBobby2 címet viseli, a kapcsolódó propagandaanyagban pedig "a roppant nagy sikernek örvendő Bobby Bearing folytatása" jellemzést biggyesztették hozzá.

A 99 centért vesztegetett játék nem is a minősége miatt említésre méltó (az előzetes információk alapján azzal hadilábon áll), inkább a címválasztás és az ismerős játékstílus miatt mulatságos. Valahol érthető: a szánalmas visszavágási kísérlet kétségkívül olcsóbb - és kevésbé fájdalommentes -, mint mellkasra tetováltatni a "stílustalan, de mélyen megsértett kicsinyes görény vagyok" feliratot. Mivel azonban minden kezdet nehéz, inkább gratuláljunk Timnek, amiért visszatalált a munka világába.

Az világos, hogy a játékgyártó cégek részvényeit vásárló üzletemberek ritkán képzenek közös halmazt Counter-Strike-világbajnokokkal; még a Nintendo volt elnöke, Jamaucsi Hirosi is úton-útfélen hangoztatta, hogy számára ez az egész csupán üzlet, aminek a végterméke őt egyáltalán nem érdekli. Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy valaki akkor is vásárol Nintendo-részvényeket, ha a leghalványabb fingja sincs a videojátékokról. Sokan vannak ilyenek, de sajnálatos módon ritkán hallatják a szavukat. Pedig ha a most közkinccsé vált megjegyzés az átlagszínvonalat tükrözi, a részvényesek konferenciája súlyosabb esemény lehet, mint a mianmari parlament nyitóülése.

...a tőzsdére. Igen, a Farmville-le és kismillió klónjával felfutott, komoly közutálatnak örvendő cég tőzsdei bevezetéséről volt már szó korábban is, de úgy tűnik, július elsejével a projekt a gyakorlati megvalósítás fázisába lépett. Ahogy a klasszikus mondja: folyamatban vannak a papírok, már csak intézkedni kell. Konkrétan itt van a folyamatban levő papír, amiből az derül ki, hogy az előzetes terveknek megfelelően a cég 10 százalékát dobja be a tőzsdére egyelőre a Zynga, egymilliárd dollár névértéken. Az már a Wall Street Journal értesülése, hogy az árfolyam instant duplázódását várják a tulajdonosok, ezzel egyrészt 2 milliárd bevételt, másrészt a cég 20 milliárdos értékelését. Ami azok után, hogy a LinkedIn gyakorlatilag ugyanezt megcsinálta pár hete, egyáltalán nem irreális elképzelés.

A Zyngát egyébként már rég nem úgy kell elképzelni, mint valami sufnituning csapatot, ami egy garázsban hegeszti össze a LegújabbVille-t, meg a MégannáliseggyelújabbVille-t: 13 fejlesztőstúdiójuk van szerte a világban, 2000 alkalmazottal. És a játékaiknak havi 280 millió júzerük, ami főleg annak tudatában egészen eszetlen nagy szám, ha látjuk, hogy ennyit az utánuk következő 16 (!) közösségioldalas játékfejlesztő tud felmutatni összesen. És persze kaszálnak is a dologgal rendesen, minden forrás más számokat mond, de éves szinten úgy 600-800 milliós forgalom, és 100 millió körüli nyereség közelében mozognak a becslések. És ehhez vegyük hozzá, hogy mekkora üzlet az egész a Facebooknak, ami csak a platformot meg a szervereket adja az egészhez, cserébe egész álló nap reklámokat mutogathat a Farmville-ező tömegeknek, és minden mikrotranzakciójukból lenyel 30 százalék jutalékot.

A New York Times annak is utánajárt, ki jár igazán jól a tőzsdére lépéssel (magyarul, hogy kik a Zynga tulajdonosai). Az alapító Mark Pincus csak 16 százalékot birtokol, de ezzel is a legnagyobb résztulaj - ő egyébként már a kilencvenes évek közepe óta azzal foglalkozik, hogy webes cégeket futtat fel, aztán ad el. A további, résztulajdonossá vált korai befektetők között olyan ismerősöket találunk, mint a Google, a Digital Sky, vagy Bing Gordon egykori Electronic Arts-vezér befektetési cége.

Egyértelműen a nap képe, via Reddit.

(Üdvözöljétek a blogban új szerzőnket, Tylert, akinek a nevével már találkozhattatok több játéklapban is. Az IDDQD-n olyan posztokat fog megírni, amik egy magazinból kilógnának, illetve valószínűleg a konzolpiac wtf-jeiről is sűrűn írogat majd.)

Szomorú lenne, ha Peter Molyneux nevének hallatán nem a designer páratlan életművére asszociálnánk, hanem arra az emberre, akinek sikerült elegyítenie a bipoláris személyiségzavart a kommunista önkritika legszebb hagyományaival. A fejlesztés alatt álló játékairól nyilatkozó Molyneux arcán ugyanis mindig olyan rajongás és elhivatottság tükröződik, hogy nem lehet nem arra gondolni: ez a pasas egy zsebtükör segítségével kiénekelne a saját szájából másfél kiló rokfortot. Aztán a megjelenés után fordul a kocka: néha fél-háromnegyed évet is várni kell a műsorra, ám egy töredelmes vallomás során csak kibukik, hogy a korábban nagy garral beharangozott produktum egyáltalán nem úgy sikerült, mint, sőt, voltaképpen egyáltalán nem sikerült sehogy, egy tévedésről van szó.

...egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.

Vagyis hogy a brit MCV-nek (ami a játékipar egyik, ha nem a legfontosabb szakmai lapja kiadói-terjesztési oldalról) azt találta nyilatkozni Chris Lewis, a Microsoft xboxos divíziójának egyik alelnöke, hogy az Xbox360 konzol nagyjából az életciklusa felénél tart. Ami a 2005. november-decemberi premiert figyelembe véve azt jelenti, hogy még vagy 5-6 évet kell várnunk a következő generáció (Xbox720?) megjelenéséig. Az egészen másra utaló pletykák ellenére.

Azt persze eddig is tudtuk, hogy a Kinectet úgy értelmezi a Microsoft, hogy azzal valójában egy új konzolgenerációt alkotott, és kitolta vele az alapgép élettartamát. Ráadásul a Wii U sem fogja technológiailag, puszta lóerőben a földbe döngölni a boxot, legfeljebb utolérni. De az a plusz 5-6 év akkor is súlyos. Mi van, ha a Sony kihozza a PS4-et mondjuk 2-3 év múlva? Mi lesz a(z egyébként marginális szerepet játszó) pécés játékokkal és multiplatform átiratokkal, ha a pécé már ma is erősebb a konzoloknál, öt-hat év múlva pedig már talán a mobiltelefonok is erősebbek lesznek? Egyáltalán hogy fog már kinézni 2016-ban, hogy majd' másfél évtizedes technológiákat használ a csúcskonzol?

Upsz, hát ezzel a hírrel elkéstünk vagy három napot, de sebaj, hátha valakinek még újdonság: a Valve a zseniális Meet the XY sorozat legújabb, a felcser kasztot bemutató darabjával jelenti be, hogy ingyenessé tette a Team Fortress 2-t.

Meglepetésszerű hetijátékcsaj-különkiadásunkban a Bitmob legénysége (sőt: leánysága) megcsinálta azt, amihez Stökinek az E3-on nem volt se ideje, se mersze: hosszasan szivatják a hosztesszcsajokat gémer-kvízkérdésekkel. Az mondjuk alap, hogy semmire nem tudják a választ és nagyon viccesen tippelgetnek összevissza, de a biztonság kedvéért már a kérdések is elég lehetetlenek (Pokémon? Ayn Rand - Bioshock összefüggés? Jó vicc...).

Elnézést a hosszabb rovatszünetért, nyár is van, meló is van, az elmúlt hetekben kevésbé tudtam foglalkozni a bloggal. De mostantól visszaáll a normális üzletmenet, jövő héten jön a Darklands, előtte azonban még egy kis E3-utánlövés. Az E3-on ugyanis szokás szerint berendeztek egy kis retrosarkot – 2004-ben volt először ilyesmi ott (ez a fotó is akkor készült), azóta minden évben felállítanak pár régi konzolt és játékgépet, hogy a Tomb Raider Akármennyi és a Final Fantasy Kitudjahányadik kipróbálása közben megfáradt újságírók önfeledt pacmanezéssel ejtőzhessenek. Tavaly is és az idei kiállításon is az tűnt fel, hogy a kiállított kütyük közül szinte mindent láttam már a Csokiban megrendezett retrokiállításon vagy a közlekedési múzeumban, szóval a magyar gyűjteményeknek semmi szégyellnivalójuk nincs. Néhány érdekességet lefotóztam, volt rá kb. 10 percem zárás előtt, szóval a teljesség igénye nélkül következik egy kis ízelítő.

A magunk részéről már ledaráltuk, hogy mi tetszett a legjobban az E3-on a helyszínen járt magyaroknak, de az Igazzy Nagy Megmérettetés, vagyis a legbefolyásosabb újságírók szavazatai alapján összeálló Game Critics Awards még hátra van. A legbefolyásosabbaknak idén ők számítanak:

Igen, kicsit a casual gaming felé tolódik a hangsúly a szavazásnál, minden rendes hardcore Destructoidra, Kotakura és Game Informerre jut egy csomó USA Today, MTV meg Entertainment Weekly, no de sebaj. A jelöltek listája most lett nyilvános, a legtöbb jelölést (négyet) az Uncharted 3 és a Bioshock Infinite kapta, a kiadók között az EA és a Sony (14-14 jelölés) várhatja az eredményeket a legnagyobb reményekkel, a platformoknál az Xbox (55 jelölés) vezet a Playstation (48) és a pécé (42) előtt, a Nintendo Wii-vel, Wii U-val és 3DS-sel összesen csak 6 jelölést gyűjtött be. A klikk után jön a jelöltlista kategóriánként, kommentben lehet megmondani, ki mire szavazna, ha bárkit is érdekelne a véleménye.

Egykori és mai Duke Nukem-fejlesztők mesélnek a játékról, a Régi Szép Időkről, meg hasonlókról.

Szegény Mario sosem gondolta volna, hogy egyszer látni fog egy igazi koopa-kolást.

Eriktől kaptuk a lenti videó linkjét, és én nem bírok betelni vele. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki olvasta George „Aljas rohadék vagyok a karaktereimmel” Martintól a Trónok harcát meg a folytatásait, nem is beszélve a minap véget ért tévésorozatról (vigyázat, a link alatt spoilerek). A rajongók között persze a virtuális sufniprojektekre fogékony geekek is akadnak: a lenti videóban meg lehet hallgatni, milyen lett volna a sorozat zenéje C64-en, a végén pedig egy elképzelt stratégiai játékból is kapunk egy kis gameplayt, hogy teljes legyen az illúzió.

Mondom, illúzió, mert a videó kommentjeiben hamar előjött, hogy azért azokban az állóképekben túl sok szín van ahhoz, hogy tényleg meg lehessen csinálni C64-en. Ezzel együtt nagyon jó kis illúzió ez, ha igazi játék lenne, isten bizony kipróbálnám emulátorban.