Az világos, hogy a játékgyártó cégek részvényeit vásárló üzletemberek ritkán képzenek közös halmazt Counter-Strike-világbajnokokkal; még a Nintendo volt elnöke, Jamaucsi Hirosi is úton-útfélen hangoztatta, hogy számára ez az egész csupán üzlet, aminek a végterméke őt egyáltalán nem érdekli. Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy valaki akkor is vásárol Nintendo-részvényeket, ha a leghalványabb fingja sincs a videojátékokról. Sokan vannak ilyenek, de sajnálatos módon ritkán hallatják a szavukat. Pedig ha a most közkinccsé vált megjegyzés az átlagszínvonalat tükrözi, a részvényesek konferenciája súlyosabb esemény lehet, mint a mianmari parlament nyitóülése.

Hogy a magabiztossággal elegyedő ostobaság kis dózisban is fájdalmas tud lenni, azt a Nintendo legutóbbi befektetői értekezlete napnál világosabban bizonyította. Az egyik részvényes ugyanis meglepő kijelentetésre ragadtatta magát, aminek célzottja Satoru Iwata, a Nintendo vezérigazgatója volt. "Aggódom a zuhanó részvényárak miatt. Én is birtoklok részvényeket, de a Nintendo termékei közül egyet sem. Szerintem a videojáték puszta időpocsékolás. Egyébként csak azért vettem Nintendo-részvényeket, mert jó hangzású neve van, mert kiotói a cég, és a születésem évében lett bejegyezve."

Iwata higgadtan reagált a felszólalásra. "Szerencsére vannak olyan emberek, akik nem érzik úgy, hogy a videojáték időpocsékolás volna - erre alapozhatjuk a Nintendo működését. Szeretnénk elűzni a videojátékokhoz kapcsolódó negatív beidegződéseket, vagy azt, hogy a bekövetkező bűncselekményeket a játékokra fogják. Szeretnénk növelni a videojáték társadalmi fontosságát. Továbbra is dolgozunk a játékosok számának növelésén, és ebbe önt is beleértjük."

A részvényes reakciójától valószínűleg röptükben döglöttek meg a legyek. "Szerintem a [japán] földrengéshez köthető katasztrófákat követően az óvóhelyekre menekített embereknek nem nyílt lehetőségük a testmozgásra. Miért nem vittek nekik Wii Fitet? Miért nem prezentálták a médiában, hogy többet is tudnak tenni az áldozatokért?"

Noha az épeszű ember természetes reakciója ilyenkor egy jóízű bazmeg, Iwata diplomáciai skilljei megmentették a helyzetet. A vezér eufemizmus-világrekordot állított fel, amikor közölte, hogy szerinte nem ez a legmegfelelőbb alkalom a Wii Fit reklámozására, mivel nem túl szerencsés egy komoly krízis esetén kizárólag az üzleti érdekekkel foglalkozni. A befektető mentségére legyen mondva, hogy nem az ehhez hasonló helyzetgyakorlatokra felkészítő Disaster: Day of Crisist, vagy a műtétek levezénylésére építő kórház-drámát, a Trauma Centert ajánlotta, mint hangulatjavító játékszoftvereket. Igaz, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy életében nem hallott ezekről, de - mint a mellékelt ábra mutatja - szerencsére ezt nem hiányosságként, hanem erényként fogja fel.

(Szerző megjegyzése: ha a természeti katasztrófák idején tényleg terápiás hatással bír a videojáték, a következő tiszai árvíz idejére készséggel felajánlom a rászorulóknak alig használt jetski-szimulátoromat, a Wave Race: Blue Stormot, amennyiben ezzel belobbizhatjuk az IDDQD-t a negyed nyolcas híradóba.)